Az izlandi repülőtérről kilépve megcsapott a friss, hűvös levegő. Akkoriban kezdődött hazánkban a kánikula (újabb hulláma), így megkönnyebbülés volt az Atlanti-óceán hűsítő szele és a sziget kellemes, 15°C-os nyári hőmérséklete.

Második alkalommal vettem részt Erasmus+ mobilitáson, a kurzus témája ezúttal is a fenntartható fejlődés volt. Tökéletes helyszín a környezettudatos gondolkodáshoz egy olyan ország, amely ebben élen jár. Különleges természeti értékeikre nagyon vigyáznak Izland szülöttei, ez a magatartás apáról fiúra száll.
A szigetet a vulkáni működés hozta létre, s ennek nyomai mindenhol jelen vannak. Lávamezők, helyenként mohával fedve, vulkáni kúpok, forró vizek feltörései. A geotermikus energiát a gazdaság számos területén hasznosítják.

Kurzusom neve: környezetbarát iskolák a fenntartható jövőért, helyszíne pedig Földünk legészakibb fővárosa, Reykjavík volt.
Húsz fős csoportunkba Európa számos országából érkeztek résztvevők: Lengyelországból, Csehországból, Finnországból, Németországból és Görögországból és Ausztriából. Magyarországot négyen képviseltük. Tanárunk, Santi, Spanyolországból származott, jól felkészült, lelkes, hiteles pedagógusnak ismertük meg.

A tanfolyam az iskola bemutatásokkal kezdődött, amit kiegészítettek az adott országgal kapcsolatos érdekességek is. Már ekkor igen barátságos és vidám volt a hangulat.
A képzés központi témája a klímaváltozás volt, illetve az emberi tevékenységek környezetre gyakorolt hatásainak elemzése. Napról-napra egyre több összefüggés tárult fel.
Főbb témakörök a légkör, vízburok, energiahordozók, élelmiszerpazarlás és a fenntartható városok voltak.
Az egyes témakörök bevezetése az alapvető földrajzi ismeretek elsajátításával indult, ezután Santi gondolatébresztő kérdéseket, problémákat vetett fel. A tanultak elmélyítésére, az összefüggések feltárására elsősorban páros munkában, vagy csoportmunkában elvégzendő feladatokat kaptunk. Rendeztünk ötletbörzét, sőt szabadtéri szerepjátékok, játékos feladatok is színesítették programunkat.
Kalkulátorok segítségével felmértük, hogy mennyire környezetbarát életmódot folytatunk, mekkora az ökológiai és a vízlábnyomunk.
Számomra talán a legérdekesebb az élelmezés és a klímaváltozás összefüggése volt. Hihetetlen mértékű (1,3 billió tonna) élelmiszer megy veszendőbe minden évben, miközben több mint 800 millió ember éhezik. Az élelmiszeripar használja fel az édesvízkészletünk 70%-át. Egy bögre kávé előállításához 800 liter víz szükséges, egy tojás is 185 liter víz felhasználását igényli, ami kb. három zuhanyzásnyi vízzel egyenértékű. Ha csak egyharmadát megspóroljuk a kidobásra kerülő élelmiszernek, az 30 évnyi ivóvízellátást jelent a Föld minden lakójának.
Sok hasznos gyakorlati ötletet, segítséget is kaptunk, pl. megtanultuk hogyan készíthetünk  üvegházat, víztisztítót házilag, egyszerű anyagokból, vagy hogyan komposztáljunk.

A tantermi oktatás mellett tanulmányi kirándulásokon is részt vettünk. Ellátogattunk egy geotermális területre, ahol iszapfortyogók, forró víz feltörések jelezték a vulkáni aktivitást, majd Izland legnagyobb geotermális erőművében megfigyelhettük, megérthettük hogyan hasznosítják a geotermális energiát. Izland energiafelhasználásnak 99%-a megújuló energiából származik. Meleg vízzel fűtik a lakásokat és az üvegházakat is. Utóbbinak köszönhetően olyan növényeket is termesztenek az országban, mely a sarkkör közeli hűvösebb éghajlat miatt nem terem meg szabadföldön. Egyik kirándulás alkalmával eljutottunk Friðheimar paradicsomgazdaságába, ahol több mint 4000 négyzetméterem, termálvízzel fűtött hatalmas üvegházakban termesztik a paradicsomot. Az egyik üvegházban működik egy étterem is, ahol természetesen paradicsomlevest szolgálnak fel. Csoportunkat is vendégül látták egy tál friss, finom levesre. 

Egyik nap örömteli feladatot kaptunk. Elvittek a Reykjaness-félsziget egy süppedős talajú, mohás területére, ahol 400 darab molyhos nyír facsemetét kellett elültetnünk. Ezek a facsemeték méretükben igen elmaradnak a hazánkban megszokottaktól, kb. tulipán méretűek voltak. Többször eszembe jutott, hogy jó lenne 10-20 év múlva megnézni a már 1-2 méterre felnövő nyírfaerdőt. A sarkkör közelében, a tundrán már nem nőnek magasra a fák, a hideg, a szél, a hó ezt megakadályozza.

Délutánonként csoporttársaimmal, vagy magam jártam Izland meseszép tájait.
Földrajz tanárként különös élmény volt, ahogy életre keltek a tanóráimon levetített képek. Az Eurázsiai és Észak-amerikai kőzetlemez felszínre bukkanó határa, a Blue Lagoon, a Vatnajökull Nemzeti Park a gleccserlagúnákkal, a megszilárdult lávafolyamok, a tundra csodálatos, fenséges tája. Egy teljesen új világba csöppentem, amelynek minden perce új és új felfedezést hozott.

Mindeközben csoportunk igazi közösséggé formálódott a közös élmények, beszélgetések, az együtt gondolkodás hatására. Sok érdekességet megtudtunk egymás országáról, szokásairól, iskolájáról. Bízom abban, hogy egyik fő célom, egy partneriskolai kapcsolat kiépítése is sikerrel járhat.

Tartalmas, hasznos, vidám hetet tölthettem az Atlanti-óceán ölelésében fekvő szigeten, melyért nagyon hálás vagyok. Köszönöm elsősorban Erasmus koordinátorunknak, Korponay-Szabó Péternek, akire ezúttal is mindenben számíthattam.

Kaland és tanulás Tenerifén

Valamikor télen hallottam arról, hogy elindult iskolánkban az Erasmus program.
Eleinte nem is gondoltam arra, hogy részt vegyek benne, de Erasmus koordinátorunk, Korponay-Szabó Péter rábeszélésére jelentkeztem, és ma is hálás vagyok neki bátorításáért. Mindenben segített, figyelmét, gondoskodását mindvégig éreztem.

Régóta foglalkoztat a fenntartható fejlődés lehetősége, a klímaváltozás kérdése. Biológia, földrajz tanárként óráimon is tanítom, a tananyag részét képezi.
Nagyon szerencsés vagyok, hogy találtam egy képzést ebben a témában, ráadásul a Kanári-szigetek egyikén, Tenerifén.
A kurzus neve: Környezeti oktatás: tanulni és cselekedni egy jobb jövőért.

Tenerife csodálatos, klímáját, növényvilágát tekintve hihetetlenül változatos kis sziget az Atlanti-óceánban, Marokkó és Nyugat-Szahara magasságában. Az itthon megszokott növények helyett Tenerifén pálmafák, sárkányfák, szubtrópusi virágok, kaktuszok nőnek.

A képzés helyszíne La Laguna városa volt, mely világörökségi helyszín. Számos XVI. századi, a gyarmati múlt építészetét magán viselő házai, a patiók, a faragott balkonok mind a régmúlt időket idézik.

Tanárunk Marija, Kolumbiából származott, és a tanítás mellett saját farmot vezetett, ahol a permakultúra lelkes híveként fenntartható gazdálkodást folytatott.
Két napot töltöttünk a farmján, ami különleges élmény volt, s így az elméleti oktatás mellett gyakorlati tapasztalatot is szereztünk.
Számos olyan növényt ismertünk meg, melyet eddig csak képen láttunk, vagy csak a növény fogyasztható része jut el az itthoni boltokba, pl.batáta, maracuja.
Marija elkötelezett híve a fenntartható módon történő gazdálkodásnak, a biodiverzitás megőrzéséért tevékenyen dolgozik. Ültetett olyan növényfajokat is, melyeket nem használt fel étkezési célra. Egyik virág pl. azért kapott helyet a farmon, mert a növénnyel táplálkozó hernyóból kifejlődő lepke kihalófélben van.
Érdekes volt, ahogyan oktatónk bemutatta a giliszták segítségével történő komposztálást, és azt, hogy miképpen nyer ki természetes festéket bíboratkákból.
Számos lehetőséget tanultunk a háztartásban feleslegessé váló tárgyak újra hasznosítására. Legjobban a papírmerítés tetszett, azaz a már teleírt és felesleges papír újra felhasználása.
Ezt a technikát szeretném az iskolánkban is megtanítani.

A képző szervezésében részt vettünk egy városnézésen La Lagunában és egy buszos kiránduláson a Teide Nemzeti Parkban. A csodálatos helyszíneken való sétálás közben még jobban összekovácsolódott a csapatunk.

A csoport tagjai között több magyar is volt, de jöttek tanárok Németországból, Horvátországból, Algériából, sőt Martinique-szigetéről is, így sokat tanultunk egymás országáról, kultúrájáról, oktatási módszereiről. Érdekesek voltak az iskolabemutatások, beszélgetések. Egészen különleges élmény volt muszlim csoporttársammal a hitről, a családról beszélgetni, vagy a Karib-tenger térségéből érkező tanárnőt hallgatni, ahogyan a hazájáról beszélt. Ráébredtem, hogy bárhol is élünk a világban, sokkal több a hasonlóság köztünk, mint a különbség.

Többet tanultam, formálódtam, önállósodtam a bő egy hét alatt, mint ahogy erre számítottam. Nemcsak a klímaváltozásról, a fenntartható fejlődésről, hanem a különböző emberek világlátásáról és saját magamról is.
Nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért, és szeretnék mindenkit arra bíztatni, hogy vegyen részt Erasmus képzésen.