Norwich egy csodálatos város Anglia észak-keleti részén, Londontól 100 mérföldnyire, tele történelmi épületekkel, templomokkal, turisztikai látványosságokkal. Kevesen tudják, hogy Norwichban két katedrális is van, mindkettő lenyűgöző méretekkel rendelkezik: az egyik egy több, mint 100 éves római katolikus katedrális, a másik pedig egy 900 éves anglikán vallású építészeti remekmű. A legenda szerint Norwichnak 365 pubja van – az év minden napjára egy – és 52 temploma –, így minden vasárnap másikban lehet bűnbánatot tartani. Sajnos én csak 2 hetet tölthettem ott, de megpróbáltam ezek közül minél többet felfedezni.

Az általam választott kurzust a NILE (Norwich Institute for Language Education) intézet szervezte Jamie Keddie vezetésével, akit már Budapesten is többször láthattak azok a nyelvtanárok, akiket a történetmesélés nem csak alapszinten érdekel. A tanfolyam címe Video and Storytelling for Language Teachers, ami egy rendkívül élvezetes, humoros, informatív és aktív részvételt igénylő kurzus volt. Nem csak azt tanultuk meg, hogyan kell egyszerű történeteket élvezetesebb módon előadni aztán feldolgozni a tanórán, hanem azt is, hogy használjunk már meglévő videós anyagokat valamelyik videomegosztó platformról, valamint hogyan készíthetünk, vághatunk mi magunk az óráinkon felhasználható videókat, és nem utolsó sorban, hogyan készíttessünk a tanulóinkkal rövid kisfilmeket, amikről aztán beszélgethetünk. Az órákon rengeteget beszélgettünk, ötleteltünk, meséltünk, ezáltal nem csak a módszertani készletemet frissíthettem fel, hanem az angoltudásom is sokat fejlődött, hiszen egy számomra majdnem ismeretlen területtel ismerkedhettem meg. A csoportomban rajtam kívül 5 spanyol anyanyelvű nyelvtanár volt, így egy hangos, jókedélyű csapat tagja lehettem, élveztem minden pillanatát!

A NILE arról is gondoskodott, hogy a többi náluk tanuló diákkal is megismerhessük egymást, minden napra szerveztek egy-egy szociális programot, pub látogatástól cambridge-i kiránduláson át zenés népdal-estig mindenféle szuper elfoglaltságot beiktattak a napjainkba.

A szállásom a Kelet-Angliai Egyetem campusán volt: egy egyágyas, kényelmes kis szobát kaptam fürdőszobával, a konyha pedig a háromszintes épület földszintjén volt, a többi lakóval közösen használtuk. Itt is nemzetközi volt a csapat, többek között olaszok, spanyolok, lettek és kazahsztániak is voltak, így folyamatosan angolul beszéltünk és rengeteg új dolgot tudtunk meg egymás országairól és a különböző kultúrákról.

Azt is megtudtam, hogy néhány hallgatójuk már nem először vesz részt a NILE-nál szervezett kurzuson, mind annyira megszerették a várost és az iskolát, hogy volt, aki már harmadjára jött el hozzájuk tanulni. Nekem is hihetetlen élményben volt részem, hálás vagyok mindenkinek, aki ehhez bármilyen formában hozzájárult.