2023. július 3-tól 7-ig életemben először az Erasmus+ program keretében nyelvi továbbképzésen vettem részt Dublinban, Írországban. Azért választottam a nyelvtanulást, mert kommunikációnk fejlesztése nem csak az anyanyelvünkön, hanem más, idegen nyelveken is szükséges. Fontos, hogy kellően ismerjük, ne csupán a tankönyvekből szerezzük meg az ismeretek. Az élőszóban hallott idegen nyelvi beszéd számos olyan mintázatot mutat, amit máshogy nem, vagy nehezen tanulhatunk meg. Emellett az angol világnyelv, az IKT-eszközök alap nyelve, az online oktatási platformok nagyrészt angol nyelvűek, a nemzetközi kapcsolatok építéséhez szintén elengedhetetlen. Ha testvériskola-projektben gondolkozunk, ott is ez a legfontosabb nyelv. Nekem az íráskészségem és az írásbeli szövegértésem angolból jó, de ha beszélni kell, a tudásom csapnivaló. Írországra esett a választásom, mert mindig is vágytam ide, és mert az írek kétnyelvűek: megtapasztalhattam az angol anyanyelvi környezetet és megismertem a lenyűgöző ír kultúrát. Tudtam, itt nem lehet mismásolni, beszélni, kommunikálni kell, erre pedig ez a csodálatos ország kiváló helyszín lesz!

Dublin egy sokszínű, pezsgő nagyváros, ahol megfér egymás mellett a modern és a hagyományos, a tradicionális és az idegen, az emberek szívélyesek, kedvesek, segítőkészek és vidámak.

A nyelviskolám, a Centre of English Studies (CES) a belvárosban, 3 épületben működik. A főépület a Dame Court, itt tanul a legtöbb diák. Ezen kívül két kisebb épületben oktatnak kis csoportokat. A tanárok egy része ír, de más nemzetiségű, a brit angolt viszont kiválóan beszélő oktatókkal is találkozni itt. A segítőkről az animátorok jutnak eszembe: sok vidám, sárga pólós, folyton szervezkedő, segíteni akaró figurák voltak.

Egy előzetes online szintfelmérés után már email-ben megkaptam a csoportbeosztásomat: egy középhaladó csapathoz csatlakoztam arra az 5 napra délelőttönként. A csoportom kis létszámú, vegyes összetételű volt. Megismertem agilis diákokat, akik 1 hónapot töltenek itt, illetve olyan embereket, akik Írországban szeretnének boldogulni. A tanárom ír származású volt.

Hétfőtől péntekig a délelőtti órák 9:00-től 11:00-ig, majd 11:30-tól 13:00-ig tartottak. Főleg nyelvtannal, írásbeli szövegértéssel foglalkoztunk, a szókincs kapcsán a helyes kiejtés került előtérbe. 2 téma mentén haladtunk: a házak és berendezésük, ill. a munkavállalás témájában beszélgettünk. Tankönyvet nem kaptam, de fénymásolatot igen, a feladatokat önállóan, páros vagy kiscsoportos munkában oldottuk meg. Itt kéthetente van egy záróteszt, mert a többség hosszabb ideig tanul, nekem ezt kellett teljesítenem az utolsó napon.

Kedden, szerdán és csütörtökön külön beszédórákon vettem részt 14:00-től 16:00-ig. Ehhez a CES másik épületébe kellett átsétálnom. Egy teljesen új csoportba kerültem, ahol 1 kivétellel mindenki diák volt. Csak beszéltünk mindenféle kommunikációs játék közben. A legviccesebb és számomra a legnehezebb az volt, mikor egy kockajátékot próbáltam bemutatni a csoporttársaknak. 2 oktatóval is megismerkedtem, egyikük ír, a másikuk viszont brazil származású volt. Jellemző rájuk a dicséret, a lelkesítés, a motiválás, soha annyiszor nem hallottam, hogy „Excellent!”. Sokan tartanak attól, hogy nem értik meg őket hibáik miatt, vagy nem mernek megszólalni idegen nyelven, de egy jó továbbképzés ezeket a gátlásokat feloldja, a nyelvhasználó magabiztosabbá válik. Ezen állítás igazságát én is megerősítem, mert megtapasztaltam. Míg hétfőn rettegtem, hogy elrontom a mondatban még a szavak sorrendjét is, addig pénteken már egyedül, rámenősen intéztem a záródokumentumok, számlák íratását, átvételét, a vizsgát is sikeresen abszolváltam.

Írország szerintem a legelfogadóbb országok egyike. Nincs tülekedés, de van előreengedés, nincs kioktatás, de van széles, elnéző mosoly, figyelmes közlekedés, még a busz is leinthető. Híresen változékony az időjárás: mikor 3 órán belül napsütést jeleznek előre, kétszer azért esik az eső! Szabadidőmben lehetőségem volt néhány nevezetesség meglátogatására: pl. a Trinity Collage könyvtára, a Régészeti és a Természettudományi Múzeum kincsei, diorámái, a Phoenix Park, ahol szarvast etettünk, a Moher Sziklák az Atlanti-óceán partján, mise a St. Patrick Székesegyházban vagy sétafikálása Dublini-öböl vizében, mely az Ír-tengerre nyílik. Na és persze az ír arany…!

A nyelvet folyamatosan gyakorolni szükséges, mert ennek hiányában a nem használt ismeretanyagot elfelejtjük. Ha egy angol nyelvű alkalmazást ismerek meg, elsajátítom, bevezetem a tanórákon, a gyerekek jobban élvezik a tanítást, változatosabbnak, játékosabbnak érzik a tevékenységet. Ha egy idegen nyelvi filmet megértek, vagy egy internetes oldalt könnyebben lefordítok, bátrabban, magabiztosabban nyitok az idegen, az új felé. Ezt a tapasztalatot szeretném átadni elsősorban kollégáimnak, hiszen a következő 3 évben újabb 5 pedagógus bevonását tervezzük az Erasmus projektbe, hogy tantestületünk nyelvi kompetenciája növekedjen. Azt is célként fogalmaztuk meg, hogy 2 iskolával nemzetközi kapcsolatot építünk ki, levelező partnereket kutatunk fel, ahol tanártársaink használhatják az élő idegen nyelvet. De mindezt élőben, az adott országban …! Hálás vagyok az Erasmus-nak és a programban résztvevő társaimnak, hogy felkaroltak, agitáltak, és igen, én is meg tudtam csinálni!