2023.07.03-07-ig vettem részt egy tanári továbbképzésen Írországban, Dublinban, melynek címe: CLIL: An Introduction to Content and Language Integrated Learning for Primary Teachers.

            Azért választottam ezt a képzést, mert angol nyelv szakos tanárként érdekelnek a különböző új módszerek, látásmódok, és hol máshol lehetne ezt jobban megnézni, megtanulni, mint idegennyelvi környezetben. A képzésen nem használtunk tankönyvet, előadások formájában ismerhettük meg az új módszertani sajátosságokat. Nagyon tetszett, hogy a menet közben felmerülő egyéb nyelvtani problémákra is rákérdezhettünk, egy anyanyelvi tanár ezekben könnyen segíteni tudott a kérdezőknek. Ez a célkitűzés meg is jelent előzetesen a pályázatunkban, örülök, hogy nem kellett külön „készülni rá”, hisz a nyelvi környezet adta, hogy kérdezni merjünk. Például, hogy melyik szerkezet helyes: it’s a sunglasses, vagy they’re sunglasses. Szabadidőmben is szoktam idegen nyelvű szövegeket, beszédet hallgatni, nagyon fontosnak tartom a folyamatos önképzést. Fel sem merült bennem, hogy ne angol anyanyelvi országba menjek, így nem csupán a tanteremben volt lehetőségem kommunikálni. Több emberrel volt szerencsém beszélni, még az eredeti ír nyelvet is hallottam. Különösen azt élveztem, mikor boltban, vagy egyéb helyen volt alkalmam egy-két szót váltani helyiekkel, ők nem beszéltek a kedvemért lassabban, hisz nem feltételezték, hogy külföldi vagyok. Volt, hogy a realize-recognize szavakat helytelenül használtam a magyar nyelvi hasonlóság miatt, ám volt kedves a sofőr kijavítani beszéd közben. Az emberek kedvesek és udvariasak voltak, nem találkoztam olyan problémával, amit ne tudtam volna megoldani.

            A CLIL módszertan merőben új volt nekem a korábbi tanulmányaim, tanításom kacsán, hiszen itt központban más tantárgyak tanítása áll, idegen nyelven. Érdekes volt számomra a más nemzetiségű csoporttársakkal való együtt ötletelés, tapasztalatok átadása. Egyre fontosabb, hogy digitális készségeinket javítsuk, ezzel is színesítve a tanórákat. Nem csak angol, de matematika tantárgyat is tanítok, ám sajnos kevés IKT oldalt ismertem ehhez, míg angol nyelvből rengeteg elérhető. Mivel szóba került a matematika tárgy tanítása is angol nyelven, így sok ötletet, hasznos linkeket kaptam, amiket azonnal küldtem is tovább a szakos kolléganőnek otthonra. Nagy szerencsém, hogy beszélek idegen nyelvet, így ezeken az oldalakon elboldogulok, illetve ha hiányosságom van, tudom pótolni. Úgy vélem, különösen ez a rész a képzésemből nagyon hasznos lesz, nem csak nekem, de minden kollégának, aki reál tárgyakat is tanít.

            Rövid távú célként tűztük ki iskolánk nemzetközi kapcsolatainak fejlesztését is. A spanyol, olasz és magyar csoporttársak nagyon segítőkészek voltak, nem érezte magát senki feszélyezve a többiek előtt. Érdekes volt hallgatni, kinek milyen a kiejtése, a nyelvi tudása, továbbá volt alkalmam kérdezni tőlük az ő iskolájukról is. Mikor óraközi szünetben szóba került a nyaralás, az olasz csoporttársak közül páran jöttek oda ötletelni, közösségi programra hívtak, többet beszélgettünk. Az elérhetőségük megvan, így tudjuk tartani a jövőben a kapcsolatot. A képzés célja nem partneriskola találása volt, így csak kollegiális, baráti szinten tudjuk majd megtartani a kapcsolatot.

            A tanórák kapcsán a legnagyobb élményem, hogy ki kellett állnom a csoporttársak elé, egy-egy részletet, mikroórát meg kellett nekik tartanom. Nagy vágyam volt korábban is célnyelvű országban nyelviskolába menni, esetleg tanítani, így ezt most kipipálhatom a bakancslistámról. Egy kolléganőmmel egyidőben volt képzésünk, így az óráink után volt lehetőségünk bejárni a várost. A Nemzeti Galériában festettem, a Moher-sziklákat megcsodáltam, ír szteptáncot láttam, dámvadak között sétáltam a Phoneix parkban. Nagyon örülök, hogy volt alkalmam a pályázatban részt venni, angol szakosként egyébként is közelebb áll a szívemhez az összes célnyelvi ország, és annak kultúrája. A másik, ami örömmel tölt el, hogy kolléganőmmel bár egy szálláson voltunk, de külön helyre mentünk tanulni – megnyugtatta a tudat, hogy nincs egyedül, tud kitől kérdezni, és közben szépen, lassan, az ő számára észrevétlenül felelevenedett az az angol tudása, bátrabb lett nyelvi környezetben. A pályázat nélkül nem tudtuk volna ezeket megcsinálni, már tervezzük a következőt.