Szerencsésnek érzem magam, hogy az iskolánk nyertes Erasmus+ pályázatnak köszönhetően lehetőségem nyílt angol nyelvterületre ellátogatni, egy különleges szigetország fővárosába, Dublinba. A kurzus fő célja, hogy a nyelvi készségeket fejlesztése mellett az ír kultúrával is megismerkedjünk.

Az utazást természetesen repülőgéppel tudtuk megszervezni és a komfortos utazás érdeke miatt már a szombati nap folyamán Dublinba repültünk. A budapesti repülőtéren izgalmakkal, kérdésekkel, némi bizonytalansággal várakoztunk, ami viszonylag a repülőgépen is folytatódott, hiszen nem igazán tudtuk, hogy mi vár bennünket a tengerentúlon. (Szerencsére nem volt annyira messze, mint az Óperenciás tengeren is túl… ?). A dubilni reptérről gyorsan, könnyedén a városba, a szállásunkhoz keveredtünk, ahol nagyon kedvesen és segítőkészen vártak. A szobákat elfoglalva, picit megpihenve, majd erőt nyerve elkezdtük a környéket felfedezni és megkeresni az nyelviskolát, ami a következő napok alapvető helyszínéül szolgált.

Vasárnap ellátogattunk a Phoenix parkba, mely Európa legnagyobb parkjaként ismert. A park számtalan élményt nyújtott botanikus kertjével, történelmi helyszínivel, kis kávézóival. A park nevezetessége, hogy hatalmas szarvas állománya szabadon él a parkban, azonban sajnos velük nem találkoztunk. A parkban a sport szerelmeseinek is számtalan lehetőség kínálkozik, mi a lovaspóló mérkőzés nézői lehettünk, ezért árgus szemekkel igyekeztünk megérteni a játékot, mely szenzációs élmény volt.

Az időjárás mindennap mind a négy arcát megmutatta, éjszaka tél volt, majd megismerkedtünk a szeles, borongós, esős ősszel, majd körülbelül 14 órától bemutatkozott a tavasz és nagyjából 20 órától kezdődött a nyár…így gyorsan alkalmazkodnunk kellett ehhez a bohókás, hűvös időjáráshoz, be is szereztük a következő napok alapvető ruhadarabját: az esőkabátot, hiszen, ahogy a képen is látható sütött a nap és esett az eső.

A nyelviskolában hétfőtől péntekig a napjainkat a mindig mosolygós és vicces oktatónkkal kezdtük, ahol az írországi kultúráról, Dublin és a környékének látnivalóiról, illetve az utóbbi évek változásairól kaphattunk új ismereteket. A tanfolyamon igazán multikulturális csapat jött össze, hiszen német és spanyol kollegákkal alkottunk egy csapatot, és az oktatónk, a csapatvezetőnk pedig szlovák származású hölgy volt. Nagyon könnyedén megtaláltuk a közös hangot, sokszor azonos volt az érdeklődési körünk, ennek köszönhetően gördülékenyen ment a közös projektmunka is, a blog készítés, ami számomra új informatikai ismeret volt. A nap mindig izgalmasan indult, az oktatónk mindig egy-egy vicces nyelvfejlesztős, illetve kvízekkel ébresztett minket, majd online felületeken teszteltük a mindennapi új ismereteinket.

A tanfolyamon egymás oktatási rendszerének, módszerének megismerése mellett, az ír kultúrával kezdtünk el ismerkedni. Amennyire színes az időjárás Írországban, annyira színes az ottani élet is. Az oktatónk mindennap egy-egy témakörrel várt bennünket az ír kultúra nevezetességeivel, gasztronómiájával, legendáival, népmeséivel és művészetével kapcsolatosan. Az ismeretszerzés után mindig kaptunk lehetőséget a blog közös alkotásában, melyre minden délután kerestük, gyűjtöttük a szükséges információkat, készítettük a képeket.  A tanfolyam legviccesebb eseménye talán az ország másik hivatalos nyelvének, az ír nyelv megismerése volt. Sajnos jelenleg nagyon kevesen beszélik, azonban a tanulmányozása alatt könnyen rájöttünk, hogy miért…mindent másképp ejtenek, mint, ahogy leírják.

A tantermi oktatásokkal nem zárult le a napunk, hiszen minden délután kötetlenebb programokkal teltek a napjaink. A városnéző sétán a jellegzetes nevezetességekhez a Temple Bar negyedhez, a dublini kastélyhoz, a Trinity College-hoz látogattunk el, azonban az idegenvezetőnk a város azon arcát is megismertette velünk, amelyet turistaként nem biztos, hogy megismertünk volna. Sajnos a kedvezőtlen időjárás miatt a sétát előbb be kellett fejeznünk.

Látogatást tettünk a GPO Múzeumba, amely a függetlenségi háború jelentős helyszínéül szolgált, majd másnap Dubliniába látogattunk el, ahol a viking életmóddal, történelemmel interaktív módon ismerkedhettünk meg.

Sajnos az idő rövidsége miatt Írország népszerű természeti csodájához, a Moher-sziklákhoz nem tudtunk ellátogatni, azonban ez a kisváros igazi csoda volt számunkra. Az oktatónk ajánlására ellátogattunk egy Dublinhoz közeli kisvárosba, Howthba vonattal. A kisváros minden képzeletemet felülmúlta, természeti csodáival teljesen elvarázsolt.

Dublin, a nyitottságával, a felszabadultságával és a bohóságával teljesen magával ragadott. Az emberek mindenhol nagyon segítőkészek, kedvesek voltak. A tanfolyamokon megismert szlengek, nyelvi feladatok és az idegennyelvi közeg sokat fejlesztettek a nyelvtudásomon.

Erre az egy hétre hálával tekintek vissza. Hálás vagyok, hogy egy új ajtó nyílt ki a világ felé, egy új gondolkodásmódot, életvitelt ismerhettem meg. Hiszem és vallom, hogy a nyelvismerettel ajtók nyílhatnak ki előttünk, akadályokat küzdhetünk le és egy picit könnyedebben felfedezhetjük a világot.

Köszönöm a lehetőséget és bízom benne, hogy ha újra adódik egy hasonló lehetőség, ismét szerencsésen részese lehetek egy újbóli utazásnak.

Szerencsésnek érzem magam, hogy az iskolánk nyertes Erasmus+ pályázatnak köszönhetően lehetőségem nyílt angol nyelvterületre ellátogatni, egy különleges szigetország fővárosába, Dublinba. A kurzus fő célja, hogy a nyelvi készségeket fejlesztése mellett az ír kultúrával is megismerkedjünk.

Az utazást természetesen repülőgéppel tudtuk megszervezni és a komfortos utazás érdeke miatt már a szombati nap folyamán Dublinba repültünk. A budapesti repülőtéren izgalmakkal, kérdésekkel, némi bizonytalansággal várakoztunk, ami viszonylag a repülőgépen is folytatódott, hiszen nem igazán tudtuk, hogy mi vár bennünket a tengerentúlon. (Szerencsére nem volt annyira messze, mint az Óperenciás tengeren is túl… ?). A dubilni reptérről gyorsan, könnyedén a városba, a szállásunkhoz keveredtünk, ahol nagyon kedvesen és segítőkészen vártak. A szobákat elfoglalva, picit megpihenve, majd erőt nyerve elkezdtük a környéket felfedezni és megkeresni az nyelviskolát, ami a következő napok alapvető helyszínéül szolgált.

Vasárnap ellátogattunk a Phoenix parkba, mely Európa legnagyobb parkjaként ismert. A park számtalan élményt nyújtott botanikus kertjével, történelmi helyszínivel, kis kávézóival. A park nevezetessége, hogy hatalmas szarvas állománya szabadon él a parkban, azonban sajnos velük nem találkoztunk. A parkban a sport szerelmeseinek is számtalan lehetőség kínálkozik, mi a lovaspóló mérkőzés nézői lehettünk, ezért árgus szemekkel igyekeztünk megérteni a játékot, mely szenzációs élmény volt.

Az időjárás mindennap mind a négy arcát megmutatta, éjszaka tél volt, majd megismerkedtünk a szeles, borongós, esős ősszel, majd körülbelül 14 órától bemutatkozott a tavasz és nagyjából 20 órától kezdődött a nyár…így gyorsan alkalmazkodnunk kellett ehhez a bohókás, hűvös időjáráshoz, be is szereztük a következő napok alapvető ruhadarabját: az esőkabátot, hiszen, ahogy a képen is látható sütött a nap és esett az eső.

A nyelviskolában hétfőtől péntekig a napjainkat a mindig mosolygós és vicces oktatónkkal kezdtük, ahol az írországi kultúráról, Dublin és a környékének látnivalóiról, illetve az utóbbi évek változásairól kaphattunk új ismereteket. A tanfolyamon igazán multikulturális csapat jött össze, hiszen német és spanyol kollegákkal alkottunk egy csapatot, és az oktatónk, a csapatvezetőnk pedig szlovák származású hölgy volt. Nagyon könnyedén megtaláltuk a közös hangot, sokszor azonos volt az érdeklődési körünk, ennek köszönhetően gördülékenyen ment a közös projektmunka is, a blog készítés, ami számomra új informatikai ismeret volt. A nap mindig izgalmasan indult, az oktatónk mindig egy-egy vicces nyelvfejlesztős, illetve kvízekkel ébresztett minket, majd online felületeken teszteltük a mindennapi új ismereteinket.

A tanfolyamon egymás oktatási rendszerének, módszerének megismerése mellett, az ír kultúrával kezdtünk el ismerkedni. Amennyire színes az időjárás Írországban, annyira színes az ottani élet is. Az oktatónk mindennap egy-egy témakörrel várt bennünket az ír kultúra nevezetességeivel, gasztronómiájával, legendáival, népmeséivel és művészetével kapcsolatosan. Az ismeretszerzés után mindig kaptunk lehetőséget a blog közös alkotásában, melyre minden délután kerestük, gyűjtöttük a szükséges információkat, készítettük a képeket.  A tanfolyam legviccesebb eseménye talán az ország másik hivatalos nyelvének, az ír nyelv megismerése volt. Sajnos jelenleg nagyon kevesen beszélik, azonban a tanulmányozása alatt könnyen rájöttünk, hogy miért…mindent másképp ejtenek, mint, ahogy leírják.

A tantermi oktatásokkal nem zárult le a napunk, hiszen minden délután kötetlenebb programokkal teltek a napjaink. A városnéző sétán a jellegzetes nevezetességekhez a Temple Bar negyedhez, a dublini kastélyhoz, a Trinity College-hoz látogattunk el, azonban az idegenvezetőnk a város azon arcát is megismertette velünk, amelyet turistaként nem biztos, hogy megismertünk volna. Sajnos a kedvezőtlen időjárás miatt a sétát előbb be kellett fejeznünk.

Látogatást tettünk a GPO Múzeumba, amely a függetlenségi háború jelentős helyszínéül szolgált, majd másnap Dubliniába látogattunk el, ahol a viking életmóddal, történelemmel interaktív módon ismerkedhettünk meg.

Sajnos az idő rövidsége miatt Írország népszerű természeti csodájához, a Moher-sziklákhoz nem tudtunk ellátogatni, azonban ez a kisváros igazi csoda volt számunkra. Az oktatónk ajánlására ellátogattunk egy Dublinhoz közeli kisvárosba, Howthba vonattal. A kisváros minden képzeletemet felülmúlta, természeti csodáival teljesen elvarázsolt.

Dublin, a nyitottságával, a felszabadultságával és a bohóságával teljesen magával ragadott. Az emberek mindenhol nagyon segítőkészek, kedvesek voltak. A tanfolyamokon megismert szlengek, nyelvi feladatok és az idegennyelvi közeg sokat fejlesztettek a nyelvtudásomon.

Erre az egy hétre hálával tekintek vissza. Hálás vagyok, hogy egy új ajtó nyílt ki a világ felé, egy új gondolkodásmódot, életvitelt ismerhettem meg. Hiszem és vallom, hogy a nyelvismerettel ajtók nyílhatnak ki előttünk, akadályokat küzdhetünk le és egy picit könnyedebben felfedezhetjük a világot.

Köszönöm a lehetőséget és bízom benne, hogy ha újra adódik egy hasonló lehetőség, ismét szerencsésen részese lehetek egy újbóli utazásnak.

Szerencsésnek érzem magam, hogy az iskolánk nyertes Erasmus+ pályázatnak köszönhetően lehetőségem nyílt angol nyelvterületre ellátogatni, egy különleges szigetország fővárosába, Dublinba. A kurzus fő célja, hogy a nyelvi készségeket fejlesztése mellett az ír kultúrával is megismerkedjünk.

Az utazást természetesen repülőgéppel tudtuk megszervezni és a komfortos utazás érdeke miatt már a szombati nap folyamán Dublinba repültünk. A budapesti repülőtéren izgalmakkal, kérdésekkel, némi bizonytalansággal várakoztunk, ami viszonylag a repülőgépen is folytatódott, hiszen nem igazán tudtuk, hogy mi vár bennünket a tengerentúlon. (Szerencsére nem volt annyira messze, mint az Óperenciás tengeren is túl… ?). A dubilni reptérről gyorsan, könnyedén a városba, a szállásunkhoz keveredtünk, ahol nagyon kedvesen és segítőkészen vártak. A szobákat elfoglalva, picit megpihenve, majd erőt nyerve elkezdtük a környéket felfedezni és megkeresni az nyelviskolát, ami a következő napok alapvető helyszínéül szolgált.

Vasárnap ellátogattunk a Phoenix parkba, mely Európa legnagyobb parkjaként ismert. A park számtalan élményt nyújtott botanikus kertjével, történelmi helyszínivel, kis kávézóival. A park nevezetessége, hogy hatalmas szarvas állománya szabadon él a parkban, azonban sajnos velük nem találkoztunk. A parkban a sport szerelmeseinek is számtalan lehetőség kínálkozik, mi a lovaspóló mérkőzés nézői lehettünk, ezért árgus szemekkel igyekeztünk megérteni a játékot, mely szenzációs élmény volt.

Az időjárás mindennap mind a négy arcát megmutatta, éjszaka tél volt, majd megismerkedtünk a szeles, borongós, esős ősszel, majd körülbelül 14 órától bemutatkozott a tavasz és nagyjából 20 órától kezdődött a nyár…így gyorsan alkalmazkodnunk kellett ehhez a bohókás, hűvös időjáráshoz, be is szereztük a következő napok alapvető ruhadarabját: az esőkabátot, hiszen, ahogy a képen is látható sütött a nap és esett az eső.

A nyelviskolában hétfőtől péntekig a napjainkat a mindig mosolygós és vicces oktatónkkal kezdtük, ahol az írországi kultúráról, Dublin és a környékének látnivalóiról, illetve az utóbbi évek változásairól kaphattunk új ismereteket. A tanfolyamon igazán multikulturális csapat jött össze, hiszen német és spanyol kollegákkal alkottunk egy csapatot, és az oktatónk, a csapatvezetőnk pedig szlovák származású hölgy volt. Nagyon könnyedén megtaláltuk a közös hangot, sokszor azonos volt az érdeklődési körünk, ennek köszönhetően gördülékenyen ment a közös projektmunka is, a blog készítés, ami számomra új informatikai ismeret volt. A nap mindig izgalmasan indult, az oktatónk mindig egy-egy vicces nyelvfejlesztős, illetve kvízekkel ébresztett minket, majd online felületeken teszteltük a mindennapi új ismereteinket.

A tanfolyamon egymás oktatási rendszerének, módszerének megismerése mellett, az ír kultúrával kezdtünk el ismerkedni. Amennyire színes az időjárás Írországban, annyira színes az ottani élet is. Az oktatónk mindennap egy-egy témakörrel várt bennünket az ír kultúra nevezetességeivel, gasztronómiájával, legendáival, népmeséivel és művészetével kapcsolatosan. Az ismeretszerzés után mindig kaptunk lehetőséget a blog közös alkotásában, melyre minden délután kerestük, gyűjtöttük a szükséges információkat, készítettük a képeket.  A tanfolyam legviccesebb eseménye talán az ország másik hivatalos nyelvének, az ír nyelv megismerése volt. Sajnos jelenleg nagyon kevesen beszélik, azonban a tanulmányozása alatt könnyen rájöttünk, hogy miért…mindent másképp ejtenek, mint, ahogy leírják.

A tantermi oktatásokkal nem zárult le a napunk, hiszen minden délután kötetlenebb programokkal teltek a napjaink. A városnéző sétán a jellegzetes nevezetességekhez a Temple Bar negyedhez, a dublini kastélyhoz, a Trinity College-hoz látogattunk el, azonban az idegenvezetőnk a város azon arcát is megismertette velünk, amelyet turistaként nem biztos, hogy megismertünk volna. Sajnos a kedvezőtlen időjárás miatt a sétát előbb be kellett fejeznünk.

Látogatást tettünk a GPO Múzeumba, amely a függetlenségi háború jelentős helyszínéül szolgált, majd másnap Dubliniába látogattunk el, ahol a viking életmóddal, történelemmel interaktív módon ismerkedhettünk meg.

Sajnos az idő rövidsége miatt Írország népszerű természeti csodájához, a Moher-sziklákhoz nem tudtunk ellátogatni, azonban ez a kisváros igazi csoda volt számunkra. Az oktatónk ajánlására ellátogattunk egy Dublinhoz közeli kisvárosba, Howthba vonattal. A kisváros minden képzeletemet felülmúlta, természeti csodáival teljesen elvarázsolt.

Dublin, a nyitottságával, a felszabadultságával és a bohóságával teljesen magával ragadott. Az emberek mindenhol nagyon segítőkészek, kedvesek voltak. A tanfolyamokon megismert szlengek, nyelvi feladatok és az idegennyelvi közeg sokat fejlesztettek a nyelvtudásomon.

Erre az egy hétre hálával tekintek vissza. Hálás vagyok, hogy egy új ajtó nyílt ki a világ felé, egy új gondolkodásmódot, életvitelt ismerhettem meg. Hiszem és vallom, hogy a nyelvismerettel ajtók nyílhatnak ki előttünk, akadályokat küzdhetünk le és egy picit könnyedebben felfedezhetjük a világot.

Köszönöm a lehetőséget és bízom benne, hogy ha újra adódik egy hasonló lehetőség, ismét szerencsésen részese lehetek egy újbóli utazásnak.

Szerencsésnek érzem magam, hogy az iskolánk nyertes Erasmus+ pályázatnak köszönhetően lehetőségem nyílt angol nyelvterületre ellátogatni, egy különleges szigetország fővárosába, Dublinba. A kurzus fő célja, hogy a nyelvi készségeket fejlesztése mellett az ír kultúrával is megismerkedjünk.

Az utazást természetesen repülőgéppel tudtuk megszervezni és a komfortos utazás érdeke miatt már a szombati nap folyamán Dublinba repültünk. A budapesti repülőtéren izgalmakkal, kérdésekkel, némi bizonytalansággal várakoztunk, ami viszonylag a repülőgépen is folytatódott, hiszen nem igazán tudtuk, hogy mi vár bennünket a tengerentúlon. (Szerencsére nem volt annyira messze, mint az Óperenciás tengeren is túl… ?). A dubilni reptérről gyorsan, könnyedén a városba, a szállásunkhoz keveredtünk, ahol nagyon kedvesen és segítőkészen vártak. A szobákat elfoglalva, picit megpihenve, majd erőt nyerve elkezdtük a környéket felfedezni és megkeresni az nyelviskolát, ami a következő napok alapvető helyszínéül szolgált.

Vasárnap ellátogattunk a Phoenix parkba, mely Európa legnagyobb parkjaként ismert. A park számtalan élményt nyújtott botanikus kertjével, történelmi helyszínivel, kis kávézóival. A park nevezetessége, hogy hatalmas szarvas állománya szabadon él a parkban, azonban sajnos velük nem találkoztunk. A parkban a sport szerelmeseinek is számtalan lehetőség kínálkozik, mi a lovaspóló mérkőzés nézői lehettünk, ezért árgus szemekkel igyekeztünk megérteni a játékot, mely szenzációs élmény volt.

Az időjárás mindennap mind a négy arcát megmutatta, éjszaka tél volt, majd megismerkedtünk a szeles, borongós, esős ősszel, majd körülbelül 14 órától bemutatkozott a tavasz és nagyjából 20 órától kezdődött a nyár…így gyorsan alkalmazkodnunk kellett ehhez a bohókás, hűvös időjáráshoz, be is szereztük a következő napok alapvető ruhadarabját: az esőkabátot, hiszen, ahogy a képen is látható sütött a nap és esett az eső.

A nyelviskolában hétfőtől péntekig a napjainkat a mindig mosolygós és vicces oktatónkkal kezdtük, ahol az írországi kultúráról, Dublin és a környékének látnivalóiról, illetve az utóbbi évek változásairól kaphattunk új ismereteket. A tanfolyamon igazán multikulturális csapat jött össze, hiszen német és spanyol kollegákkal alkottunk egy csapatot, és az oktatónk, a csapatvezetőnk pedig szlovák származású hölgy volt. Nagyon könnyedén megtaláltuk a közös hangot, sokszor azonos volt az érdeklődési körünk, ennek köszönhetően gördülékenyen ment a közös projektmunka is, a blog készítés, ami számomra új informatikai ismeret volt. A nap mindig izgalmasan indult, az oktatónk mindig egy-egy vicces nyelvfejlesztős, illetve kvízekkel ébresztett minket, majd online felületeken teszteltük a mindennapi új ismereteinket.

A tanfolyamon egymás oktatási rendszerének, módszerének megismerése mellett, az ír kultúrával kezdtünk el ismerkedni. Amennyire színes az időjárás Írországban, annyira színes az ottani élet is. Az oktatónk mindennap egy-egy témakörrel várt bennünket az ír kultúra nevezetességeivel, gasztronómiájával, legendáival, népmeséivel és művészetével kapcsolatosan. Az ismeretszerzés után mindig kaptunk lehetőséget a blog közös alkotásában, melyre minden délután kerestük, gyűjtöttük a szükséges információkat, készítettük a képeket.  A tanfolyam legviccesebb eseménye talán az ország másik hivatalos nyelvének, az ír nyelv megismerése volt. Sajnos jelenleg nagyon kevesen beszélik, azonban a tanulmányozása alatt könnyen rájöttünk, hogy miért…mindent másképp ejtenek, mint, ahogy leírják.

A tantermi oktatásokkal nem zárult le a napunk, hiszen minden délután kötetlenebb programokkal teltek a napjaink. A városnéző sétán a jellegzetes nevezetességekhez a Temple Bar negyedhez, a dublini kastélyhoz, a Trinity College-hoz látogattunk el, azonban az idegenvezetőnk a város azon arcát is megismertette velünk, amelyet turistaként nem biztos, hogy megismertünk volna. Sajnos a kedvezőtlen időjárás miatt a sétát előbb be kellett fejeznünk.

Látogatást tettünk a GPO Múzeumba, amely a függetlenségi háború jelentős helyszínéül szolgált, majd másnap Dubliniába látogattunk el, ahol a viking életmóddal, történelemmel interaktív módon ismerkedhettünk meg.

Sajnos az idő rövidsége miatt Írország népszerű természeti csodájához, a Moher-sziklákhoz nem tudtunk ellátogatni, azonban ez a kisváros igazi csoda volt számunkra. Az oktatónk ajánlására ellátogattunk egy Dublinhoz közeli kisvárosba, Howthba vonattal. A kisváros minden képzeletemet felülmúlta, természeti csodáival teljesen elvarázsolt.

Dublin, a nyitottságával, a felszabadultságával és a bohóságával teljesen magával ragadott. Az emberek mindenhol nagyon segítőkészek, kedvesek voltak. A tanfolyamokon megismert szlengek, nyelvi feladatok és az idegennyelvi közeg sokat fejlesztettek a nyelvtudásomon.

Erre az egy hétre hálával tekintek vissza. Hálás vagyok, hogy egy új ajtó nyílt ki a világ felé, egy új gondolkodásmódot, életvitelt ismerhettem meg. Hiszem és vallom, hogy a nyelvismerettel ajtók nyílhatnak ki előttünk, akadályokat küzdhetünk le és egy picit könnyedebben felfedezhetjük a világot.

Köszönöm a lehetőséget és bízom benne, hogy ha újra adódik egy hasonló lehetőség, ismét szerencsésen részese lehetek egy újbóli utazásnak.

Szerencsésnek érzem magam, hogy az iskolánk nyertes Erasmus+ pályázatnak köszönhetően lehetőségem nyílt angol nyelvterületre ellátogatni, egy különleges szigetország fővárosába, Dublinba. A kurzus fő célja, hogy a nyelvi készségeket fejlesztése mellett az ír kultúrával is megismerkedjünk.

Az utazást természetesen repülőgéppel tudtuk megszervezni és a komfortos utazás érdeke miatt már a szombati nap folyamán Dublinba repültünk. A budapesti repülőtéren izgalmakkal, kérdésekkel, némi bizonytalansággal várakoztunk, ami viszonylag a repülőgépen is folytatódott, hiszen nem igazán tudtuk, hogy mi vár bennünket a tengerentúlon. (Szerencsére nem volt annyira messze, mint az Óperenciás tengeren is túl… ?). A dubilni reptérről gyorsan, könnyedén a városba, a szállásunkhoz keveredtünk, ahol nagyon kedvesen és segítőkészen vártak. A szobákat elfoglalva, picit megpihenve, majd erőt nyerve elkezdtük a környéket felfedezni és megkeresni az nyelviskolát, ami a következő napok alapvető helyszínéül szolgált.

Vasárnap ellátogattunk a Phoenix parkba, mely Európa legnagyobb parkjaként ismert. A park számtalan élményt nyújtott botanikus kertjével, történelmi helyszínivel, kis kávézóival. A park nevezetessége, hogy hatalmas szarvas állománya szabadon él a parkban, azonban sajnos velük nem találkoztunk. A parkban a sport szerelmeseinek is számtalan lehetőség kínálkozik, mi a lovaspóló mérkőzés nézői lehettünk, ezért árgus szemekkel igyekeztünk megérteni a játékot, mely szenzációs élmény volt.

Az időjárás mindennap mind a négy arcát megmutatta, éjszaka tél volt, majd megismerkedtünk a szeles, borongós, esős ősszel, majd körülbelül 14 órától bemutatkozott a tavasz és nagyjából 20 órától kezdődött a nyár…így gyorsan alkalmazkodnunk kellett ehhez a bohókás, hűvös időjáráshoz, be is szereztük a következő napok alapvető ruhadarabját: az esőkabátot, hiszen, ahogy a képen is látható sütött a nap és esett az eső.

A nyelviskolában hétfőtől péntekig a napjainkat a mindig mosolygós és vicces oktatónkkal kezdtük, ahol az írországi kultúráról, Dublin és a környékének látnivalóiról, illetve az utóbbi évek változásairól kaphattunk új ismereteket. A tanfolyamon igazán multikulturális csapat jött össze, hiszen német és spanyol kollegákkal alkottunk egy csapatot, és az oktatónk, a csapatvezetőnk pedig szlovák származású hölgy volt. Nagyon könnyedén megtaláltuk a közös hangot, sokszor azonos volt az érdeklődési körünk, ennek köszönhetően gördülékenyen ment a közös projektmunka is, a blog készítés, ami számomra új informatikai ismeret volt. A nap mindig izgalmasan indult, az oktatónk mindig egy-egy vicces nyelvfejlesztős, illetve kvízekkel ébresztett minket, majd online felületeken teszteltük a mindennapi új ismereteinket.

A tanfolyamon egymás oktatási rendszerének, módszerének megismerése mellett, az ír kultúrával kezdtünk el ismerkedni. Amennyire színes az időjárás Írországban, annyira színes az ottani élet is. Az oktatónk mindennap egy-egy témakörrel várt bennünket az ír kultúra nevezetességeivel, gasztronómiájával, legendáival, népmeséivel és művészetével kapcsolatosan. Az ismeretszerzés után mindig kaptunk lehetőséget a blog közös alkotásában, melyre minden délután kerestük, gyűjtöttük a szükséges információkat, készítettük a képeket.  A tanfolyam legviccesebb eseménye talán az ország másik hivatalos nyelvének, az ír nyelv megismerése volt. Sajnos jelenleg nagyon kevesen beszélik, azonban a tanulmányozása alatt könnyen rájöttünk, hogy miért…mindent másképp ejtenek, mint, ahogy leírják.

A tantermi oktatásokkal nem zárult le a napunk, hiszen minden délután kötetlenebb programokkal teltek a napjaink. A városnéző sétán a jellegzetes nevezetességekhez a Temple Bar negyedhez, a dublini kastélyhoz, a Trinity College-hoz látogattunk el, azonban az idegenvezetőnk a város azon arcát is megismertette velünk, amelyet turistaként nem biztos, hogy megismertünk volna. Sajnos a kedvezőtlen időjárás miatt a sétát előbb be kellett fejeznünk.

Látogatást tettünk a GPO Múzeumba, amely a függetlenségi háború jelentős helyszínéül szolgált, majd másnap Dubliniába látogattunk el, ahol a viking életmóddal, történelemmel interaktív módon ismerkedhettünk meg.

Sajnos az idő rövidsége miatt Írország népszerű természeti csodájához, a Moher-sziklákhoz nem tudtunk ellátogatni, azonban ez a kisváros igazi csoda volt számunkra. Az oktatónk ajánlására ellátogattunk egy Dublinhoz közeli kisvárosba, Howthba vonattal. A kisváros minden képzeletemet felülmúlta, természeti csodáival teljesen elvarázsolt.

Dublin, a nyitottságával, a felszabadultságával és a bohóságával teljesen magával ragadott. Az emberek mindenhol nagyon segítőkészek, kedvesek voltak. A tanfolyamokon megismert szlengek, nyelvi feladatok és az idegennyelvi közeg sokat fejlesztettek a nyelvtudásomon.

Erre az egy hétre hálával tekintek vissza. Hálás vagyok, hogy egy új ajtó nyílt ki a világ felé, egy új gondolkodásmódot, életvitelt ismerhettem meg. Hiszem és vallom, hogy a nyelvismerettel ajtók nyílhatnak ki előttünk, akadályokat küzdhetünk le és egy picit könnyedebben felfedezhetjük a világot.

Köszönöm a lehetőséget és bízom benne, hogy ha újra adódik egy hasonló lehetőség, ismét szerencsésen részese lehetek egy újbóli utazásnak.