Digitális átállás Dublinban: 2024. augusztus 12-16. 

Mivel az elmúlt évek során már számos angol és francia nyelvű tanártovábbképzésen vettem részt, fontos volt számomra, hogy technikailag új, időszerű, ugyanakkor kulturális ismereteket is tartalmazó „hibrid” kurzust találjak, lehetőleg olyan országban, ahol a célnyelv a hivatalos nyelv. Az Atlas Language School egyhetes Digital Transitions című képzésének leírásában az fogott meg, hogy a legmodernebb digitális technikák megismertetését kulturális tartalmakon keresztül tervezték megvalósítani. És ahogy ígérték, valóban a fókuszban az ír kultúra és Dublin megismerése állt, miközben „megfertőztek” a digitális eszközök és alkalmazások használatának igényével.

A viszonylag nagylétszámú, 14 főt számláló csoportban a cseh, francia, lengyel, német, spanyol, és osztrák kollégák között én voltam az egyedüli magyar, de volt még rajtam kívül két franciatanár is. A nemzetköziséget például az is biztosította, hogy Írországban angolul a francia mint idegennyelv tanítására koncentrálva csoportmunkában a párizsi olimpiáról szóló videó megvágását, franciaórai felhasználását igyekeztünk előkészíteni az egyik órán.

Fiatal tanárunk, Paul Finnerty (akinek workshopján a siófoki IATFL konferencián bárki részt vehet 2024. októberében!) nagyon összeszedett és jól hasznosítható órákat tartott minden délelőtt. Sokat gondolkodtunk együtt a mesterséges intelligencia tanításban alkalmazható előnyeiről és hátrányairól, és megismertünk számos olyan alkalmazást, amelynek segítségével az izgalmas feladatok új lendületet kölcsönözhetnek tanárnak, diáknak egyaránt. 

A délutánok a kurzus részeként megvalósuló kulturális programokkal teltek. Az iskola szervezésében városnéző sétát tettünk Dublinban, ellátogattunk az ír irodalom múzeumába (az írek méltán büszkék a 4 irodalmi Nobel-díjasukra), láttuk a IX. századból származó ősi ír kódexet, a híres Book of Kells-t a Trinity College-ban. Ott szokatlan élményben volt részünk, mivel éppen most zajlik a régi könyvtár 200 000 könyvből álló gyűjteményének megóvó projektje (Old Library Redevelopment Project), így a Harry Potter filmekből ismerős könyvtárterem kiürített polcokkal fogadott.

Egy másik érdekes délutáni program a régi-új városrészben, a Liberties-ben tett séta volt, amelyet az iskola egyik ír tanára vezetett. Különleges élmény volt ráismerni az előző órán tanult ír akcentusra és néhány kifejezésre a beszédében. A séta közbeni feladatok, az elmesélt történetek, a nemzeti sztereotípiákról való közös gondolkodás pedig nemcsak nagyon élvezetes volt, de módszertanilag is sokat lehetett tanulni belőle.

A dublini hétből nem maradhatott ki sem a még mindig hatalmas sikerrel játszott Riverdance előadás, sem a Leprechaun Múzeum felnőttmeséi, ahogy a whisky- és Guinness-kóstolás sem, ráadásul ez utóbbit – miután a látogatóközpontban részletesen megismertük a termesztés-előállítás-forgalmazás történetét – szakszerűen és több pubban is meg kellett kóstolni, csak hogy hűen követhessük James Joyce vagy Oscar Wilde lábnyomait.

Az utolsó napon az iskola is szervezett egy némiképp bódító programot: minden csoport utolsó foglalkozása professzionális Irish coffee készítés volt, amelyen pontosan megtanultuk és ki is próbáltuk, hogyan lesz tökéletesen elválasztva a whisky-s kávé tetején a tejszín. A héten tanultak annyira megihlettek, hogy a frissen megismert képgenerátorral is készíttettem erről egy képet. Érdekes összehasonlítani az igazival…  

Továbbképzés franciatanároknak Rouen-ban

2021. augusztus 9-13.

A járványhelyzet miatti sok bizonytalanság, szervezés és átszervezés után végül mégiscsak sikerült az utazás, ráadásul jobb választás számomra nem is lehetett volna, hiszen úgy voltam Franciaországban, igazi francia környezetben, hogy közben mind a képző intézmény, mind a fogadócsalád teljesen nemzetközi volt, azaz a franciába való belemerülés mellett néha angolul is lehetett/kellett beszélni. Az pedig így különösen szembetűnő volt számomra, mennyivel összetettebb, nagyobb hatású élmény egy utazással összekötött, jelenléti kurzus, mint egy online továbbképzés, amit a nyár elején szintén kipróbáltam (Francia Nyári Egyetem június 28-július 3).

Már a francia képző iskola angol neve is mutatja, hogy itt a hangsúly a biztató szellemiségen van, miszerint bárki meg tud tanulni franciául, csak meg kell próbálni, van segítség, szakértelem, jókedv és odaadás. És hogy tanárként megtanítani franciául is bárkit lehet, hiszen mindenki jó valamilyen területen, amit nekünk, tanároknak kell felfedeznünk, és akkor menni fog ‒ ez az alapvető hozzáállás volt a tanári továbbképző kurzusunk alapja, mozgatórugója. Mindez látszott az iskola könnyedségén, a vezetés barátságos lazaságán, nyitottságán (amit egyébként eddig Franciaországban ilyen szinten még nem is tapasztaltam).

A csoportunk (8 nő, nehéz volt nem gondolni François Ozon izgalmas krimijére (Huit femmes)) létszáma ideális volt: 2 török, 2 olasz, 2 spanyol, 1 svájci és egy magyar 30-55 év közötti hasonlóan lelkes és franciául jól tudó franciatanár jött össze, és a beltéren kötelező, folyamatos maszkviselés ellenére nagyon jó hangulatban, sok-sok nevetés közepette és mindeközben hasznosan töltöttük az egész hetet.  

A napi 3-szor másfél órás blokk összesen 4 tanárral, 4 különböző témával pedig olyan gyorsan eltelt, hogy észre sem vettük, és vége lett. Hétfőn és kedden az első oktatónk, elismert szakember, tankönyvíró, akit a képzőintézmény Dél-Franciaországból hívott meg, az írásbeli és szóbeli feladatokra építő, saját módszereit osztotta meg velünk élményalapú, ugyanakkor erősen reflektív módon. A harmadik napon szintén vendégoktatótól hallhattuk az ANL (neuro-lingvisztikus nyelvtanulási módszer) alapjait, majd a módszert helyben, a French in Normandy-ban tanuló diákokon rögtön be is mutatta, a délutáni órán pedig arra is volt lehetőség, hogy mi magunk is kipróbálhassuk azt egy rögtönzött mikrotanítás keretében. Úgy gondolom, hogy hasznos lenne, ha ezt a folyamatot a mi tanárjelöltjeink is végigcsinálhatnák. Kérdésemre az előadó nyitottnak mutatkozott egy esetleges meghívásra.

Az utolsó két napon a képző intézmény saját tanárai osztották meg velünk nyelvtanítási és digitális ismereteiket. Ezek nemcsak módszertani, de nyelvi és kulturális szempontból is érdekesek voltak, hiszen a napi sajtóval, illetve a Rouen művészeti életét nagymértékben meghatározó impresszionizmussal ismerkedhettünk. Ezeken az órákon bőven volt alkalom arra, hogy árnyaltabb képet kaphassunk Normandiáról, a helyi sajátosságokról, az emberek mindennapi életéről. Szép gesztus volt az iskolától az is, hogy a hét végén egy pendrive-ot is kaptunk az oklevél mellé, amin a képzés összes anyagát és a közben készült fotókat összegyűjtötték számunkra.

A szünetekben és az órák után a szomszédos botanikus kertben csodálatos környezetben elköltött ebéd mellett cserélhettük ki tapasztalatainkat a többi országból érkezett társainkkal, ami szintén nagyon tanulságos volt. Összehasonlítottuk a tanárok feladatait, leterheltségét, az óraszámokat és a csoportlétszámokat, illetve a francia mint idegen nyelv helyzetét az egyes országokban.

Volt időnk arra is, hogy a város nevezetességeit (pl. a híres katedrálist, amelyről Claude Monet több mint 30 képet festett) és híres szülötteinek szobrait (Corneille, Flaubert, Maupassant) felkeressük. Megtekintettük a Jeanne d’Arc emlékére a katedrális falai közt megvalósított interaktív kiállítást, és megcsodáltuk a tiszteletére a kivégzése helyén emelt modern templomot is. Esténként pedig félórás tematikus fényjátékot vetítettek a katedrális falára, amit akár többször is megnézhettünk.

A képző intézmény minden hétvégére kirándulást is szervezett, de abban is segítettek, ha önálló utazásra készültünk. Így sikerült eltöltenünk egy csodálatos napot a partvidéken, ahol gyönyörű sétát tettünk Étretatba, a festői szépségű kis településre, amelynek szikla-árkádját és lélegzetelállító meredélyeit olvasmányaimból és Monet képeiről ismertem csak eddig. A nap betetőzése az óceánban való fürdés volt.

Maradt még bőven látnivaló Normandiában, olyannyira, hogy mindenképpen szeretnék visszatérni még, lehetőleg úgy, hogy az új kapcsolataimat és a helyismeretemet kihasználva legközelebb már diákokat is viszek, hogy ők is részesei lehessenek a „megmártózás” élményének.  

Erdős Katalin

francia szakos vezetőtanár, angoltanár

ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium, Budapest