Elemek megjelenítése címkék szerint: inklúzió
A sajátos nevelési igényű tanulók módszertana és Gaudi
Mielőtt bárki azon tűnődne, mi is lehet a kapocs a pedagógiai módszerek és a világhírű katalán építész között, gyorsan elárulom, hogy semmi... . Ez csupán nekem nyert értelmet, ha visszatekintek a húsvéti szünetben megvalósult barcelonai továbbképzésem csodás egy hetére.
Iskolánk 2021-ben nyert Erasmus + akkreditációt, így 2022-ben a tantestületből elsőként vehettem részt külföldi továbbképzésen a pályázat kedvezményezettjeként.
Az angol nyelvű barcelonai továbbképzés, melynek címe „We are all special” (azaz „Mindannyian különlegesek vagyunk”), az Europass Teacher Academy megrendezésében, a sajátos nevelési igényű tanulók integrálásához és támogatásához nyújt hatékony elméleti és gyakorlati képzést. Elsősorban olyan pedagógusok számára, (de természetesen szakemberek számára is),akik nem fejlesztő – vagy gyógypedagógusok, de nap mint nap szembesülnek azzal a ténnyel, hogy az oktatási rendszerben Európa-szerte egyre több a különleges bánásmódot igénylő tanuló, a szakember viszont egyre kevesebb. Ezért nekik kell tenniük annak érdekében, hogy ezek a tanulók ne érezzék magukat kirekesztve, megbélyegezve. Törekedniük kell arra, hogyan alakíthatják a közösséget, amiben vannak, elfogadóvá, támogatóvá, illetve arra is, hogy ezen tanulók hátrányai akár előnnyé is kovácsolódjanak.
Az egyhetes tanfolyam Barcelona szívében, a Plaza de Catalunya-n, egy gyönyörű épületben volt. Az oktató fiatal, életvidám és remek szakember, már az első napon sikerült jó hangulatú, elfogadó kis közösséget formálnia a résztvevőkből. ( Három fiatal ír, két litván, egy belga és két magyar pedagógus).
Első napokban ízelítőt kaphattunk a tanfolyam elméleti részéből: melyek az SNI tanulók integrációjának feltételei egy intézményben, melyek a leggyakrabban előforduló képességzavarok és tanulási, beilleszkedési nehézségek. De kaptunk praktikákat, ötleteket, jógyakorlatokat annak érdekében, hogy hogyan lehetünk kreatívak, támogatóak a csoport- vagy egyéni munkák kialakításában, milyen ITK eszközök és weboldalak állhatnak rendelkezésünkre, milyen problémamegoldó technikákat alkalmazhatunk konfliktuskezelésnél, hogyan kommunikálhatunk hatékonyan a szülőkkel, sőt stresszoldó légzéstechnikát is tanultunk (Jacobson- módszer).
Végül, de nem utolsó sorban szeretném megemlíteni, hogy mindezt a tudást egy lenyűgözően szép városban, Barcelonában tudtam megszerezni, ahol lépten- nyomon Antoni Gaudí egyedi stílusú szecessziós épületremekeibe botlik az ember, melyek közül hetet a világörökség részeként is csodálhatunk: Sagrada Familia, Güell park, Casa Batlló, Casa Milá stb.
Nagyszerű hetem volt, igazi felüdülés szakmai és lelki szempontból is. Biztosan sokáig táplálkozom még belőle: építem be a megszerzett tudást óráimba, szemlélem másképp a gyerekeket.
Tanulási különbségek és inklúzió az idegennyelv oktatásban
Akkor kezdtem a fenti témával foglalkozni, amikor közel egy évtizede megkezdtem munkámat a Neumann János Számítástechnikai Szakgimnáziumban. Szemlátomást évről évre sajnos egyre több diákomnál tapasztalom bizonyos tanulási kompetenciák, stratégiák hiányát vagy „sérültségét”, ezért döntöttem úgy, hogy megpróbálok némi tudásra, szakmai fogásra szert tenni. Kapóra jött nekem, hogy az Erasmus segítségével két hetet tölthettem Angliában, bízva abban, hogy a célnyelv használata nyelvtudásomat is kicsit fejleszti és nemzetközi kapcsolatokra is szert tehetek.
Amikor még itthon tervezgettem az utat, arra vágytam, hogy egy izgalmas, jól hasznosítható tudást és tapasztalatot, kellemes élményeket biztosító utazást hagyjak a hátam mögött. Az utazás oda-vissza irányba is elég izgalmasra sikerült, mivel csak alig 40 percet hagytam magamnak a reptéri transzferre az óriási méretű amsterdami Schiphol-on.
A tanfolyam helyszínéül egy nagyon jó könyvtárral és informatikai háttérrel megtámogatott, ragyogó „kiszolgáló személyzettel” ellátott intézmény szolgált, a NILE (Norwich Institute for Language Education). Pár csoporttársammal jókat viccelődtünk az intézet nevén, mondván, hogy nem kell a jó meleg Egyiptomba utaznunk nyáron, ha látni akarjuk a Nílust. :) Amikor mérlegelni kellett, hogy hol legyek elszállásolva, egyértelmű volt számomra, hogy a kollégiumi elhelyezést választom. A Universty of East Anglia hatalmas campus-án (vasárnapi) megérkezésemkor alig két emberrel találkoztam, akik közül az egyik egy olasz lány volt a leendő csoportomból és így már ketten bolyongtunk az óriási területen saját épületünket illetve szobánkat keresve. Alig másfél óra elteltével végülis megtaláltuk a számunkra előkészített szobáinkat. A tanfolyam első hetében majdnem minden nap meg tudtuk javítani a legközelebbi buszmegállótól az ágyunkig való eljutás szintidejét, pedig volt nálunk térkép. :)
Aki elég jó fekvésű szobát kapott, annak még a wifi is működött, de több, különböző nemzetiségű diákkal együtt kudarcot vallott szinte minden próbálkozásunk e téren. Egyszer az egyik lánnyal megpróbáltuk bejárni az egész campus-t, de csak a csodálatos tóig jutottunk a sok mókussal, akik elkísértek utunkon. A látvány és vándortársaink kárpótoltak sok mindenért. Nagy szerencsém volt, mert kis létszámú csoportomban egyedül képviseltem országunkat, így elég sokat beszélgethettem „nemzetköziangolul” a két olasz és egy-egy bolgár, cseh és spanyol kolléganővel. Ahányan voltunk, annyi féle részét fedtük le az oktatásnak: volt középiskolai és tanárképző főiskolai tanár, mozgássérült fiatalokkal foglalkozó fejlesztőpedagógus és magániskolában tanító nem-nyelvtanár közöttünk. Ez így elég nagy gondot is okozott „osztályfőnökünknek”, aki az óráink jelentős részén alsótagozatos gyerekeknek készített feladatokat és eszközöket mutatott be nekünk. Ezzel ellentétben a hangulat szinte minden órán remek volt, könnyen visszaváltoztunk 6-10 éves gyerekekké. :) Túl sok szabadidővel nem nagyon rendelkeztünk, mindenki szorgalmasan készítette a házi feladatait, úti beszámolóit, de azért a szervezők is kitettek magukért: „segítségükkel” megpróbáltuk legalább kívülről felfedezni Norwich kocsmáinak közel 1/70-edét, részt vehettünk egy külön a mi számunkra szervezett nemzetközi esten (én a Neut mutattam be) és próbáltam további kapcsolatokra szert tenni - és Cambridge-be is eljutottunk.
Az én aprócska csoportom (a tanfolyam második hetére ráadásul már csak négyen) igyekezett mindenhol együtt tölteni az időt, így közösen utaztunk el a tengerhez az egyetlen közös vasárnapunkon. Hatalmasakat nevettünk, bár a szél igyekezett keresztbe tenni nekünk.
Mindent összevetve azt gondolom, köszönettel tartozom az Erasmus+nak és külön a HE Tanárképzésnek és a NeuErasmusnak, hogy lehetőséget biztosított erre az utazásra. Jó volt ismerkedni új kollégákkal és módszereikkel, gyakorlataikkal.
Tanártovábbképzés külföldön - pályázattal