„Aki nem ismer idegen nyelveket, mit sem tud a magáéról.”
(J.W. Goethe)

Iskolánk, a Szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium tanárai nem először vesznek részt KA1 Erasmus+ programban. Én eddig nem jelentkeztem külföldi tanártovábbképzésre, de lelkes, már több utat megjárt kollégáim bíztattak, vágjak bele, s meglátom, a világ kitágul előttem. A kollektíva legtöbb tagja angol és olasz nyelvterületen meghirdetett kurzusokat választott magának. Általános iskolában és gimnáziumban négy-négy, egyetemen még másfél évet tanultam németül elsődleges idegennyelvként, így számomra nem volt kérdéses, hogy Németországban vagy Ausztriában keresek magamnak megfelelő tanfolyamot. Egykori német tanárom, mára már kedves kollégám nagyon lelkesen segített választani. Ő ajánlotta az általa már kipróbált regensburgi Horizonte Nyelviskolát, amelynek 50 órás nyelvi és módszertani tanfolyama segíthet nekem is az idegennyelvi, szociális és kulturális kompetenciák fejlesztésében. S ismerve történelem iránti szenvedélyemet tudta, ez a hely el fog varázsolni engem. S így is lett. Nem kellett csalódnom.

            Izgatottan készültem az útra, hogy minden időben el legyen intézve. Kicsit feszélyezett, hogy egyedül kell nekivágni, de magamnak is egy próbatétel volt, meg tudom csinálni. Majd eljött az a hétvége. Éjszakai járatot választva már vasárnap reggel megérkeztem Regensburgba, s azon nyomban nyakamba is vettem a várost. A hatalmas dóm már az első nap elkápráztatott gigantikus méreteivel. A gótikus katedrális által a mennyek nyíltak meg előttem. Zarándokhellyé vált számomra, ottlétem alatt sokszor visszajártam oda. Vasárnap lévén mindjárt szentmisével kezdtem az ott tartózkodásomat, ahol a mellettem lévő kedves bajor házaspár kezembe nyomott egy latin és német nyelvű ima- és énekeskönyvet. S ezzel a nyelvgyakorlás el is kezdődött.

A szállás szintén az óvárosban volt a Horizonte Nyelviskolával egybeépített kollégiumban. Takaros kis szoba egy forgalmas kis passzázsra kilátással, ahol a sörkertek zaja bepillantást adott a hangos bajor hétköznapok világába. Hétfőn aztán elkezdődött a tanítás. Hétfőtől péntekig két héten át délelőtt és délután egyaránt háromórás kurzusok szolgálták nyelvismeretünk felfrissítését. Nagyon jó tanárainak voltak, akik elég változatos módszerekkel érkeztek az órákra. Volt frontális munka, páros és csoportos tevékenység is egyaránt, s alkalom nyílt egyéni prezentációra is. A délelőtti órákon sok nyelvtani ismerettel gazdagodtunk, amelyet kellő módon gyakoroltunk is írásban és szóban egyaránt, s emellett szituációs, szerepjátékos feladatok révén is fejlesztettük kommunikációs képességeinket. A tematikus órák keretében Németország és azon belül is Bajorország történelmével, politikai rendszerével, az oktatási rendszerrel és a helyi szokásokkal, kulturális jegyekkel is megismerkedhettünk. Az iskola emellett hétköznap délutánonként és szombaton érdekes programokat szervezett nekünk, amelyek során megismerkedhettünk Regensburg történelmével, nevezetességeivel, az ezer éves kőhíddal, a helyi zsidó közösség évszázados kálváriájával, lerombolt zsinagógájának helyével, a városban többször vendégeskedő neves csillagász, Johannes Kepler munkásságával, halálának helyszínével. Megtekintettük a közel egyórányi hajóútra lévő Walhallát. Bevallom, mikor előzetesen még itthon rákerestem a névre, megijedtem, hogy valami újpogány szentély, melyet az erőtől duzzadó XIX. század végi német imperializmus kultuszhelyeként hoztak létre, de tévedtem. Az athéni akropolisz mintájára nemes eleganciával a humanista német szellem, a művészetek, irodalom, vallás és filozófia nagyjainak állít méltó emléket. Csodás élmény volt e panteont végignézni, s visszaidézni, kik is tették ilyen hatalmassá ezt a nemzetet Rotterdami Erasmustól kezdve, Düreren, Luther Mártonon, Kanton, Goethén, Schilleren át egészen a közelmúlt nagyjaiig. A hétvégén még nagyobb utazásokat szerveztek számunkra. Így jutottunk el szombaton a csodálatos Nürnbergbe, az ezernyi torony, kis híd és kanális városába, amelynek története igencsak gazdag szép és kevésbé szép epizódokban egyaránt. A csapat többi tagjával pedig mi magunk szerveztük meg vasárnapra a passaui látogatást. Csodálatos barokk város a kék Duna, a zöld Inn és a fekete Ilz folyók találkozásánál, egy egészen más stílusú dómmal a város szívében. Passau pedig történelem tanárként eleve célpont volt számomra, hiszen a niedernburgi apátságban nyugszik első királynénk, Gizella, akinek sírhelye ma is zarándokhely. Szent István és Gizella frigyre lépésével vette kezdetét az ezeréves magyar-bajor barátság.

Fontos megemlíteni, hogy nem csupán a német és azon belül bajor kultúrával ismerkedhettünk meg, ugyanis a csoportban egyetlen honfitársamat leszámítva mindenki más-más országból érkezett. Többnyire szintén a volt szocialista tömb országaiból, Csehországból, Lengyelországból és Bulgáriából, így megtudhattuk egymástól, bizony a régió többi országa is hasonló gondokkal küzd, mint mi magunk is.  Emellett azért a csoportban volt olasz kollegina is, no meg a szálláson még megismerkedhettem egy olasz sráccal, egy baszk egyetemistával és egy idősebb katalán férfivel, s bizony fantasztikus érzés volt a kurzus végén arra ráeszmélni, milyen könnyedén tudunk már magunkról, az életünkről, hazánkról, s a mi Európánkról beszélgetni mindenféle nyelvi korlát nélkül. Bizony, ezzel a nagyszerű élménnyel sikerült ablakot nyitni a táguló világra.

Köszönöm ezt a maradandó élményt, a sok segítséget a Tempus Közalapítvány munkatársának, Véghné Juhász Krisztinának, s tantestületünk koordinátorának, Rigóné Hargitai Csillának.

Rechtenwald Kristóf

Szeged, 2018. augusztus 28.