Elemek megjelenítése címkék szerint: civilizáció

2024 október 13-19 között egy fantasztikus hetet tölthettem az Erasmus+ jóvoltából Izlandon. Mindig is vonzott ez a különleges ország: az embert próbáló éghajlat, az egyszerre rideg, mégis lenyűgöző táj, mely a talpunk alatti mélyben uralkodó hatalmas erők által folyamatosan változik. Vulkánokat, és kétpercenként kitörő gejzíreket láttam. Gőzölgő, füstölgő hároméve kiömlött, és pár hete az utakat eltorlaszoló hatalmas lávafolyamok mellett sétáltunk és utaztunk. A vulkánok lábánál és a gejzírek környékén a felszínre került számtalan vegyület és szélsőséges fizikai körülmények között felemelő volt látni a kis növények és más életformák törekvését a megtelepedésre. Ezeregyszáz évvel ezelőtt az ember is csak egy volt itt a túlélésre vágyó fajok közül.

Kíváncsi voltam, hogyan élnek az emberek az északi sarkkörön, 3500 kilométerre tőlünk és néhány száz kilométerre Grönlandtól. A geotermikus erőművek által termelt korlátlan energia lehetővé teszi az izlandiak számára, hogy sokhektáros üvegházakban termeljék meg élelmiszereiket, termővé alakítsák a kietlen területeket. A sziget teljes lakosságának (373000 fő) mintegy 60%-a a világ legészakibb fővárosában, Reykjavíkban él, ahol többek között a világszínvonalú (a pécsi Kodály Központhoz hasonló) hangversenyterem és rendezvényközpont, és a PERLAN természettudományi élménymúzeum is elősegíti a szigetországban találkozó és egymás mellett élő embereket egymás kultúrájának megismerésében.

A tanulmányút célja a „Greener Schools for Sustainability” jegyében az öko-tudatosság elemeinek megismerése és az oktatási intézményekbe való átültetése. A helyes hulladékkezelés, a megújuló energiaforrások és más, a fenntarthatóságot támogató technológiák megismerésekor örömmel és büszkeséggel tapasztaltam, hogy Iskolánk sok tekintetben az átlag előtt jár.

Az energetikai és módszertani képzésen túl meglátogattuk a közelben található Geotermikus erőművet, napi két tonnát szüretelő paradicsom-termelő üvegházakat, a talaj termővé tételén fáradozó alapítványok állomásait. A természeti kincsekkel is elkápráztattak bennünket: hatalmas vízeséseket, a kontinensek találkozási vonalát, a védett és kristálytiszta édesvíz-készleteket, gleccsereket látogattunk sorra.

Az ott látott emberi erőfeszítések és természeti szélsőségek megerősítettek abban, hogy a természet törékeny és közös felelősségünk és feladatunk megőrizni. Egyrészt a maga szépségének megóvása, másrészt az emberiség túlélése végett.