Bár a filmkészítés legkorábbi technikái nem Cannes-ból indultak el hódító útjukra, mégis a mai filmes események kiemelkedő helyszíne Cannes, ahol alkotók, színészek és rajongók is minden évben részt vesznek a világhírű Cannes-i Filmfesztiválon. Ezért egy Cannes-ba meghirdetett filmes kurzus lehetősége nagyon vonzónak tűnt számomra.

Amikor hallunk egy drámai hírt a TV híradóban, érzelmileg nem sok reakciót szoktunk megtapasztalni, ellenben egy jól megszerkesztett filmes jelenben a dráma sokkal erősebb hatást fejt ki érzelmeinkre, érzéseinkre. Együttérzők vagyunk, félünk, szomorúak vagyunk stb. Mégis hogyan lehet azt elérni, hogy a néző olyan érzelmi állapotba kerüljön és olyan megtapasztalásban legyen része, amit az alkotó szeretne?

A tanfolyamon 5 napon keresztül úgy tanultunk filmkészítési technikákat, hogy a legnagyobb alkotók mesterfogásait elemeztük. Jeleneteket néztünk klasszikus rendezőktől, mint Alfred Hitchcock Vertigo című alkotása, melynek egyes jelenetei szédítő kameraállásokat mutatnak, mivel a film központi témája a magasságtól való megszédülés, ami egy öngyilkossághoz vezet. Így kapcsolódik a kamera mozgása a szereplők lelki állapotához.

Hasonlóan sokkoló jeleneteket néztünk a Ryan közlegény megmentése című filmből, melynek legdrámaibb jeleneteiben a kamera végig szemmagasságban mutatja az eseményeket sikeresen azt az érzést keltve, mintha a néző is jelen lenne az eseményen, sőt annak középpontjában helyezkedik el.

Az Adèle étete című filmben pedig a szereplők arcát látjuk szinten kizárólagosan, ahol az érzelmek jelennek meg, mivel a rendező az egész filmben csak a belső lelki-érzelmi megélt pillanatokat akarta kifejezni.

A sok izgalmas jelenetelemzéseken túl nekünk is kellet gyakorlati munkákat készíteni a kurzuson. Első körben egy fényképet kellett készíteni és elemezni, én egy kolléganőmet fényképeztem le, amint közelít az iskola bejárata felé. A személyt a kép jobb harmadába helyeztem, amint éppen lépdel balra, a bal harmadban pedig az intézmény bejárata volt. Így hívtam föl a figyelmet az intézmény fontosságára a jelentben, kurzusvezetőm szerint helyesen alkalmazva a képharmadoló szabályt.

Egy másik gyakorlati feladat egy pillanatnyi életérzés bemutatása volt 3 filmes jelenten keresztül, és legalább egyben kellett alkalmazni a Travelling technikát, vagyis, hogy a kamera valósan mozog (nem csak „zoomol”). Az első jelentben egy közeledő vonatot mutattam be, egy másodikban közeledő autókat, a harmadikban pedig a célállomást vagyis a tengert, amint az ide vágyakozók megérkeznek. Igyekeztem több szempontot figyelembe venni az egyes jelentek között, de oktatóm szerint ezek közül egyes kapcsolatok, beállítások „túl voltak gondolva”, a néző pár másodpercben nem jut el ezekig az elemzésekig. Ebből az volt a tanulság, hogy jobban figyelembe kell venni a néző szempontjait, és kézzelfoghatóbbá kell tenni, hogy mit értelmezzen a látottakból.

Összefoglalva egy nagyon tartalmas kurzus volt és azon túl, hogy nagyon sok technikát tanultunk meg értelmezni és használni, a diákjaimnak az informatika órákon nemcsak egyszerű képösszefűzési technikákat tudok most már tanítani, hanem igényesebb, minőségibb filmkészítést fogok megmutatni és elvárni.

Jagicza Tamás

Filmkészítési technikák kurzus Cannes-ban

Bár a filmkészítés legkorábbi technikái nem Cannes-ból indultak el hódító útjukra, mégis a mai filmes események kiemelkedő helyszíne Cannes, ahol alkotók, színészek és rajongók is minden évben részt vesznek a világhírű Cannes-i Filmfesztiválon. Ezért egy Cannes-ba meghirdetett filmes kurzus lehetősége nagyon vonzónak tűnt számomra.

Amikor hallunk egy drámai hírt a TV híradóban, érzelmileg nem sok reakciót szoktunk megtapasztalni, ellenben egy jól megszerkesztett filmes jelenben a dráma sokkal erősebb hatást fejt ki érzelmeinkre, érzéseinkre. Együttérzők vagyunk, félünk, szomorúak vagyunk stb. Mégis hogyan lehet azt elérni, hogy a néző olyan érzelmi állapotba kerüljön és olyan megtapasztalásban legyen része, amit az alkotó szeretne?

A tanfolyamon 5 napon keresztül úgy tanultunk filmkészítési technikákat, hogy a legnagyobb alkotók mesterfogásait elemeztük. Jeleneteket néztünk klasszikus rendezőktől, mint Alfred Hitchcock Vertigo című alkotása, melynek egyes jelenetei szédítő kameraállásokat mutatnak, mivel a film központi témája a magasságtól való megszédülés, ami egy öngyilkossághoz vezet. Így kapcsolódik a kamera mozgása a szereplők lelki állapotához.

Hasonlóan sokkoló jeleneteket néztünk a Ryan közlegény megmentése című filmből, melynek legdrámaibb jeleneteiben a kamera végig szemmagasságban mutatja az eseményeket sikeresen azt az érzést keltve, mintha a néző is jelen lenne az eseményen, sőt annak középpontjában helyezkedik el.

Az Adèle étete című filmben pedig a szereplők arcát látjuk szinten kizárólagosan, ahol az érzelmek jelennek meg, mivel a rendező az egész filmben csak a belső lelki-érzelmi megélt pillanatokat akarta kifejezni.

A sok izgalmas jelenetelemzéseken túl nekünk is kellet gyakorlati munkákat készíteni a kurzuson. Első körben egy fényképet kellett készíteni és elemezni, én egy kolléganőmet fényképeztem le, amint közelít az iskola bejárata felé. A személyt a kép jobb harmadába helyeztem, amint éppen lépdel balra, a bal harmadban pedig az intézmény bejárata volt. Így hívtam föl a figyelmet az intézmény fontosságára a jelentben, kurzusvezetőm szerint helyesen alkalmazva a képharmadoló szabályt.

Egy másik gyakorlati feladat egy pillanatnyi életérzés bemutatása volt 3 filmes jelenten keresztül, és legalább egyben kellett alkalmazni a Travelling technikát, vagyis, hogy a kamera valósan mozog (nem csak „zoomol”). Az első jelentben egy közeledő vonatot mutattam be, egy másodikban közeledő autókat, a harmadikban pedig a célállomást vagyis a tengert, amint az ide vágyakozók megérkeznek. Igyekeztem több szempontot figyelembe venni az egyes jelentek között, de oktatóm szerint ezek közül egyes kapcsolatok, beállítások „túl voltak gondolva”, a néző pár másodpercben nem jut el ezekig az elemzésekig. Ebből az volt a tanulság, hogy jobban figyelembe kell venni a néző szempontjait, és kézzelfoghatóbbá kell tenni, hogy mit értelmezzen a látottakból.

Összefoglalva egy nagyon tartalmas kurzus volt és azon túl, hogy nagyon sok technikát tanultunk meg értelmezni és használni, a diákjaimnak az informatika órákon nemcsak egyszerű képösszefűzési technikákat tudok most már tanítani, hanem igényesebb, minőségibb filmkészítést fogok megmutatni és elvárni.

Jagicza Tamás

Az Erasmus+ program keretein belül részt vettem nyáron egy olyan tanfolyamon, melynek célja egy olyan applikáció fejlesztési módszer elsajátítása, mely jelentősen leegyszerűsíti a programozási feladatot.
A tanfolyam helyszíne Firenze volt, jún. 27-től, júl. 2-ig tartott. A módszertani oktatást egy olasz fiatalember tartotta, Lorenzo Gaspari.

Egyszerre tudott lazán, humorosan előadni, és a feladatokat úgy elvégezni, hogy szinte minden percben ellenőrizte, hogy mindenki értette-e, amit mond, és addig nem ment tovább, amíg mindenkinél nem működött hibátlanul a program.
Egy szóval kiváló oktató. Az órákat élveztük, és sokat tanultunk.

Az első nap azzal telt, hogy a csoport tagjai bemutatkoztak, illetve bemutatták városukat, iskolájukat. A csoportban 10-en voltunk:

2 spanyol tanár, 1 portugál, 1 német, 5 lengyel és én. A bemutatkozás során kiderült, hogy a spanyol iskola, bár nagyon sok diákot számlál, olyan problémákkal küzd, hogy nincs is mindig internet, mert távol van a lakóövezetektől. Az egyik lengyel iskola, mivel nemrég indult, még számítógépeket is alig tud a diákok rendelkezésére bocsátani. A német iskolát viszont a közeli VW gyár tabletekkel látja el, és rendszeres technikai segítséget is kap onnan. Részemről büszkén említettem, hogy nálunk 2, nagyon jól feleszerelt informatikai terem is a diákok rendelkezésére áll, sőt minden magyar diák felmenő rendszerben új laptopot kap egy állami program keretein belül használatra, sőt az én laptopom is ebből a programból van.
A kurzus végén még volt idő megismerkedni az MIT Inventor keretrendszer alapvető funkcióival is, melyeket a továbbiakban tanultunk meg használni. A második nap a keretrendszer képszerkesztési és manipulálási lehetőségeit ismertük meg. Délután lehetőséget kaptunk Firenze-i nevezetességeket felfedezni idegenvezetéssel, mint a Dóm, a Ponte Vecchio, stb.
A harmadik nap feladata egy számológép teljeskörű fejlesztése volt, melyet azonnal ki is próbáltunk.
A negyedik napon képszerkesztési feladatokból kiindulva készítettünk egy izgalmas pingvines játékot, melynek célja volt, hogy egy kis pingvin figurát (vagy más állatos képet) el kelljen kapni.
Az ötödik nap megtanultuk kezelni a mobilunk GPS adottságait, melyek segítségével térképes alkalmazások készíthetők. Az óra második részében betekintést nyertünk további fejlesztési lehetőségekbe, melyekkel már bármilyen informatikai igény esetén tudunk megfelelő alkalmazást készíteni. Így az adatbázis kapcsolatok működését is átvettük. Szombaton Toszkán kirándulást szervezett az Akadémia a környező turisztikai nevezetességek felfedezésére, mint Pisa, Sant Gimignano, stb.
Az odaúton Triesztben fürödtünk meg a tengerben (gyönyörű környék), és Páduában aludtunk, közben felfedeztük Bolognát, a visszaúton pedig Bibione homokos tengerpartján élveztük az Adriát. Sőt még az is belefért a programba, hogy szerda délután megnéztük Assisit!
Röviden a programban való részvételem nemcsak hasznos volt szakmai szempontból, hanem kiváló lehetőség is egy élményekben gazdag nyári program megvalósítására. Mindenkinek ajánlom!