Rovinj-i egy hetem alatt a festés művészetét sajátíthattam el.

Ez a hét festői környezetben, remek hangulatban telt kiváló kollégáim mellett. Jobbnál jobb embereket volt lehetőségem megismerni.

A sok művészkedés, festés mellett kitértünk néha egy kis művészettörténetre, kortárs művészetre (interjú Kérdő Eszterrel), grafikára. Nemcsak festés terén, pedagógiailag is fejlődtem, mert a sok játékos feladat közül biztosan lesznek olyanok, melyeket kisgyerekekkel is kipróbálok.

Ezen egy hét alatt felfedeztem a bennem rejlő művészt, és rájöttem, hogy minden festményemen lehet javítani, alakítani, ha nem tetszik.

Nagyon köszönöm ezt a hetet Mariann-nak, csoporttársaimnak és természetesen a szervezőknek is. Jó volt kilépni a komfortzónámból, megismerni új embereket és jobban megismerni önmagamat.

Július utolsó, augusztus első napjait tölthettem Firenzében a Europass Teacher Acadamy nyelviskolában.

A nyelviskola elhelyezkedése nagyon jó, könnyen megtalálható helyen van. Amint beléptem az épületbe, a lakásba, az ott dolgozók kedélyesen fogadtak, segítettek megtalálni a termet.

A kurzuson 12-en vettünk részt. Sok nemzet képviselte magát, akár több fővel is. Így voltunk mi magyarok is. Korábbról nem ismertük egymást, de számomra megnyugtató volt, hogy van kitől segítséget kérnem, ha elakadnék. Voltak lengyelek, lettek, franciák, volt egy cseh és egy spanyol hölgy. A nyelvek sokfélesége nekem nagyon jól jött nem csak az angol nyelv gyakorlása miatt, hanem azért is, mert így a már régóta meglévő francia nyelvtudásomat is tudtam használni.

A kurzusnapok remekül teltek, változatos játékokkal (melyeket nagyon szerettem játszani, és vannak köztük olyanok, melyeket szívesen kipróbálok majd gyerekekkel is). Fejlesztettük a szókincsünket, nyelvtani részletekre is kitértünk. Változatos volt az angol nyelvi szint, így azt gondolom, hogy az oktatónknak, Ayse-nek kifejezetten nehéz dolga volt.

A tanórák a tanteremben, és szinte minden nap egy külső helyszínen is zajlottak. Számomra a legizgalmasabb ilyen külső helyszín a Cinema Odeon volt. A hely mozi és könyvesbolt egyidejűleg. Napközben ingyenes filmvetítések vannak a csodálatos épületben. Sokan itt, a csendes helyen (feliratos filmek mellett) dolgoznak, könyvet olvasnak. Ezen a helyen egy általunk választott könyvet kellett tanulmányozni és a megadott szempontok alapján leírást adni róla.

Egy másik külső program, ami nekem nagyon tetszett a tresor hunting volt. Ayse feladatokat készített, melyek a város felfedezésére szolgáltak. Négy fős csoportokba voltunk beosztva (szigorúan nem voltak ugyan olyan anyanyelvűek egy csoportban). Voltak könnyebben felfedezhető, megoldható feladatok, de voltak olyanok is (mint Michelangelo arcképének megkeresése egy épület falán), melyek nagyobb kihívást jelentettek.

Valamelyest úgy gondolom, hogy a bortúra is külső programnak mondható. A Chianti borvidéken két borászatban voltunk, ahol természetesen angolul voltak a borkóstolók. Izgalmas ízek és kultúrák találkozása volt, ugyanis itt az összes Europass-os csoportból voltunk.

Az utolsó kurzusnap külső programja egy közös kávézás és reggeli volt olasz módra. Remek volt a hangulat, eddigre már mindannyian bátrabban beszélgettünk, és ha nem értettük egymást, kreatív módon mégis tudtunk egy nyelvet beszélni.

Összességében egy remek hetet tölthettem remek emberek között. Mindenkinek ajánlom, hogy tanuljon nyelvet külföldön is!

Nem is tudom, hol kezdjem a mesélést, összefoglalást, annyira aktív, tartalmas, építő volt a Rovinjban töltött idő.

A kurzus neve igen hosszú, hirtelen amikor először elolvastam, hosszabb feldolgozási, átfutási időt igényelt, mint a többi kurzusé. Emiatt vagy nem? Mégis felkeltette az érdeklődésemet. Gondoltam, és a leírásból is az derült ki, hogy a vizuális neveléshez kapcsolódó kurzus, de akkor lettem ebben egészen biztos, amikor a kurzus előtt néhány héttel kaptunk egy kérdőívet, melyben festési szokásaink, és egyéb kézműves foglalkozásaink iránt érdeklődtek. Ekkor jöttem igazán izgalomba, mivel mondhatni ellenségem volt az ecset és minden nemű festés, ami kicsit komolyabb tudást igényelt.

Elérkezett az utazás, majd a kurzus nyitó napja. Egy másik csapattal, kurzussal mondhatni testvérekként működtünk a héten. Amikor szükségünk volt a másikra, akkor bátran hívtuk egymást. Tehát az első nap programjába nem volt semmiféle festés írva, az élet azonban átírta, és már az első nap ecsetet ragadtunk. Ekkor izgatottság lett úrrá rajtam. Másnap láttunk hozzá az igazi munkához. Claude Monet Tavirózsa című festménye ihlette az első művünket. Így utólag visszagondolva számomra ez volt a legnehezebb munkadarabunk. Meggyűlt vele a bajom, nagyon másolni szerettem volna, a többiekéhez hasonlítottam magam, de a végére rájöttem, hogy minden művész és minden ember más, nem is kell olyannak lennem (és a munkámnak sem) mint a többiek(é). Nehéz volt a színátmenet megfestése, de Mariann mindenben a segítségünkre volt. Megmondom őszintén, hogy az első kép utáni este eléggé lehangolt voltam. De új napra ébredtünk és testvérkurzusunknak kiállítást szerveztünk. A feladatuk annyi volt, hogy az egyesével kiemelt képről mondjanak szavakat, amik eszükbe jutnak. Ekkor az én képem is elkészült, mert olyan kedves szavakkal illették, amik igazán jól estek.

A második alkotásunk talán a Tenger címet viselhetné. Tengert festettünk felülnézetből. A víz festése nekem nagyon megtetszett, így azt nagyon élveztem, a további részéhez újabb technikákat sajátíthattunk el. Ekkor ez a képem jobban tetszett, mint a tavirózsás.

A harmadik és egyben utolsó eddig Rovinjban festett képem előkészítése fontos a téma szempontjából. Kérdő Eszter textilművésszel online keretek között beszélgettünk pályafutásáról, életéről, képeiről. Nagyon motiváló volt a beszélgetés. Eszter nagyon nyitott és segítőkész. Érdemes ellátogatni a honlapjára: https://eszterkerdo.com/. Ezután a hosszú és tartalmas előkészítés után nem volt megadva téma, mindenki azt festhetett, ami őt a legjobban megihlette. Virágokat sem festette még soha, Eszter képein viszont gyakran megjelennek (bár nem abban a formában, stílusban, ahogy később az én festményemen). Úgy éreztem, hogy most nagyon inspirált, motivált vagyok, így az utolsó festményhez ez 40x40 cm-es vásznat választottam az eddig 30x30 cm-es vásznakkal ellentétben.

Eközben a festés közben éreztem magam a legjobban. A végén pedig ebben a képben láttam magam a legjobban.

A festésen túl sok egyéb kreatív feladatot játszottunk, készítettünk. Voltak, melyek a csapatépítés szempontjából voltak fontosak, voltak módszertani újdonságok, és persze ezek mindegyike felhasználható a saját tanóráinkon is.

A módszertani fejlődés, önismereti út mellett utoljára, de nem utolsó sorban nagyon fontosnak tartom leírni, hogy milyen csodálatos embereket ismertem meg ezen rövid idő alatt.

Ezúton is nagyon köszönöm a szervezést a Jutaki Kft-nek, oktatónknak, Pataki Mariannank, és mindenkinek, akinek osztálytársa lehette, egy hétre.