Aki járt már itt, tudja. A természet csodáinak és az emberi alkotások csodáinak végtelen variációja. És legfőképp az emberi gondoskodás példamutató nyomai, ahogy csinnadratta nélkül igyekszik a város megóvni a történelem és a teremtés kincseit. A visszafogott gépjármű forgalom, a strandszakasz tisztasága és védelme, hogy a part többnyire csak gyalog és/vagy bringával megközelíthető, hogy a belvárosba csak az mehet be autóval, akinek ott valóban dolga van. Ahogy a tömérdek gyalogos és biciklis forgalmat (számomra már kicsit zavaró zűrzavarát), mindenki türelemmel viseli.

És mindehhez a ragyogóan megszervezett kurzusok kavalkádja. A háttérmunka és a látszat is elismerésre méltó. A problémák gyors megoldása, a figyelem, ami a résztvevők felé irányult, mind köszönetet érdemel.

A kurzus, amin magam is résztvettem, minden várakozásomat felülmúlta. Ragyogó vezető és csodálatos csoporttagok. Jó hangulat, egymásra figyelés, egymásra hangolódás és közös „munka”, közös élmények.

Olyan új megközelítése a drámapedagógia és a zene (hangok) fúziójának, egy kis önismerettel megfűszerezve, amivel eddig nem találkoztam. Felemelő és tanulságos volt. A kurzus napjai logikusan és érthetően épültek egymásra, a hangok ötös (pentaton) rendszerére épülve, a Gesztus és Hang Dialógusa mentén (GHD). Az elmélet és a gyakorlat jól kitalált aránya. Mindez jól hasznosítható és továbbfejleszthető a tanítói munkában is.

A könyv, mely a kurzus alapjául szolgál: pap-gabor-papesz-a-dramatikus-zene-felfedezese

Köszönöm, hogy részese lehettem.