Életem legelső tanártovábbképzése, úgy éreztem bátor vállalás volt a részemről. Merészen fejest ugrottam a beszédcentrikus angol tanulásba Máltán az ETI Málta szervezésében. A célom ezzel a továbbképzéssel az volt, hogy minél bátrabban, folyékonyan tudjak beszélni, beszélgetni angolul, valamin egy közös nyelv használatával megismerkedjek más európai népek pedagógusaival.

Meglepően könnyen tudtam szállást foglalni a Bookingon, a képzési hely szomszédságában, ugyanis az ESE Building épülete St. Julian’s központi helyén található, ahol rengeteg féle szálláshely van.

A kurzus az év egyik legmelegebb időszakában 2024. július 15-19-ig tartott, de szerencsére a foglalkozásokhoz légkondicionált helyiséget biztosítottak a szervezők.

Az előzetes szintfelmérő alapján a Basic csoportba kerültem 2 lengyel, 1 cseh és 1 magyar pedagógussal együtt. Trénerünk, Tanya Buttigieg mérhetetlen türelemmel, rugalmasan segítette az angol nyelvi ismeretszerzést, lelkesítő, vidám személyisége oldotta a kezdeti bizonytalanságból eredő gátlásaimat. Változatos módszerekkel, tanulásszervezési formákkal színesítette a foglalkozásokat.

Minden reggel angolul kellett elmesélnünk, mi történt velünk, mit csináltunk a kurzus befejezése után. Ehhez kapcsolódva máltai dokumentumfilm részleteket néztünk pl. a máltai üveggyárról, Gozo szigetéről, a Barraka Gardensről, gasztronómiáról, málta történelméről, növény és állatvilágáról. Szituációs helyzetekben, játékos feladatokon keresztül bővítettük szókincsünket ételek, lakberendezés, közlekedés, divat, öltözködés témakörökben. Mindeközben felelevenítettük a viszonyszavakat, állandósult szókapcsolatokat, bővítettük nyelvtani ismereteinket is, és sokat-sokat gyakoroltunk, nevettünk, segítettük egymást is.

A tanulás mellett két, a képző által szervezett félnapos kiránduláson vettem részt Vallettában és Mdinában. Az idegenvezetőink felkészültek voltak, sok érdekességet mondtak el Málta földrajzi adottságairól, de anekdotákon keresztül fény derült arra is, hogy az idegenvezetőknek milyen megpróbáltatásai vannak a csendes városban.

A tenger csodálatos, a máltai emberek kedvesek, segítőkészek, és szabálykövetők. A baloldali közlekedést nem volt könnyű megszokni, főleg a megfelelő buszmegállók kiválasztásánál. Így volt olyan helyzet, hogy máshova érkeztem, mint terveztem. A buszokon jól működik a légkondi, de a hosszú buszutak után érdemes robogóra pattanni és azzal bebarangolni a szigeteket.

Az öt nap alatt eljutottunk Gozóra és Popeye Village-re is. Ezt semmiképp ne hagyjátok ki, se az angol képzést, se a Kék-lagunát!

„Énidő velem csapatban” Rovinjban

A július végétől augusztus elejéig tartó 7 napos „Itt és most, jelenidő és énidő”-feszültségoldás, mindfulness és relaxáció útján elnevezésű tanfolyamon vettem részt a horvátországi Rovinjban. A pedagóguspályán eltöltött éveim alatt ez az első külföldön elvégzett, megélt továbbképzésem. Ez is, mint oly sok más, érdekes témájú kurzus, melyeken kolléganőim, barátnőim vettek már eddig részt, a JUTAKI Kft.- Hungary Expert for Teachers szervezésében valósult meg. A képzésnek a tengerpart közeli, város szívében álló több mint 111 éves szépen felújított, patinás gimnázium adott otthont. A színes képzési palettáról azért a fent említett témát választottam, mert szerettem volna megtanulni az öngondoskodás, a jelenre koncentrálást segítő technikákat valamint a feszültségoldás meditatív, relaxációs gyakorlatait. Az így „ szelíden megdolgozott” vezetői attitűdömmel elsősorban preventív módon szeretném segíteni kollégáimat testi és lelki egészségük megőrzésében. Másodsorban az itt szerzett tapasztalataimat tanítványaim koncentrációs képességének fejlesztésére használom majd az oktató nevelő munkám során.

A megérkezést, regisztrációt követően a 7 napos kurzus egy vasárnap délutáni ismerkedő programmal indult. Jó hangulatú, játékos feladatokban mutatkoztunk be egymásnak, mint „Rettenthetetlen” Robi, „Mesés” Marika, „Bolondos” Beáta, ……… Kíváncsi Kata tudtuk meg, ki honnan érkezett, hol született, él, dolgozik határon innen és túl. Vezetőnk, trénerünk Fabók Ági kedvesen, türelmesen, folyamatos megerősítéssel, dicséretekkel motivált, bátorított bennünket. Az első napot egy közös, kötetlenül beszélgetős vacsorával koronáztuk meg egy közeli étteremben, ahol bepillanthattunk picit egymás magánéletébe, szó került tanítási élményekről, sikerekről, nehézségekről, problémákról.

Az ezt követő napokban a változatosan szervezett ráhangoló gyakorlatok után, melyek segítségével tudatosan érkeztünk meg a jelenbe, a terembe, majd végül a testünkbe, felelevenítettük az előző nap tevékenységeit, páros beszélgetésekben elmondtuk a bennünket foglalkoztató élményeket érzéseket, majd megismerkedtünk a stressz fogalmával s azzal, milyen módon erősíthetjük testi és lelki immunrendszerünket, hogy a stressz érzése kapcsolódhat jó és rossz élményekhez is. Kipróbáltuk a feszültségoldás gyors, alkalmi technikáit (villámrelaxáció) és a tartós feszültségcsökkentés gyakorlatait (autogén tréning). Csoportfoglalkozásainkon megtanultuk figyelmünket edzeni, ha elkalandozott, visszaterelni, majd lehorgonyozni a jelenbe. Megismertük, hogy a tudatos jelenlét milyen hatással van testi, gondolati és érzelmi működésünkre.

Fabók Ági nemcsak trénerünk, terapeutánk lett, mottóit azóta is sokszor, sok helyzetben emlegettem a családom, a barátaim, kollégáim körében: Az öngondoskodás nem luxus, hanem kötelesség és az tud jól teljesíteni, aki jól van!

Megértést, megtapasztalást segítő kisfilmeken keresztül tette szemléletessé számunkra a hétköznapi automatizmusokból eredő stresszt, a rohanásból adódó feszültséget valamint a zavaró gondolatok elcsendesítésének egy-egy lehetséges technikáját.

Az utolsó nap értékeltünk, összegeztünk, időszalag segítségével felelevenítettük a héten tanult ismereteket, gyakorlatokat, játékokat. Néhány kedves, pozitív üzenettel elbúcsúztunk egymástól.

Rovinji tartózkodásunk alatt sok, színes, fakultatív program közül választhattunk, melyet a képzőnk biztosított számunkra, tengeri kajakozástól a városlátogatásokig.

Szombat délután a program lezárásaként egy csodálatos hajókiránduláson vettünk részt, ahol már barátokként ültünk le egy asztalhoz ebédelni, majd egymást buzdítva, segítve sétáltunk fel Vrsar város legmagasabb pontjára együtt örülni az alattunk elterülő tengernek, kis szigeteknek, jellegzetes kéményeknek!

Nagyon jól éreztem magam a magas színvonalú képzésen, külön köszönöm Fabók Áginak az emlékezetes pillanatokat, a nyugalmat árasztó, barátságos légkört, valamint a szakmai elhivatottságát, a mosolyát, lelkesedését, amivel inspirált bennünket!

Szeretnék jövőre is részese lenni egy hasonlóan érdekes, hasznos rovinji továbbképzésnek ….. és …. az elmaradhatatlan, az arcunkra mosolyt csaló kacagó sirályok hangjának!

Solti Katalin