Elemek megjelenítése címkék szerint: programozás

Az Iskola koordinátora hívta fel a figyelmemet erre a kurzusra, nekem nem volt a terveim között egy nyári kurzus. :-)  A Szent Gellért Gimnáziumban (http://sztg.info/ és https://sztgerasmus19.blogspot.com/) már egy éve használjuk az angol microbit kártyákat, egy kis számítógépet sok szenzorral. Az olasz Arduino kicsit többet tud ennél a kártyánál, de a konkrét megoldásokat, a hozzájuk tartozó C++ kódokat, áramköri megvalósításokat nem ismertem.

Firenzében egy ciprusi, egy ír, két német, egy magyar és egy baszk csoporttársam győzött meg arról, hogy az informatika oktatás szempontjából Európa különböző területein ugyanott tartunk. Mindannyian valamilyen google alkalmazás segítségével mutattuk be iskolánkat, a google termékek széles skáláját használjuk-tanítjuk és értetlenül állunk a kialakult helyzet előtt, ti. hogy hogy lehet, hogy a Microsoft alkalmazásokat használjuk-tanítjuk az ingyenes szoftverek helyett és egyikünk se tanított korábban programozást.

A csoporttársaim közül csak ketten jöttek egyedül, a többiek – én is – férjemmel utaztam ebbe a csodálatos városba, közös programot ezért nem igazán szerveztünk, bár a város különböző pontjain sokszor összefutottunk: Uffizi, Biblioteca Oblate tetején a bárban, egy-egy vendéglőben ill. egyik este a Musart egyik koncertjén. A többi kurzus magyar résztvevőivel egyik éppen ott tanuló kolléganőm jóvoltából találkoztunk, velük többször együtt ebédeltünk

A hét fős kiscsoport alkalmas volt, hogy nagyjából együtt haladjunk akár a nyelvi akadályok ellenére is. A tanárunk, Lorenzo, a kurzus elején felmérte nagyon egyszerű kérdésekkel, körülbelül milyen szinten állunk és kinek-kinek ott segített, ahol a gyenge pontja volt. Eleinte nagyon egyszerű programkódokat írtunk és minden sort részletesen elmagyarázott, aztán egyre bonyolultabb áramköri megoldásokat és szenzorokat használtunk. Végre megértettem, hogy egyik tehetséges diákom, miért úgy kötötte be az áramköröket egyik verseny nyertes autójába, ahogy tette. :-) A szenzorokkal nagyon látványosan lehet programokat írni és a hibát is viszonylag könnyű megtalálni, ha van. Pl. használtunk fényérzékelőt, gombokat, szervomotort, távolságérzékelő szenzort.

Az utolsó két nap volt a legizgalmasabb: megismertünk egy csomó olyan anyagot, ami vezet vagy nem vezet, ezeket egyenlőre csak angolul tudom, és ezekből készítettünk egy „kesztyűt” az egyik ujjunkra. Ha ebben mozgattuk az ujjunkat, egy általunk készített szívószál-ujj követte a mozgását. Az utolsó nap pedig kupakokból, lufiból, hurkapálcából, műanyag dobozból készítettünk autót, szó szerint fúrtunk-faragtunk, ami szervomotorral megy, de ha falhoz ér, előtte megáll. A három autóval még versenyt is rendeztünk.

A kurzus végén már alig vártam, hogy megnézzem, a microbit-kártyákra hogy tudom mindezt alkalmazni. Szinte minden kis programot meg tudunk majd csinálni a szakkörön, sőt újabb ötleteim is támadtak, de erről majd csak akkor, ha sikerült őket megvalósítanom. :-)