Egy csodás hét Barcelonában

Munkatársaim élménybeszámolóját hallgatva elhatároztam, hogy én is szeretnék részt venni az Erasmus+ programon. A sors úgy hozta, hogy egy volt pedagógusunk elhalasztott megnyert pályázatát megörököltem, így szinte az ölembe pottyant a lehetőség.

Az eredetileg kiválasztott képzés nem indult, így az adott lehetőségek közül a „European School for All Children” kurzust választottam. Iskolánk két tanítási nyelvű általános iskola, ahol kétnyelvű és két tanítási nyelvű program kereteiben többféle nemzetiségű és kulturális hátterű tanítványaink is vannak, így nagyon hasznosnak és érdekesnek találtam a kurzusleírást.

A szállás kiválasztásának legfőbb szempontja a képző helyszínének közelsége volt, ami Barcelona belvárosát tekintve nagyon könnyű feladatnak bizonyult. Egy 3 csillagos hotel mellett döntöttem, mely 24 órával az utazás előtt lemondható. Sajnos még elég bizonytalannak látszott a július végi helyzet, így ez mindenképpen gazdaságos megoldásnak tűnt. A repülőjegy vásárlásával szerintem kicsit sokat vártam, így majdnem dupla annyiért tudtam megvenni a repülőjegyet ahhoz képest, mint amikor kora tavasszal kínálták. No de ezen túltettem magam. Reméltem, hogy a kurzus nem marad el, hisz sok esetben ilyen hírek is érkeztek ismerősöktől, kollégáktól. Egy héttel az indulás előtt kaptam a hírt, hogy a fapados légitársaság törölte a vasárnap esti járatot – a kurzus hétfőn indult -, így reggel 6-kor tudok repülni. Ennek nem igazán örültem, de minden rosszban van valami jó, így szinte egy teljes napom volt akklimatizálódni. Indulás előtt 4 nappal a hotelből kerestek, hogy sajnos nem tudtak kinyitni a covid intézkedések miatt, de egy testvérszállodájukban - 400 méterre az eredeti helyszíntől - átfoglalhatok, ha megfelel, az eredeti feltételekkel. Egy gyors ellenőrzést követően igent mondtam, a négy csillagos szállásra.

Barcelonában nem most jártam először, de mindig szívesen megyek. Ez a város folyamatosan új arcát mutatja, mindig meg tud lepni. Az élmény is új volt azáltal, hogy hosszú évek óta most először utaztam egyedül.

A Europass Teacher Academy épületének homlokzata épp renoválás alatt volt, de belül csodálatos látvány fogadott. Magas belmagasság, szépen felújított labirintusszerű belső tér. A szobák, termek híres spanyol művészekről voltak elnevezve. A recepciónál kedves, segítőkész hölgy navigált mindenkit. A csoportban nyolcan voltunk, egy szlovák hölgy és 6 román pedagógus, akik egy iskolából érkeztek. Ez kicsit érdekes helyzetet teremtett, mert ők a közös nyelvük miatt sokszor beszéltek egymással románul, míg mi a szlovák hölggyel csak angolul kommunikáltunk. A résztvevők nyelvi szintje nem volt egyforma, de a kurzusvezetőnk Federica Di Bartolomeo nagy gyakorlattal, kiválóan áthidalta ezt, mindig odafigyelve, hogy mindenki egyformán kapjon lehetőséget a kibontakozásra, gyakorlásra. Az órák délutánonként voltak fél 3-tól fél 8-ig, a maszk használata kötelező volt. Az elején azt gondoltam, hogy ez nagyon kényelmetlen lesz, de igazán hamar hozzászoktunk. Sokan mesélték, hogy a csoport az órákon kívül sok időt szokott együtt tölteni, ide-oda menni, közös programokon részt venni. Az én esetemben nem így volt. A román csapat családtagjaikkal érkezett, így a fennmaradó időt ők együtt töltötték. A szlovák hölggyel egy cipőben járva, mi hamar összebarátkoztunk és nagyon jól eltöltöttük az időt egymás társaságában.

A kurzus minden percét rendkívül élveztem. Az órák érdekesen, izgalmasan, sok gyakorlati tevékenységgel tarkítva teltek. Délelőttönként újra felfedeztem a várost, mely sokszínű arcával a mai napig elkápráztat. Szert tettem egy új barátságra is, mely remélem sokáig kitart.

Mindenkinek szívből ajánlom az Erasmus programot. Nekem annyira emlékezetes volt, hogy már most a jövő évi utazást tervezem.