ERASMUS+ pályázat

Spanyolország, Barcelona

2021.

“Active Art: Understanding and Enjoying Art in the Classroom and Beyond”

https://meixneriskola.hu//erasmus-mobility

A Rákospalotai Meixner Általános iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanáraként 2019-ben már részt vehettem egy Erasmus+ tanártovábbképzésen Firenzében, és már akkor biztosra vettem, hogy ha iskolám újabb pályázatot nyújt be, ismét jelentkezem - mivel minden kollégám rengeteg élménnyel és tapasztalattal tért vissza az első mobilitásról, ez nem volt kérdés. Újfent sikerrel járt jelentkezésünk, aminek megvalósítása a Covid-19 világjárvány miatt egy évvel elodázódott, így végül 2021.07.05-10. közt vehettem részt az EuroPass „Active Art: Understanding and Enjoying Art in the Classroom and Beyond” képzésén, ezúttal a varázslatos Barcelonában. Már az első jelentkezésem során dilemmáztam azon, hogy Bacercelonát vagy Firenzét válasszam – úgy gondoltam, mindkét lokáció remek helyszín művészeti vonatkozású továbbképzéshez, és ez a feltételezésem abszolút helytállónak bizonyult.

Korábban érkeztem a városba, hogy minél több időm legyen megismerni és alaposan bejárni, de a képzés ideje alatt is minden időt megragadtam a városnézésre, múzeum látogatásra. Művészettörténeti és design szempontból is páratlan helyszín, végtelenül inspiráló közeg, és a művészetekhez szorosan kapcsolódó oktatáshoz remek keretet biztosított. Maga a képzőintézmény a város szívében helyezkedett el, könnyű volt megközelíteni és a csoportos mozgást is megkönnyítette, többször jártunk külső helyszínen közösen – hol alkotni mentünk ki a négy fal közül, hol múzeumot látogattunk.

Volt szerencsém az öt napból négyet a kurzus szellemi szerzőjével, Marta Maddalonival tölteni – egyfelől elképesztő mélységű szakmai tapasztalattal és rutinnal rendelkezik, másfelől

a személyisége is kifejezetten lehengerlő, ennek köszönhetően intenzív és rendkívül meghatározó élményben volt részem. Óriási tudásanyaggal és lendülettel rendelkezik, a

formális oktatási részt a lehető legkevesebb időtartamra szorította – az órák interaktívak és kooperatívak voltak, folyamatosan zajlott a brainstorming és a tudásmegosztás.

Az elméleti anyagokat mindig gyakorlati (meg)tapasztalás követte, végigvettük a művészetterápia, és a művészet, mint terápia közti szignifikáns különbségeket, megismertük

az egyensúly hárömszögét és Platchnik érzelem kerekét – csak hogy a teljesség igénye nélkül felsoroljak pár új ismeretet. A mindfulness szerepe végig hangsúlyos volt az alkotás során –

egyik délelőtt elmentünk egy kevésbé közismert rózsakertbe, ahol a mindful fotózást gyakoroltuk és a végén „land art” jelleggel készítettünk egy közös mandalát termésekből, amit

hátrahagytunk a természet részeként. 

A felhasznált alapanyagok és technikák is sokszínűek voltak, Marta nagyon színes repertoárral készült és mindenki számára volt legalább egy feladat, amiben teljesen szabadon

kiteljesedhetett. Készült mozdulat-parafrázis műalkotás nyomán, festettünk intuitíven zenére, készítettünk hála-legyezőt, és legvégül az egy hetes élményből inspirálódva egy szobrot a hét

során gyűjtögetett „kincsekből”. Voltak egyéni és páros, sőt kifejezetten csoportos munkák. Érdekes volt megtapasztalni, hogy azonos szimbólum mennyire különböző jelentést is képes magában hordozni, vagy éppen ellenkezőleg – hogy bizonyos jelek, színek mennyire „globálisak”. Az önálló feladatokban volt lehetőségünk elmélyülni és felszínre hozni a saját érzéseinket, gondolatainkat egyéni fantáziavilágunk segítségével, míg a kooperatív alkotás során az egymást felemelő és megtartó közös munka élményét élhettük át. Marta a közös gondolkodás híve, minden feladatot alaposan átbeszéltünk és ötleteltünk a további felhasználási lehetőségekről, különféle variánsokról, akár kifejezetten a saját iskolánk profiljához illesztve. Rövid óratervezeteket is készítettünk, amiket megbeszéltünk egymással.

Több kortárs művész munkásságát vizsgáltuk művészeti és művészetterápiás szempontból (például Yayoi Kusama mentális betegsége, mint művészete generátora), Tony Orrico és

Heather Hansen performansz jellegű alkotásairól is megtekintettünk több videót. A csoportdinamika némiképp megosztott volt – a 10, csak női résztvevő közül nyolcan jöttek

Lengyelországból, egy kolléga Szlovéniából és magyarként csak én voltam jelen. Azt tapasztaltam, hogy anyanyelvi társak nélkül sokkal nyitottabb és érdeklődőbb, bátrabb voltam

(akár firenzei tartózkodásomhoz viszonyítva is), mint a lengyel pedagógusok – többen érkeztek egyazon intézményből, de akik máshol dolgoztak, ők is összezártak hontársaikkal és

olykor kirekesztőek voltak, folyamatosan figyelmeztetni kellett őket, hogy lengyel helyett angolul kommunikáljanak. Ennek ellenére oldott és vidám hangulat jellemezte napjainkat, a

szlovén kolleginával azóta is tartom a kapcsolatot, de az egyik lengyel iskolavezetővel is szándékunkban áll egy jövőbeni kollaboráció.

Kifejezetten kíváncsi voltam rá, hogy ez a képzés miben nyújt mást, mint a két évvel ezelőtti mobilitás. Voltak átfedések, főképp az elméleti anyagban és a mindfulness kapcsán, de inkább

úgy éltem meg, mint egy kiegészítő, „ráépülő modult” az előzetes ismeretanyagra, ami abszolút szélesítette a látóköröm, mintegy kreatív tűzijátékként hatva rám. A megszerzett

tapasztalatokat remekül be tudom építeni mind a közismereti művészeti oktatásba, mind az iskolánk alapfokú művészeti képzésének programjába. Intézményünkben nagy számban

megtalálhatóak SNI tanulók, a szociális és személyes kompetenciák fejlesztése mindennapjaink része. A művészet terápiás és mentálhigiénét támogató aspektusa

eddig is komoly szerepet kapott oktatásunkban (többek között segíti a gyerekek önkifejezését, önismeretét, konfliktuskezelését) így nagy örömömre szolgál, hogy bővült ismereteimet

kamatoztathatom és munkámban hatékonyan alkalmazhatom.