2020-ban a 13. Kerületi Pannónia Általános Iskola koordinátoraként nyújtottam be a Tempus Közalapítványhoz az Erasmus+ pályázatot, Tanárok egy jobb jövőért címmel. A pályázat sikeres volt, de a COVID helyzet miatt csak 2022 júliusában került sor a mobilitásra, Cambridge-ben. Ketten vettünk részt mobilitáson, egy nem angol szakos kolléganővel utaztam, ő nyelvet tanult Cambridge-ben. A cambridge-i képzés a negyedik két hetes továbbképzésem volt Angliában, tanultam Exeterben (2013), Canterburyben (2015), Oxfordban (2018). Mindegyik továbbképzés nagyon eredményes volt, tele élményekkel, új tapasztalatokkal, rengeteg új ismerőssel, baráttal és olyan kulturális hozadékkal, amit csak akkor tudsz igazán értékelni, ha már egyszer tanultál az Egyesült Királyságban, legyen szó az igazi brit kiejtésről, szokásokról vagy a senkiével össze nem hasonlítható angol észjárásról és humorról. A kurzusom címe: Creativity in the classroom volt. A délelőtti órákon rengeteg újdonságot láttunk, hallottunk, a bemelegítő játékoktól az új webes felületek kipróbálásáig. Nemcsak a tanárnőnktől, Anna Youngtól, tanulhattunk sokat, hanem egymástól is, hiszen minden nap becsempészett egy ilyen elemet az óráiba, amikor egymás között osztottuk meg a tapasztalatainkat. Ő maga is minden újdonságot lejegyzett, kipróbált, amit tőlünk hallott. Sokat dolgoztunk csoportmunkában, párban is. Nagyszerű szövegeket hozott a szövegértési feladatokhoz, egészen friss, napilapokból, hírekből, cikkekből dolgoztunk, így a 21. századi, változó angol nyelvet is megtapasztalhattuk, egészen új kifejezéseket tanultunk, használtunk. Sok újdonságot hoztunk haza, a kollégák és a diákok is nagyon fogják értékelni. Minden óra  a kreativitás köré szerveződött, nagyon sokat beszéltünk a kreatív elme jellemzőiről, a motivációról, a kíváncsiság állandó ébrentartásáról, a diákok megnyeréséről. A kreativitás hét pillérét (1. pozitív  önbecsülés felépítése, 2. a kreativitás modelezése, 3. a szabad választás felajánlása a diákoknak, 4. a jó kérdések használata, 5. kapcsolatok létrehozása, 6. a felfedezés öröme, 7. a kritikai reflexió bátorítása) Carol Read tanulmánya alapján, pillérről pillérre haladva ismertük meg, gyakoroltuk be. A délutáni workshopokon és előadásokon is rengeteg hasznos dolgot hallgattunk. Sűrű órarendünk volt, de hasznos, jól összeállított elődásokkal, jó gyakorlatokkal. Mint minden eddigi kurzus során is, a tanárunk egybegyűjtötte az összes anyagot, hasznos linket, naponta ppt-t készített az újdonságokról, és a Moodle felületen osztotta meg velünk.Innen letöltve bármikor használhatjuk ezt a tudásbázist, megismertetjük kollégáinkkal belső tudásmegosztás vagy disszeminációk segítségével.

Nagyszerűek voltak a szabadidső programok is, a közös séták, pub látogatások, Cambridge jólismert egyetemi épületei, a puntozás (csónakázás) a Cam folyón. Az egyik tanárnő bemutatta Cambridge rejtett helyeit is, amelyeket csak akkor ismerhetsz meg, ha valaki felhívja rá külön a figyelmedet, Így jutottunk el az Eagle nevezetű  pubba, ahol 1953-ban  Francis  Crick és James Watson bejelentették a DNS felfedezését. Történelmi pillanat. Vagy az Időfaló sáska, melyet Stephen Hawking avatott fel a nyolcvanas években, és, amely előbb vagy utóbb vetekedni fog a Big Ben hírnevével, legalábbis a Cambridge-iek szerint.  A pici ajtócskák, a dinky doorok,  elrejtve a város különböző pontjain, vagy a margaréták a járdába öntve, mind-mind páratlan élményt jelentettek.Részt vehettünk a Shakespeare fesztiválon, ami nem csupán egy szabadtéri előadást jelentett, hanem azt a felismerést, hogy az angolok mennyire természetesen viszonyulnak a színházhoz, mennyire az élet mindennapi velejárója, az élet része a színház. Plédekkel, vacsorával és innivalókkal érkeztek, családosan vagy baráti társaságokkal, leültek a földre, és kipakoltak, ettek-ittak, és várták Shakespearet. Mi, németek, magyarok, spanyolok, lengyelek, csehek stb. csak néztük őket, mert mindannyian járunk szabadtéri előadásokra, de ugyanúgy viselkedünk ezeken, mint bent, a kőszínházban, eszünkbe nem jutna piknik-hangulatot teremteni egy színházi eladás alatt. De egyáltalán nem tűnt szentségtörésnek az egész, mert látszott, hogy ez nekik lételemük. Nem csupán néhányan járnak színházba, mindenki ott van, jelen van, ha Shakespearet ünnepelhetik.

Nagyon hálás vagyok a Förster Anitának és Véghné Juhász Krisztinának, hogy mindenben segítséget nyújtanak a pályázás, kurzusok, nyelviskolák kiválasztása során, ellátnak gyakorlati, és nemcsak gyakorlati tanácsokkal, leveleznek a fogadó intézményekkel, intézik ügyes-bajos dolgainkat, létrehozzák a felületeket, melyeken hasznos információkat, dokumentumokat osztanak meg velünk, és ahova mi is feltölthetjük a saját dokumentumainkat.

Márkó Szidónia