2022 augusztusában lehetőségem volt részt venni egy Erasmus+ mobilitási pályázaton, amelynek keretében egy hetet tölthettem el Dublinban. Nyelvtanárként rendkívül fontosnak tartom, hogy célnyelvi területen tölthessek el minél több időt, hiszen a nyelvtudás frissen tartása szempontjából elengedhetetlen az autentikus forrásból való táplálkozás. A kurzus kiválasztásának szempontjai között ezért a célnyelvi terület kiválasztása volt a legfontosabb, emellett pedig egy olyan témájú képzés megtalálása, amivel nemcsak saját munkámon javíthatok, de intézményi szinten is hasznosíthatom az újonnan szerzett ismereteket. Szerencsémre találtam is olyan képzést, ami mindkét fenti igényemet kielégítette. A képzés a Twin English Centre szervezésében meghirdetett Projekt-alapú tanulás (PBL) volt. Mivel a magyarországi szakképzési átszervezések során a technikumi átállásnál a szakmai ágazati képzés terén a projektek kiemelt szerepet kaptak, ez a lehetőség tűnt a leghasznosabbnak.

Az intézményen belül már sok rövid és hosszú távú projektet lefolytattunk, és nyelvtanárként is meglehetősen gyakran alkalmazom ezt a módszert, a projekt-alapú tanulás több a projekteknél.  A PBL során a teljes tanulási folyamat áll a középpontban, nem pedig a projekt „végterméke”. Nagy reménységekkel vágtam neki az 1 hetes kurzusnak, már a megelőző hétvégén odautaztam, hogy minél többet lássak a városból, hiszen általában a napok a tanulásról szólnak, és szerettem volna minél több kulturális élményt szerezni.

Már az gyanús volt, hogy a szervezőtől a levelek mind „Kedves Diák” megszólítással érkeztek és 2 szintfelmérő tesztet is ki kellett tölteni, holott a meghirdetett képzés egy B2 nyelvtudást igénylő tanárképzést ígért. Gondoltam, ez a rutin, meg akarnak győződni róla, hogy a tanár valóban megfelelő nyelvi szinten van. Sajnos ennél rosszabb volt a helyzet... Már a hétfői kezdés elég nehezen indult. Rengeteg nyelvtanuló diákkal, egy-két tanárnak kinéző jelentkezővel be lettünk terelve a Belvedere College étkezőjébe - ahol néhány kurzust is tartottak -, és másfél órás, szervezési ügyetlenkedésből eredő, ún. indukció következett, ami során kiderült, ki, melyik csoportba kell menjen. Az egyértelműen kiderült itt is, hogy a képzésszervező a diák nyelvtanulásra helyezi a hangsúlyt, a tanárképzés „csak” mellékes bevételi forrás számukra. Tehát a levelekből gyanítható hozzáállás beigazolódott.

Nagy nehezen kiderült, melyik terembe kell mennünk, ahova a délelőtt órák második felére tudtunk csak becsatlakozni. Egy olyan vegyes csoportba kerültünk többedmagammal, akik már 1 hete együtt voltak és a modern metodológia kurzusra jelentkeztek. Bentől, az oktatónktól megtudtuk, hogy ez egy ilyen vegyes csoport lesz, de nem baj, mert a modern metodológiába tartozik a PBL is, így ez remek lehetőség. Hamar az is egyértelművé vált, hogy Ben is aznap reggel tudta meg, hogy a PBL kurzust kell tartsa, így aznap már nem tudott módosítani, ezért, jobb híján, kiejtés-fejlesztéssel foglalkoztunk – senki sem tudja miért. Már gondoltam jelzem szervező vezetésénél a problémát, de Ben ígéretet tett, hogy másnap már jön a PBL, és sajnálja, hogy így alakult, de egyik oktató Covidos lett egy másiknak pedig meghalt az édesanyja – nem mintha ez ránk tartozna. A képzésnek 1 órakor véget is vetett, hogy másnapra felkészülhessen. Legalább volt még időm várost nézni, gondoltam.

Másnap látszott, hogy Ben tényleg készült és a nap nagy részében tényleg PBL-el foglalkoztunk, sok újdonság nem hangzott el, és a csoporttagokról is kiderült, hogy az A1-től a C2-ig minden szinten vagyunk, ami nagyon lassította, néhol gátolta a tanulási folyamatot. Szeretném hangsúlyozni, hogy Ben tényleg igyekezett mindent megtenni, hogy áthidalja a nehézségeket, ennek ellenére az egész hét a hasznosság és a haszontalanság között egyensúlyozott, mivel egyértelműen nem egy, a módszer szakértője tartotta a képzést, hanem egy lelkes, igazán motivált fiatal tanár kolléga, aki megtett mindent azért, hogy megoldást találjon a szervezők hibás megközelítésére.

Annak ellenére, hogy voltak hasznos elemei a képzésnek, semmi olyan nem hangzott el, amiről gyakorló pedagógus ne halott volna, ne használna a napi gyakorlatai során. Nyilván kaptunk muníciót különböző PBL-el, vagy mással kapcsolatos módszertani kihívásra, de ez nem érte meg a 20 órát.

Annál hasznosabb volt a kulturális élmény és a szakmai kapcsolatépítés, amire lehetőségem volt. Számos hasznos, reményteli jövőbeli kapcsolatra sikerült szert tennem, és sokat segítettük egymást a képzés során ötletekkel, forrásokkal, tapasztalatokkal. Ezeket a kapcsolatokat és az átélt élményeket viszem magammal és fogom beépíteni a pedagógiai munkámba. Bár a Twin English Centre képzésszervező dublini helyszínét nem javaslom tanártovábbképzésekre, az egy hetet mégis sikeresnek, és hasznosnak tudom ítélni a fentiek miatt. Köszönet az Erasmus+ programnak, a Hungary Expertnek és a BMSZC Neumann János Informatikai Technikum vezetői hozzáállásának a lehetőségért, valamint az intézmény pályázat koordinátorának a rengetek munkát és segítséget abban, hogy zökkenőmentes lehessen a teljes utazásom!

Az intézményi Erasmus+ programokról bővebben itt olvashat:

https://neuerasmus.weebly.com/blog