2022. május 7-14 között 10 tanuló 2 fő kísérőtanárral az írországi Athlone városába utazott, hogy ott egy mini-stay projektben vegyen részt a nyelviskolában. A Future Learning nevű képzőintézmény 6 napos programjában 5 nap projektmunka és egy egésznapos kirándulás szerepelt az iskola által szervezett két délutáni elfoglaltság mellett.

A csoport szombat délután repült Dublinba, ahol egy transzferbusz várt minket, amellyel 1,5 óra alatt jutottunk el projektünk helyszínére, az Írország közepén fekvő Athlone-ba. Az esti érkezéskor a képzőintézmény képviselője és a fogadócsaládok vártak minket. Rövid egyeztetés, bemutatkozás és a másnapi program megbeszélése után a családok elvitték a gyerekeket, illetve a kísérőtanárokat a szállásokra. Minden gördülékenyen zajlott, a kísérőtanárok megkapták az összes szállásadó címét, telefonszámát.

A tanítás 9-től 12.35-ig tartott egy félórás szünettel. A diákokat a fogadócsaládok vitték az iskolába, nekünk kísérőtanároknak 12.35-re kellett mennünk értük, hogy vagy a mi általunk szervezett programra vigyük, el őket vagy felügyeljünk rájuk, amíg nem kezdődik el az iskola által biztosított délutáni elfoglaltság ill. kísérjük őket egy-egy adott helyszínre. A délutáni programok 3 és 4 óra közt voltak (ír táncház, illetve várlátogatás). Mivel a fogadócsaládok 5-re jöttek a tanulókért, elég sok holtidő volt a programok előtt és után, amit meglehetősen nehéz volt értelmesen eltölteni abban a nagyon kicsi városban Írország közepén, a májusi ír időjárási viszonyok közt. Sokszor a plázában ücsörögtünk padokon.

A csoport tanára nem fektetett energiát a tanításba, ugyanazt csinálta a mi B2-C1 közötti tudású gyerekeinkkel, mint a - szintén ott tanuló - A1-A2 tudású spanyol csoporttal. Nagy csalódás volt a gyerekeknek egész héten, nekünk pedig pénteken, amikor 11-re mentünk, hogy a diákok bemutathassák a prezentációt, amin dolgoztak a hét folyamán. Voltak persze más tanárok is az iskolában, nekünk nem volt szerencsénk a miénkkel, holott ottlétünk alatt csak azt hallottuk, hogy ilyen csoport még nem volt az intézményben, ilyen angoltudással, ilyen intelligens hozzáállással, ilyen világlátással. Ezt nem használták ki, hogy egy jó beszélgetést lefolytassanak velük.

Mi kísérőtanárok nagyon unatkoztunk. Délelőtt eljöttünk „otthonról”, de ebben a kicsi városban semmit nem lehetett csinálni. A városi könyvtárban olvasgattunk, hogy melegben legyünk, amíg mehetünk a gyerekekért. Akik egyébként imádták az egészet, ott akartak maradni, terveket szövögettek, hogy Írországban járnak majd egyetemre. Sokuknak ez volt az első repülése, első külföldi útja, az írek pedig egytől egyig nagyon kedvesek voltak velünk. A negatív iskolai élmények eltörpültek a fantasztikus kalandok mellett, amiket átéltünk. Írországba bármikor visszamennénk, de én csak Dublint javasolnám, ami 1 hétre is kínál bőven látnivalót.