Július utolsó napján érkeztem Helsinkibe, hogy augusztus elsején elkezdjem tanulmányozni a finn oktatási modellt az Erasmus+ támogatásával. Fiatal korom óta terveztem, hogy elutazom Finnországba, kifejezetten az oktatásukat tanulmányozni. Ezért is örültem nagyon a lehetőségnek!

A szállásom kicsit távolabb volt az iskolától, amit magamnak kerestem, de a remek közlekedésnek köszönhetően, egy villamos a szállástól az iskoláig vitt.

A belvárosban található lakóház emeletén rendezték be az iskola termeit. Az egyszerűség, természetesség, és a tisztelet, ami legelőször eszembe jutott a város és az emberek kapcsán. Valahogy az első pillanattól otthonosan éreztem itt magam.

A képzésen már kevésbé volt ilyen komfortos a hangulat. A csoportban 2 spanyol, egy görög és 12 bolgár volt, akik közül csak ketten beszéltek más nyelvet a bolgáron kívül.

A bemutatkozás, jégtörők a szokásos módon zajlottak, angolul és bolgárul.

Engem egy kérdés foglalkoztatott igazán, mi a finn oktatási modell titka? Erre nehéz lenne egy oldalon válaszolni, de az egy hét elég volt számomra ahhoz, hogy megértsem a lényegét.

Kaptunk elméleti útmutatást a finn oktatási rendszerről, ami tanulságos és elgondolkodtató volt. Elég távol áll a mi magyar valóságunktól.

 A 2. nap végén egy projektet dolgoztunk ki, a finn modell szerint. Amelyben az együttműködésen, kreativitáson, és leginkább a folyamaton és nem a végeredményen volt a hangsúly.  A hallottak, látottak leginkább az általam csak kicsit ismert Waldorf iskolákban használt módszerekhez hasonlítottak.

Foglalkoztunk az info-technológia alkalmazásával az iskolákban, megismertünk App-okat, amelyek segítik a tanárokat az óratervezésben.
A tempó jellemzően megfontolt itt, a folyamat a fontos nem az eredmény. Ehhez a nyugodt, kiszámítható, biztonságos környezet adja az alapot. A tananyagleadás, és számonkérés módja szabályozott követhető. Nincsenek váratlan dolgozatok, félelmetes felelések, büntető eljárások. A hangsúly a pozitív minták megerősítésén van. A tanárok nyugalma, jólléte is igen fontos eleme a rendszernek. Nemcsak a fizetésben, a munkakörülményekben, hanem a rekreációs lehetőségekben is. A munka-terheket is viselhetően osztják el. A magas színvonalú oktatáshoz, a felkészüléshez idő kell. Ezért felesleges elvárásokat nem támasztanak a tanárok elé. Az adminisztrációt például nem a tanárok végzik.
A 3. nap végén négy csoportban, egy finn módszerű problémamegoldást kellett a csoportnak elvégezni. A feladat végén a megoldást legókkal raktuk ki. Ez azon túl, hogy szórakoztató volt, teret adott a nyelvi nehézségek leküzdésére is.

Egyik délután városnézésre is volt lehetőségünk. A helyi idegenvezetőnk sok érdekes és különleges dolgot megmutatott a városról.
A soft skills és az outdoor aktivity sem maradt ki a programból, ami szerves eleme a finn modellnek.

A szombati kirándulásunk a skanzenbe, az eső ellenére is csodálatos élmény maradt.

Ami biztos, hogy az itt élők sokkal közelebb vannak a természethez, a természetes élethez, mint mi. Az egyszerűség, az őszinteség még a kissé távolságtartó emberek viselkedésen is átsugárzott. Számomra a legmeghatározóbb élmény a városban a rengeteg ingyenes könyvtár, ahova sokan járnak, nyitva állnak mindenki előtt. És ennek a legfantasztikusabb darabja a városi könyvtár, ahol zajlik az élet.

Talán a mottó az lehetne: „ a tudás mindenkié”.