2017. június 4-16-ig az ISP „Creative Activities & Motivating Ideas for the Secondary Classroom” című kurzusán vettem részt Dunfermlineben, Skóciában. A képzést a kurzus témája és a helyszín iránti érdeklődésem miatt választottam, és mindkét szempontból azt - vagy többet - kaptam, amit vártam.

A kéthetes kurzus első hetében módszertani képzésen vettünk részt, melynek során Katie Courtney Bennett segítségével jártuk körbe a motiválás jó gyakorlatait. A képzés magas színvonalú és gyakorlatorientált volt, és arra is jó volt, hogy megállapítsam, az egyetemi képzésem szintén kiemelkedő volt. Két éve végeztem az ELTE-n, és a dunfermlini képzésen elhangzott elméleti háttér nem tudott újat mondani. Ugyanakkor jól bevált praktikákból és feladatokból annál többet profitáltam. Ezen kívül hallottunk még előadást Skócia történelméről, a brit oktatási rendszerről, valamint részt vettünk Robert Burns workshopon is.

A második hét iskolalátogatásokkal telt. A résztvevők maguk választhatták ki, mely iskolatípusokat szeretnék megnézni: én egy általános és két középiskolát választottam. Az hospitálások során szerzett legfőbb tapasztalatom, hogy mindenhol ugyanazokkal a korosztályos problémákkal küzd a tanártársadalom.  A kurzuson résztvevő nemzetközi kollégák - akik spanyol, portugál, litván és finn nemzetiségűek voltak - mind egyetértettek azokkal a felvetett iskolákat érintő nehézségekkel, melyeket az adott intézményben a velünk foglalkozó vezetőségi tag a nap végi tapasztalatcserék alkalmával elénk tárt (fiatalok alkohol- és drogfogyasztása, iskolakerülés, iskolai agresszió, bántalmazás, nehéz szociális háttér, egészségtelen táplálkozás, stb.).

Érdekes volt látni továbbá, hogy a brit oktatási rendszerben alkalmazott „integration policy” hogyan ölt testet a gyakorlatban. Az általános iskolában minden gyermeket integrálnak, míg a középiskolák lehetőségeikhez mérten külön „departmenteket” működtetnek, és tantárgyak mentén döntenek a tanulók integrálhatóságáról.

Ami a kulturális és nyelvi feltöltődést illeti, a két hét minden várakozásomat felülmúlta. Megismerhettem, megnézhettem, megtapinthattam, belélegezhettem Skócia olyan szegleteit, amelyekről eddig csak álmodni mertem volna. Rendkívül kedves és befogadó családnál kaptam szállást, akikkel esténként együtt TV-ztünk, majd későig beszélgettünk. Mindketten pedagógusok, egyikük, a feleség pedig francia származású, így tulajdonképpen három náció cserélt ilyenkor tapasztalatot. Kis füzetbe jegyeztem fel minden olyan élő nyelvi helyi szófordulatot, mondást, melyeket John-tól, skót házigazdámtól csentem el. Zseniális élmény volt vele együtt keresztrejtvényezni, vagy visszavágni a szarkazmusára.

A képzésen résztvevő kollégákkal is szuper kis összetartó csapatot alkottunk. A választható programokra mindenki lelkesen jelentkezett, és még magunknak is szerveztünk kiruccanásokat. A szakmai eszmecserék, beszélgetések jó alapul szolgálhatnak majd kapcsolatok kiépítésére. Két kollégával azóta is tartom a kapcsolatot facebookon.

Összegezve tehát óriási élménnyel gazdagodtam mind szakmai, mind emberi szempontból, és ha még egyszer választhatnék, akkor is ezt a két hetet tölteném el Dunfermline-ben.