„Anglia kertjében”, azaz a kenti egyetem Canterburyben található kampuszán tölthettem el két hetet 2017. augusztus 20. és szeptember 2. között. A kurzus címe „British Life, Language & Culture” volt, amit a Pilgrims tanárképző központ hirdetett meg. A kurzus fő célja az angol nyelvi civilizáció tantárgy fejlesztése, illetve kiegészítése volt. A tanfolyam igencsak intenzív volt, hiszen a egyetemi tanárokból álló oktatógárda minden hétköznap reggel 9 órától este fél 10-ig biztosított különböző órákat, de vendégelőadókkal is dolgozhattunk. A szervezők természetesen arra is figyeltek, hogy kulturális- és szabadidős programokkal tegyék színesebbé és egésszé a kínálatot.

A képzésen résztvevők különböző országokból érkeztek, ami még érdekesebbé és izgalmasabbá tette a mindennapokat. Magyarországról hárman, Észtországból ketten érkeztünk, de szlovák, spanyol, holland, olasz, német, valamint kambodzsai angoltanárokkal is együtt tanulhattam.

A kéthetes program első felében átfogó képet kaptunk Nagy-Britanniáról: az általános információkon túl szó esett az ország szimbólumairól, természet- és földrajzáról, közlekedéséről, időjárásáról, sajátos szokásairól, nemzeti ételeiről és a jelenlévő vallási irányzatokról. Külön érdekességet jelentett, hogy az angol néptánc típusait személyesen csodálhattuk meg egy Morris táncos előadásának köszönhetően.

A második héten ízelítőt kaphattunk olyan dolgokról, amelyeket csak az adott országban tanulhatunk meg, amelyekről a tankönyvek nem mindig képesek árnyalt vagy naprakész képet adni. Ilyennek tartom például az angol udvariasságot, az oktatási- és a politikai rendszer finomra hangolt működését, a multikulturalizmus és a migráció társadalmi hatásait, a jóléti állam működését, a jótékonykodást, a BREXIT körüli polémiát, és leginkább az angol humort.

A vendégelőadók nem olyan tanárok voltak, akik akadémiai tudással rendelkeznek, hanem az adott témát alaposan ismerő hétköznapi polgárok vagy szakemberek. Volt köztük rendőrtiszt, tankönyvszerző, Morris táncos, helyi lakos, általános iskolai és gimnáziumi tanulók, valamint hajléktalanokkal és migránsokkal foglalkozó szociális munkások.

A tanórákon nemcsak a szaktárgyi ismeretek kerültek előtérbe, hanem renget egyéb hasznos információval, gyakorlatokkal is megismerkedhettünk, amelyeket az osztályteremben is felhasználhatok, hogy az órákat érdekesebbé, izgalmasabbá tegyem. A napi munkában többféle vizuális eszközt használtunk, valamint feladatlapokat, brossúrákat is kaptunk.

Az órák három szekcióra voltak bontva. Az egyik részében frontális tanítási módszerrel tanulhattunk, a másikban a csoportmunka lehetőségét és előnyeit tapasztalhattuk meg, a harmadikban pedig egyéni és vizuális feladatokat ismerhettünk meg.

A nemzetközi osztály előnye az volt, hogy minden csoporttárs hozott valami egyéni módszert a saját országából, amelyet nem ismertünk előtte, így egymástól is tanulhattunk. A tanfolyam során megmutatkoztak a kulturális különbségeket is, amelyek az egymás kultúrájának elfogadását segítette, sőt baráti kapcsolatok is kialakultak. Ezen felül tanulhattunk egymás országairól, szokásairól, kultúrájáról, így végeredményben nemcsak a brit kultúrát sikerült elsajátítani, de még hét másik országét is, valamint a mi országunk hírnevét is nemesítettük.

A tanórákon kívül rengeteg lehetőséget biztosított az egyetem a kikapcsolódásra. Lehetőség volt az egyetem területén színházba, moziba, sportközpontba (jóga, fitness, nyújtás) menni. A Pilgrims tanárai szervezett programokkal is színesítették a mindennapokat, pl. volt hajókirándulás, vezetett városnéző séta Canterbury belvárosában, és egy nemzeti, tradicionális ételeket felvonultató vacsora egy tipikus angol pub-ban.

A hétvége fakultatív lehetőségeket kínált mindenki számra. Én szerettem volna jobban megismerni Angliát, így városlátogatásokkal töltöttem a két napot. Ellátogattam két tengerparti városba, Broardstairs-t és Whitstable-t kerestem fel, valamint London nevezetességeit is megcsodálhattam.

Az egyetemen diákként eltöltött két hét nemcsak a tanulást segítette, de egy kicsit jobban beleláthattam, hogy milyen lehet ebben az országban élni, milyen lehet angolnak lenni. Mindezt turistaként aligha élhettem volna át, így a képzés számomra örök életre szóló élménnyé vált, és csodás tapasztalatokkal gazdagodott az életem a kurzusnak köszönhetően.