Amikor ki kellett választanunk azt a képzést, amelyiken részt szeretnénk venni, nem sokat kellett gondolkodnom, mert amint megláttam a „Conflict management, emotional intelligence and bullying prevention” címet, rögtön tudtam, hogy ez az amire szükségem van. Hogy miért? Mert úgy érzem, hogy a tanári pályán egyre inkább azok a képességek kerülnek előtérben, válnak szükségessé, amelyekkel ez a tanfolyam foglalkozott, hiszen  konfliktuskezeléssel, a csoportdinamikai folyamatok kontrollálásával   napi szinten kell foglalkoznunk osztályfőnökként és szaktanárként egyaránt. Mindez gyakran nemcsak megnehezíti a szaktárgyi tudás átadását, de a közösség hangulatára is komoly hatással van.

Komoly elvárásokkal érkeztem a képzésre, és azt kell, hogy mondjam, nem kellett csalódnom, bár sajnos a csoportot vezető képző, a firenzei Susan Gaglianolebetegedett, így első nap nem tudta ő elindítani a tanfolyamot. Helyette  egyik helyi nyelviskola  spanyol angoltanára vezényelte le az eredetileg keddre meghirdetett bemutatkozó előadások meghallgatását és a képzés részletes bemutatását, a programok ismertetését.

A képzésen egyedüli magyarként vettem részt, emellett egy finn, két román és két görög tanár kolléga alkotta a csoportot. Érdekes és tanulságos volt megismerni az eltérő oktatási rendszereket, és meghallgatni a kollégák bemutatkozó előadásait. A második napra már felépült Susan, a képzőnk, aki fantasztikus lelkesedéssel látott neki közös munkának. Az elkövetkező napokban az előadások mellett többségben voltak azok a szerepjátékok, amelyek alapjai a mindennapi iskolai életünkből hozott, valós konfliktushelyzetek voltak és amelyekkel ki-ki otthon, a saját iskolájában küzdött. Egy egészen új megközelítésből volt képes láttatni az előadónk a konfliktusok és az érzelmi intelligencia szerepét ezekben a helyzetekben. Az egész kurzus vezető gondolata a pozitív pszichológia és az aktív hallgatás technikája volt, amelynek hatását a szerepjátékok során a saját bőrünkön (érzelmeinken) is érezhettük. Ezek mellett számos olyan hasznos gyakorlati ötlettel gazdagodhattunk, amelynek egy része biztosan átültethető a saját gyakorlatunkba is. A képzés utolsó előtti napján szinte teljes egészében az iskolai zaklatás problémáját jártuk körül, azok különböző formáival foglalkoztunk. Ezeken a foglalkozásokon is azon volt a hangsúly, hogy megértsük a zaklatást kiváltó okokat, illetve ráébresszük a zaklatókat, hogy amit csinálnak, az milyen következményekkel jár a közösségre és az egyes gyerekekre nézve. Mint minden egyes helyzetben a hét során, az előadó hangsúlyozta, hogy ezek a problémák az adott csoport, közösség problémái, és minden közösségnek megvan az ereje és képessége, hogy megoldja ezeket a problémákat, a tanár szerepe elsősorban a megoldás elősegítése.

Az egy hét nagyon gyorsan véget ért, és bár alaposan megismerkedhettünk egy nagyon jó módszerrel, azonban ahhoz túl rövid volt a rendelkezésre álló idő, hogy ez a megközelítés napi rutinná tudjon válni. Úgy gondolom, hogy a képzés önbizalmat és lendületet adott ahhoz, hogy azt az eddigi passzív tudást, amiről korábban hallottam, olvastam, felszínre hozza és bátrabban használjam ezeket a technikákat a jövőben, és elegendő muníciót jelentett ahhoz, hogy új úton induljak el a konfliktuskezelés terén.