2014. augusztusában kerültem jelenlegi munkahelyemre, ahol örömmel számoltam be arról, hogy a Tempus Közalapítvány jóvoltából külföldi tanártovábbképzéseken lehet részt venni, többek között Nagy Britanniában. 2013 nyarán Exeterben voltam két hétig, ahol megfogadtam, hogy mindent megteszek azért, hogy mehessek még tanulni, annyira hasznosnak, izgalmasnak és érdekfeszítőnek bizonyult.

2015-ben Canterburyre esett a választásom, a Pilgrims nyelviskolára. Sokat hallottam felőlük, tudtam, hogy igényes tanári munka folyik itt, a mindennapi munkám során hasznosítható tudást szerezhetek. A Tanártovábbképzés ügynökséggel már volt kapcsolatom korábbról is, most is felvettük velük a kapcsolatot, Förster Anita és Véghné Juhász Krisztina mind a pályázat megírásakor, mind a lebonyolításkor sokat segítettek.

Az új kollégáknak bemutattam a lehetőséget, és végül hárman írtuk meg a pályázatot, amelyet március 4-re kellett benyújtanunk a Tempus Közalapítványhoz. A pályázatunk nyert, és mi nagy lelkesedéssel készültünk a nyári tanulásra.

Július 5-től 18-ig vettem részt a How to motivate your students (Hogyan motiváljuk diákjainkat) elnevezésű kurzuson, azért erre esett a választásom, mert ebben a tanévben abszolút alulmotivált gyerekekkel kellett dolgoznom, és mindenképpen szerettem volna feltöltődni szakmailag.

A tanárom Alexandra Zaparucha volt, aki lengyel származású,Torun nevű városban él, de sokat tanít külföldön. A Pilgrimsnél többen dolgoznak, akik nem angolok, hanem más nemzetiségűek. Ez új tapasztalat volt az exeterihez képest. Ola (ahogy Alexandrát neveztük egymás között) felkészült pedagógus, sokat nyújtott módszertanilag, emberileg, mindenképpen. Minden foglalkozás élmény volt, nemcsak a tematika, hanem az alkalmazott módszerek miatt is. Mindig reflektáltunk az előző napra, mindig kikérte a véleményünket, érdekelték a mi módszereink is. A két hetes együttlét mottója lehetne, amit ő maga írt ki a táblára (minden nap idézettel várt): „He who learns from one who is learning, drinks from a flowing water.(Aki olyantól tanul, aki maga is tanul, folyó vízből iszik). Igazi pedagógusi életfilozófia.

A napi kötelező órákon kívül délután és este is voltak foglalkozások zene, dráma, mese meg sok más témában. Nagyszerű alkalom volt más tanárokat is megismerni, meg más kollégákat. Peter Dyer például papírok, előkészített anyagok nélkül érkezett, tőle azt lehetett megtanulni, hogy vagy a szívünben van valami, amit át szeretnénk adni, vagy sehol. Körbeültünk, és meséltünk másfélórán keresztül. Úgy nyelvtanoztunk, hogy soha nem mondtuk ezt ki, és mégis azt tettük. Voltak mesék, amelyekből kihagytuk a jelen időt, tehát a múlt időket használtuk meg a jövőt. De ezt csak a mese után tudatosította bennünk. Chaz Pugliese egy másik olyan tanáregyéniség, aki nélkül szegényebb lett volna ez a két hét. Nagy tudású, nagy tapasztalatú és világot járt pedagógus. Nagyszerű előadó is. Íme az egyik fő tanítása: „People learn when and what they want. Create a motivating environment” (Az emberek akkor és azt tanulnak meg, amit akarnak. Teremts motiváló környezetet).

A Pilgrimsnek ez a legfontosabb, a motiváló környezet megteremtése. És sikerül is nekik. Chaz szerint számukra, előadók számára ez a „bread and butter”, ennyire motivált tanárokat tanítani nyáron a Pilgrimsnél. Nagyon feltöltődtünk, miközben őt hallgattuk.

A környezet is nagyon fontos. A Pilgrims a Kent Egyetem kampuszában működik, a város fölött, több kilométernyire helyezkedik el a kampusz. Kitüntetett helyen. Minden egy helyen van, tanulni, szórakozni, sportolni egyaránt lehet. És bármikor be lehet menni a városba, amely elbűvölő szépségű a kis, középkori utcáival, nagyszerű, ódon katedrálisával, a kedves kis szórakozóhelyeivel, a charity boltokkal, az evező fiúkkal, akik mesélnek miközben eveznek a csónakban. És micsoda angolsággal beszélnek, mennyi mindent tudnak Anglia és Canterbury történetéből. Igazi szellemi kaland hallgatni őket.

Nem hagytam ki egyetlen napot sem, a várost mindig megnéztem, mert alig tudtam betelni vele. Sokat fényképeztem is, mindent meg szerettem volna örökíteni. A modern technikának köszönhetően a kampusz felé menet már osztottam is, a fényképeket a megfelelő csoportokban a facebookon.

A hétvégén meg a tengerparti kisvárosokat látogattuk, de volt olyan kollégám, aki Londonba ment. Megnéztük Whitstablet, Herne Bayt, Dovert és Dealt. Igazi cream teat fogyasztottunk, lefényképezve mindent, mert el kell majd mondani a gyerekeknek, hogy az angol teázás mennyire életforma, filozófia is, nem csupán egy csésze forró ital elfogyasztása.

Jó lenne, és ezen leszek, felhívni mindenki figyelmét arra, hogy ez a lehetőség adott, és nemcsak angoltanároknak adott, hanem mindenkinek, aki hajlandóságot érez magában arra, hogy írjon pályázatot és nyáron tanuljon, ismerje meg a nemzetköziséget, hiszen külföldi kollégákkal van esélye beszélgetni, problémákat megosztani, kapcsolatokat teremteni (eTwinning, Multilaterális projektek, Job shadowing stb…). A pedagógusproblémák mindenütt pedagógusproblémák, és ezeket csak maguk a pedagógusok tudják megoldani, sok-sok kommunikációval, nyitottsággal, rugalmassággal. Ehhez meg el kell menni továbbképzésekre, meg kell ismerni a többieket.

Köszönjük a Tanártovábbképzésnek és a Tempusnak a lehetőséget.

„Teaching is not a science. Teaching is art”.

Márkó Szidónia