Az egyhetes amszterdami képzésem után Brüsszelben folytattam a módszertani feltöltődést, mivel a művészeteken keresztül való tanításhoz jól illeszkedett a kulturális örökség feltárása és beépítése az iskolai, illetve iskolán kívüli oktatásba. www.enjoyitaly.org/courses/cultural-heritage-education-and-story-telling

A story-tellingről már sokat hallottam, és körülbelül így képzeltem, ahogy a Khan Academy oktatófilmjében bemutatja (https://www.khanacademy.org/humanities/hass-storytelling/storytelling-pixar-in-a-box/ah-piab-we-are-all-storytellers/v/storytelling-introb), szóval kíváncsi voltam, hogyan fogom ezt az izgalmas és személyre szabottan bővíthető módszert elsajátítani.

Az első napon a 21. századi kulcskompetenciákat mutatta be tanárunk, Alessandro Gariani. Kitért a tanulás tanulásának új módszereire, amely az iskolai falain kívül, a kulturális környezet felfedezésén, a családi történetmesélésen keresztül is történhet. Jó gyakorlatokat mutatott be videón a kooperatív tanulásra óvodában, általános iskolában is akár a Jigsaw- módszerrel. „A Jigsaw-módszer a kooperatív tanulási formák egyik alapmódszere (Aronson et al. 1978). Több változata is van, de mindegyik a „tanítva tanulás” elvére épül. A tanulócsoportok mindegyike egy résztéma „szakértőjévé” képezi ki magát a megadott témán belül, majd a gyakorlat második részében továbbadja ezt a tudását a többieknek. A módszer nagy előnye, hogy minden résztvevő egyszerre tölti be a tanuló és a tanító szerepét. A felhasznált anyag legtöbbször írásbeli, de film vagy hanganyag is alkalmazható. A gyakorlat általában hosszabb időt vesz igénybe, ezért érdemes legalább másfél-két órát szánni rá.” (Magyar szakirodalom: http://epa.oszk.hu/00000/00035/00098/2005-12-mu-Ohidy-Eredmenyes.html)

 Alessandro kitért rá, hogy már nagyon sok modern és hagyományos módszert ismerünk, mindenki használja a számára legjobban működőket, vagy a témához leginkább alkalmazhatóakat. Nincs legjobb módszer, sok jó módszer van, a gyakorlatban leginkább keverjük, mixeljük őket. Ugyanez vonatkozik a tanulás módszertanára is (blended learning), amely kilép az akadémikus formákból, és felfedezi a tanulás területeinek sokrétűségét. Majd a flipped classroomról, vagyis a tükrözött osztáyteremről  hallottunk: „A tükrözött osztályterem modell (angolul flipped classroom, magyarul “fordított osztályterem” néven is ismert) a hagyományos oktatás egyfajta megfordítása. Olyan tanulásszervezési megoldás, ahol a hallgatók otthon tekinthetik meg az oktató által előre elkészített, ráhangoló előadást és egyénileg tanulmányozzák a tananyaghoz kapcsolódó ajánlott segédanyagokat, online forrásokat.”  Magyar szakirodalom: https://tka.hu/nemzetkozi/6586/tukrozott-osztalyterem

Később a multimedia, az IKT eszközös, webes technikák (Edmodo, Weschool, Book Creator stb) használatába vezetett be minket előadónk, amelyek alkalmasak a strory-telling használatára, az osztálytermi tanítás digitális változatára, videóanyagok készítésére és közzétételére a kulturális örökség tudatosítása tekintetében például. Alessandro bemutatott egy diákok által készített kisfilmet, amelyben kisvárosi helyszínnel egy földönkívüli szemével kellett vizsgálni történetalkotással, képes anyaggal és animációval az ember alkotta környezet fizikai és szellemi pusztítását.

Volt délutáni, illetve inkább esti óránk is, amelyben külön foglalkoztunk a story-telling és a kulturális örökség összekötésének játékos módszerével. Például választva egy festményt vagy festőt, és csak távoli asszociációkkal, négy-öt szót használva kellett leírnunk, a csoportban pedig megpróbáltuk kitalálni, kiről is van szó. Én az előző hét friss élményeinek hatására Van Gogh-ra gondoltam a következő szavakkal: Japan ( a metszetek miatt), brother (Theo), ear, potatoes. Egy történelmi eseményt öt vagy hét szóval leírni sem volt könnyű. Majd a drámás és színházi technikák alkalmazásáról tanultunk és a gyakorlatban is elkövettük a cselekményalkotástól kezdve a megjelenítésig. Páros munkában olasz partneremmel először a Római Birodalom bukását jelenítettük meg (én-Romulus, Cristina: Odoaker), majd a Nehéz idők Dickens-regényt adaptáltuk Mariával három színben!

Játszottunk és tanultunk csapatban a Quizlettel. A következő festőket kellett kitalálnunk stílusbeli és életrajzi  jellemzők alapján:  Rothko, Pollock, Miro, Klee, Matisse, Kandinszkij, Dali, Riley (Bridget).

Gondolkodástérképet is készítettünk digitális formában, amelyben egy magyar alkotót választott olasz és francia csoporttársam. Én Kertész Imre Sorstalanság című Nobel díjas alkotót ajánlottam természetesen, akivel ők ezúton ismerkedtek meg. Francia, szintén irodalomtanár társam, Benoit a Reunion szigetéről, pedig cserébe Gael Faye: Petit pays című regényére hívta fel a figyelmem, amelyet nem találtam meg még magyar fordításban, de angolul megvan. https://www.theguardian.com/books/2018/jun/10/small-country-gael-faye-rwanda-burundi

Ezen kívül feltétlenül ajánlotta elolvasásra, mert komikus és szatirikus is egyben, Amelie Nothomb: Stupeur et tremblement című művét, amelyből úgy láttam, Magyarországon is látható filmadaptáció készült Tokiói tortúra (Alain Corneau)címmel.

https://kritikustomeg.org/film/3091/stupeur-et-tremblements-tokioi-tortura-2003

Én még Szabó Magdával hozakodtam elő, mivel Az ajtó című regénye francia irodalmi díjat is kapott. Hamarosan szaladok a könyvtárba, mert A. Nothombtól viszont egy jó pár könyv megvan magyarul is, úgyhogy remélem a nyár hátralevő részében jó sokat fogok derülni sorain.

A következő napon "City Bingo" elnevezésű elméletünk és gyakorlatunk volt, amely magába foglalta egy város kerületének kulturális feltérképezését a botanikától kezdve az építészetig, valamint helyi lakosok közérzetének megismerését interjúkon keresztül együtt csapatmunkával, kooperációval. Majd benti foglalkozással egy prezentációt is készítettünk belőle, amelyet megosztottunk az Edmodón (hála isten velünk volt Raul, aki informatikatanár, és így csak meglettünk a digitális formával is időre.

Az utolsó nap az Európai Parlament csoportos látogatásán vettünk részt, ahol egy másfél órás előadást is kaptunk az EP működéséről és feladatköreiről.

Nagyon hálás vagyok a kurzus vezetőjének, Alessandro Garianónak, aki egymaga vitte végig az összes előadást, gyakorlatot, kulturális sétát és közös vacsorát is. Fáradhatatlan és lelkes volt mindvégig, pedig egyszer véletlenül a kávéját is megittam.

Természetesen Véghné Juhász Krisztinának is hálával tartozom, a Tanártovábbképzés ügyvezetőjének, hogy ehhez a kurzushoz is hozzásegített!