A 2019-es Lendületben elnevezésű Erasmus+ KA1 pályázatunk írásakor Máltát szemeltem ki utazásom célpontjául. Egyrészt mert gazdag volt a képzési kínálat, másrészt pedig kíváncsi voltam e sokszínű kis szigetországra.

Az Alpha School TTP (Teacher Training Program) kínálatából végül az Effective Classrom Management című 10 napos kurzust választottam, Málta észak-keleti részén, St. Paul’s Bay-en.

Málta a Földközi-tengerben található kis szigetcsoport. Három legnagyobb szigete Málta, Gozo és Camino. Területe mindössze 316 km², tehát az itt töltött két hét pontosan elegendő volt, hogy alaposan megismerkedjek ezzel a kis mediterrán országgal.

A tanárunk egy fiatalos, barátságos, megnyerő, idősebb brit hölgy volt, Christine Armstrong, aki magával ragadó természetével, lendületével élvezetessé tette az ott töltött 10 kurzusnapot. Az iskola szokása szerint a hét középső napján mindig közös kirándulást szervez, így egy héten csak négy napot tartózkodtunk az iskolában. Az első hét szerdáján M’dinába és Rabatba vezetett az utunk, a második héten pedig a fővárost, Vallettát látogattuk meg. Az országban számos történelmi emlék, csodálatos kisváros található, de sajnos észrevehető, hogy a nyaranta érkező rengeteg turista mennyire nem kíméli a szigeteket. A népesség ilyenkor 350 000 főről akár 2 000 000 főre is ugorhat. A környezeti problémák is egyre súlyosbodnak. A vízhiányt a tengervíz sótalanításával pótolják, ami egy környezetszennyező folyamat. Az éghajlat mediterrán, forró, csapadékmentes nyár jellemzi, amit magam is megtapasztaltam.

A kurzus során lengyel, szlovák, olasz és magyar kollégákkal elemeztük a saját iskolarendszerünket, vizsgáltuk meg a tanítási folyamatokat, készítettünk prezentációkat, projektmunkát. Tanítási órákat, tanártípusokat tanulmányoztunk. Megismertük a „Flipped classroom” munkafolyamatot. Mindezek mellett Christine hihetetlenül inspiráló volt a nyelvi fejlődésünk folyamatát illetően is. Megismertük Málta történelmét, kultúráját. A kirándulásokon sem hagyott minket magunkra, ezek a napok, mint tanulmányi kirándulások maradtak meg bennem.

Az iskolai órák H-K és Cs-P 9:00-14:30-ig tartottak. Minden délutánra terveztem valami programot, igyekeztem minden látnivalót szemügyre venni. A buszközlekedés egészen jó a szigeten, azt leszámítva, hogy a sofőrök fékevesztetten száguldanak a számunkra idegen baloldali közlekedési rendszerben. Erősen kell kapaszkodni! Délutáni utazásaim alkalmával eljutottam többek között a Popeye Village-be, a Dingli-sziklákhoz, számos csodaöbölbe, a Blue Grotto-hoz, és szépséges kisvárosokba.

Hétvégén pedig komppal átutaztam Gozo szigetére, ahol egy egész napot töltöttem, gyönyörködtem Victoria citadellájáról a panorámában, megnéztem a 2017-ben leomlott Azúr ablak helyét, és a hihetetlenül kék Kéklagúnához is eljutottam.

Az élményeket sorolni még hosszan lehetne, ez tényleg csak egy kis ízelítő a sziget nyújtotta szépségekből. Azt mondom, nagyon megérte, és hálás vagyok mindenkinek, aki valamilyen formában ezt lehetővé tette nekem, legyenek azok az iskolai koordinátorok, a tanártovábbképzés segítőkész munkatársai vagy a Tempus Közalapítvány.