Az Easy School of Languages a mindössze 316 km² területtel rendelkező szigetország fővárosának, Vallettának a szívében emelkedik. Az ódon épület bejáratánál kis tábla jelezte, hogy megérkeztem oda, ahol az elkövetkező két hetet az angol nyelv tanulásával, eddigi nyelvtudásom elmélyítésével fogom tölteni. A hangulatos utca két oldalán zöld, kék, fehér és vörös színű fa erkélyek nyúltak ki az épületek mészkőtestéből, az iskola tetőteraszáról pedig pompás kilátás nyílt a vallettai kikötő túloldalán található három félszigetre települt „Három városra”. Az első nap egy felmérő megírásával kezdődött, aminek alapján a különböző európai országokból, valamint Japánból és Kínából érkezett pedagógusokat beosztották a nyelvtudásuk szerinti „osztályba”. Az én csoportomban az első héten mindössze hárman voltunk (ketten magyarok, és egy lengyel kolléganő), a második héten pedig egy katalán matematika tanárnő csatlakozott hozzánk Spanyolországból. A minket tanító angol hölgy kiemelkedő pedagógiai érzékkel hamar kiismerte mindegyikünk nyelvtudásbeli gyenge pontját, és az óráit olyanformán építette fel, hogy mind a hárman/négyen nap, mint nap éreztük a fejlődést. Órái érdekesek, változatosak voltak; közvetlen, kedves stílusa miatt nem is éreztük az idő múlását. A második hét végén már mind a négyünknek kiselőadást kellett tartani egy, a szakunkhoz kapcsolódó témáról – Én a balkanizációról készültem. Az órák reggel kilenctől délután fél háromig tartottak, általában két húszperces szünettel. A képzés célja az angol szókincs gyarapítása, a kiejtés cizellálása és a nyelvtani szabályok ismeretének gyakorlása, elmélyítése, készségszintű használata volt. Irányított beszélgetéssel főként a kommunikációs készséget fejlesztettük, és közben megismerkedhettünk érdekes máltai, angol, lengyel és katalán sajátosságokkal. Az órák utáni szabad időmet általában az ország felfedezésével töltöttem, és a rendkívül jó tömegközlekedésnek köszönhetően sikerült megismerni az aprócska szigetállam természeti és kulturális ínyencségeinek többségét. Marsaxlokk hangulatos halászkikötőjében megcsodáltam a színesre festett, szemmel ellátott csónakokat, a „luzzukat”. Órák hosszát barangoltam és fényképezgettem a sziget belsejében található régi főváros, Mdina keskeny középkori utcáin. Képzeletbeli időutazáson vettem részt Tarxien és Hagar Qim több mint 5000 éves megalitikus templomromjainál. A fővárosban, Vallettában pedig a második hét végére már természetesen minden utcát úgy ismertem, mint a tenyeremet. Az Erasmus+ programnak köszönhetően egy tanulságos, élményekben gazdag időszakot tölthettem el az Európai Unió legkisebb területű, de rendkívül gazdag kulturális örökséggel rendelkező tagállamában, Málta szigetén.