Tanártovábbképzés külföldön - pályázattal

szerda, 12 február 2020 08:48

Dealing with emotional and behavioural difficulties in school

Írta: Csuvár Bernadett Lilla
Málta - csapat Málta - csapat Csuvár Bernadett Lilla

Erasmus+ pályázat szabadszavas beszámoló

Készítette: Csuvár Bernadett Lilla

Iskolánk a 2018/2019-es tanévben részt vett egy Erasmus+ pályázaton, tanártovábbképzés keretein belül. Intézményünkből nyolc pedagógus nyolc különböző továbbképzésre jelentkezett. A sikeres pályázat következtében ketten Máltára, négyen Olaszországba, ketten Angliába mehettünk.

A mobilitásra való felkészülés időszakában tanulmányoztam a tanártovábbképzések között felelhető kurzusokat. Azért esett a választásom a „Dealing with emotional and behavioural difficulties in school” képzésre, mert úgy gondoltam, nemzetközi környezetben, tapasztalt szakértők bevonásával szeretnék korszerű tudást kapni arról, hogy hogyan azonosítsam pontosan, és hogyan kezeljem hatékonyan az emocionális és viselkedési problémákat iskolai környezetben. A leírásban azt találtam, hogy a kurzus során olyan tudást sajátíthatok el, amely stratégiákat nyújt a tanulók pozitív viselkedésének megerősítésében, és megerősíti az ehhez szükséges folyamatokat az osztályteremben. Emellett úgy gondoltam, az angol nyelv gyakorlására, nemzetközi tapasztalatcserére, szakmai kitekintésre is remek lehetőséget nyújt a kurzus.

A tanfolyam megjelölése után az első lépés a motivációs levél megírása volt, valamint a kötelező és a képzést nyújtó iskola által elküldött dokumentumok kitöltése. A felkészülés része volt az utazás megtervezése, a szálláslehetőségeknek való utánajárás, és a biztosítás megkötése is.

A képzés első napján megismerkedtem a csoport tagjaival, ami nem volt meglepetésektől mentes: kiderült, hogy „nemzetközi csoportunk” főként magyarokból áll. A tíz résztvevőből nyolc magyar, kettő pedig bolgár volt. A tanfolyam során a résztvevők bemutatkozása és a közös ismerkedés sajnos elmaradt, de a szünetekben örömmel pótoltuk ezt a hiányosságot. Már az első napon belekezdtünk az ismeretek elsajátításába: az itt tanult fogalmak szerencsére jórészt ismerősen csengtek számomra. Legelőször az „EBD” fogalmát (Emotional and Behavioural Disorder) tisztáztuk, majd felismerésének nehézségeiről hallgattunk meg egy előadást. Új információként szolgált számomra, hogy a lányoknál a felismerés és ebből kifolyólag a kezelés aránya milyen alacsony: míg a fiúk agresszív viselkedése árulkodó lehet, addig a lányoknál főként depressziós tünetegyüttesben nyilvánul meg az EBD, így nehezebb felismerni. Nagyon jó példákat kaptunk arra, hogyan tudunk „class magament”-tel az EBD-s tünetek órai felbukkanását időben megelőzni: megismertem többek között a következetes szabályrendszer kialakításának lépéseit és a „jelzőlámpa” módszert, amivel a gyermek közbeszólásait pozitív irányba tudjuk terelni.

A későbbiekben a tanár-diák-szülő háromszögről beszéltünk, melynek minden résztvevője fontos eleme az emocionális és viselkedési zavarral rendelkező tanulók hatékony kezelésének. Számomra a legtöbbet a szülői szerep mélyebb megértése és hangsúlyozása jelentette. Feltérképeztük, hogy milyen valós hátrányokkal rendelkezik egy hátrányos helyzetű családból érkező gyermek, miért nehéz bevonni ilyen esetben a szülőket az iskolai folyamatokba. Érdekes felismerés volt, hogy az iskolai kudarcélmény akár generációkon keresztül is végigkísérheti egy család életét, így direkt és indirekt módon negatív képet nyújtva az iskoláról a fiatalabbaknak. Számos kutatási eredmény megismertünk azzal kapcsolatban, hogy az anyagilag hátrányos helyzet és a gyermekekre szánt idő hogyan befolyásolja a diákok későbbi pályafutását az iskolában. Nagyon fontos eleme volt a tanultaknak, amit a mi iskolánk is vall: a szülőket bele kell vonni a tanulási folyamatba, számukra is eszközöket kell nyújtani a diákok otthoni megsegítésére. Fontos a „szülői mentoring”, amit be kell építeni az iskola hétköznapjaiba. Itt a saját iskolánk életéből is számos példát tudtam hozni a csoport számára. Nagyon tetszett az a megközelítés, hogy az iskolában ne fogadónapokat, hanem programnapokat tartsunk, ahol az esetleg magát alulképzettnek érző szülő is meg tud jelenni, és kötöttségek és a gyermekek megfigyelése nélkül tudja megismerni az intézményt.

Emellett a szülők által igénybevehető iskolai és iskolán kívüli szolgáltatásokról is szó esett, beleértve a különböző „community service”-ket, melyeknek a felkeresése plusz időt jelenthet a pedagógusok és az intézmény számára, de hosszú távon segítheti az EBD-s gyermekek beilleszkedését és tanulás eredményeit. Itt különbségeket tapasztaltunk a magyar, bolgár és máltai rendszer között, melyek megvitatása érdekes pontja volt a közös beszélgetésnek.

A későbbi alkalmakon megismertük az ABC formulát, és megtanultuk kitölteni a hozzá tartozó „chartot” konkrét helyzetek esetén. Az ABC formula jelentése „Antecedent” = Mi vezetett ehhez a helyzethez?, „Behaviour” = Mit tett a gyermek?, „Consequence” = Mit tettem én?. Nagyon izgalmas példákat és gondolatkísérleteket vetettünk papírra, és beszéltünk arról, hogy hogyan tudjuk ezt a formulát naplószerűen vezettetni a szülőkkel is. Utolsó nap pedig drámajátékon keresztül gyakoroltunk elképzelt szituációkat egy EBD-s tanulóval az osztályteremben: ebben mindannyian aktívan részt vettünk. Emellett egy szülői „bevonó” programot készítettünk elő, mindenki a saját iskolájára vetítve. Nagyon fontos része volt a program megalkotásának a szülők értékelésének kérdésköre, és az, hogy hogyan ellenőrzöm a program szülőkre gyakorolt sikerességét. Ezt közösen átbeszéltük és értelmezni próbáltuk.

Az oktatás teljes szakaszában sok segédanyagot kaptunk nyomtatva és PPT formájában, és nagyon jó volt, hogy valós kutatási eredményeket is megismerhettünk a közös tanulás során. A csoport remek közösséget alkotott, és nagy öröm volt számomra, hogy mindenki végig következetesen angolul beszélt, így a bolgár résztvevők is eredményesen tudtak bekapcsolódni a közös munkába. Az ország különböző pontjaiból és a Bulgáriából érkező példák is igazolták: továbbra is nagyon fontos a pedagógusok és a segítő szakemberek közös munkája az EBD-s tanulók megsegítésében. A megosztott történetek, iskolai példák nagymértékben hozzájárultak a tanfolyam sikerességéhez, az oktató teret engedett az egyéni esetek megosztásának is. Hiányérzetem annyiban volt, hogy az elején az ismerkedés teljesen elmaradt, és túlsúlyban voltak a frontális szakaszok a képzés során (csak az utolsó napon volt drámajáték és csoportmunka), illetve több alkalommal szervezési nehézségek is felmerültek az oktatási intézmény részéről. Összességében úgy gondolom, az itt elsajátított ismeretek nagyon hasznosak voltak, és gyakorlatban is könnyen alkalmazhatóak, némi utánajárással. Az átadott technikák segítséget nyújtanak a tanulók hatékonyabb kezelésében és a szülőkkel való közös hang és párbeszéd kiépítésében.

Kapcsolódó elemek

Új hozzászólás