Elemek megjelenítése címkék szerint: Finn oktatás

Ez volt a címe annak a kurzusnak is, amelyre jelentkeztem. Helsinkiben tölthettem az őszi szünet első felét, 2022. okt. 23-30. között. Stílszerűen a tanári tüntetés napján kellett áttaxiznom Budapestet a reptérig.

Finnország kis ország népességét tekintve, 5,5 millióan lakják, amiként Helsinki is kis főváros: szűkebb értelemben 600 ezer a lakosa. Az ország is fiatal, függetlensége 1917-re megy vissza, igen, a nagy októberi szocialista forradalomra.

Finnországi barátaim idejében tájékoztattak a hőmérsékleti viszonyokról, így felkészítettek, hogy sapka-sál-kesztyű erősen ajánlott. Amikor első nap a reggeli sétámon hazatelefonáltam, jéggé dermedt a kezem: -2 celsius fok volt. Kollégámra gondoltam, aki Athénban volt Erasmuson, és az Égei-tengerben fürdőzött. Pedig kb. ugyanannyit mentünk, igaz én fölfelé, ő meg lefelé. De hát nem ezért jöttem. Ja, és fél 9-kor kelt fel a nap, 4 felé már szürkület volt. Talán emiatt is vannak hatalmas üvegfalak a házak oldalán, kell a napfény.

Milyen volt a kurzus?

A blikkfangos cím mögött érdemi kurzust vártam, amely végül minden várakozásomat felülmúlta. Összesen tízen voltunk: három francia, három cseh, egy olasz, egy magyar (ez volnék én) és két perui (!) – ők magánszervezéssel. A kommunikáció jól ment, mindenki beszélt rendesen angolul. Voltam már olyan kurzuson is, ahol a csoportmunkában mindenki az anyanyelvét használta egy-egy összekötő angoltanár mellett: nem túl hatásos.

A tanárnő igazán remek volt és felkészült. Komolyan vette a kurzust, lelkesen számolt be a finn oktatási rendszerről és a különböző tanulási formákról. Maga is tanulta, Albániából házasodott ide. A kurzus alcímében szereplő jelenségalapú oktatástól, az erősségalapú tanuláson át a kültéri foglalkozások fontosságáig sok mindent végig vettünk. Talán egy érdekesség: a finn oktatási rendszer 26 erősséget (pl. kíváncsiság, kitartás, a tanulás szeretete stb.) állapított meg. A tanár feladata, hogy ezeket észre vegy a diákokban, azonosítsa őket, felhívja rájuk a diákok figyelmét, és mutassa meg, hogyan tudják ezeket használni, végül gyakoroltassa is ezeket. Tehát az erősségeket és nem a gyengeségeket figyelik. Hát, én erről most hallottam először. Volt nap, hogy egy 67 diás ppt-n rágtuk át magunkat. Ez megint csak nagy különbség az olyan kurzusokhoz képest, ahol a tanár egy héten át egy A4-es papírra írt öt bökszóval jelenik meg. Ilyenen is voltam már.

Persze hallottam azt is előtte, hogy már nem is olyan a finn oktatás, mint virágkorában, az első PISA-sikerek idején. Meg csak fel van fújva. Meg ez csak az általános iskolában működik, a középiskola az más. Lehetséges, én nem ezt tapasztaltam, hanem komoly munkát, tudatosságot és derűt.

Egyik nap belopakodtam abba az iskolába, amelyet áradozva mutatott be a tanárnő. „Nem maga ez első, és nem is az utolsó, aki bekéredzkedik!”- mondta a portás angolul, és beengedett. Mit is láttam? Világos, tágas tereket, mintha a Müpában lennék, csak itt minden fehér, fekete, meg szürke. A falak még bent is üvegből: minden látszik, transzparens. Nincs semmi titok, amit ne láthatnánk. Az egyik tanteremben csoportmunkára, együttműködésre szoktató berendezés: körasztalok, körötte székek. Aztán vége az óráknak, és mindenki vonul ki a szomszédos sportpályára. Az oktatási törvény előírja, hogy minden nap 45 percet kell kinn tölteni a levegőn.

Két lényeges pontot emelek ki még, ami nem a részletekre, hanem a lényegre, a szemléletre világít rá. Megtudtam, hogy a gyerekközpontú iskola azt jelenti, hogy a gyerek dolgozik. Csönd. A másik, hogy „Finnországban minden a bizalmon alapszik”. Még nagyobb csönd.

Gyerekközpontú bizalom. Lehet, hogy csak ennyi volna a titok?

Milyen volt a hely, Helsinki?

Nem sokat ígértek az útikönyvek. Barátaimtól is azt hallottam, nincs ott semmi különös. Múzeumokért tényleg nem ide jönnék, de egy hétre sok élményt adott mégis.

A hivatalos városnézés első állomása a szomszéd sarok volt, ahol az idegenvezető megmutatott nekünk három iskolát, köztük az első koedukáltat, amely azóta Design Museóvá avanzsált – benne a nagy finn márkák, termékek bemutatásával (Nokia, Fiskars, Alto-váza stb.). Ilyet még nem pipáltam: iskolákat mutat az idegenvezető. Nyilván Finnországban létezik egyfajta oktatási turizmus, de tényleg őszintén büszkék az oktatásukra.

Szaunában is voltam, persze, az egyik kikötőben. Dermesztő, kifejezetten fájdalmas volt megmártózni a forró gőz után a tenger nem túlságosan sós vízében. Bent, a gőzben nemzetközi légkör: olasz és orosz vendégek rajtam kívül. Kifelé menet látom, hogy a kikötőben felállított óriáskeréken is van szauna, két átellenes fülke van annak kialakítva.

Ami lenyűgöző volt a városban: a finn építészet remekei. A legeredetibb talán a város szívébe helyezett hatalmas könyvtár, amely a műfaj újragondolása: nemcsak könyvet lehet kölcsönözni vagy olvasni – Kertész Imrét és Esterházy Pétert találtam finnül –, hanem 3D-nyomtatót vagy varrógépet (!), és hozzá vasalódeszkát is lehet helyben használni. Ottjártamkor ezeken mind dolgozott is valaki. És sokan csak úgy ott voltak, hallatlan nyugalomban töltötték az idejüket, laptopozva, dolgozva – a kifelé néző hatalmas üvegablakfal előtt, fotelekben ülve.

Az ablakok a szemközti parlamentre, ill. a szintén vadonatúj koncertteremre néztek, ahol volt szerencsém részt venni egy koncerten. Centrális elrendezésű, nem teljesen szimmetrikus tér, középen a pódiummal. Oldalról, fentről mindenféle erkélyek lógnak be. Nemzetközi zongoraverseny zárókoncertjén jártam ott házigazdámmal.

Ami pedig a legnagyobb kulturális élmény volt: még itthon kiszúrtam, hogy épp ott-tartózkodásom idején mutatnak be egy kortárs finn operát, a világhírű Kaija Saariaho Ártatlanság című új művét. Telt ház mellett, kb. az ötödik elődás volt, és még volt ugyanennyi. Nálunk, nem tudom, előfordulhatna-e ez. Igazi nemzeti büszkeség, nagy taps fogadta, de nem vastaps, azt mintha nem ismernék.

Az opera témája is iskolaügy. Egy már régen eltemetett emlék, egy iskolai lövöldözés, amely egy esküvőn újra megelevenedik. Régi sebeket tépnek fel, szép lassan fellebben a fátyol a szörnyű titokról. De erről a titokról, az oktatási helyzet árnyoldaláról is bátran mernek beszélni.

És kell is, hát még a napfényes feléről.

Erasmus+

Finnish approach to pupil s wellbeing

Oulu, Finland 08.01. - 08. 07. 2021.

Tréner: Mirjami Junnikkala

Nagy izgalommal készültem a finnországi mobilitásra, hogy részletesen megismerhessem a finn módszert, a diákok jólléte érdekében hozott intézkedéseiket. Szeretném a felépített módszereket adaptálni az itthoni iskolai környezetre.

A játékos feladatok, a feladat megoldása közben különböző fajta mozgások a tanítási-tanulási folyamatot élvezetesebbé teszi. A kötelező jelleg nem viszi el a tanulók motivációját.

Az első osztályos diákok beszoktatásakor használt játékok a későbbi években is magas hatásfokkal használhatók, minimális átalakítással. Ha az új csoport tagjainak összeismertetését, a nevek megjegyzését lehet játékon keresztül, akkor a későbbiekben nevek helyett tananyagot is lehet használni a játékban. A különböző játékok, kártya- vagy memóriajátékok segíthetnek kifejezni az érzéseiket, gondolataikat. Az érzések és gondolatok kifejezése nemcsak az ismerkedés közben hasznos. Egy gyerek az érzésein keresztül tanul, a szeretett, kedvelt tanáron keresztül szívesebben vesz fel új információkat.

A tanulási környezet is magában hordozza az információ, tananyag átadásának lehetőségét és egyben megalapozhatja a tanulók tanuláshoz való hozzáállását. A színes, de nem rikító dekoráció motivációt jelent a gyerekeknek, hogy ez a hely nekik való, közel áll hozzájuk, nekik készült. A közvetlenül a tanuláshoz szükséges berendezésen kívül, az otthonosságot és a barátságosságot, a „kuckózást” is be kell vinni a terembe. A gyerekek a nap jelentős részét a tanteremben töltik, magukénak, második otthonnak kell hogy érezzék a tantermet, amit jól ismernek.

Apró egyéb tárgyakkal tovább fokozhatjuk a „jó helyen járok” érzést. Minden gyerek egy önálló személyiség, amit tiszteletben kell tartani, mind a tanárok, mind a többi diák által. Ezek az apró üzenetek segítenek a gyerekeknek stresszes helyzet helyett ellazulni, hogy az igazán fontos dolgokra tudjanak figyelni.

A finn közoktatásban használt PERMA- modell a jó érzésekre, a sikerre helyezi a hangsúlyt. Nem az a fontos, hogy mi, miért nem sikerült, mit nem tud a tanuló. A fontosak a pozitív érzések. Mi ment jól?; segített- e a társának, a saját magáról és társairól pozitív dolgokat, gondolatokat csatolni sokkal eredményesebb, mint a hibákat és helytelen viselkedést kiemelni. A PERMA- modell a pozitív érzelmeken alapuló tanítás-tanulási folyamaton alapszik, amely folyamatot a siker koronázza meg a végén.

PERMA- modell:

1) Pozitív érzelmek

2, Elköteleződés Elmélyülés, Flow

3) Pozitív kapcsolatok

4) Értelmes célok

5) Teljesítmény, siker 

Pozitív pszichológia alkalmazásával, a diákban saját magában születik meg az igény a probléma megoldására.

Az erősségek láthatóvá tétele, akár egy pozitív önéletrajz tervezésével, kézzelfoghatóvá teszi a diák számára a tulajdonságait és könnyebb az addig esetleg rossz tulajdonságban meglátni, hogy hol tudja a saját hasznára fordítani. A pozitív életrajz nemcsak az iskolai környezetben hasznos, hanem a családi életben is. Az emberek életében nagyon szorosan kapcsolódik a munka-tanulás és a magánélet. Ezeket nem lehet egymástól elválasztani, nem is kell. Az önéletrajz elkészítésével tudatosíthatóak az erősítendő területek.

A finn közoktatásban a Finnish National School Program: movement to the classroom program rávilágított, hogy a diákok fizikai megmozgatása igen fontos, akár a tanórákon belül is. Ez a program nem a testnevelésről szól, hanem a tevékenykedtetésen keresztül folyó tanulási folyamatról. Minél kevesebbet üljön a diák, a tanulás nem csak a csendben, mozdulatlanul ülés formájában hatékony. Sőt, úgy a legkevésbé!

Az órai szaladgálós feladatok (feladatok és megoldások a terem különböző pontjain elhelyezve) megtervezhetők minden korosztály számára. Nemcsak a kisiskolásoknak könnyebb mozgás közben információkat felhasználni. Hanem az idősebb, akár egyetemista diákok számára is könnyebb összekapcsolni az adatokat.

Minden olyan törekvés, ami figyelembe veszi az emberek érzelmi igényeit, közelebb visz a well-being modellhez. Ha az ember jól érzi magát a bőrében, szeret ott lenni, ahol van és pozitív megerősítést kap, mind a személye, mind a munkája, sokkal hatékonyabbá válhat a tanítási-tanulási folyamat. Mivel az érzelmek kölcsönösek, ha egy diákot megerősítünk a személyiségében, akkor visszatükrözi és a tanár is pozitív visszajelzést kap a tevékenységéről.

Iskolám honlapja: http://klebi.hu/index.php?menu_id=11