Elemek megjelenítése címkék szerint: Outdoor Education

Az Erasmus+ pályázat keretében a Rákospalotai Meixner Általános Iskola képviselőjeként részt vehettem az “Outdoor learning and adventure education" című képzésen Tenerifén, ahol lenyűgöző környezetben sajátíthattam el az élménypedagógia és a tapasztalati tanulás rejtelmeit. 

A Tenerifén töltött egy hét alatt ízelítőt kaphattam a sziget kultúrájából, ételeiből és hangulatából. Bepillantást nyerhettem rendkívül változatos természeti adottságaiba: az egzotikus növényvilágba, a fekete homokkal borított óceán partokba és a lélegzetelállító vulkanikus hegységbe. 

A képzés új perspektívát adott a tanításhoz, mely a saját tapasztalatra, a természeti lehetőségekre és a tanulási motivációra épít. Megismerhettem az outdoor learning filozófiáját, elméleti hátterét és természetesen a tervezés és a megvalósítás folyamatát. Új élménypedagógiai játékokat, kihívásokat és feldolgozási lehetőségeket tanulhattam. Emellett megcsodálhattam Puerto de la Cruz, La Laguna, Garachico különféle színekben pompázó épületeit, pálmafáit, banánültetvényeit és a sziget történelmét. 

A csoportos túrák és programok által új barátságokkal gazdagodhattam. A közös tevékenységek és beszélgetések során pedig sokat hallhattam az izlandi és német oktatási rendszerről, illetve a részt vevők kultúrájáról. 

Összességében csodálatos egy hetet töltöttem Tenerifén, amely minden szempontból az egyik legváltozatosabb, legsokoldalúbb és legszebb hely, amelyet valaha láttam. A lélegzetelállító környezetben történő kirándulások és a természetben megvalósuló interaktív tanulás felejthetetlen élmény volt számomra, ahol nemcsak hasznos tudással gazdagodtam és új kapcsolatokat építettem, hanem a spanyol életérzésbe és kultúrába is belekóstolhattam, valamint Tenerife csodálatos élővilágában és az óceán fergeteges erejében is gyönyörködhettem.

2018-ban több kollégámmal együtt ismételten sikerült az Erasmus+ program keretein belül látogatást tennem Nagy-Britanniában.

Bár ez a mobilitás "csak" egy hétig tartott, mégis talán ezt vártam a legnagyobb érdeklődéssel! Miért is? Nos, azért, mert ezúttal végre úgy gondoltam behatóan tanulmányozhatom az angol iskolarendszer azon területeit, ahol itthon jómagam is tevékenykedem, dolgozom. A kurzus időtartama alapvetően 2 hetes volt, amelynek első hetében a 3-11 éves korosztály képzési rendszerébe tekinthettünk be a többi résztvevővel, akik-lévén felsős tanár kollégák voltak-részt vettek a második hét programjában is.

Az én egy hetes terminusom azonban maximálisan beváltotta a hozzáfűzött reményeket!

Képzésünk helyszíne Londontól 50 km-re ,ÉK-re egy dinamikusan fejlődő város, Chelmsford volt a csodás Essex megyében. Választásunk szándékosan esett Anglia ezen területére, hisz pályázataink során mindig törekedtünk arra, hogy az ország más-más részeit ismerjük meg, fedezhessük fel.

Érdekesség talán, hogy ez a kurzus csak az év ezen egyetlen időpontjára volt meghirdetve, így nem jelentett akadályt, hogy iskolánkból ketten is eljutottunk erre a szakmai képzésre, hiszen Zödös Szabolcs kollégám biológia szakos tanárként a felsős, én pedig az alsós munkaközösség vezetőjeként az alsós diákok tevékenységét figyeltem árgus szemekkel.

S miután iskolánk nagyban támogatja az innovatív szakmai munkát, úgy gondoltuk, hogy ezt a lehetőséget meg kell ragadnunk, hisz kiváló alkalom kínálkozott arra, hogy jól megismerhessük azon módszertani sajátosságokat, amely az angolszász oktatást napjainkban jellemzi. Különös tekintettel feltérképezve az ún. erdei iskola specifikus sajátosságait az angol iskolai oktatás területén / lévén iskolánk ökoiskola / e terület bennünket nagyon érdekelt.

A mobilitás időtartama alatt 3 különböző sajátosságokkal rendelkező intézményt ismertünk meg, mely így próbálta a lehető legátfogóbban bemutatni a brit általános iskolák sajátosságait számunkra. Rayleigh, Basildon és Danbury iskoláiban megtekinthettük az ott folyó szakmai munkát, megvitathattuk korunk átfogó problémáit az ott dolgozó kollégákkal és betekinthettünk szinte iskolai oktatás minden szegmensébe. (Nagyon tanulságos volt.)

Elsőre mindjárt talán maga az iskolai épületek belső szerkezetének kialakítása volt számunkra meglepetés, amely sokkal kevésbé hasonlított egy hazai iskolára. Inkább egy meleg, kedves, barátságos közösségi hely érzetét keltette bennünk. S talán emiatt is a gyerekek is kedvesek, barátságosak, nyugodtak voltak a különböző tevékenységek végzése során, függetlenül attól, hogy milyen szociális háttérrel rendelkező családból érkeztek. Pedig itt találkozhattunk bőven más nemzetiségű szülők gyermekeivel is!

Mindenképp figyelemre méltó volt tehát az a nyugalom, amely a tanulás légkörét jellemezte!

A napi munka során kiemelten foglalkoztak a tanulók egy-egy projekt munkával, amelyet mindig közösen készítettek el. A gyerekek nem viselkedtek agresszíven egymással, magatartásbeli problémát egyet sem láttunk!

S jó volt tapasztalni azt is, hogy a tanulók lelkesen, különösebb biztatás nélkül is végezték munkájukat a megfelelő aktivitással, munkakedvvel.

A gyerekeket a tanórán azonban soha sem egy pedagógus irányította, hanem ahogy tapasztaltuk egy vagy kettő pedagógiai asszisztens állandóan segítette a nevelői munkát. / Ezt bizony jó lenne itthon is megvalósítani! /

Hasonlóképpen folyt a munka a Danbury-ban lévő ún. erdei iskolában is, ahol a különböző foglalkozásokat általában 2 oktató irányította, s a csoportok létszáma sem haladta meg a 20 főt. Az itt tapasztalt tevékenységi formák nagyon életszerűek voltak, amelyet így - úgy gondolom - a gyerekek bizton tudnak majd hasznosítani az életük minden területén, hisz ezekben a feladatokban mindig kreatívnak, aktívnak s talán nem ritkán bátornak is kell lenniük!

S elmondhatom, nekem személy szerint nagyon tetszett,hogy a tanulók nem a kifogásokat keresték a feladatok során, hanem lelkesen meg akarták oldani a számukra kitűzött célokat!

S így azt hiszem, sokkal gyakorlatiasabbak a mi iskolánk tanulóinál!

Persze ebben nyilvánvalóan szerepet játszik a tanrendek közötti eltérés, s az adott életkorokra eső elvárások közötti különbségek is. Hisz összességében az jól érzékelhető volt ezalatt a néhány nap alatt is, hogy a modern brit oktatási rendszer nagy hangsúlyt fektet a sok, közösen végzett aktív tevékenységek fontosságára, s így egyben a tapasztalati úton megszerezhető tudás kiemelt szerepére is. Amelyek ráadásul sok, kötetlenebb mozgással is járnak a gyermekek számára, s így tényleg egy nyugodtabb, kevésbé fegyelmező tanári magatartással is biztosítani lehet a tanulás folytonosságát!

Éppen emiatt kifejezetten örültem ennek a lehetőségnek, amelynek során a vártnál is többet tudtam, tapasztalhattam meg egy más nemzet-jelesül a brit oktatás-pedagógiai irányelveit megismerve, arról hogy napjaink oktatásában hogyan lehet talán a leghatékonyabb eredményeket elérni a mai modern iskolában, ahol a gyerekek, a tanulók közvetlenül is partnereink a nevelési, oktatási folyamat során.