Kihívásokkal indult az Erasmus+ . Egy nagyon kedves, segítőkész lány volt a szállásadóm. Mindent megbeszéltünk előzőleg, egyeztettünk időpontot, lehetőségeket. Majd az utolsó napokban kiderült, hogy aznap, amikor én érkezem,  kórházba megy, műtik. Egy barátnője várt rám. Az első kihívás tehát az volt, hogy érkezzek meg éjszaka egy kórházban lévő hosthoz. Sikerült. A következő pálya maga az iskola volt, ahol kiderült: rajtam kívül mindenki angoltanár. Ez is szép kihívás volt. De ez nem pillanatnyi, hanem egy hétig tartott.Volt még egy egyhetes kihívásom. Hétfőn kezdődtek a tüntetések a városban, és végig, minden nap volt valami. Hol kisebb, hol nagyobb megmozdulás. Pénteken pedig általános sztrájk, amit megkoszorúzott egy félmilliós tüntetés. Bárhova mentem, mindenhol a tüntető tömeggel találkoztam. Reggelente pedig az elégett szemeteseket láttam, amit a katalán szakadár fiatalok gyújtottak fel éjszaka. Érdekes volt. Erről a kérdésről sokat beszélgettünk a már otthon lévő szállásadómmal is. És hogy miért nem menekültem haza? A város hangulata és az iskola miatt.

Az Europass által szervezett kurzusnak a Barcino School adott otthont, ez közel van a Barcelona Sants állomáshoz, több metróvonalhoz. Federica, aki tartotta a kurzust, felkészült, kedves személy, aki nagyon elkötelezetten és eltökélten beszélt a motiivációról, a csoportmunkáról, a csoportdinamikáról, különféle koncentrációs és kooperációs technikákról. Nagyon kevés informatikai megoldást tanultunk, sokkal több volt benne a pszichológia: foglalkoztunk újfajta problémamegoldási módszerekkel (Peer mediáció), csoportépítéssel, azzal, hogy hogyan tehetjük hatékonyabbá a tanulást. Izgalmas volt. Többnyire aktív órákat tartottunk, vagyis sok volt az akció, a játék - ezek mind hasznosak voltak, lehet otthon is csinálni. Arra is jó volt, hogy jobban megismerkedtünk a csoportttársakkal (bolgárok, románok, lengyelek, svédek). 

Minden nap városnézéssel folytattam a programot délután, és csak este kavarodtam vissza a szállásra. A hét közben egyszer volt este közös városnézés, akkor Gaudí egyik épületét néztük meg, és egy olyan negyedbe vittek el minket, ahol nincsenek turisták, így meg tudtuk nézni, hogy élnek a barcelónaiak. Szombaton pedig városnéző buszos kiránduláson voltunk. Három útvonalat jártunk végig. Ez is jó, hiszen olyan helyeket láttunk, amiket előtte nem. 

Barcelonára kevés egy hét. Annyi különféle negyede van, hogy szerintem egy hónap kellene rá. Nem beszélve arról, hogy mindenütt turisták tömege, előre kell foglalni időpontokat, mert egyébként sehova nem lehet bejutni. A közlekedés egyszerű, az ételek jók, az emberek segítőkészek. Nekünk, magyaroknak át kell állítanunk az óránkat: jóval később feküdni, sokkal később kelni. 

Martával, a szállásadómmal megbeszéltük: jövök még vissza. 

Cipruson, Limassolban vettem részt a Dorea által szervezett nyelvtanfolyamon, július 29. és augusztus 2. között angolul tanultam egy hétig. Már második éve járok itthon heti rendszerességgel nyelvtanfolyamra, és az angol szakos kollégák is segítették a felkészülésünket, de úgy érzem, hogy ez a nyári tanulás szükséges. Elsősorban arra jó, hogy frissítsem, javítsam, élővé tegyem a nyelvtudásom, kipróbáljam magam éles helyzetekben. Ciprus jó helyszínnek tűnt, hiszen szinte mindenki beszél angolul. Tavasszal erről meg is bizonyosodtam. Megszemléltem a terepet, egy pár napot Cipruson töltöttem. Ekkor szinte a fél szigetet bejártam: voltam Páfoszon, Lárnacában, Limassolban, megnéztem a páfoszi ásatási területet, Dionüszosz házát, a színházat, a sziklát, ahol Aphrodité született, bejártam a kettéosztott Nicosiát. Érdekes volt, szép és borzongató. A képzés a Dorea Educational Institute központjában folyt. A tanárunk nagyon tájékozott és felkészült volt, sok érdekességet megtudtunk tőle az angol nyelvről. Szinte a világ minden részén tanított már angolt, mindig hozott példákat más nyelvekből is. Nekem ez jó volt, mert engem mindig érdekelt a nyelvtörténet és az összehasonlító nyelvészet. Nyelvtanoztunk, logikai feladatokat, szövegértéseket oldottunk meg. Játszottunk ismerkedős játékokat, akasztófát. Amit hiányoltam: nem volt előzetes nyelvi szintfelmérő, kevés volt a kommunikációs feladat, keveset beszéltünk. Mondjuk ez utóbbit mi délután bepótoltuk a csoporttársakkal. Kilencen voltunk a csoportban, hárman Lengyelországból, ugyanennyien Portóból, egy-egy görög és spanyol. Néhányan egyáltalán nem beszéltek angolul, így velük nem tudtam kommunikálni, kapcsolatot építeni. Akikkel nagyon jóban lettem, a görög csoporttársam és a portugálok. Első este ismerkedős vacsorát szervezett a Dorea. Nemcsak egymással ismerkedtünk, megismertük a Dorea vezetőit is, Jolantát és Viktoriját. Mindketten Litvániából költöztek Ciprusra. És megismertük a térség gasztronómiáját: egy libanoni - ciprusi étteremben ettünk. Itt tudtuk meg, mi is az a meze. Az egész hetes tanulást egy kirándulással zártuk. Elmentünk egy ókori királyság központjába, Kourionba. Mozaikpadlókat, színházat, agorát, lakóházakat láttunk. Ami érdekesség: az Egyesült Királyságban voltunk, az akrotíri brit légibázis területén. Innen a Tróodos-hegységbe mentünk, először egy helyi szőlő- és bortermelőnél álltunk meg, hogy megnézzünk egy tradicionális üzemet, aztán Omodosba, egy hegyi faluba utaztunk. A hagyományok szerint a Szentföldről visszatérő Szent Heléna (Szent Ilona) egy vihar miatt megállt Cipruson. Meglátogatott több helyet, Omodost is. Az ottani kápolnának adta többek között a szent kereszt egy darabját. Ettől kezdve zarándokhely lett a kolostor, sok csoda történt. A portugálokkal együtt szombaton még elutaztunk Ayia Napára, hogy megnézzük, mitől olyan neves turistacélpont ez a hely. Rengeteg csodálatos homokos strand van, az egész környék gyönyörű, de ha csak itt töltöttük volna az időnket, túl sokat nem tudtunk volna meg Ciprusról. A portugálok szerint olyan volt Ayia Napa, mint Ibiza. Nagy hozadéka volt a tanfolyamnak néhány ismeretség, a jó beszélgetések a csoporttársakkal a különböző kultúrákról, az egyes országok problémáiról, a tanárok, az oktatás helyzetéről, módszertanról, utazásról. A helyiekkel pedig a sziget megosztottságáról, a görögök és törökök viszonyáról, a napi problémákról. Ami nagyon tetszett a szigeten: mindenki beszél angolul, és mindenki nagyon nyitott, kommunikatív. Lehet még találkozni olyan helyekkel, amelyekkel Görögországban csak évtizedekkel ezelőtt: kafeneiok, ahol csak férfiak ülnek, igazi, nem turisták által látogatott tavernák. (Ehhez mondjuk Limassolban kellett élni. Ez nem csak egy turistaközpont, lehet látni, milyen a ciprusiak élete.) Tetszett a kulturális keveredés, a libanoni-arab-ciprusi-török-görög gasztronómia, az utcán kint ülő, órákig komboloit morzsolgató férfiak. Volt, aki azt mesélte: az ételek és a napsütés miatt költözött Ciprusra. Megértettem az érveit. Erről az egy hétről bővebben itt olvashatsz: http://maklar-erasmus.webnode.hu/vali-blogja/

Európa különféle országaiból gyűltünk össze Dublinban, hogy megismerkedjünk a tanításhoz, tanuláshoz használható legjobb applikációkkal (There's an App for That! Exploring the Best Apps for Teaching and Student Learning -  EUROPASS Teacher Academy).  Tízen voltunk a csoportban, az iskola a belvárosban, a St Stephen's Green közelében található. Keményen dolgoztunk öt napon keresztül, két 15 perces szünettel minden nap délután kettőig. A tanárunk ismerkedős játékokkal kezdte, így rögtön oldottá vált a légkör, könnyebben teremtettünk egymással kapcsolatot. 

Az első feladatunk (amit még otthon elő kellett készíteni) az volt, hogy mutassuk be az iskolánkat, ahonnan jöttünk. Kiderült, hogy még országon belül is milyen jelentős különbségek vannak az intézmények között. Más helyzetben van, más körülmények között, eszközökkel folyik az oktatás mondjuk egy dél-finnországi iskolában, mint északon. A Helsinki melletti iskolában 30 tanárra és  350 diákra hat asszisztens, egy iskolapszichológus, egy részmunkaidős nővér és egy szociális segítő jut. Minden 7., 8. évfolyamos diák laptopot kap az iskolájától.  A francia kolléganő egy borászati-szőlészeti iskolából érkezett, náluk pl. már nincsenek papírra nyomtatott könyvek.  A legtöbb iskola, amit bemutattak a kollégák, modern, tetszetős, kényelmes, otthonosan berendezett épület volt. Érdekes volt az egyik finn iskola rendszere, náluk az egyik idegen nyelvet (svéd) is angolul tanítják. 

Philip készített nekünk egy Dublin nevezetességeiről szóló játékot, aztán mi csináltunk saját országunkról, városunkról Kahoot!-ot. Majd a Trellón hoztunk létre közös csoportot, táblákat,  jegyzeteket. Közben megbeszéltük, hogy az egyes alkalmazásokat hogyan tudjuk a tanításban (az iskolában vagy otthon) használni. Hogyan lehet ezekkel felkelteni az érdeklődést, megnézni a gyerekek tudását, hogyan dolgozhatnak együtt?

A Class Dojo, a Plickers, az Edmodo, a OneNote Clipper, a HP Reveal, a Google Arts and Culture és a Socrative tanulmányozásával folytattuk a munkát. Naponta két-három új alkalmazással, applikációval ismerkedtünk meg. Egyénileg és csoportokban is dolgoztunk. Felváltva játszottuk a tanár és a gyerek szerepét, hogy tapasztaljuk: mit lát a gyerek, hogyan kap visszajelzést a munkájára. Az Edupuzzle engem teljesen elvarázsolt. Videóleckéket lehet készíteni. Ez a weboldal a kifordított osztályteremhez kiváló.  A végén még egy nagyon izgalmas, nyelvtanároknak való oldallal ismerkedtünk meg, ez a https://lyricstraining.com/ volt. Dalszövegeken keresztül, játékkal lehet fejleszteni a hallás utáni szövegértést. A program maga generálja a feladatot, nekünk a videót és a szöveget kell csak összeilleszteni. Lyukas szövegeket készít, a feladat a szöveg hallás utáni kiegészítése. Volt alkalmunk egymással beszélgetni az oktatásról, a felmerülő nehézségekről, a megoldásokról.

Közben az ír kultúrával is ismerkedtünk.  Megnéztük Dublin belvárosát: a Trinity College régi könyvtárát, a National Galleryt, az ír régészeti múzeumot, bementünk a St. Stephens parkba, a Temple bárhoz, több templomba, a Guinness Múzeumba, utolsó nap pedig városnéző busszal jártuk végig újra Dublin nevezetességeit.  A Grafton Streeten száz méterenként botlottunk újabb és újabb zenészekbe.  A tengerparton is több túrát tettünk: Dublintól északra a swordsi várat néztük meg a Cultural Night idején (több száz vagy ezer program volt ezen az éjszakán), voltunk Howth-ban, Portmarnockban, a malahide-i kastélyban.  Dél felé az úriemberek fürdőjét (40 Foot), a Joyce Múzeumot, Bono házát és Brayt néztük meg.  Sok egyébként az irodalmi emlék a városban. A Trinity College hallgatója volt Oscar Wilde, Jonathan Swift és a Dracula szerzője, Bram Stoker. Dublin  szülöttje George Bernard Shaw és James Joyce.  

Az iskola hét közben szervezett gyalogos városnéző túrát, ahol a belvárosról, a dubliniakról mesélt az idegenvezető sok-sok anekdotát.  A kurzust egy egész napos írországi kirándulás zárta le. A Cliffs of Moherhez mentünk el. Keresztülutaztunk a szigeten, hogy az Atlanti-óceán partján megnézzük a nyolc kilométer hosszan húzódó, sok helyen több mint 200 méter magas sziklafalat. Az egyik Harry Potter filmben is megjelenik ez az ír természeti látványosság. Egész úton ír zenét hallgattunk, és az idegenvezető segítségével alaposan megismertük az ír történelmet. Az Atlanti-óceán mellett a másik érdekesség az ír vidék volt. Mindenhol tehenek és birkák legeltek a több száz éves kőfalakkal övezett birtokokon.

Az emberek közvetlenek és kedvesek. Ha rossz az idő, akkor is sok a mosoly.  Ami nekem nagyon tetszik: használják a parkjaikat, kint esznek, ülnek, beszélgetnek, pihennek. Élő az egész város.

If you don't like the weather in Ireland, wait 10 minutes, it'll change. Ez teljesen igaz volt: az egy hét alatt mindenféle időjárással találkoztam: volt ragyogó napsütés, meleg, három hurrikán és eső.

Szerintem mindenki látta a Brian életét. Ott, mikor elhangzik a kérdés, hogy mit adtak nekik a rómaiak, kiderül, hogy gyakorlatilag mindent.  

Nekem a máltaiak, vagyis Málta és az iskola sokat adott, legalább annyit, mint a rómaiak a Brian életében. Először is magabiztosságot és új kapcsolatokat. Önbizalmat.  Hogy azonnal természetessé vált a soknyelvűség (angol, olasz), a kultúrák keveredése. Gyönyörű tájakat, városokat. Jó szállást és jó iskolát, változatos módszereket. Lazaságot. Örültem, hogy mindenki nyitott, barátságos és érdeklődő. Nagyon kíváncsi társakat kaptam, akikkel szinte mindent ki lehetett próbálni, mindenhova el lehetett menni. Nem görcsösen használtam az angolt, hanem úgy, ahogyan azt kellene: természetesen. 

A Maklári I. István Általános Iskola pályázatot nyújtott be az ERASMUS+ program K1 mobilitására, három fő négy mobilitáson, továbbképzésen vehet (illetve vehetett) részt Dublinban és Máltán.  Az elnyert pályázat az „Európai polgárok” címet viseli. A pályázati mobilitás keretén belül én az ETI Malta nyelviskolában vettem részt 2018. július 16-ától 27-éig egy kéthetes nyelvi kurzuson (Fluency and English Language Development for Teachers).

A nyelviskola St. Julian’s városában található, a világ minden részéről érkeznek ide angolul tanulni vágyók. A szigeten egyébként is angolul beszélnek (a máltai mellett), úgyhogy kiváló helyszín az angoltanulásra.

Még a regisztrációkor ki kellett tölteni egy szintfelmérő tesztet, ez alapján osztottak csoportokba bennünket.  Első nap délelőtt már az otthon megírt teszt eredménye alapján alakított csoportokban dolgoztunk.

Ami nagyon tetszett még: az iskola e-learning felületet is üzemeltet, a tanfolyamra regisztrálás után meg is nyílt a felület, itt gyakorolni lehetett az írott szöveg értését, a nyelvtant, a hallás utáni szövegértést. Ezek az anyagok még egy hónapig hozzáférhetők a hallgatóknak a tanfolyam után.

Minden nap reggel 9-kor kezdtünk, és délután fél háromkor fejeztük be a tanulást. Fejlesztettük a szókincset, hétköznapi szófordulatokkal ismerkedtünk meg, nyelvtanoztunk.  

Sokféle feladatot oldottunk meg minden nap. A négy fős csoportunk volt, ez azért is jó, mert aktívan kell dolgozni mindenkinek. Rengeteg videót néztünk, sokat gyakoroltuk a hallás utáni szövegértést. A feladatok is változatosak voltak: sztorikat alkotunk, szerepjátékokat játszunk.    A tantermek jól felszereltek, mindenhol interaktív tábla. A tanárok folyamatosan használták a netet, a táblát.   Az iskola számára kidolgozott anyagokból tanultunk, de a tanárunk nagyon gyorsan váltott: ha észrevette, hogy valami nem teljesen jól    megy, azonnal hozott gyakorlófeladatokat.               

Sok hétköznapi témát dolgoztunk fel: utazás, ételek, különböző kultúrák, szokások. Ilyenkor mindig megbeszéltük, hogy azokban az országokban milyen szokások vannak, ahonnan mi érkeztünk. Sok hasonlóságot találtunk, de nagyon sok kulturális különbséget is felfedeztünk. Mindez olyan volt, mint egy baráti beszélgetés. Külön foglalkoztunk Málta történelmével, a máltai hagyományokkal. Minden nap kaptunk házi feladatot is, hogy gyakoroljuk az aktuális anyagot.

Általában párokban dolgoztunk; több érdekes módszert, játékot is megismertem, amit saját óráimon is tudok majd használni. Rengeteget beszéltünk.

Az iskola szervezett kulturális programokat is, az ETI Malta és az ESE szervezésében jártunk Vallettában, Mdinában és Gozón. Mindenhol igazi nemzetközi csoport volt (Brazíliától Japánig), csupa nyitott, barátságos emberrel. Az idegenvezetések angolul zajlottak, így ez is külön tanulási lehetőség volt. Vallettában megnéztünk egy filmet is Málta történelméről.

A mi kis csoportunk minden délutánt együtt töltött, így ez tulajdonképpen egy külön nyelvtanfolyamnak is felfogható: csak angolul tudtunk kommunikálni. Szerveztünk magunknak programokat pl. Cominóra, Marsaxlokkba, az akváriumhoz, a Három Városba és Vallettába mentünk együtt.  Rengeteget beszélgettünk az oktatásról, a diákokról, módszerekről, megosztottuk a tapasztalatainkat egymással.

Mivel a csoport minden tagja irodalmat tanít, sokat beszélgettünk könyvekről és filmekről. A Casablanca egyik híres mondata lett a jelmondatunk, az, amit Kusturica is használ a Macskajajban: „Louis, I think this is the beginning of a beautiful friendship”.  Mindannyian tudjuk, hogy ez így van, kapcsolatban maradunk egymással; már konkrét tervek is születtek az együttműködésre.

Először vettem részt az Erasmus+ programban, de – ha rajtam múlik - nem utoljára. Amellett, hogy felfrissítettem a nyelvtudásomat, új módszereket is megismertem. És ami ennél is fontosabb: nagyon sok nyitott, kíváncsi, barátságos emberrel találkoztam.

Ha valaki mélyebben is érdeklődne, a blogomon több képet és információt is talál: https://erasmus-maklar.webnode.hu/vali-blogja/