Kihívásokkal indult az Erasmus+ . Egy nagyon kedves, segítőkész lány volt a szállásadóm. Mindent megbeszéltünk előzőleg, egyeztettünk időpontot, lehetőségeket. Majd az utolsó napokban kiderült, hogy aznap, amikor én érkezem,  kórházba megy, műtik. Egy barátnője várt rám. Az első kihívás tehát az volt, hogy érkezzek meg éjszaka egy kórházban lévő hosthoz. Sikerült. A következő pálya maga az iskola volt, ahol kiderült: rajtam kívül mindenki angoltanár. Ez is szép kihívás volt. De ez nem pillanatnyi, hanem egy hétig tartott.Volt még egy egyhetes kihívásom. Hétfőn kezdődtek a tüntetések a városban, és végig, minden nap volt valami. Hol kisebb, hol nagyobb megmozdulás. Pénteken pedig általános sztrájk, amit megkoszorúzott egy félmilliós tüntetés. Bárhova mentem, mindenhol a tüntető tömeggel találkoztam. Reggelente pedig az elégett szemeteseket láttam, amit a katalán szakadár fiatalok gyújtottak fel éjszaka. Érdekes volt. Erről a kérdésről sokat beszélgettünk a már otthon lévő szállásadómmal is. És hogy miért nem menekültem haza? A város hangulata és az iskola miatt.

Az Europass által szervezett kurzusnak a Barcino School adott otthont, ez közel van a Barcelona Sants állomáshoz, több metróvonalhoz. Federica, aki tartotta a kurzust, felkészült, kedves személy, aki nagyon elkötelezetten és eltökélten beszélt a motiivációról, a csoportmunkáról, a csoportdinamikáról, különféle koncentrációs és kooperációs technikákról. Nagyon kevés informatikai megoldást tanultunk, sokkal több volt benne a pszichológia: foglalkoztunk újfajta problémamegoldási módszerekkel (Peer mediáció), csoportépítéssel, azzal, hogy hogyan tehetjük hatékonyabbá a tanulást. Izgalmas volt. Többnyire aktív órákat tartottunk, vagyis sok volt az akció, a játék - ezek mind hasznosak voltak, lehet otthon is csinálni. Arra is jó volt, hogy jobban megismerkedtünk a csoportttársakkal (bolgárok, románok, lengyelek, svédek). 

Minden nap városnézéssel folytattam a programot délután, és csak este kavarodtam vissza a szállásra. A hét közben egyszer volt este közös városnézés, akkor Gaudí egyik épületét néztük meg, és egy olyan negyedbe vittek el minket, ahol nincsenek turisták, így meg tudtuk nézni, hogy élnek a barcelónaiak. Szombaton pedig városnéző buszos kiránduláson voltunk. Három útvonalat jártunk végig. Ez is jó, hiszen olyan helyeket láttunk, amiket előtte nem. 

Barcelonára kevés egy hét. Annyi különféle negyede van, hogy szerintem egy hónap kellene rá. Nem beszélve arról, hogy mindenütt turisták tömege, előre kell foglalni időpontokat, mert egyébként sehova nem lehet bejutni. A közlekedés egyszerű, az ételek jók, az emberek segítőkészek. Nekünk, magyaroknak át kell állítanunk az óránkat: jóval később feküdni, sokkal később kelni. 

Martával, a szállásadómmal megbeszéltük: jövök még vissza.