British Study Centres, Manchester

Modern British Culture

2019. július 22-augusztus 2.

Iskolánk Erasmus + KA1 „Lendületben” című pályázatán keresztül vehettem részt egy kéthetes kalandon, Anglia Északnyugati részén, Manchesterben. Olyan várost próbáltam választani, amit London megismerése után örömmel fedezhetek fel, kíváncsi voltam rá, ha eltávolodunk a fővárostól, mennyiben lesz más az ottani környezet és kultúra. Ehhez pedig a modern brit kultúráról szóló kurzust választottam, ami az előzetes információk alapján többek között az irodalom felfedezéséről, a híres brit humorról vagy a szociális rendszerről és az aktuálpolitikai helyzetről, a Brexitről is szólt. Úgy érzem, ezen ismeretek hozzásegítenek világképem tágításához és a magyar nyelv és irodalom óráim különböző témáiba (például nyelvpolitika, nyelvi tervezés, kommunikáció, angol irodalom) tudom őket integrálni.

Az első hetem előtti hétvégén megismerkedtem a várossal, ami az első alkalomtól kezdve vegyes érzelmeket ébresztett bennem. Egyrészt lenyűgözött az a fajta kulturális forgatag és a történelmi időkre visszanyúló épületek kavalkádja, ami Londont idézte fel bennnem, azzal a különbséggel, hogy minden kicsit kisebb. Megérkezésemkor kellemes élményt jelentett az évente megrendezésre kerülő Nemzetközi Fesztivál, ami igazi kulturális csemege múzeumi kiállításokkal, zenei produkciókkal, mindennel, ami kortárs művészet. Ugyanakkor szomorú volt látni, hogy nevezetességek környékének kivételével mennyire sok a városban az eldobált szemét mindenféle fajtája. Ezt leszámítva tobzódhattam a különböző történelmi jelentőségű könyvtárakban, labdarúgással kapcsolatos múzeumokban, kulturális negyedekben. Kiemelném, hogy a két, tanulással töltött hetem között kirándulást tettem Liverpoolba, ahol hasonló élményekkel lettem gazdagabb és így hasonlítási alapom is született a két várost illetően. Sajnálom, hogy az iskola nem szervezett délutáni programokat se hétvégére, se a tanulással töltött napokra, de egyedül is élményszámba ment felfedezni Angliának ezt a Londontól távoleső részét.

Első hétfői napommal megkezdődött a tanítás az öt főből álló csapatomnak. Igazán színes társaság alakult ki, volt, aki politológiát, más turisztikát vagy az angol mellett fizikát tanított vagy éppen az angol kultúra érdekelte leginkább. Az órák várakozásomnak megfelelően változatosak voltak: többek között beszélgettünk a különböző angol akcentusokról (amit később a két angol városban Manchesterben és Liverpoolban meg is figyelhettem), foglalkoztunk a BBC-vel (melynek fontos épületei épp Manchesterben vannak és izgalmas volt megtapasztalni az épületeit), a brit kultúra és politika jelenlegi helyzetével, így természetesen a Brexit kérdésével is. Tanárnőnk, Pam felkészült volt, de azt is bevallotta, ha valamivel nem volt tisztában, érdeklődéssel fogadta a különböző országokból jövő kollégákat, kérdéseinket Angliáról, a britekről. Nagyon érdekesek voltak azok az eszmecserék, amikor Pam saját élményeiről, karrierjéről mesélt vagy hogy Ő hogyan látja országa jelenlegi helyzetét. Kitért arra, hogy mit jelent az angolok számára a sok külföldi bevándorló és hogyan beszélnek ők azokról a honfitársaikról, akik otthagyták Angliát. Az órák tehát kellemes hangulatban teltek, ahogy említettem, kár, hogy az iskola nem szervezett nekünk délutáni programokat, így kicsit nehezebb volt erős kapcsolati hálót kialakítani a mindössze öt főből álló csoport tagjai közt.

Külön élményt jelentett számomra, hogy a kurzus utolsó óráján „miniórát” kellett tartanunk. Azért tartom ezt fontosnak, mert így mindannyiunk be tudta mutatni, ízelítőt tudott nyújtani saját tanításából, ezáltal el tudtuk képzelni, hogyan zajlik egy óra Kassán, Moszkvában, Zürichben vagy Trevisóban. Megtisztelőnek érzem, hogy ezáltal nem csak tanításom jellegét mutathattam meg, hanem a magyar kultúra, irodalom egyik kiemelkedő részét, Kosztolányi Dezső költészetét, versét elemezhettem Kolléganőimmel.

Az órák mind angolul folytak, így bizton állíthatom, fejlődött a nyelvtudásom, bátrabban kommunikálok különböző helyzetek, problémák megoldása során, illetve azzal, hogy széles betekintést kaptam az angol kultúra modern szeletébe, könnyebben tudok tájékozódni a mindennapi, Európai Uniót érintő kulturális, gazdasági kérdésekben. Összességében tehát örömmel fogok visszagondolni a Manchesterben eltöltött kéthetes időszakra, melyben bár volt negatív élmény is, végső soron mondhatom, megérte elmenni, ide, Londontól távol. Remélem, hogy megszerzett tudásomat kamatoztatni tudom magyar nyelv és irodalom órákon is különböző kulturális kérdések során. Remek lehetőségnek tartom, hogy az ERASMUS+ programjával részt vehetünk ezeken a kurzusokon, ezúton szeretném megköszönni az iskolai koordinátornak, és az iskola vezetőségének, a Tanártovábbképzés munkatársainak és a Tempus Közalapítványnak a segítséget.

Két hetet volt szerencsém Dublinban tölteni, ami mindenképp életem egyik meghatározó élményévé vált. Bár ez már a második mobilitásom volt, mégis féltem a rám váró helyzettől, ehhez képest mondhatom, sok tapasztalatot szereztem, új embereket, kultúrákat ismerhettem meg. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy egy ilyen jellegű továbbképzés során nemcsak az adott országot, várost ismerhetjük meg, ahova utazunk, hanem a többiekét is, akikkel ugyanazt a képzést választottuk. Jelen esetben rajtam kívül volt egy másik magyar tanár is, illetve találkoztam egy német, egy lengyel és három olasz kollégával is. Kis csapatunk élén állt David O’ Connor, tanárunk, aki szakmailag végig magas szintet képviselve tanított, magyarázott nekünk. Az órák tartalmilag az ír kultúrával foglalkoztak, olyan szerzők életművét tanulmányoztuk, mint Jonathan Swift, Bram Stoker, William Butler Yeats vagy James Joyce, de szintén sokszor került szóba az írek történelme, angolokkal való kapcsolatuk. Az órákon leginkább csoportokban, párokban dolgoztunk, először közösen beszéltük meg a versekhez, novellákhoz, témákhoz kapcsolódó véleményünket, majd együtt folytattunk diskurzust. David végig nyitott volt a kérdéseinkre, ráadásul komolyan érdeklődött a mi kultúránk iránt is, így búcsúzólag ajándékként könyvecskét kapott tőlünk, melybe mindenki írt egy verset a saját nyelvén és angolul is. A csapat remekül dolgozott együtt, mindenki másban volt ügyes. Volt, aki lexikai tudásával, más inkább kreativitásával vagy érdekes kérdéseivel, értelmezéseivel emelkedett ki. Jó hangulat uralkodott az órákon, az egyik kedvencem Samuel Becket Godot-ra várva c. darabjából vett részletek előadása volt, amit sok nevetés kíséretében prezentáltunk.

A délutánokon vagy magunktól fedeztük fel Dublint vagy az iskola idegenvezetőinek segítségével, irányított útvonalon térképeztük fel a nem mindennapi várost. Múzeumokat, katedrálist, könyvtárat láthattunk, illetve kirándulni is elvittek minket. Először úgy éreztem magam, mintha Londont látnám „kicsiben”, aztán rádöbbentem, hogy Dublint fel kell magamnak fedezni és rengeteg kulturális, történelmi érdekességet rejt magában. Ahogy teltek a napok egyre biztosabbá vált számomra a gondolat, hogy boldog lennék, ha visszajöhetnék még ide.

Külön élményt, tapasztalatot jelentett a vendéglátómmal való kapcsolatom. Hétvégén elhívott magával kirándulni az egyik közeli faluba (Howth), ami a tengerparton található, mesés látványt nyújtva a túrázók számára. Egy másik alkalommal pedig egy pubba invitált, ahol barátaival szokott zenélni, énekelni, amit az este során volt szerencsém meghallgatni. Sokat beszélgettünk, kedves, őszinte embert ismerhettem meg a házi nénim, Eilish Organ személyében. A házában rajtam kívül egy japán és egy szaud-arábiai lakott, velük nem igazán beszélgettem, mivel másik iskolába jártunk különböző órarenddel, programokkal. Viszont fontos tapasztalat volt számomra, a szállásadóm problémáinak megismerése lakótársaimmal kapcsolatban. A szállás fél órára volt az iskolától, de ez a napi utazás egyáltalán nem zavart, sőt, élmény volt megfigyelni az itteniek viselkedését, a város mozgását, mindennapjait.   

Összességében felejthetetlen élményt nyújtott a képzés, hasznosnak érzem, hiszen jó pár módszert fogok tudni kipróbálni az irodalom tanítása során diákjaimmal. Csak ajánlani tudom Kollégáimnak a programot! Ezúton szeretném megköszönni a Hungary Expert A Tanárokért Tanárképző központnak, Véghné Juhász Krisztinának és Kollégáimnak a segítséget.