British Study Centres, Manchester

Modern British Culture

2019. július 22-augusztus 2.

Iskolánk Erasmus + KA1 „Lendületben” című pályázatán keresztül vehettem részt egy kéthetes kalandon, Anglia Északnyugati részén, Manchesterben. Olyan várost próbáltam választani, amit London megismerése után örömmel fedezhetek fel, kíváncsi voltam rá, ha eltávolodunk a fővárostól, mennyiben lesz más az ottani környezet és kultúra. Ehhez pedig a modern brit kultúráról szóló kurzust választottam, ami az előzetes információk alapján többek között az irodalom felfedezéséről, a híres brit humorról vagy a szociális rendszerről és az aktuálpolitikai helyzetről, a Brexitről is szólt. Úgy érzem, ezen ismeretek hozzásegítenek világképem tágításához és a magyar nyelv és irodalom óráim különböző témáiba (például nyelvpolitika, nyelvi tervezés, kommunikáció, angol irodalom) tudom őket integrálni.

Az első hetem előtti hétvégén megismerkedtem a várossal, ami az első alkalomtól kezdve vegyes érzelmeket ébresztett bennem. Egyrészt lenyűgözött az a fajta kulturális forgatag és a történelmi időkre visszanyúló épületek kavalkádja, ami Londont idézte fel bennnem, azzal a különbséggel, hogy minden kicsit kisebb. Megérkezésemkor kellemes élményt jelentett az évente megrendezésre kerülő Nemzetközi Fesztivál, ami igazi kulturális csemege múzeumi kiállításokkal, zenei produkciókkal, mindennel, ami kortárs művészet. Ugyanakkor szomorú volt látni, hogy nevezetességek környékének kivételével mennyire sok a városban az eldobált szemét mindenféle fajtája. Ezt leszámítva tobzódhattam a különböző történelmi jelentőségű könyvtárakban, labdarúgással kapcsolatos múzeumokban, kulturális negyedekben. Kiemelném, hogy a két, tanulással töltött hetem között kirándulást tettem Liverpoolba, ahol hasonló élményekkel lettem gazdagabb és így hasonlítási alapom is született a két várost illetően. Sajnálom, hogy az iskola nem szervezett délutáni programokat se hétvégére, se a tanulással töltött napokra, de egyedül is élményszámba ment felfedezni Angliának ezt a Londontól távoleső részét.

Első hétfői napommal megkezdődött a tanítás az öt főből álló csapatomnak. Igazán színes társaság alakult ki, volt, aki politológiát, más turisztikát vagy az angol mellett fizikát tanított vagy éppen az angol kultúra érdekelte leginkább. Az órák várakozásomnak megfelelően változatosak voltak: többek között beszélgettünk a különböző angol akcentusokról (amit később a két angol városban Manchesterben és Liverpoolban meg is figyelhettem), foglalkoztunk a BBC-vel (melynek fontos épületei épp Manchesterben vannak és izgalmas volt megtapasztalni az épületeit), a brit kultúra és politika jelenlegi helyzetével, így természetesen a Brexit kérdésével is. Tanárnőnk, Pam felkészült volt, de azt is bevallotta, ha valamivel nem volt tisztában, érdeklődéssel fogadta a különböző országokból jövő kollégákat, kérdéseinket Angliáról, a britekről. Nagyon érdekesek voltak azok az eszmecserék, amikor Pam saját élményeiről, karrierjéről mesélt vagy hogy Ő hogyan látja országa jelenlegi helyzetét. Kitért arra, hogy mit jelent az angolok számára a sok külföldi bevándorló és hogyan beszélnek ők azokról a honfitársaikról, akik otthagyták Angliát. Az órák tehát kellemes hangulatban teltek, ahogy említettem, kár, hogy az iskola nem szervezett nekünk délutáni programokat, így kicsit nehezebb volt erős kapcsolati hálót kialakítani a mindössze öt főből álló csoport tagjai közt.

Külön élményt jelentett számomra, hogy a kurzus utolsó óráján „miniórát” kellett tartanunk. Azért tartom ezt fontosnak, mert így mindannyiunk be tudta mutatni, ízelítőt tudott nyújtani saját tanításából, ezáltal el tudtuk képzelni, hogyan zajlik egy óra Kassán, Moszkvában, Zürichben vagy Trevisóban. Megtisztelőnek érzem, hogy ezáltal nem csak tanításom jellegét mutathattam meg, hanem a magyar kultúra, irodalom egyik kiemelkedő részét, Kosztolányi Dezső költészetét, versét elemezhettem Kolléganőimmel.

Az órák mind angolul folytak, így bizton állíthatom, fejlődött a nyelvtudásom, bátrabban kommunikálok különböző helyzetek, problémák megoldása során, illetve azzal, hogy széles betekintést kaptam az angol kultúra modern szeletébe, könnyebben tudok tájékozódni a mindennapi, Európai Uniót érintő kulturális, gazdasági kérdésekben. Összességében tehát örömmel fogok visszagondolni a Manchesterben eltöltött kéthetes időszakra, melyben bár volt negatív élmény is, végső soron mondhatom, megérte elmenni, ide, Londontól távol. Remélem, hogy megszerzett tudásomat kamatoztatni tudom magyar nyelv és irodalom órákon is különböző kulturális kérdések során. Remek lehetőségnek tartom, hogy az ERASMUS+ programjával részt vehetünk ezeken a kurzusokon, ezúton szeretném megköszönni az iskolai koordinátornak, és az iskola vezetőségének, a Tanártovábbképzés munkatársainak és a Tempus Közalapítványnak a segítséget.