A Zsámbéki Premontrei Keresztelő Szent János Iskolaközpont magyar- és drámatanáraként jutottam el az Erasmus Plus továbbképzés keretében, a Dublinban megtartott, "Using Drama to Enhance Teaching" c. kurzusra. Rajtam kívül még tizenkét kollégám élt az Erasmus Plus továbbképzési lehetőségével, koordinátorunk, Korponay-Szabó Péter, segítette az ezzel való előkészületeket, munkát.

A tanfolyam során megismerkedtünk a drámapedagógia alapvető eszköztárával. Általában kis csoportokban dolgoztunk és a gyakorlatok után volt idő az ötletbörzére is. Közösen gondolkodtunk arról, hogyan tudnánk a tanultakat, kipróbált gyakorlatokat, játékokat használni a munkánk során. Tevékenységeink között szerepelt: állóképek készítése különböző témákra, a hanggal és a testtel való munka, fórumszínházi gyakorlatok. Különböző improvizációs játékokat is megismerhettünk, közösen kísérletezhettünk velük. A hét utolsó napjaiban pedig azon volt a hangsúly, hogy hogyan alkalmazzuk a drámás eszközöket, ha szöveget szeretnénk feldolgozni diákjainkkal. Saját tapasztalatot is szerezhettünk erről, hiszen a hét zárásaként, csoportokban egy ír vers egy-egy versszakát vittük színre és adtuk elő egymásnak.

A csoport vezetője Ben Collopy lendületesen, már-már színházi előadásmódban tartotta az órákat, sok idő jutott az elméletre is. Ben előszeretettel mesélt az ír népről, kultúráról, nyelvről és történelemről is. Egyik délután tettünk vele egy közös sétát, amelynek az Abbey Theatre is az egyik kiemelt helyszíne volt, ahol a színház egyik dolgozójával is beszélgethettünk.

Számomra a Dublinban töltött idő fénypontja az volt, amikor eljutottam az egyik csoporttársammal egy esti, színházi előadásra. Izgalmas volt betekintést kapni arról, hogy milyen kultúrája van Írországban a színháznak. A Smock Alley Theatre – amely Dublin legrégebbi színháza -  egyik komédiájának ősbemutatóját játszották, szerencsére nagy sikert aratott.

A szabadidőmet is többnyire a csoporttársaimmal töltöttem, kirándultunk Dublin határában, Howthban, megtekintettük a Book of Kells könyvtárat, betértünk több régi könyvesboltba is, sétáltunk a Trinity College-nál és a St. Stephen’s Green parkban.

Lelkes kollégáimmal még több játékot, színházat, drámát vittünk Dublinba ezen a héten, nemcsak új ismeretekkel, de újabb barátokkal is gazdagodhattam.

A Zsámbéki Premontrei Keresztelő Szent János Iskolaközpont magyar- és drámatanáraként jutottam el az Erasmus Plus továbbképzés keretében, a Barcelonában megtartott „Art as Therapy: Self-Expression and Special Needs in Art Education” c. kurzusra. Iskolánkból tizenhárom kollégám csatlakozott a programhoz, koordinátorunk, Korponay-Szabó Péter, csapattá kovácsolt bennünket.

A tanfolyamon való részvétel tovább mélyítette a művészetek iránti érdeklődésemet, és a saját bőrömön tapasztalhattam a művészet mint terápia gyógyító hatását. Olyan tapasztalás volt, mintha egy önismereti elvonuláson vettem volna részt, a közösen kipróbált gyakorlatok által (újra) megérezhettem a kézzel való alkotás örömét. Barcelona kulturális környezete a meseszerű Gaudi-épületekkel, tökéletesen támogatta, felfokozta ezt az élményt.

Számtalan gyakorlattal lettem gazdagabb a képzés során. Festettünk portrét magunkról becsukott majd nyitott szemmel, használtuk a testünk adta lendületet rajzolás közben, építettünk párban spagetti tornyot, készítettünk csoportban mandalát. Mindeközben megismerkedtünk különböző munkaformákkal, anyagokkal. A résztvevőkkel munka közben többször tapasztalatot cseréltünk arról, hogy ezeket az eszközöket hogyan használjuk vagy használnánk saját diákjainkkal. Fontos volt erről beszélni, hiszen mindannyian nagyon különböző csoportokkal dolgozunk. Tanárunk, Marina Clauzet, művészeti mediátor és okleveles művészetterapeuta nagy figyelemmel kísérte végig folyamatainkat, és készségesen válaszolt felmerülő kérdéseinkre.

 Megtanultam, hogy nem az alkotás végkimenetele, a végső produktum a fontos, hanem az, hogy mit éreztem az alkotás közben. Több feladat is nagy hatással volt rám, ezért mindig teljes mértékben motivált voltam abban, hogy megfogalmazzam tapasztalataimat, nem tartott vissza az, hogy ezt nem az anyanyelvemen teszem. Csoporttársaimtól is őszinte megosztásokat hallhattam. Marina biztonságos teret adott ahhoz, hogy ezt megtehessük. Ennél kedvezőbb nyelvgyakorlási terepet el sem tudnék képzelni.

A kurzus egyik teljes napját a Katalónia Nemzeti Művészeti Múzeumban töltöttük, ahol megismerhettünk egy amerikai, múzeumpedagógiai módszert, amely segítségünkre lehet a műalkotások közös értelmezésére, megközelítésére. A múzeumban található képek voltak segítségünkre ennek a technikának a kipróbálásában.

Az óráink előtt vagy után pedig felfedeztem Barcelona nevezetességeit, amelyek teljesen lenyűgöztek, magával ragadtak. Már értem, miért titulálják Gaudit „Isten építészének”. Megható volt az épületeiben lenni, művészetét csak csodálni lehet.

Önfeledtség, önismeret és öröm: ez a három szó jellemzi leginkább a Barcelonában töltött hetem.