„Utazni kell, hogy a másik emberrel való találkozásban csiszolódjon az elménk.” Montaigne
Franciásként Franciaországba utazni mindig nagy élmény. Ezúttal sem volt másként. Azért esett a választásom Bordeaux-ra a pályázat beadásakor, mert a France Langue nyelvi központ gazdag és igényes módszertani továbbképzési programot állított össze franciatanárok számára, és budapesti kollégám is kiváló képzőközpontként beszélt róla. Persze szerettem volna egy olyan várost és vidéket is megismerni, ahol még nem jártam. Irány Montaigne, Montesquieu és Mauriac városa!
(Fontos tudni, hogy évről évre Budapesten is lehetőség van egy hetes francia nyelvtanári módszertani továbbképzésre az Institut Français és a franciaországi CIEP szervezésében. Ez a képzés idén először a franciaországi nyári egyetemek – BELC – magyar regionális tagja lett. A franciatanárok folyamatos képzésének keretében minden résztvevő a választott modul(ok) hitelesített oktatójává vált.)
Vajon miért érdemes ezután Erasmus-program keretében Franciaországban is továbbképződni a nyári szabadság idején? Természetesen elsősorban a „bain linguistique”, „nyelvi fürdő” miatt. Az élő nyelvi kontextus olyan nyilvánvaló és semmi mással nem helyettesíthető kihívást jelent, amelyre minden idegen nyelvet beszélőnek rendszeresen szüksége van. Jó élő kapcsolatban = dialógusban lenni a nyelvvel! Mindenhol! A reptéri buszon – ahol egy Budapestről hazatérő Bordeaux környéki házaspárral beszélgetve az ő szemükkel is látom szűkebb pátriámat –, az utcán, a boltban, a piacon, a nyelvi központban, a kirándulásokon, az órák alatt és az órák közötti kávészünetben vagy pikniken, a WhatsApp-csoportunkban, ahol a párbeszéd akkor is folytatódik, amikor már rég hazatértünk… Mindig izgalmas beszélgetni a nyelvet használó emberekkel, mindegy, hogy algériai bevándorló gyros-árus vagy török franciatanár, Bordeaux-i születésű vagy Párizsből leköltöző értelmiségi, lengyel kolléga vagy spanyol tanítónő, arcachoni buszsofőr vagy New-York-i gimnáziumi franciatanár – ha ezerféleképpen is, ugyanazt a nyelvet beszéljük. Van, akivel egyik kedves kortárs török szerzőmről is beszélgethetek, és van, akivel azonnal értjük egymást. Van, akivel egyszerre választjuk ugyanazt a francia kortárs regényt a leghíresebb Bordeaux-i könyvesboltban, és van, akinek nem kell elmagyarázni, mik azok a taizéi énekek…
A Bordeaux-i France Langue felsőoktatási magánintézmény, amely nyelvi centrumként működik egész tanéven át, sőt, még nyáron is franciatanárok, francia nyelvű egyetemi képzésre járók – többek között Erasmusos egyetemisták –, valamint szaknyelvi képzést végzők számára.
Minden nyáron kéthetes szakmódszertani továbbképzést szervez franciatanárok számára, rendkívül változatos és igényes tematikát meghirdetve. Francia oktatónk irányításával idén nyáron tizenegy nyelvtanár dolgozott együtt a csoportunkban. Volt köztünk egy olasz, két spanyol, egy holland, egy angol, egy lengyel, egy török, három amerikai nyelvtanár. Mindannyian középiskolában vagy általános
iskolában tanítanak, néhányan egyetemi órákat is adnak. Felmérhetetlen annak a jelentősége, hogy különböző nemzetiségű kollégáimmal nap mint nap beszélgethettünk a szakmánkról, és persze mindarról, amit számunkra a frankofón kultúra jelent.
A módszertani képzés a következő modulokra épült. Minden nap egy nyelvhasználati modullal kezdtünk, amelynek keretében egy-egy nyelvi jelenség módosulását vizsgáltuk meg a beszélt (familiáris) nyelvben a standard nyelvhasználathoz képest. Valamennyi nap külön tematikus egységet képviselt: motivációnövelés eredeti dokumentumok segítségével; kortárs könnyűzene – irodalom – film; aktualitás és politika; frankofón kultúra és nyelv; környezetvédelem és emberi felelősség, „nyers” dokumentumok diadaktizálása; francia nyelvtanulásra és nyelvtanításra alkalmas mobilapplikációk és internetes honlapok; de beszélgettünk az ITK-eszközök nyelvórai alkalmazásáról is. Valamennyi témát az „aktív megközelítés és felhasználás” módszerével jártuk körül kiscsoportban, azaz gyakorlati módon (és egymással „kísérletezve”) azt vizsgáltuk, hogy adott nyelvi szinten lévő konkrét csoport tanítási-tanulási folyamatába hogyan lehetne „beemelni” a választott anyagot, legyen szó Franky Zapata flyboard-os teljesítményéről, Macron elnök latinizmusokat használó beszédéről vagy éppen egy Monoprix-reklámról. A módszertani kérdések mellett a társadalmi és nyelvi jelenségek egymásra hatásának vizsgálata is izgalmas feladatot jelentett számunkra, hiszen meglátásaink és sokféle tapasztalatunk gazdagították a szóban forgó jelenség megértését, értelmezését.
Bordeaux és környékének kulturális-történelmi-földrajzi gazdagsága már az első naptól kalandokat ígért. A legelső délutánon nyakunkba vettük a várost, hogy embereket faggassunk városuk titkairól a több oldalas kérdőív alapján. Kedvességgel, nyitottsággal, rácsodálkozással találkoztunk. Bejártuk az óváros számos fontos pontját a 15. századi Porte Cailhau-tól a Jardin Public-ig, a gótikus Szent András katedrálistól a Garonne partjáig, ahova a Bordeaux-iak esténként táncolni járnak. (Itt minden este egy másik tánc szerelmesei mutatták be szenvedélyes tánctudásukat.). A Musée d’Aquitaine 18. századi kiállításának megtekintése során azt is megtudtuk, milyen ellentmondásokkal teli korszak adott gazdagságot és hírnevet ennek a városnak.
Mi is kipróbáltuk a Bordeaux-i bicajokat, de megfontoltabban, mint a helybéliek, akik elképesztő lendülettel és bravúrral közlekednek mindenhol, pedig egyelőre nincs még bicajos sáv, csak élő gyakorlat. Felfedeztük az „újratölthető” jeggyel használható villamosokat, de legtöbbször gyalog közlekedtünk, hiszen így szinte mindenhova el lehetett jutni. Ha nem sajnáltuk az időt a sétára, a városban legkülönbözőbb pontjain újra meg újra összefutottunk a saját készítésű szuveníreket árusító bicajosra („Bordeaux, c’est gavé bien!”– mondta, amit saját készítésű pólóin is hirdetett). Még magyar kürtös kalácsot árusító helyet is találtunk! Gyakran visszatértünk kedvenc kézműves fagyizónkba a Saint Pierre templom mellett (ahol az egyik pultos lány örömmel újságolta, hogy ő még a Szigeten is fesztiválozott). Felfedeztünk környékbeli portékákat árusító környezettudatos fűszeres-mindenes boltot, ahol saját zacskóba mérik a kenyeret, a zöldséget, a gyümölcsöt, még a magokat is! Órákat töltöttünk
Bordeaux leghíresebb könyvesboltjában, a Mollat-ban, amely egyszerű családi vállalkozásból lett ma az olvasók kedvence. Megismerkedtünk egy madagaszkári gyékénycsodákat árusító asszonnyal a piacon. Örömmel és készségesen adott villáminterjút a portékáiról – milyen jó lesz majd meghallgatni a tanítványinkkal! Felfedeztük, milyen gyönyörűen énekelnek laudest és vesperást a szomszédunkban élő domonkos rendi szerzetesek.
Persze a környéken is kirándultunk, részben közös, részben egyéni szervezésben. Megismertük a környék egyik leghíresebb kisvárosát, Saint-Emiliont, amely nem csak a boráról, de a földalatti sziklába vájt templomáról is híres. Ellátogattunk az egyik leghíresebb helyi pincészetbe, amelynek tulajdonosa kiváló ismerője az egri pincéknek és boroknak.
A csoporttársakkal megélt közös pillanatok, a piknik, a séta, a kirándulás és a sok beszélgetés mellett nekem külön ajándék, hogy tizenöt éves kamasz fiunkat is magammal hoztam, aki – saját költségen – ugyanabban a nyelvi központban vett részt intenzív kurzuson, ahol én a módszertanin. Egy év franciatanulás után rajta is ugyanazokat a jeleket véltem felfedezni már az első héten, amelyek az én egykori lelkesedésemet tükrözték! Mi kettesben mentünk el Arcachonba, Saint-Jean de Luzbe és Pilat-ba, ahol megmásztuk Európa legnagyobb homokdűnéjét, ahonnan pazar kilátás nyílik az Atlanti-óceán türkiz végtelenjére. Íz, illat, fény és szél – ma is, most is itt érzem minden porcikámban.
Köszönet az Erasmusnak, köszönet dr. Furka Ildikó tanárnőnek, a projekt referensének, Förster Anitának, a Hungary-Expert munkatársának, a Bordeaux-i France Langue munkatársainak, valamint munkahelyemnek, az Óbudai Gimnáziumnak, hogy ennek az élménynek részese lehettem.
Tanártovábbképzés külföldön - pályázattal