Elemek megjelenítése címkék szerint: Robotika

Rovinjban vettem részt a Robotics Workshop for Educators egyhetes tanfolyamon. Nagyszerű csapatba kerültem, a robotika labor fenomenális az iskolában. Öten vettünk részt ezen a különleges kurzuson. A három magyar, egy román (3 fiú, 2 lány) csoporttársammal angolul kommunikálunk. A vezetőnk lelkes, és a robotika csapata világbajnok 3. helyezést ért Szingapúrban.

Az első nap -hétfőn- megkezdtük az ismerkedést az arduino rendszerű alapkészlettel, amit programoztunk is. A távolságmérőt is bevettük az áramkörbe, és a led fényerejét a mért távolsaggal állítottuk. A c++ szintaktikájával már rég találkoztam, kicsit el is felejtettem, jó volt feleleveníteni. Délután túráztunk a forróságban, de a tengerpart látványa és a víz hűvössége paradicsomi volt  a naplementéről ne is beszéljünk.

Kedden megismerkedtem a forrasztás fortélyával. Koncentrációt igénylő, pontos, precíz odafigyelésre és határozott kézre volt szükség. Végülis sikerült egy digitális dobókockát, egy ledes stop játékot és a szerdai robotépítéshez pár alkatrészt elkészíteni. A dolgos napot egy szuper pancsolás, halas street food, majd egy frenetikus Queen Sensation koncert követte. Ez a nap is fantasztikus volt a gyönyörű Rovinjban.

Szerdán egy robotautót szereltünk össze, minden alkatrészt külön-külön kellett csatlakoztatni az áramkörhöz, nem is egyszerű ez a folyamat, sőt. Végül kapott egy kis programot, amit magunk programoztunk, és úgy gurult, ahogy épp akartuk. Délután szervezett delfint leső hajókázáson vettünk részt, láttunk is cuki delfineket lubickolni. Este persze megint koncert volt, most ABBA dalokra ráztunk. csupa élmény volt ez a nap is.

Csütörtök Rovinjban: úgy éreztem, hogy nagyon belejöttem a robotikába, a jó öreg robotporszívót itt is megcsináltuk. Volt pár forrasztásos javítás is azért (előjöttek az előző forrasztási hibák) és végül még egy applikációval távirányítottam is Emebotot (az én kis robotautómat nevezik így) verseny is volt a csoporttársaimmal. Nagyon élveztük, és persze, mivel az ebédlőt használtuk versenypályának, sokan szurkoltak nekünk.

Andival, a kolléganőmmel bevetettük magunkat a shopping streetre délután, vettünk szép rovinji ruhákat, és egy pihentető fürdés, 15000 lépés után a gyönyörű naplementében a tengerparton halvacsoráztunk Katával hármasban. Felejthetetlen élmény. A kivilágított Eufrémia Székesegyház csodálatos látvány..

Pénteken, a workshop zárónapján az IR szenzorokat is bevetettük, és vonalkövetésbe kezdtünk. Néha megtaláltuk az utat, néha nem. Nehéz a fényviszonyok miatt a küszöbértékeket megtalálni... de délután profi vonalkövetők lettünk. A ferencesek, majd az eső után egyenesen odataláltunk a mulini beach-re, bele a vízbe. Este a naplemente ismét csodálatos volt. A kockásterítős kis fogadóban finom volt a vacsora. Nehéz itt hagyni Rovinjt... de van még egy nap!

Kisebb bizonytalanság után (esik-e vagy sem), szombaton elindultunk a 180-as számú hajóval egy csodálatos kirándulásra. Végigmentünk a part mentén a Lim Fjordhoz, majd Vrsar városában kötöttünk ki. Többen utaztunk együtt a Karolinából, és a temesvári Ramóna robotikás csoporttársam is a hajón volt. Egy gyors városnézés után ismét a gyógyító tengerben találtuk magunkat. Még soha nem ebédeltem hajókázás közben, ez is olyan élmény, ami remélem sokáig megmarad az emlékezetemben. Főleg a sirályok röpte a hajó mellett.Délután az utolsó séta a városban kicsit megszorongatta a szívem, de végül ráhangolódtam a hazaútra.

Sok mindent profitáltam, (angol nyelv, programozás, robotika, forrasztás, áramkör építés) amit fel is tudok és fogok használni a munkám során.

Az Iskola koordinátora hívta fel a figyelmemet erre a kurzusra, nekem nem volt a terveim között egy nyári kurzus. :-)  A Szent Gellért Gimnáziumban (http://sztg.info/ és https://sztgerasmus19.blogspot.com/) már egy éve használjuk az angol microbit kártyákat, egy kis számítógépet sok szenzorral. Az olasz Arduino kicsit többet tud ennél a kártyánál, de a konkrét megoldásokat, a hozzájuk tartozó C++ kódokat, áramköri megvalósításokat nem ismertem.

Firenzében egy ciprusi, egy ír, két német, egy magyar és egy baszk csoporttársam győzött meg arról, hogy az informatika oktatás szempontjából Európa különböző területein ugyanott tartunk. Mindannyian valamilyen google alkalmazás segítségével mutattuk be iskolánkat, a google termékek széles skáláját használjuk-tanítjuk és értetlenül állunk a kialakult helyzet előtt, ti. hogy hogy lehet, hogy a Microsoft alkalmazásokat használjuk-tanítjuk az ingyenes szoftverek helyett és egyikünk se tanított korábban programozást.

A csoporttársaim közül csak ketten jöttek egyedül, a többiek – én is – férjemmel utaztam ebbe a csodálatos városba, közös programot ezért nem igazán szerveztünk, bár a város különböző pontjain sokszor összefutottunk: Uffizi, Biblioteca Oblate tetején a bárban, egy-egy vendéglőben ill. egyik este a Musart egyik koncertjén. A többi kurzus magyar résztvevőivel egyik éppen ott tanuló kolléganőm jóvoltából találkoztunk, velük többször együtt ebédeltünk

A hét fős kiscsoport alkalmas volt, hogy nagyjából együtt haladjunk akár a nyelvi akadályok ellenére is. A tanárunk, Lorenzo, a kurzus elején felmérte nagyon egyszerű kérdésekkel, körülbelül milyen szinten állunk és kinek-kinek ott segített, ahol a gyenge pontja volt. Eleinte nagyon egyszerű programkódokat írtunk és minden sort részletesen elmagyarázott, aztán egyre bonyolultabb áramköri megoldásokat és szenzorokat használtunk. Végre megértettem, hogy egyik tehetséges diákom, miért úgy kötötte be az áramköröket egyik verseny nyertes autójába, ahogy tette. :-) A szenzorokkal nagyon látványosan lehet programokat írni és a hibát is viszonylag könnyű megtalálni, ha van. Pl. használtunk fényérzékelőt, gombokat, szervomotort, távolságérzékelő szenzort.

Az utolsó két nap volt a legizgalmasabb: megismertünk egy csomó olyan anyagot, ami vezet vagy nem vezet, ezeket egyenlőre csak angolul tudom, és ezekből készítettünk egy „kesztyűt” az egyik ujjunkra. Ha ebben mozgattuk az ujjunkat, egy általunk készített szívószál-ujj követte a mozgását. Az utolsó nap pedig kupakokból, lufiból, hurkapálcából, műanyag dobozból készítettünk autót, szó szerint fúrtunk-faragtunk, ami szervomotorral megy, de ha falhoz ér, előtte megáll. A három autóval még versenyt is rendeztünk.

A kurzus végén már alig vártam, hogy megnézzem, a microbit-kártyákra hogy tudom mindezt alkalmazni. Szinte minden kis programot meg tudunk majd csinálni a szakkörön, sőt újabb ötleteim is támadtak, de erről majd csak akkor, ha sikerült őket megvalósítanom. :-)