Elemek megjelenítése címkék szerint: impresszionizmus

Továbbképzés franciatanároknak Rouen-ban

2021. augusztus 9-13.

A járványhelyzet miatti sok bizonytalanság, szervezés és átszervezés után végül mégiscsak sikerült az utazás, ráadásul jobb választás számomra nem is lehetett volna, hiszen úgy voltam Franciaországban, igazi francia környezetben, hogy közben mind a képző intézmény, mind a fogadócsalád teljesen nemzetközi volt, azaz a franciába való belemerülés mellett néha angolul is lehetett/kellett beszélni. Az pedig így különösen szembetűnő volt számomra, mennyivel összetettebb, nagyobb hatású élmény egy utazással összekötött, jelenléti kurzus, mint egy online továbbképzés, amit a nyár elején szintén kipróbáltam (Francia Nyári Egyetem június 28-július 3).

Már a francia képző iskola angol neve is mutatja, hogy itt a hangsúly a biztató szellemiségen van, miszerint bárki meg tud tanulni franciául, csak meg kell próbálni, van segítség, szakértelem, jókedv és odaadás. És hogy tanárként megtanítani franciául is bárkit lehet, hiszen mindenki jó valamilyen területen, amit nekünk, tanároknak kell felfedeznünk, és akkor menni fog ‒ ez az alapvető hozzáállás volt a tanári továbbképző kurzusunk alapja, mozgatórugója. Mindez látszott az iskola könnyedségén, a vezetés barátságos lazaságán, nyitottságán (amit egyébként eddig Franciaországban ilyen szinten még nem is tapasztaltam).

A csoportunk (8 nő, nehéz volt nem gondolni François Ozon izgalmas krimijére (Huit femmes)) létszáma ideális volt: 2 török, 2 olasz, 2 spanyol, 1 svájci és egy magyar 30-55 év közötti hasonlóan lelkes és franciául jól tudó franciatanár jött össze, és a beltéren kötelező, folyamatos maszkviselés ellenére nagyon jó hangulatban, sok-sok nevetés közepette és mindeközben hasznosan töltöttük az egész hetet.  

A napi 3-szor másfél órás blokk összesen 4 tanárral, 4 különböző témával pedig olyan gyorsan eltelt, hogy észre sem vettük, és vége lett. Hétfőn és kedden az első oktatónk, elismert szakember, tankönyvíró, akit a képzőintézmény Dél-Franciaországból hívott meg, az írásbeli és szóbeli feladatokra építő, saját módszereit osztotta meg velünk élményalapú, ugyanakkor erősen reflektív módon. A harmadik napon szintén vendégoktatótól hallhattuk az ANL (neuro-lingvisztikus nyelvtanulási módszer) alapjait, majd a módszert helyben, a French in Normandy-ban tanuló diákokon rögtön be is mutatta, a délutáni órán pedig arra is volt lehetőség, hogy mi magunk is kipróbálhassuk azt egy rögtönzött mikrotanítás keretében. Úgy gondolom, hogy hasznos lenne, ha ezt a folyamatot a mi tanárjelöltjeink is végigcsinálhatnák. Kérdésemre az előadó nyitottnak mutatkozott egy esetleges meghívásra.

Az utolsó két napon a képző intézmény saját tanárai osztották meg velünk nyelvtanítási és digitális ismereteiket. Ezek nemcsak módszertani, de nyelvi és kulturális szempontból is érdekesek voltak, hiszen a napi sajtóval, illetve a Rouen művészeti életét nagymértékben meghatározó impresszionizmussal ismerkedhettünk. Ezeken az órákon bőven volt alkalom arra, hogy árnyaltabb képet kaphassunk Normandiáról, a helyi sajátosságokról, az emberek mindennapi életéről. Szép gesztus volt az iskolától az is, hogy a hét végén egy pendrive-ot is kaptunk az oklevél mellé, amin a képzés összes anyagát és a közben készült fotókat összegyűjtötték számunkra.

A szünetekben és az órák után a szomszédos botanikus kertben csodálatos környezetben elköltött ebéd mellett cserélhettük ki tapasztalatainkat a többi országból érkezett társainkkal, ami szintén nagyon tanulságos volt. Összehasonlítottuk a tanárok feladatait, leterheltségét, az óraszámokat és a csoportlétszámokat, illetve a francia mint idegen nyelv helyzetét az egyes országokban.

Volt időnk arra is, hogy a város nevezetességeit (pl. a híres katedrálist, amelyről Claude Monet több mint 30 képet festett) és híres szülötteinek szobrait (Corneille, Flaubert, Maupassant) felkeressük. Megtekintettük a Jeanne d’Arc emlékére a katedrális falai közt megvalósított interaktív kiállítást, és megcsodáltuk a tiszteletére a kivégzése helyén emelt modern templomot is. Esténként pedig félórás tematikus fényjátékot vetítettek a katedrális falára, amit akár többször is megnézhettünk.

A képző intézmény minden hétvégére kirándulást is szervezett, de abban is segítettek, ha önálló utazásra készültünk. Így sikerült eltöltenünk egy csodálatos napot a partvidéken, ahol gyönyörű sétát tettünk Étretatba, a festői szépségű kis településre, amelynek szikla-árkádját és lélegzetelállító meredélyeit olvasmányaimból és Monet képeiről ismertem csak eddig. A nap betetőzése az óceánban való fürdés volt.

Maradt még bőven látnivaló Normandiában, olyannyira, hogy mindenképpen szeretnék visszatérni még, lehetőleg úgy, hogy az új kapcsolataimat és a helyismeretemet kihasználva legközelebb már diákokat is viszek, hogy ők is részesei lehessenek a „megmártózás” élményének.  

Erdős Katalin

francia szakos vezetőtanár, angoltanár

ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium, Budapest