Elemek megjelenítése címkék szerint: Dublin

Amikor az Erasmusra jelentkeztem a tanfolyamokat néztem és azért választottam Dublint, mert itt találtam testneveléshez kapcsolódó képzést. Nem tudtam, hogy mire számítsak. Dublinről olvastam mindenféle úti beszámolót, ahol különböző vélemények voltak. Volt, aki kedves kisvárosi hangulatú fővárosnak jellemezte, volt, aki a történelmi belvárost hiányolta. Az Ír természetről csak szépeket hallani. Az időjárás viszont enyhén szólva is esős. A tanfolyamról megkaptam a tájékoztatást, mivel egy ideig pályaelhagyó voltam ezért minden testneveléssel kapcsolatos továbbképzés érdekel. Szóval fogalmam se volt mire számítsak.

  Amikor a repülőről leszálltam fújt a szél, öt percenként elkezdett esni az eső, éljen itt a nyári szünet. A bőröndöm átmenetileg nem volt meg. Majdnem eltévedtem. Szóval nehezen indult. A szállásom, amit az iskola ajánlott viszont nagyon szép, új kollégium volt, közel az iskolához és a szobám már kész volt egy órakkor, amikor oda értem és rögtön el is foglaltam. A tanfolyam másnap kezdődött. A nap kisütött, sőt egész héten sütött, a dublini emberek meglepetésére.

 Az első nap írtunk egy szintfelmérő tesztet, és egy kis elbeszélgetés is volt, a csoport besorolások miatt, hiszen délelőtt angol nyelvoktatás folyt. Minden tanárunk rendkívül kedves és segítőkész volt, nagyon jó humorral megáldva, és ezt lehet elmondani a dublini emberekről általában. A délelőtti órák beszédcentrikusak voltak, rengeteg csoport munkával, nagyon jó játékokkal, érdekes feladatokkal. A hét végén egy kis teszt is volt a héten tanultakból, amit magunknak javítottunk ki.

 A délutánjaink nagyon változatosak voltak. Első nap városi sétára indultunk, megismerkedtünk a főbb nevezetességekkel, és az Ír történelemből is kaptunk egy kis ízelítőt (kicsit hasonló a magyar történelemre). Második nap ír táncot tanultunk és a tánc és testnevelés során használt alapszavakat gyűjtöttünk össze. Nagy élmény volt, hiszen a tanárnő által összeállított koreográfiát gyorsan elsajátítottuk. Harmadik napon ismét a testnevelés és sportok során használt szavak elsajátítása volt a fő feladat, illetve vetített a tanárnőnk két kis filmet a gaelick foci és a hurling bemutatás, ami két ír nemzeti játék. Átbeszéltük az alapszabályokat. Utána még egy kis játékra is volt idönk. Két csapatot csináltunk és különböző sportágakat vagy mozdulatokat elmutogatása volt a feladat a saját csapatunknak, amit a másik csapattól kaptunk. Negyedik nap elmentünk egyik dublini klubhoz, ahol hurlingeztünk és gaelick fociztunk. Kaptunk felszerelést, elsajátítottuk az alap technikát és szabályokat, majd két csapatban játszottunk. Még egy tenyérrel játszott squashhoz hasonló játékot is kipróbáltunk. Nagyon hasznos volt és jót játszottunk, mint a gyerekek. Ötödik délután egy sportaréna  és az ott lévő múzeum meglátogatása lett volna a program, ami biztonsági okokból elmaradt. 

A délutáni programok után városnézés és a közelben lévő halászfalukat és tengerpartokat látogattuk meg, ami gyönyörű volt, kicsit túráztunk is. Esténként bele kóstoltunk a pubok világába is. 

  A délelőtti órákon a világ különböző pontjáról érkező diákokkal voltam együtt( Peru, Japán, Vietnám,…) . Délután Olasz, Spanyol, Lengyel testnevelőkkel voltunk együtt. Sok mindent megtudtunk a többi országban hogyan zajlanak a testnevelés órák. Milyen módszereket használnak, milyen felszereltségük, mennyi a heti óraszám, a gyerekek hogyan viszonyulnak az órához. Létrehoztunk egy csoportot, ahol tudjuk tartani a kapcsolatot egymással.

  Nagyon örülök, hogy részt vehettem ezen a képzésen. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Hasznos   és érdekes volt. Sok új információval gazdagodtam. Írországot pedig látni kell.

Remek hírt kapott iskolánk 2019 májusában. Megnyertük az Erasmus+ pályázatot, így minden kollega aki jelentkezett erre a továbbképzésre izgatottan kezdett készülődni az általa választott képzésre. Jómagam Dublint választottam, egy Dráma képzést, illetve, hogy a drámát, dráma gyakorlatokat hogyan használhatom az osztályteremben, a nyelvórámon. Az én tanfolyamom augusztus végén várt rám, így a kezdeti izgatottság elcsitult azonban mire eljött az utazás ideje, ismét lázban égtem. Sosem jártam még Írországban, nagyon kíváncsi voltam milyen lesz Dublin, az írek. 

Pénteken délután érkeztem egy rázós, késős repülőút után. A nővérem már várt rám Dublinban. Együtt töltöttük a hétvégét, bejártuk a várost amennyire tölünk tellett. Úgy tűnt, Dublin nem olyan hatalmas, gyalog mentünk mindenhová, fél óra séta eljuttatott bennünket a legkülönfélébb környékeire a városnak. Meglepődtünk, hogy milyen magasak az árak, és ahogyan az ottélőkkel beszélgetésbe elegyedtünk (az írek nagyon nyitottak, kedvesek, segítőkészek) kiderült valóban drága, legfőképpen Dublin. Vasárnap délután 15 órakor tudtam beköltözni a szállásomra a Beckett House nevű kollégiumba. Ez egy igazán modern épület, minden szükséges (és még több) helység megtalálható benne. Edzőterem, mosókónyha, kényelmes kárpitozott bútorokkal berendezett közös szoba, és még moziszoba is volt az épületben. Az én egységem négy szobából állt, mindegyik saját pici zuhanyozós fürdőszobával, és egy közös konyhával (ami tökéletesen felszerelt volt, szelektív hulladékgyűjtővel ellátva). A kollégium épületének tetején üvegezett terasz, padokkal, növényzettel. A közeli SPARban hideg élelmiszert vásárolhattam és így egy6két étkezés meg volt oldva. 

Hétfőn reggel kilenc órakor kezdődött az első óránk. Már a kollégiumban megismertük egy/két csoporttársunkat így együtt mentünk be reggel az iskolába, az Alpha College of English-be. Ez körülbelül üt perc séta volt a szállásunktól. A csoportban tízen voltunk. A képzést Jennifer O’Dea ír színésznő tartotta. Az első napunk a kurzus és egymás megismerésével telt, sok mókás drámagyakorlattal. Tizenegy órakor tartottunk egy húsz perces szünetet, amit kávézással, teázással töltöttünk az alagsori büfében. A második órablokk délután egy órakor ért véget. Első nap kaptunk házi feladatot. Fel kellett idéznünk egy konfliktusos helyzetet, amelyben úgy érezhettük süket fülekre találtunk. fontos volt, hogy semmiképpen sem legyen érzelmileg befolyásoló, traumatikus élmény. Az egy órás ebédszünetet követően a közeli kávézóban (együtt mentünk a csoporttásakkal hacsak tehettük) városnéző sétára mentünk túravezetőnkkel Bennel. Ő volt az akitől Írországról tanultunk legtöbbet. A teremtéstörténettől egészen a 20.század közepéig jutottunk el, nagyon érdekesen, szórakoztatóan, drámai elemeket bevonva (ezzel együtt bennünket is) mesélt nekünk. Négy óráig tartott a délutáni foglalkozás, túra, ezután szabadon bejárhattuk Dublin városát. Az idő nem volt mindig tökéletes, kellemesen hűvös volt, azonban sokszor eleredt az eső és fújt a szél. 

A hét további része hasonló ütemben telt. Minden délután újabb izgalmas program várt ránk, a délelőtt folyamán pedig haladtunk a képzésnek megfelelően. Készültünk a pénteki rövid előadásunkra. Nagyon aggódtunk, hogy hogyan fogunk mi majd előadni az iskola többi diákjának, de Jen biztosított minket arról, hogy pénteken reggel alig várjuk majd, hogy előadhassuk rögtönzött darabunkat és, hogy remek élmény lesz mindenki számára. Ez pontosan így történt! Nagyon jól sikerült az előadás, a közönség bevonásával meséltük el történetünket és próbáltunk megoldást találni a konfliktusra, illetve a helyzet a főszereplőre gyakorolt hatását enyhíteni. Érdekes volt, hogy a közönség is bátran vállalta a beavatkozást a darabba, és mi színészek sem éreztük annyira zavarban magunkat mint amire számítottunk. A utolsó napunk ezzel zárult, illetve egy visszacsatolással fejeztük be a tanfolyamot. Pénteken délután Howth félszigetre utaztunk néhány kollegával, csoporttárssal, felderíteni kicsit a ír vidéket. Gyönyörű helyen voltunk, maginkba szippanthattuk a hűvös tenger illatát, és megcsodálhattuk a félszigetet körül ölelő lélegzetelállító sziklákat. 

Kimerítő hét volt, rengeteg új élménnyel, tudással gazdagodtam, és lelkesen állok elébe, hogy a módszertanomban minél több elsajátított technikát alkalmazhassak a tanóráimon, dráma szakkörön.

2019 július 15 és 26 között részt vettem a dublini Alpha College of English tíz napos ’Educating for the 21st Century: Re-imagining our Schools for our Children’s Future’ című tanártovábbképző kurzusán. 17 fős csoportunk spanyol, bolgár, lengyel és magyar résztvevőkből állt. A csoport legnagyobb része a képzési intézménytől öt percre található Beckett House modern diákszállón lakott, ami megkönnyítette a személyes és szakmai kapcsolatok bővítését, a délutáni találkozók és informális kulturális programok szervezését.

Az első képzési napon megismerkedtünk az iskolával és tanáraival, megkaptuk két hétre szóló órarendünket és létrehoztuk saját Google osztálytermünket, ahova mindannyian bejelentkeztünk. Tanáraink ide töltötték fel tananyagainkat, mi résztvevők itt osztottuk meg egymással elkészült kurzusmunkáinkat, fényképeinket, illetve ezen a felületen kommunikáltunk.

A kurzust három kiválóan felkészült oktató vezette. A tananyag sokoldalú feldolgozása mellett Liam Bradshaw kimeríthetetlen történelmi és kulturális ismeretei, nyugodt óravezetése, professzionális idegenvezetése, Katie Greig fiatalos lendülete és dinamizmusa, Rachel Dowling mindig ütős humora sokszínűvé varázsolták színvonalas tanóráinkat. Az órákon mindvégig lehetőségünk volt tapasztalataink, jó gyakorlataink megosztására, ismereteink elmélyítésére, így kurzustársaimtól is rengeteget tanultam.

A változatos tananyag feldolgozása során elmélettel indultunk, különböző tanítási modelleket és azok fejlődését vizsgáltuk (viselkedéslélektan, megértési készség, humanizmus, szociális együttműködési képesség). Megismerkedtünk az elméletek megalkotóival: Foucault, Piaget, Rogers, Skinner. Tanulmányoztuk a négy alap 21.sz-i készséget: kreativitás, kommunikáció, kollaboráció, kritikus gondolkodás. Különbséget tettünk reflektív tanár és tanuló, autonóm tanár és tanuló között, az autonómia különböző szintjeit vizsgáltuk a felmerülő problémákhoz tartozó megoldási javaslatokkal. Hangsúlyos szerepet kapott az iskolai kritikus gondolkodás elősegítése, a világpolgárság eszménye, multikulturalitás, interkulturalitás és ennek elősegítése az iskolában, fenntartható fejlődés (pl. iskolai kertek megművelése). Két gondolatébresztő filmet néztünk meg: The ’Finland Phenomenon’ and ’Schooling the World’. A tanításban jól használható IKT eszközökkel dolgoztunk (MindMeister, pictochart, quizizz, quizlet, flipgrid, storybird, thinglink, RubiStar.) A továbbiakban a projekt alapú tanulással, problémamegoldó tanulási formákkal, a KWL chart használatával (mit tudok, mit szeretnék tudni, mit tanultam), a CLIL kihívásaival foglalkoztunk. Témáink között szerepelt az okos, kritikus médiahasználat és a fake news kiszűrésének technikái. Kis csoportokban projekttervet készítettünk és beszámoltunk egymásnak, mit és hogyan fogunk hasznosítani a tanultakból otthoni munkánk során.

A kurzus szerves részét képezték a délutáni kulturális programok: városnézés, Nemzeti Múzeum (kelták, rómaiak, Szent Patrik), Airfield Estate, Botanikus kert, Chester Beatty Könyvtár, Trinity College, Pearse Lyons Whiskey lepárló üzem. Az iskola hétvégén egy napos kirándulást szervezett egyik tanárának vezetésével, uticélunk Trim Castle és Hills of Tara voltak.

Egyéni szervezésben a csoporttagokkal a következő helyeket kerestül fel: Cliffs of Moher, Howth, Bray, Sandycove (James Joyce museum), The Writers’ Museum, Dublin Castle, Malahide Castle, The Book of Kells. Közösen megtekintettünk egy ’Ireland-a Survivor’s Guide’ című Comedy Show előadást az International Bar-ban.

Köszönjük a Hungary Expert segítségét!

A Szabó Lőrinc Kéttannyelvű Általános Iskola és Gimnázium disszeminációs oldala itt érhető el. 

Kinek is ajánlott Dublinba mennie? Mindenekelőtt, aki nem szereti a nyári forróságot. Az Ír sziget kies öböljében fekvő, nagyjából egymillió lelket számláló településen ugyanis a legmelegebb napokon sem nagyon kúszik 25 fok felé a hőmérséklet. Emiatt aztán, rögtön a megérkezésem után le kellett cserélnem a rövidnadrágomat hosszúra, valamint a szeles, olykor esős időben a pulóver sem ártott.
Szóval őszies idő a nyárban, igazi angolszász környezet és barátságos ír vendégszeretet. Címszavakban ezt tudom elmondani, a szombattól szombatig való írországi tartózkodásomról.
Valljuk azért, hogy be Dublin hasonló, mint London kicsiben, viszont sokkal emberközelibb, szerethetőbb változatban. Az utcákon ugyanúgy emeletes buszok futnak, az éttermekben a jellegzetes angol reggelit találják fel. A város egészében rengeteg parkot találunk, az utcák melletti, tisztavízű csatornákba ugranak fejest az – egyébként igen vásott – ír gyerekek. A városban minden két nyelven van kiírva, angolul és írül is, így a feliratok „keltául” sokszor teljesen másképpen és hosszabban hangzanak – ahogyan a város ír nevét a címben is feltüntettem.
S természetesen nincsen nagyobb város villamos nélkül. Az esti cider ívások előtt vagy olykor helyett is, így rengeteget utaztam az ezüstös tujával, bejárván belvárost és a külvárost is.
Hogy miért is mentem oda? Nem elsősorban világot látni, hiszen angolszász környezetből már volt tapasztalatom, hanem tanulni. Az English for Educators II képzésen azt tanulhattam meg, hogyan lehet színesebben, érdekesebben, izgalmasabban, s főként egyszerűbben angol nyelven tanítani. A tanfolyam egyik jelmondata volt a „Keep it Simple!” vagyis, hogy nem kell túlbonyolítani a dolgokat. A hosszúra nyúlt, de kávészünetekkel és friss croissant-tal könnyített, kora délutánig tartó órák során pedig rengeteg jó és rossz példát láthatunk a tanításra. Mind, a lelkes és felkészült trénerünk, Helen tolmácsolásában, mind pedig saját magunk által. Az instrukciókat ugyanis mindig sok-sok gyakorlás, valamint egymás tanítása is kísérte. Azt gondolom, hogy nagyon jó döntés volt elmennem erre a pár napos képzésre, hiszen a tanítás-tanulás folyamatát egy egészen új oldaláról ismertem meg, valamint ez által jó pár ötletet kaptam a magyar nyelvű élményszerű tanításra is. S hogy miket is? Most nem árulnám el, de ősszel a számvitel és érettségi felkészítés órákon egészen biztosan ki fog derülni.

A 2018-ban megnyert Erasmus+ pályázatunk keretében nyáron a dublini Alpha College-ban tölthettem két hetet, hogy fejlesszem (szak)nyelvi tudásom, aktivizáljam  passzív szókincsem. 
Erre azért volt/van szükség, mert iskolánkban 2017-ben újra indult a kéttannyelvű képzés, ahol a matematikát tanítom angolul.
Bár a szaktanári szak megszerzése óta folyamatosan használom a nyelvet, fejlesztem tudásom, az anyanyelvi környezetet és az anyanyelvi szaktanárokat semmi sem tudja helyettesíteni.
Mivel korábban már részt vettem CLIL – content and language integrated learning – képzésen, úgy gondoltam, most a nyelvre összpontosítok a továbbképzés kiválasztásánál.

Nagyon örültem, amikor megtaláltam az Alpha College kurzusát, ahol az általános nyelv mellett szakmai nyelvi órákat is lehetett választani,  melyről a helyszínen derült ki, hogy - több jelentkező nem lévén - one-to-one képzés keretében.

Bár az első napon megdöbbenve láttam hozzá a nyelvi felmérő megírásának – korábban egyetlen továbbképzésen sem volt ilyen - ,  és a szóbeli meghallgatáson is izgultam, mégis hasznosnak bizonyult ez a „vizsga”, hiszen a velem egy napon kezdő kb. 150 új hallgató a valóban neki legmegfelelőbb csoportba került.

Kis csoportunk átlagosan 10 fős, nemzetközi csapat volt. Átlagosan, hiszen volt, aki csak 1 hetes kurzusra érkezett, volt aki csak a következő héten érkezett ill. a több hónapja itt tanulók a pénteki felmérőjük alapján másik csoportba kerülhettek.

A délelőtti órákat 2 egységre bontva, más-más tanárral töltöttük.
Kezdeti félelmem - hogy lehet egy ilyen folyamatosan változó összetételű csoportban, mindig más tanárral tartott órán hatékonyan tanulni – alaptalannak bizonyult. Minden tanárunk a saját stílusában, a saját munkamódszerével, a saját tempójában haladt. A folyamatos megbeszélések révén tanáraink pontosan tudták a többi órán történteket, kiválóan összedolgozva egészítették ki egymást.

Az ebédszünet után volt, aki dolgozni ment – a több hónapja itt tanulók-, volt aki az iskola által szervezett kulturális programon vett részt és volt akinek – mint nekem is – órája volt.

Kezdetben csalódott voltam, hogy a plusz órák miatt kimaradok a közös délutánokból, de már az első alkalommal láttam, hogy itt is az iskola jó gyakorlata, tanárom kiválósága győzött. A délutáni szaknyelvi órákat úgy tömörítették, hogy egyik nap órára, másik nap közös programra mehettem; másrészt az egyéni tanítás miatt a lehető leghatékonyabban tudtunk a számomra szükséges területek fejlesztésére koncentrálni.

pl.  A hallás és beszédértés fejlesztését a város nevezetességeinek megnézése és a vonatkozó kulturális és történelmi vonatkozások megismerése mellett végeztük. Soha nem gondoltam volna, hogy az utcán járva, annak zaja mellett képes lennék bármit is megérteni, sőt megtanulni, de ez az „elképzelésem” is megdőlt.

 A beszéd és íráskészséget interaktív tábla használatának tanulásával összekötött, általam tartott órák során fejlesztettük.  Itt is bosszankodtam kezdetben: még a továbbképzésen is tanítanom kell? Ám nagyon jó volt, hogy végre olyan emberrel beszélhettem matematikáról és fizikáról, aki egészen kiskortól csak angolul hallotta ezen tárgyakat. A sok-sok, évek óta megválaszolatlan kérdésemet bátran feltehettem és választ is kaptam rájuk.

És mit csináltunk a szabad időnkben?

Természetesen felfedeztem Dublin nevezetességeit, mint pl.  Trinity College-ot, a várat, katedrálisait, a függetlenségért vívott harc kirobbanásának helyét: a General Post Office épületét;  jártam a középkori „Viking” városrészben/múzeumban, a híres Temple bar utcáin, megnéztem a Molly Malone szobrot, megkóstoltam a híres ír sört a Guiness Storehouse-ban, és láthattam az éppen hazatérő Riverdance előadását is.
A hétvégéken pedig -  szintén az iskola szervezésében - eljutottam a tengerpartra, Howth városkába, jártunk a Malachide kastélyban, a Wicklow hegységben és Glendalough-ban is.

Összességében csak azt mondhatom: az elmúlt nyáron egy olyan élményben volt részem, melyre mindig emlékezni fogok; egy olyan profi iskola által tartott tanártovábbképzésen vettem részt, amelyet pont nekem alakítottak ki, amelynél jobbat elképzelni sem tudtam volna.

Mindenkinek csak ajánlani tudom Dublint és az Alpha College-ot!

Theory and Practice of Project Based Learning

2018. július 14-én indultam útnak, a szombati indulás oka elsősorban a repülőjegyek árának drasztikus különbsége szombat és vasárnap között. Így lehetőségem volt a kurzus megkezdése előtt bepillantani a dublini életbe – zsibongó belváros, csendesen szemerkélő eső, kiszáradt golfpálya (6 hét esőmentes időszak után), kishajóverseny egy kedves halászfalu kikötőjében, és természetesen a helyiek fanyar humora házigazdám személyében.  

Hétfő reggel megkezdődött az érdemi munka az Alpha College 5 emeletes, jó száz éves épületében. Apró képző termek, kifejezetten kedves, színészi tehetséggel is megáldott kurzusvezetők, és 21. századi technológia várt minket. A résztvevők között elsősorban közép-kelet-európai és latin nemzetek képviseltették magukat, 9 fős csoportunkban lengyel, bolgár, magyar, spanyol és olasz tanárok vettek részt.

A hét folyamán szép lassan rajzolódott ki a projekt alapú tanulás mikéntje. Meg kellett értenünk, mi a különbség projektezés és projekt alapú tanulás között, milyen hasznos segédeszközök állnak rendelkezésünkre, és milyen jó példákat ismerhetünk meg világszerte. Feladatunk volt egy saját projekt kidolgozása is az itt eltöltött 5 nap alatt, melynek produktuma egy, a projekt alapú tanulást bemutató weboldal lett, melyet megosztottunk egymással. A kidolgozás mikéntjében nagy szabadságot, ámde sok segítséget kaptunk a végtelenül türelmes oktatóktól.

Az iskola szűk, családias hangulatának megvolt a haszna – szünetekben más kurzusok hallgatóival is megismerkedtünk, kulturális programokon közösen vettünk részt. Számomra kiemelkedő volt a Chester Beatty könyvtárban tett látogatásunk, melyet nagy szakértelemmel vezetett egy szomszédos kurzus oktatója.

A hét lezárásaként az ír vidékkel is megismerkedhettünk, az ősi kelta földvárak (Newgrange), imresszív középkori építmények (Trim Castle) maradandó élményt jelentenek. 

„NO PROBLEM” - Ez lehetne mottója annak a két hétnek, melyet az Erasmus+ projekt keretében, a budapesti Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium testnevelő tanáraként, 2018.07.02-13-ig Dublinban tölthettem. Iskolánk projektjéhez kapcsolódóan, mely az „Együttműködések fejlesztése”, angol nyelvtanulási és testnevelés módszertani képzésen vettem részt, az Alpha College of English szervezésében.

Számomra ez a két hét több hozadékkal járt, mint maga a nyelvtanulás vagy módszertani fejlődés. Egy új lehetőséget nyitott meg, az önállóság és az idegen nyelvi környezetben való eligazodás világát. Olyan bátorságra tettem szert, amire régóta vágytam.

„No problem”, ezt éltem meg a két hét alatt. Mosolygós, nyitott emberekkel találkoztam, akiknek tényleg semmi nem okozott problémát vagy legalábbis nem éreztették velünk, hogy bármi is probléma lenne.

Már az érkezésemkor megtapasztaltam ebből valamit. A szállásra előre rendelt transferrel érkeztem, ahol jelezték, hogy személyenként egy kis bőröndöt tudnak szállítani. A kocsiban osztrák és brazil lányokkal utaztam, akik óriási csomagokkal érkeztek. A sofőr nem veszekedett, nem akadékoskodott, kis csodálkozás és töprengés után, addig puzzlézott a csomagokkal, hogy sikerült bepakolnia. A kocsiban a lányokkal beszélgetést kezdeményeztem, hogy kezdjek gyakorolni. Nagyon élveztem, hogy máris kapcsolatba kerültem idegen nyelvűekkel.

Kicsit féltem, hogy mi lesz, ha nem tudnak rólam a szálláson vagy valami nem lesz rendben és kérdeznem, magyarázkodnom kell, de szerencsére a szálláson nagyon egyszerűen ment minden. Ott is megtapasztaltam a szívélyességet!

Másnap a közeli nyelviskolába sétáltam, örültem, hogy ezt a szállást választottam, mert nagyon kényelmes és egyben közeli (5 perc séta) volt. A nyelviskola felkészülten fogadta a tanulóit. Az első nap szintfelmérője és szóbeli elbeszélgetés annak ellenére is flottul működött, hogy több mint 100 diák kezdte meg azon a héten a tanulást a nyelviskolában. Amikor a terembe lépve megtapasztaltuk a létszámot, elsőre elképzelhetetlennek tűnt, hogy itt 1-2 órán belül, szintünknek megfelelő csoportba kerülünk. Ezt az akkorra már egymást felfedező magyarok gondoltuk. Ez az előítéletünk hamar megdőlt, mert déltől már a saját nyelvi csoportunkban kezdtük meg a tanulást.

Csoportunk nyelvtanárát Billnek hívták, aki tapasztalt tanár és történelemkedvelő ember benyomását keltette már az első napon. Úgy beszélt angolul, hogy a 2. óra végén azt gondoltam, hogy én értem ezt a nyelvet. A délutáni órákat a következő két hétben ő tartotta, sok történelmi eseményt, tényt, érdekességet az ír kultúrát megismertetve velünk. Másik nyelvtanárunk egy angol férfi volt, akinek jóval nehezebb volt megérteni az angolját, és talán a gondolkodását is. Lehet, hogy ez a nyelvtanulás kulcsa? Az együttműködés kulcsa? Ha értjük és ismerjük egy nép kultúráját, egymás gondolkodását könnyebb megértenünk a nyelvét is?  Az együttműködés nyelvi és szakmai szinten is egy új nézőpont megismerését és elfogadását jelenti?

Délutánonként, a testnevelők közösen vettek részt programokon.

Az első két nap városnézésen vettünk részt, meglepő interaktív formában, a harmadik naptól a programok jobban fókuszáltak a testnevelés sajátosságaira. A koraestéket a labdarúgó VB jegyében, közös meccs-nézésekkel töltöttük.

A nyelvi csoportunkban lengyelek, olaszok, egy reunioni, egy brazil és 2 magyar volt. Ebből már a csoportban kiderült, hogy öten a tesis különítményhez is tartozunk.

A testneveléssel kapcsolatos programok a hét közepétől váltak érdekesebbé. A stadionlátogatás, és a tradicionális ír sportok megismerése, majd a gyakorlatban történt elsajátítása, már valóban közel ált hozzánk. Kicsit hiányoltuk a megbeszéléseket, megosztásokat, testneveléssel kapcsolatos közös projektek munkát, erre csak az utolsó délután került sor. Javasoltuk is a helyi szervezőknek, hogy mivel ez a délután nagyon hasznos volt, későbbi képzéseikbe, teremtsenek több lehetőséget az ilyen típusú találkozásra.

A második hét már csak a nyelvi képzésről szólt. Természetesen két hetet idegen nyelvi környezetben tölteni, akkor is nagyszerű dolog, ha nem történik semmi más „szórakoztató” program. A nyelviskola szinte minden délutánra, estére szervezett lehetőséget tanulói találkozására, ismerkedésre, klubéletre. A szombati napokra pedig egésznapos kirándulást. Ezek is kiváló lehetőséget biztosítottak a nyelvtanulásra, kapcsolatteremtésre, az ír kultúra megismerésére.

Összességében felejthetetlen élményt, tapasztalatot és lehetőséget kaptam az Erasmus+ által. Egy új látásmódot, melyben magára az együttműködésre is más szemmel tekintek. Megismerhettem azt a szemléletet, melyben a tradicionális ír sportok (hurling, gaelic football), nemcsak egy csapatsportot jelentenek, hanem egy közösséghez tartozást, egy kultúrához, egy néphez tartozást is. A sport, zene, néptánc nemzeti összetartó erejét.

Az ír emberek történelem ismerete, az a büszkeség, ahogy megélik „írségüket”, ahogy tekintenek természeti és kulturális értékeikre, a kis nemzetek megmaradásának kulcsa lehet. Ez is tanulságos volt számomra.

Lehet, sőt kell úgy együttműködni másokkal, hogy értékeljük és tiszteletben tartjuk őket, miközben nem értékeljük le magunkat, sőt büszkék vagyunk történelmünkre, a világot alakító hírességeinkre, arra hogy hova születtünk, hol élünk.

Thanks for that! No problem! – ahogy az írek mondják.

Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium, iskola erasmus blogja sztgerasmus18.blogspot.com

Tekse Tünde vagyok, a II. Rákóczi Ferenc Katolikus Általános Iskola angol tanára, az idegennyelvi munkaközösség vezetője, az Erasmus+ program koordinátora.
Angoltanárként első alkalommal nyertem kéthetes részvételi lehetőséget a Centre of English Studies (Dublin) „Methodology and English Development” című módszertani és nyelvi kurzusára, mely 2018. július 30 - augusztus 10-ig zajlott.

Feldolgozott témák: 

• ír történelem, nyelv, idiómák
• módszertan: tanulói típusok, legfontosabb nyelvtani problémák, tipikus hibák, kiejtés, nyomaték, intonáció, fonetika, kérdések típusai, hatékony tanulási stratégiák, Task Based Learning
• nyelvtan: vonzatos igék, átvitt értelmű állandósult szókapcsolatok
• szókincsbővítési technikák, szituációs játékok

Csoportunkat 5 spanyol, 2 olasz, egy német, egy lengyel és 4 magyar tanár alkotta. Tanárunk, Niamh 11 éve tanít ott, dinamikus személyisége mindenkit magával ragadott. Játékosan, észrevétlenül új technikákkal tanultunk. Leginkább az írek életszemlélete fogott meg, mindenki mosolyog és segítőkész, semmi sem probléma. A fogadócsaládom is hasonlóan vendégszerető és nyitott volt, egy kolléganőmmel együtt fogadtak be minket. Segítettek felfedezni Dublint és környékét, ötleteket adtak a hétvégi programjainkhoz és azok kivitelezéséhez. Gyorsvasúttal közlekedtünk, ami nagyon praktikusnak bizonyult.

Az órák 9-13 óráig tartottak, majd ebéd után kulturális programok hosszú sora következett. Helyettem beszéljenek inkább a képek. Ezúton is szeretném megköszönni Krisztinának és Anitának a rengeteg segítséget! Nélkületek ez nem jöhetett volna létre!

További információk a blogomban elérhetőek:

https://tunde-dublin-ces.webnode.hu/

Európa különféle országaiból gyűltünk össze Dublinban, hogy megismerkedjünk a tanításhoz, tanuláshoz használható legjobb applikációkkal (There's an App for That! Exploring the Best Apps for Teaching and Student Learning -  EUROPASS Teacher Academy).  Tízen voltunk a csoportban, az iskola a belvárosban, a St Stephen's Green közelében található. Keményen dolgoztunk öt napon keresztül, két 15 perces szünettel minden nap délután kettőig. A tanárunk ismerkedős játékokkal kezdte, így rögtön oldottá vált a légkör, könnyebben teremtettünk egymással kapcsolatot. 

Az első feladatunk (amit még otthon elő kellett készíteni) az volt, hogy mutassuk be az iskolánkat, ahonnan jöttünk. Kiderült, hogy még országon belül is milyen jelentős különbségek vannak az intézmények között. Más helyzetben van, más körülmények között, eszközökkel folyik az oktatás mondjuk egy dél-finnországi iskolában, mint északon. A Helsinki melletti iskolában 30 tanárra és  350 diákra hat asszisztens, egy iskolapszichológus, egy részmunkaidős nővér és egy szociális segítő jut. Minden 7., 8. évfolyamos diák laptopot kap az iskolájától.  A francia kolléganő egy borászati-szőlészeti iskolából érkezett, náluk pl. már nincsenek papírra nyomtatott könyvek.  A legtöbb iskola, amit bemutattak a kollégák, modern, tetszetős, kényelmes, otthonosan berendezett épület volt. Érdekes volt az egyik finn iskola rendszere, náluk az egyik idegen nyelvet (svéd) is angolul tanítják. 

Philip készített nekünk egy Dublin nevezetességeiről szóló játékot, aztán mi csináltunk saját országunkról, városunkról Kahoot!-ot. Majd a Trellón hoztunk létre közös csoportot, táblákat,  jegyzeteket. Közben megbeszéltük, hogy az egyes alkalmazásokat hogyan tudjuk a tanításban (az iskolában vagy otthon) használni. Hogyan lehet ezekkel felkelteni az érdeklődést, megnézni a gyerekek tudását, hogyan dolgozhatnak együtt?

A Class Dojo, a Plickers, az Edmodo, a OneNote Clipper, a HP Reveal, a Google Arts and Culture és a Socrative tanulmányozásával folytattuk a munkát. Naponta két-három új alkalmazással, applikációval ismerkedtünk meg. Egyénileg és csoportokban is dolgoztunk. Felváltva játszottuk a tanár és a gyerek szerepét, hogy tapasztaljuk: mit lát a gyerek, hogyan kap visszajelzést a munkájára. Az Edupuzzle engem teljesen elvarázsolt. Videóleckéket lehet készíteni. Ez a weboldal a kifordított osztályteremhez kiváló.  A végén még egy nagyon izgalmas, nyelvtanároknak való oldallal ismerkedtünk meg, ez a https://lyricstraining.com/ volt. Dalszövegeken keresztül, játékkal lehet fejleszteni a hallás utáni szövegértést. A program maga generálja a feladatot, nekünk a videót és a szöveget kell csak összeilleszteni. Lyukas szövegeket készít, a feladat a szöveg hallás utáni kiegészítése. Volt alkalmunk egymással beszélgetni az oktatásról, a felmerülő nehézségekről, a megoldásokról.

Közben az ír kultúrával is ismerkedtünk.  Megnéztük Dublin belvárosát: a Trinity College régi könyvtárát, a National Galleryt, az ír régészeti múzeumot, bementünk a St. Stephens parkba, a Temple bárhoz, több templomba, a Guinness Múzeumba, utolsó nap pedig városnéző busszal jártuk végig újra Dublin nevezetességeit.  A Grafton Streeten száz méterenként botlottunk újabb és újabb zenészekbe.  A tengerparton is több túrát tettünk: Dublintól északra a swordsi várat néztük meg a Cultural Night idején (több száz vagy ezer program volt ezen az éjszakán), voltunk Howth-ban, Portmarnockban, a malahide-i kastélyban.  Dél felé az úriemberek fürdőjét (40 Foot), a Joyce Múzeumot, Bono házát és Brayt néztük meg.  Sok egyébként az irodalmi emlék a városban. A Trinity College hallgatója volt Oscar Wilde, Jonathan Swift és a Dracula szerzője, Bram Stoker. Dublin  szülöttje George Bernard Shaw és James Joyce.  

Az iskola hét közben szervezett gyalogos városnéző túrát, ahol a belvárosról, a dubliniakról mesélt az idegenvezető sok-sok anekdotát.  A kurzust egy egész napos írországi kirándulás zárta le. A Cliffs of Moherhez mentünk el. Keresztülutaztunk a szigeten, hogy az Atlanti-óceán partján megnézzük a nyolc kilométer hosszan húzódó, sok helyen több mint 200 méter magas sziklafalat. Az egyik Harry Potter filmben is megjelenik ez az ír természeti látványosság. Egész úton ír zenét hallgattunk, és az idegenvezető segítségével alaposan megismertük az ír történelmet. Az Atlanti-óceán mellett a másik érdekesség az ír vidék volt. Mindenhol tehenek és birkák legeltek a több száz éves kőfalakkal övezett birtokokon.

Az emberek közvetlenek és kedvesek. Ha rossz az idő, akkor is sok a mosoly.  Ami nekem nagyon tetszik: használják a parkjaikat, kint esznek, ülnek, beszélgetnek, pihennek. Élő az egész város.

If you don't like the weather in Ireland, wait 10 minutes, it'll change. Ez teljesen igaz volt: az egy hét alatt mindenféle időjárással találkoztam: volt ragyogó napsütés, meleg, három hurrikán és eső.

Két hetet volt szerencsém Dublinban tölteni, ami mindenképp életem egyik meghatározó élményévé vált. Bár ez már a második mobilitásom volt, mégis féltem a rám váró helyzettől, ehhez képest mondhatom, sok tapasztalatot szereztem, új embereket, kultúrákat ismerhettem meg. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy egy ilyen jellegű továbbképzés során nemcsak az adott országot, várost ismerhetjük meg, ahova utazunk, hanem a többiekét is, akikkel ugyanazt a képzést választottuk. Jelen esetben rajtam kívül volt egy másik magyar tanár is, illetve találkoztam egy német, egy lengyel és három olasz kollégával is. Kis csapatunk élén állt David O’ Connor, tanárunk, aki szakmailag végig magas szintet képviselve tanított, magyarázott nekünk. Az órák tartalmilag az ír kultúrával foglalkoztak, olyan szerzők életművét tanulmányoztuk, mint Jonathan Swift, Bram Stoker, William Butler Yeats vagy James Joyce, de szintén sokszor került szóba az írek történelme, angolokkal való kapcsolatuk. Az órákon leginkább csoportokban, párokban dolgoztunk, először közösen beszéltük meg a versekhez, novellákhoz, témákhoz kapcsolódó véleményünket, majd együtt folytattunk diskurzust. David végig nyitott volt a kérdéseinkre, ráadásul komolyan érdeklődött a mi kultúránk iránt is, így búcsúzólag ajándékként könyvecskét kapott tőlünk, melybe mindenki írt egy verset a saját nyelvén és angolul is. A csapat remekül dolgozott együtt, mindenki másban volt ügyes. Volt, aki lexikai tudásával, más inkább kreativitásával vagy érdekes kérdéseivel, értelmezéseivel emelkedett ki. Jó hangulat uralkodott az órákon, az egyik kedvencem Samuel Becket Godot-ra várva c. darabjából vett részletek előadása volt, amit sok nevetés kíséretében prezentáltunk.

A délutánokon vagy magunktól fedeztük fel Dublint vagy az iskola idegenvezetőinek segítségével, irányított útvonalon térképeztük fel a nem mindennapi várost. Múzeumokat, katedrálist, könyvtárat láthattunk, illetve kirándulni is elvittek minket. Először úgy éreztem magam, mintha Londont látnám „kicsiben”, aztán rádöbbentem, hogy Dublint fel kell magamnak fedezni és rengeteg kulturális, történelmi érdekességet rejt magában. Ahogy teltek a napok egyre biztosabbá vált számomra a gondolat, hogy boldog lennék, ha visszajöhetnék még ide.

Külön élményt, tapasztalatot jelentett a vendéglátómmal való kapcsolatom. Hétvégén elhívott magával kirándulni az egyik közeli faluba (Howth), ami a tengerparton található, mesés látványt nyújtva a túrázók számára. Egy másik alkalommal pedig egy pubba invitált, ahol barátaival szokott zenélni, énekelni, amit az este során volt szerencsém meghallgatni. Sokat beszélgettünk, kedves, őszinte embert ismerhettem meg a házi nénim, Eilish Organ személyében. A házában rajtam kívül egy japán és egy szaud-arábiai lakott, velük nem igazán beszélgettem, mivel másik iskolába jártunk különböző órarenddel, programokkal. Viszont fontos tapasztalat volt számomra, a szállásadóm problémáinak megismerése lakótársaimmal kapcsolatban. A szállás fél órára volt az iskolától, de ez a napi utazás egyáltalán nem zavart, sőt, élmény volt megfigyelni az itteniek viselkedését, a város mozgását, mindennapjait.   

Összességében felejthetetlen élményt nyújtott a képzés, hasznosnak érzem, hiszen jó pár módszert fogok tudni kipróbálni az irodalom tanítása során diákjaimmal. Csak ajánlani tudom Kollégáimnak a programot! Ezúton szeretném megköszönni a Hungary Expert A Tanárokért Tanárképző központnak, Véghné Juhász Krisztinának és Kollégáimnak a segítséget.