Elemek megjelenítése címkék szerint: Erasmus

A Project Management Spain  Erasmus Plus, S.L.U. Climate cares! Education for a better environment kurzusán vettem részt Izlandon 2022. július 17-től július 23-ig.

A kurzus metodikája szervesen illeszkedett a fogadó ország természeti adottságaihoz, azok bemutatásához. A globális környezetvédelmi probléma sokoldalú megközelítése, a jó gyakorlatok bemutatása kellemes  hangulatú foglakozásokon történtek. A változatos munkaformák, előadások, a szemléltetés, a hozzánk eljuttatott anyagok nagyban segítették a téma feldolgozását. A főváros és a környék megismerésére a kurzuson belül és azon kívül is lehetőséget biztosítottak. A 9 órás kezdés és a kurzus helyszíne jónak bizonyult. A tanár felkészültsége és közvetlen személyisége jó munkalégkört teremtett.

Bővebben: https://zsuzsa.reykjavik.webnode.hu

A Szegedi Tömörkény István Gimnázium Erasmus+ pályázatának köszönhetően végeztem el Helsinkiben az Europass szervezésében a “Learning Through Collaboration and Cooperation” című kurzust 2022. július 25. és 30. között. Egy héten keresztül elméleti és gyakorlati blokkokat váltogatva sajátítottunk el bármely tantárgyhoz felhasználható fogásokat, módszereket. Első körben a helyi kontextust ismertük meg, felvázolva a finn oktatási rendszerrel kapcsolatos legfontosabb tényeket és tévhiteket, majd egymás valóságába is betekintést nyertünk a saját iskoláink bemutatásával. Szomorú volt felismerni, hogy a magyar tanárok anyagi megbecsültsége még a V4-es régió országaihoz viszonyítva is mennyire lesújtó. 

Második nap a tanulócsoportok létrejöttéről tanultunk, majd ehhez rendeltünk olyan csoportdinamikai feladatokat, amelyek hozzájárulhatnak ezeknek a folyamatoknak az elősegítéséhez. A harmadik naptól kooperatív és feladatorientált tanuláshoz, vitához és projektmódszerhez tartozó konkrét feladatokat vizsgáltunk meg, illetve alkalmaztunk néhányat a gyakorlatban is. Az egyik gyakorlati feladatot a városi könyvtárban valósítottuk meg csoportokban, átlépve a tantermi oktatás klasszikus kereteit. Zárásként a tanult blokkokhoz néztünk lehetséges értékelési módszereket, illetve értékeltük magát a kurzust is.

Az én esetemben az egyetemi tanulmányok még nem számítanak olyan távoli múltnak, így számomra nem a kurzus elméleti síkja rejtette magában a legjobb önfejlesztési lehetőségeket, hanem a konkrét gyakorlatban is használható alkalmazások, játékok, feladatok. Ezek közül már eddig is sokat felhasználtam, hiszen a spanyolóra karakterisztikája nagyon kínálja magát a csoportos munkaformákhoz. Amit eddig nem alkalmaztam, viszont a jövőben biztosan fogok, az a Lego játék felhasználása az absztrakt gondolkodás fejlesztésére; a problémamegoldó megközelítésmódra még nagyobb hangsúlyt fogok fektetni; illetve ösztönözni fogom a diákokat egy portfólió vezetésére spanyol nyelvből.

A Finnországban eltöltött összesen 10 nap azonban több dologra is ráébresztett. Legnagyobb hatást a városi könyvtár (Oodi) gyakorolta rám. Ez a könyvtár olyan, mint egy közösségi nappali, ahol mindenkit szívesen látnak. Vannak varrógépek, tervezőasztalok, 3D nyomtatók, stúdió zene felvételére, videojáték-terem, tanulószobák, kávézó (az olvasótérben is) de még gyereksarok is moziteremmel. A kicsik egyébként szabadon rohangálhatnak, amerre csak kedvük tartja, és a szülők rendszeresen járnak is velük a könyvtárba. Nincs beléptető kapu, táskát is szabadon bevihet bárki, lehet enni-inni. Ha a finn hozzáállást egy szóban kellene kifejeznem, akkor az a “bizalom” lenne. Ez tapintható egyébként az élet minden területén, beleértve az oktatást is. Az állam bízik a tanárokban, a tanárok bíznak a diákokban. Minden ember önálló, döntésképes egyénként van kezelve. A valódi közösségi terek létrehozása és a bizalom két olyan terület, amelyen sokat kell még dolgoznunk Magyarországon.

Finnországi tartózkodásom másik legpozitívabb élménye a szállás volt. Egyetemi éveim alatt sok hostelben megszálltam már. Akkor sem igazán volt pénzem hotelekre, most sincs, de ha lenne, akkor is ugyanitt szállnék meg. 10 nap alatt 20 különböző nemzetiségű emberrel beszélgettem (német, finn, spanyol, uruguayi, brazil, argentin, izraeli, ukrán, orosz, cseh, chilei, amerikai, kanadai, francia, szingapúri, vietnami, albán, horvát, fülöp-szigeteki, angol). Az Erasmus erről is szól, sőt talán erről szól leginkább: egyesíteni minket a sokféleségünkben. Úgy döntöttem, hogy nyitott leszek arra, hogy beszélgetéseket kezdeményezzek, és ez a közös nappalinak és konyhának hála viszonylag könnyen is ment. Érdekes volt megfigyelni, hogy aki addig egymagában üldögélt, az gyakran odajött megkérdezni, hogy csatlakozhat-e. Legtöbben egyszerűen csak nem merték megtenni az első lépést. Ezzel sokan vagyunk így, pedig mennyi értékes pillanattól foszt meg minket ez a félelem! Valójában csak annyi kell jégtörőnek, hogy “Where are you from?”, a többi jön magától. Mondhatnánk, hogy ezeknek a small talkoknak az égvilágon semmi jelentőségük sincs, hiszen a legtöbbjükkel valószínűleg soha nem fogjuk újra látni egymást. De abban a nappaliban mégis mindenki egyenlő volt, megértő fülekre talált még akkor is, ha otthon egyébként nem volt senkije, akivel megoszthatta volna életének akár csak egy ilyen kis szeletét is. Ez ismételten a közösségi terek jelentőségére hívta fel a figyelmemet: az iskolákban vajon hány történet nem történik meg azért, mert nincs egy tér, ahol két tekintet találkozhatna, ahol megfelelően közel vannak a diákok ahhoz, hogy feltehessenek egymásnak egy egyszerű kérdést: “Szia! Hogy hívnak?”.

Végül, de nem utolsó sorban a mobilitásom alatt arra is találtam alkalmat, hogy a földrajzi ismereteimhez is rendeljek némi terepgyakorlatot. Két napon is ellátogattam a Helsinkitől 30 kilométerre található Nuuksio Nemzeti Parkba. Életemben először ismerhettem meg testközelből a tajga élővilágát. Finnország tényleg az ezer tó országa, habár az elnevezés nem pontos, hiszen közel 200 000 tavat tartanak itt számon. Az iskolai oktatás több szintjén is tanulunk arról, hogy itt a jégkorszaki jég mennyire lecsupaszította a Balti-pajzs legősibb kőzeteit. Ez valóban így van: a legtöbb fának minimális talajréteggel kell beérnie, ami egy-egy nagyobb szél- vagy hóvihar esetén gyakran nem is bizonyul elegendőnek. Kevés támaszték ez nekik ily nagy terhek mellett!

“Finnország hivatalosan is a világ legboldogabb országa. Ráadásul a területének 75 százalékát erdő borítja. Azt hiszem, ennek a két dolognak köze van egymáshoz.” (Matt Haig)

https://tomorkenyi-szeged.edu.hu

https://www.facebook.com/groups/455976389345352

Máltai lépcsők

A sikerhez vezető lift nem működik. Használd a lépcsőt! Lépésről lépésre…”  Joe Girard

Az Erasmus+ program keretében 2019-ben Londonban már részt vettem angol nyelvi képzésen, mely lehetővé tette, hogy tíz évvel ezelőtt megszerzett középfokú angol nyelvtudásomat felfrissítsem.

2020-ban iskolánk újra pályázott és én felvillanyozva korábbi felejthetetlen élményeimtől boldogan jelentkeztem. Most Máltát választottam úticélomul, mert felbecsülhetetlen kulturális értékei és a klíma is vonzott. A mobilitás megvalósulása a pandémia miatt halasztásra került, de idén nyáron-2021-ben- megadatott a lehetőség!

Az Easy School of Languages a fővárosban, Valletta központjában található öt perc sétára a nevezetes felső Baracca-kerttől. Óraközi szünetekben gyakran onnan gyönyörködtem a csodálatos kilátásban. A csoportomban tízen voltunk, rajtam kívül mindenki lengyel kolléganő. (A többi csoportban is a lengyelek voltak többségben. Meg is fogalmaztam magamban, hogy Malta is a Polish island.) Minden csoporttag lelkiismeretesen tanult, kellemes volt az órák hangulata. Tudásszintünk természetesen nem volt egyforma, de türelemmel segítettük egymást. Leggyakrabban párban, esetleg hármas csoportban tanultunk, sikeresen tudtunk együttműködni. Naponta hat óránk volt kétszer félórás szünettel. A második héten digitális oktatásra tértünk át, telefonnal kiválóan boldogultam.

 Órák után szerettem barangolni a városban, nem tudtam betelni az ódon hangulatú utcák, az erkélyek, a magas, masszív városfalak és hatalmas erődök látványával. Soha nem jártam még ennyi lépcsőt városnézés közben, ugyanis Vallettában az utcák szinteltolásban vannak.

Valletta központjában, az iskolától ötven méterre sikerült szállást találnom. Közel volt a Szent János Társkatedrális, a Grandmaster Palace és a mindig nyüzsgő Republic Street és Merchant Street. Hétvégén egésznapos kiránduláson hajóval látogattam meg Comino szigetet és strandoltam a kék lagúna kristálytiszta vizében. Délutáni programom volt a megalitikus templomok közül Tarxsien hatalmas kőtömbökből épült őskori maradványainak megtekintése, mely a világörökségi listán is helyet kapott, mint az egyetemes kultúra egyedülálló emléke. A szintén világörökség részét képező i.e. 3300 és i.e. 2500 között épült Ħal Saflieni-i hipogeum a világ egyetlen őskori földalatti sírtemploma. Egyedülálló háromszintes labirintusszerű épület meglátogatása is egy délutáni programom volt.

A lépcsőkhöz visszatérve elmondhatom, hogy sikerült néhány fokot feljebb lépnem angol nyelvtudásom valamint a kulturális tapasztalások területén. Azóta is dédelgetem  Máltai emlékeimet.

2021. augusztus

Szucsik Ágota