Elemek megjelenítése címkék szerint: creative teaching

Kissné Mészáros Edina – 2023.07.31.-08.05. Athén, Görögország

Erasmus+ - Digital Education Tools for Beginners

Ez a második esztendő, amikor Erasmus-os képzésen veszek részt. Ez év augusztus elején a történelem egyik legjelentősebb városa Athén, Görögország fővárosa volt a választott továbbképzésem helyszíne.

A Digital Education Tools for Beginners képzésen román, spanyol és magyar nyelvű kollégákkal vettem részt, az oktatónk pedig görög származású volt. Természetesen a célnyelv az angol volt, melyen mind az okítás, mind az ismerkedés folyt.

Az első napon mindenki bemutatta az országát, az iskoláját és pedagógusi hivatásának főbb jellemzőit. A továbbiakban a képzés fókuszában a különböző angol nyelvű számítógépes programok, alkalmazások, appok álltak elméleti és gyakorlati szinten. A SAMR modelltől kezdve a Microsoft Word és Power Point alkalmazásán át, a Rubrics nevű értékelésre használható programig. Megtanultuk hogyan integrálhatjuk a mindennapi oktatásba a tanult programokat, mi mire való, mit, hogyan és mikor érdemes használni, melyik órába hogyan építhető be. Így többek között megismerkedtünk a következőkkel: Google Slides, Edpuzzle, a Quizizz, Kahoot, Jamboard. A képzés nagyon intenzíven zajlott, ahol a számítógépes alapismeretek nem is annyira kezdőknek tűntek. Minden program hol rövidebb, hol hosszabb ismertetője után a kipróbálása következett. Számomra talán túl gyorsan is, hiszen rengeteg információ hangzott el. A legjobban a játékokat élveztem, melyben sikerélmény volt, hogy én készítettem őket.

Az öt napos képzés hol délelőtt, hol délután volt, kiegészítve egy kis kulturális tevékenységgel. Mivel a görög kultúra emlékeit Athénban számos műemlék őrzi, így e túristáktól nyüzsgő városban megcsodáltuk a monumentális Akropoliszt, sétáltunk a Plaka negyedben, láttuk az őrségváltást a Parlamentnél, megnéztük az Akropolisz Múzeum kincseit, úsztunk a tengerben, kipróbáltuk a mediterrán ízeket.

Összegezve a görög környezetben megtartott továbbképzés emlékezetes élmény marad számomra. Úgy érzem a számítógépes ismereteim mindenképpen fejlődtek, gazdagodtak. Bízom benne, hogy az új tanévben ki is tudom próbálni az itt tanultakat. Ezáltal sikerül még könnyebbé, játékosabbá varázsolni az új alkalmazások, játékok által a mindennapokat. Hiszen az érdeklődés felkeltése és megtartása nagyon fontos a gyerekek jövője szempontjából, különösen a mai digitalizált világban.

Nagyon köszönöm a lehetőséget iskolámnak, valamint a szervező pedagógus kollégámnak, Tóth Margitnak!

Álljon itt néhány fotó a tanfolyamról, a kollégákról és Athénról!

Iskolánk, a Hevesi Körzeti Általános Iskola és AMI, még 2020 februárjában nyújtotta be első Erasmus+ pályázatát. Amikor májusban megtudtuk, hogy pozitívan bírálták el a pályázatunkat, körülbelül ugyanannyira örültünk, mint amennyire aggódtunk. Ekkor már javában benne voltunk a pandémiában, és elképzelni sem tudtuk, hogy mikor utazhatunk legközelebb. Végül két évvel később, 2022 júliusában, két kollégámmal együtt végre elkezdhettük a mobilitások megvalósítását.

Igazán szerencsésnek érzem magam, hiszen még lehetőségem nyílt Erasmus+ pályázat keretén belül Nagy-Britanniában továbbképzésen részt venni. A Brexit óta, bizonytalan ideig, ez a lehetőség már nem áll fenn. A választott képzőintézményem a Cambridge-ben található, nagy múltú Bell Teacher Academy. Nem csak tanár továbbképzésekkel, hanem diákok nyelvtanításával és vizsgafelkészítéssel is foglalkoznak. A színes, nemzetközi közegben minden lehetőség adott új ismeretek és ismerősök szerzéséhez. A Covid okozta lezárások óta ez volt a legelső tanár továbbképzés, amit face-to-face, azaz személyes jelenléttel tartottak. Minden oktató és munkatárs arcán látszott az izgatottság és az öröm. Többször kiemelték, mennyire fontos nekik az, hogy végre minden visszaállni látszik a régi kerékvágásba.

A választott kurzusom címe Creativity in the classroom, vagyis kreativitás a tanórán. Két héten keresztül délelőttönként napi 2x90 percben vettünk részt foglalkozásokon. Az oktatónk, Anna, rendkívül felkészült, rugalmas, humoros és nem mellesleg kreatív volt. Annyit kért tőlünk, hogy legyünk nyitottak. A csoportban összesen 10 fő volt. Egy nagyobb társaság érkezett az iskolába Spanyolországból. Közülük öten voltak a kreatív csoportban. Rajtuk kívül még 2 brazil, egy paraguayi és egy szlovák lány vett részt a képzésen. Az erős dél-amerikai / spanyol dominancia megérződött a foglalkozások hangulatán. Remek hangulatban, sok nevetés és humor közepette folyt a tapasztalatcsere és tanulás. Elsősorban rengeteg hasznos technikát, módszert, jó gyakorlatot sajátítottunk el, illetve megismerkedtünk a kreativitás mögött húzódó elmélettel, alappillérekkel. Másodsorban pedig sokat tanultunk egymás országairól, kultúrájáról, a mindennapi életről, az oktatás helyzetéről. Természetesen szóba került az elmúlt időszak, a karantén, és hogy miként oldották meg a világ különböző pontjain az oktatást.

A délelőtti órák után lehetőség volt az iskola menzáján ebédelni, ahol egészen nagy választékból lehetett igazán ízletes ételeket választani. A közös ebéd remek lehetőség volt a társakkal való eszmecserére. A délutáni idősávban, a képzés részeként, különböző foglalkozások közül választhattunk. Így vehettem részt a neves nyelvész, Adrian Underhill workshopján, illetve később egy plenáris előadásán, ami a környezetvédelem nyelvórába való beépítéséről szólt. A kulturális előadások során hallhattam Cambridge rejtett helyeiről, illetve a brit zene múltjáról és jelenéről. Szintén egy workshop keretében ismerkedtem meg a Canva használatával, illetve sajátíthattam el a mai beszélt angol nyelv gyakran használt szófordulatait, idiómáit.

Természetesen a brit kultúrával nem csak a négy fal között találkoztam. Az iskola is szervezett nekünk esti és hétvégi programokat. Így ismertem meg Cambridge nevezetességeit, jutottam el a pubokba és múzeumokba, a szomszédos Grantchesterbe teázni, vagy Ely-be a katedrálist szemügyre venni. Szombaton Londonban meglátogattam Kriszti kolléganőmet, aki szintén egy továbbképzésen vett részt, és együtt jártuk be a várost. Mindemellett végig gyönyörű időnk volt, a britek számára talán túl jó is.

Elmondhatom, hogy csupa pozitív tapasztalatot szereztem a kinn tartózkodásom alatt. Mindenki kedves, türelmes, segítőkész volt. A kurzus során megismert társakkal már tervezzük a későbbi közös munkát. Jó szívvel ajánlom a Bell Teacher Academy-t minden érdeklődőnek.

Ezen a linken olvasható a beszámolónk: https://hevesikorzetierasmus.wixsite.com/hevesikorzetierasmus

Az Erasmus+ programba az év elején csöppentem bele, a Rákospalotai Meixner Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola pályázatával jutottam el Prágába egy egyhetes pedagógus-továbbképzésre. A kurzust a ITC- International Training Center szervezte és az Encouraging Creative Thinking nevet kapta. Leírása felkeltette az érdeklődésemet, a feldolgozott témák megismerését hasznosnak találtam, ezért döntöttem emellett a képzés mellett. Csehország fővárosa egyből magával ragadott, három napot töltöttem a kurzus előtt a város és környékének megismerésével. A “száztornyú város”-t képtelenség volt bejárni, de rengeteg kulturális érdekességgel találkoztam. A kurzus egy igényes és praktikus helyszínen tartották, könnyen megközelíthető volt tömegközlekedéssel is. Két oktatóval is megismerkedtünk, mindketten szépen beszéltek angolul, megkönnyítve a kommunikációt a csoport tagjai között. Egyikük különösen intenzív és inspiráló volt, nagy élmény ilyen különleges karakterrel megismerkedni. Az első nap témája az ismerkedésre épült, jégtörő játékokkal tanultuk meg egymás neveit. A kreativitásról beszélgettünk, mint eszköz, mint a személyiség kiteljesedésének lehetősége. A hétfő délutáni program egy vezetett városnéző túra volt, a Prága nevezetességeit és érdekességeit ismertük meg egy remek idegenvezető irányításával. A délelőtti kultúrák közötti különbségeket megvilágító játékokat jól fűzte tovább a város eklektikája és története. A keddi napon közösségépítő játékok után a kreatív ötletek születéséről, inspiratív környezetről beszélgettünk. Ábrákkal tették láthatóvá a nehezen mérhető ötletek születését és a NOW-HOW-WOW ábra szerint elhelyeztük a korábbi foglalkozások eredményeit. Délután a Gardner féle intelligencia-teszttel foglalkozunk, mi az önismereti és önértékelési részbe vezette át a képzést. A harmadik napon tanulási stílusok mellett a kérdések fontosságát taglaltuk. A nyitott kérdésekben rejlő lehetőségeket gyűjtöttük, amik segítségével könnyebben megnyilvánulhat a gyerekek személyisége. Csütörtökön a Bloom féle taxonómia szintjeinek megbeszélése után áttértünk olyan digitális felületeket ismertünk meg, ahol egyszerű, de ötletes feladatokra a megoldásokat könnyen tudjuk visszakapni, értékelésüket szemléletes módszerekkel tudjuk közzétenni. Az utolsó napunkon a multikulturalitás volt a vezérvonal. A csoport tagjainak lehetősége nyílt érdekességeket megosztani egymással magukról, munkájukról, országukról, kultúrájukról és oktatási rendszerükről. Mindig jól élmény új embereket megismerni, főleg ha hasonló érdeklődésűek és hasonló téren szeretnék személyiségüket fejleszeni és újragondolni. A Prágában eltöltött hetet összességében hasznosnak tartom, a játékok és foglalkozások kizökkentettek a szokásos megoldások rutinjából. Jó volt új emberekkel a megújulásról, mint az oktatás egyik mumusáról beszélni és nem csak beszéltünk, hanem megoldási lehetőségeket is gyűjtöttünk a problémáinkra.

2019. július 14-27-e között lehetőségem nyílt Oxfordban tölteni két hetet az Erasmus+ program keretein belül. A kurzus, amelyen részt vettem, az élményszerű tanítást, gyakorlatorientáltságot helyezte a középpontba (Creative teaching in the secondary school).
A képzés és a szervezés minden szempontból hihetetlenül magas színvonalat képviseltek.
A vendéglátó család, ahol elhelyeztek, egy idősebb házaspár volt, akik mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat. Nagyon finom vacsorával vártak bennünket minden este, megismertettek bennünket néhány hagyományos angol fogással is. Egy német kolleganővel laktam ott, akivel egy csoportban voltunk az iskolában is, és szerencsére nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot, életre szóló barátot is kaptam személyében.
A mi kurzusunk kis létszámú volt, első héten öten, második héten négyen voltunk, a csoporttársaim Lengyelországból, Spanyolországból illetve Németországból érkeztek.
Érdekes volt megfigyelni a különböző akcentusokat, illetve sokat meséltek a hazájukról is.
A tanítás délelőtt 9-től délután 6-ig tartott, egy órás ebédszünettel és kisebb szünetekkel, kivéve kedden és pénteken, amikor kulturális programokon vehettünk részt. Megismerkedtünk Oxford történetével, láthattuk a Christ Church College-ot, ahol többek közt a Harry Potter jeleneteit is forgatták, meglátogattuk a Blenheim Palotát is, Churchill rezidenciáját.
Hétvégenként sem unatkoztunk, részt vehettünk egy szervezett kiránduláson Bath-ba, Anglia nagy becsben tartott termálfürdőjének városába, ahol az angol arisztokrácia a nyarait töltötte.
Összességében mind szakmailag, mind kulturálisan, mind nyelvtudás tekintetében gazdagodtam ez alatt a két hét alatt, valamint barátokat is szereztem. Hatalmas töltődés volt számomra, új lendülettel vághattam neki a tanévnek. Köszönöm a lehetőséget mindenkinek, aki által ez létrejöhetett!

Nagy álmom vált valóra a 2018./2019.-es tanévben, amikor iskolánk, a Kecskeméti Szakképzési Centrum Széchenyi István Idegenforgalmi, Vendéglátóipari Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája, Pocsainé Farkas Boglárka koordinátorunknak köszönhetően másodjára nyert az Erasmus+ köznevelési pályázatán, és kiderült, hogy a nyári szünetben két hetet tölthetek Máltán egy tanártovábbképzésen. Angol nyelvtanárként nagyon fontosnak tartom és tartottam mindig is a folyamatos megújulást, a nyelvhasználatot idegen nyelvi környezetben. Málta, a kis szigetország szintén olyan úti cél volt számomra, melyet örömmel választottam. Kurzusválasztásomban fontos szempontnak tartottam a megoldáskeresést a hétköznapokban jelentkező, egyre égetőbb problémára, a tanulók motiválására. Ezért, jelentkeztem a vallettai Easy School of Languages nyelviskola „Creativity and Motivation in the Classroom with Teacher Language Development” című tanfolyamára, mely 2019. július 29-től 2019. augusztus 09-ig tartott. Kiváló tanárunk, Alan Marsh, félig máltai, félig brit gyökerekkel beavatott minket mindkét kultúra „rejtelmeibe”, az angol beszélt nyelvben legelterjedtebb idiómákra, állandósult szókapcsolatokra hívta fel figyelmünket, javította kiejtésünket, intonációnkat, és természetesen ellátott minket kreatív ötleteivel, hogy hogyan motiválhatjuk a tanulókat a nyelvórákon egyszerűen, ugyanakkor érdekesen. Minden tanóra csoportmunkában, pármunkában zajlott, az Alan által bemutatott technikákat kipróbáltuk. Az első héten 12 főből állt a csoportunk: öt lengyel, egy cseh, két osztrák, egy azerbajdzsáni, és három magyar kolléga tanult együtt. A második héten csak tízen maradtunk: elbúcsúzott a két osztrák és egy lengyel csoporttársunk, viszont csatlakozott hozzánk egy román kolléganő. Az órák reggel 9.00-től délután 14.00-ig tartottak és minden napunk precízen megtervezett, jól felépített órákból álltak. Saját nyelvtudásunk tökéletesítésén túl minden nap valamely készség fejlesztésével kapcsolatos kreatív feladattal ismerkedhettünk meg és próbálhattunk ki, valamint a nyelvtan legproblematikusabb területeiről választott tanárunk, hogy azokat közösen elemezzük, és tanításukhoz hasznos tippekkel látott el bennünket. Nem maradt ki a tematikánkból a dalfeldolgozás kreatív technikákkal, az interaktív történet-mesélés, és kreatív ötletek párbeszédek gyakoroltatásához sem. Mindkét hetünk tartalmasan telt, nemcsak a tanultakat illetően, hanem a sziget nyújtotta „élvezeteket” illetően is. A nagy meleg nem szegte kedvünk; minden délutánra terveztünk valamilyen programot, legyen az kulturális, kulináris, vagy csupán egy laza tengerparti program. Mindannyian megvettük a hétre érvényes kártyánkat, melyet minden útvonalon használhattunk a buszokon és nekivágtunk a sziget valamely pontjának. Valletta, a főváros, mely az iskolánknak adott otthont, lehetőséget nyújtott nap, mint nap újabb részeinek felfedezésére, ha nem volt kedvünk messzire utazni. Gyönyörű utcái, régi épületei, különleges kiugró erkélyes lakóházai, kapunyitói, és kopogtatói, templomai, a St. John’s Katedrális Caravaggio alkotásaival és pompájával, gyönyörű botanikus kertjével, a „Barakka kerttel, a pénteki utcai jazz-estjeivel, vagy szombati szabadtéri koncertjeivel, csodás kék partjaival naponta feltöltöttek bennünket. A sziget történelmét a „Malta Experience” című vetítésen ismerhettük meg, melyre érdemes befizetni, és egyúttal rendkívül lenyűgöző volt a föld alatti régi kórház látványa is, melyet a film után idegenvezető mutatott meg nekünk. Mdina, a régi főváros labirintusos utcáival, gyönyörű katedrálisával, történelmi múltjával lenyűgözött. A napot a vár falai között található Fontanella cukrászda finom süteményeivel zártuk. Málta strandjai többnyire sziklásak, de néhány part homokos, mint például a Mellieha Bay, St.George’s Bay, a Balluta Beach, a Golden Bay, ezen kívül a Gozo melletti Comino szigetet körülölelő Blue Lagoon mind, mind hatalmas élményt jelentettek a tenger szerelmeseinek. Hétvégi programunk Gozo és Comino szigeteinek felfedezése volt, mely egy teljes napi program, és jó döntés volt befizetni egy hajóútra, mely tartalmazta a Gozo szigetén történő szállításunkat is mini-buszokkal. Külön élmény volt megnézni a vasárnap délelőtti marsaxlokki piacot, melynek halpiaci standjai nem mindennapi látványt nyújtottak és friss halételeket, salátákat is kóstolhattunk. Marsaxlokk, egy kis történelmi halászfalu, mely színes halászcsónakjairól, (máltai nyelven „luzzu”-k) ismert, melyeknek orrára, egy ősi szokás szerint szemeket festenek. Kikötője csodálatos! A mindennapok fáradalmait majdnem mindannyian vendéglátó családjainknál töltöttük, kevesen választották az apartmant, mint szállás lehetőséget. Jómagam is „host family”-nél szálltam meg. A szállás attól eltekintve, hogy 20 percnyi buszozásra volt az iskolától, szinte tökéletes volt, és az ellátással is meg voltam elégedve, nem beszélve arról, hogy így egy picit betekinthettem a helybeliek életébe, megismerhettem őket, szokásaikat, ételeiket. Óriási lehetőségnek tartom, és csak ajánlani tudom minden pedagógus kollégámnak az Erasmus+ pályázatán való részvételt, amennyiben lehetőség van rá. Tanultam, feltöltődtem, kikapcsolódtam és megismertem egy gyönyörű országot ez alatt a két hét alatt! Deák Rita Katalin angol nyelvtanár

Mivel Nagy-Britannia több csodás vidékén és városában jártam már az utóbbi 25 év folyamán, tudatosan választottam egy kisebb vidéki, tengerparti városkát, BROADSTAIRS-t a CREATIVE TEACHING című továbbképző kurzusom helyszínéül. Számomra hatalmas élmény az órák után szabadon bóklászni a tengerparton, felfedezni a környéket, megfigyelni az embereket és élvezni egy angol család vendégszeretetét. A családi elhelyezés számomra ideális volt, rövid sétával jutottam reggelente az iskolába és délután vagy este a tengerpartra vagy a helyi pubok egyikébe. Volt lehetőségem számos témáról beszélgetni a kedves vendéglátóimmal, finom vacsorákat kaptam, csak szép emlékeim vannak a velük töltött két hétről.

A továbbképzés erőssége az volt, hogy az angol nyelv tanításában használható sokféle kreatív módszert nemcsak megismerhettük, hanem kipróbáltuk. Egy csoport tagjaként sokkal inkább megtapasztalhattam a tanítást a diák szemszögéből és úgy gondolom, ezt napi szinten tudom kamatoztatni az óráimon. Hangsúlyt helyeztek a nyelvi fejlesztésre is, ami főleg a szókincs gazdagítására vonatkozott, hogy választékosabban tudjuk kifejezni magunkat. Élvezetes volt más nemzetiségű (német, osztrák, orosz, olasz, holland), korú és hátterű kollégáimmal együttműködni, majd az órák után közös programokat szervezni, tapasztalatainkat megosztani. Igazi kitekintés volt Európára egy tea, kávé, vagy sör mellett! Egy világnyelv tanításához feltétlenül szükséges, hogy időnként személyesen tapasztaljuk meg a kommunikációt, kapcsolatok kialakítását ezen a nyelven. Három kiváló anyanyelvi tanárunkkal nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki, segítőkészek voltak, sok-sok anyagot megosztottak velünk és kollégaként adtak tanácsot. Érdekes volt megtapasztalni, ahogyan hárman háromféle módon foglalkoztak velünk, megfigyelhető volt mennyire kihat egy tanár személyisége az órára, a diákokra. Számomra kicsit hosszúnak tűnt a napi oktatás, reggel 9-től délután 4-ig, amit angolos precízséggel be is tartottak.

Két esti előadást nagyon élveztünk A Királyi Család és A Brit Történelem témakörben, különösen az előadó tanár vicces stílusa miatt.

Az iskola nagyon vonzó helyekre szervezett utakat saját költségre a diákok számára (Dover, Leeds, Oxford, London, de ezeket nem vettem igénybe, mert pont ezeken a helyeken jártam már és ezt az időt egyéni utazásokra tudtam kihasználni. Ez tengerpart menti gyalogtúrákat jelentett, illetve rövid idő alatt nagyon szép helyekre lehetett eljutni a vonattal, pl. Sandwich és Canterbury.

Hálás vagyok ezért fantasztikus lehetőségért, ami lehetővé tette, hogy felfrissülve és nagyobb magabiztossággal folytassam nyelvtanári pályámat az új tanévben, szem előtt tartva, hogy nemcsak a nyelvet tanítom, hanem egy gazdag kultúrát közvetítek ifjú diákjaim felé.

Amikor a pályázat készült, jó öreg diplomámra gondoltam, amit bizony még a múlt században, 1989-ben szereztem. Az időközben eltelt évtizedek során megváltoztak a dolgok, és én eszköztelennek éreztem magam a „szép, új világ”-ban. Többek között ezért esett a választásom  a Creativity in the Classroom – Tools and Tips for Language Teachers c. kurzusra: úgy gondoltam, a kreativitás, a kreatív energiák megmozgatása, felszabadítása lehet a megoldás. Bevallom, az sem volt közömbös, hogy a kurzus helyszíne az európai kultúra egyik fellegvára, a reneszánsz bölcsője, Firenze volt. Elképzeltem, milyen ösztönzőleg hat majd a toszkán tájjal és az 5-600 éves műalkotásokkal a háttérben új dolgokat tanulni. Így is lett. Sőt, ennél sokkal több is történt: egy valóságos időutazás!

De hogy egyelőre a tényleges utazásnál maradjak, az még itthon kiderült, hogy a kéthetes tanfolyam, amelyre pályáztam, tulajdonképpen 2x1 hetes lesz. 1. hét: módszertani áttekintés, frissítés. Hurrá! 2. hét: számítógépes izé. Jaj! Ennek kezdetben nem örültem, sőt! Kifejezetten elkedvetlenített, hogy olyasmivel kell majd foglalkoznom, amihez nem sok közöm van. Aztán ahogy telt-múlt az idő, rájöttem, hogy épp ez benne a jó. Hát nem pont azért akartam pályázni, mert ezzel a területtel gondom van, mert úgy éreztem, hogy nem állok készen a digitális világ kihívásaira? Dehogynem! Hát akkor…. hajrá.

Végül nem csalódtam. Mindkét hét érdekes és hasznos volt.

Az első héten Sheila Corwin volt az oktatónk, és mindössze 4 fős a csoportunk. Méltányoltam, hogy az iskola 4 fővel is elindította a kurzust, és szerencsére ez a mini-csapat is nemzetközi volt: egy cseh és egy lengyel kolléganő, egy mauritiusi születésű, de Franciaországban élő kolléga és jómagam.  A kis létszám pedig nagy előnyt jelentett, hiszen így sokkal intenzívebb lehetett a képzés, mindig mindenki elmondhatta, amit akart, mindig mindenkire sor került, és összességében nagyon családias, közvetlen hangulat alakult ki. Ugyanakkor minden tevékenységi formát meg tudtunk valósítani, hiszen éppen elegen voltunk akár egyéni vagy pármunkához, akár csoportos feladatokhoz.

 

Felsorolni is nehéz lenne, mi mindennel foglalkoztunk ez alatt az egy hét alatt. Kezdtük a különböző módszertani megközelítések áttekintésével időrendben, eljutva a kommunikatív nyelvtanításig. Ekkor éreztem először, hogy mintha időutazáson lennék. Hirtelen megint húszéves voltam, a főiskolán, ahol először találkoztam ezekkel a fogalmakkal. De nem nagyon lehetett elmélázni. Máris következett a kommunikatív gyakorlatok megbeszélése, autentikus anyagok és reália használata,  CBI (Content Based Instruction), CLIL, óratervezés, hibajavítás, visszacsatolás, tanuló- kontra tanárközpontú tanítás… és így tovább. Intenzív – és extenzív – munka folyt, sok-sok videóval fűszerezve. Mindemellett trénerünk, Sheila, a maga amerikai nyitottságával és toleranciájával teret engedett saját tapasztalataink és gondjaink megvitatásának is. Azért persze benne volt már az olaszos „Mamma” is - hiszen 15 éve él Firenzében -, fizikai jól-létünkre is figyelt, és minden nap megvendégelt valami finomsággal, csak hogy jobban forogjanak a kerekek. Sheila egyébként nagyon felkészült és alapos volt, ugyanakkor rugalmas is, kész volt bármikor változtatni, igényeinkhez alkalmazkodni.

A napi munka végeztével aztán jöhetett a kikapcsolódás. Látnivaló volt bőven, csak győzze az ember. Az iskola is szervezett számunkra 2 alkalmat, amikor idegenvezetővel bejártuk a város legérdekesebb helyeit. Firenze megunhatatlan és gyönyörű, sajátos hangulatot áraszt, a nyüzsgő turistaáradat ellenére is. Aztán ahogy belép az ember egy múzeumba vagy templomba, mintha megint átesne egy időalagúton, egyszer csak ott találja magát több száz évvel korábban, a reneszánsz világában, Donatello, Michelangelo, Botticelli és a többiek társaságában. Remekműveik hatására mintha egy másik dimenzióba kerülnénk, megszűnik a külvilág, a jelen, és szinte átmossa az embert ez az életigenlő, emberközpontú áramlat. Aztán amikor néhány óra elteltével felbukkanunk ebből a jótékony agymosásból, kell egy kis idő, amíg visszatérünk a valóságba. De a hűtött/hűvös belső terek után a tűző nap gyorsan kijózanít, és máris belevetjük magunkat az utca zajába, a sétálók, bámészkodók hadába, már shoppingolunk is, aztán jelez a gyomrunk, és jöhet a pizza, a süti, a kávé… Mmm.

Na és az első hétvége szombatja? Szintén az iskola jóvoltából ízelítőt kaphattunk Toszkánából egy szervezett kirándulás keretében. San Gimignano tornyai és világbajnok fagyija, középkori vásár Monteriggioniban, felhőszakadás Sienában, majd az újra felragyogó napsütésben a Piazza del Campo – felejthetetlen élmények.

És máris itt a hétfő – repül az idő! Új hét, új kurzus. Ezúttal nagyobb létszámmal,

15-en vagyunk, egy cseh kolléga, spanyolok, lengyelek és másodmagammal magyarok. A többség nem angoltanár, és nagyrészük nem is beszél jól vagy egyáltalán angolul, de szerencsére ezen a kurzuson ez nem akadály.  A téma pedig nem is lehetne 21. századibb: az Internet és különösen a közösségi oldalak használata a tanításban. Berobban életünkbe Tatiana Speri, energiabomba és számítógépes guru. Ő, a maga vérbeli olaszos temperamentumával nagyon lelkes és energikus, mindent tudni szeretne rólunk, és mindent meg szeretne osztani velünk, amit ő tud. Remek a hangulat az órákon, és annak ellenére, hogy mindenki külön gépen dolgozik – hoznunk kellet saját laptopunkat vagy tabletünket -, nem „kockulás” zajlik, hanem lázas, kooperatív munka. Megnyugtató, hogy a többiek sem értenek hozzá jobban, mint én, de Tatiana lépésről lépésre végigvezet minket a folyamaton. Rengeteg új dolgot tanulunk, és be kell látnom, hogy az Internet és a digitális világ számtalan lehetőséget rejt, amelyeket kiválóan lehet alkalmazni a tanításban, különösen a nyelvtanításban. Ezt persze eddig is sejtettem, de most konkrét ismereteket és támogatást is kaptam hozzá: Facebook, Pinterest, Edmodo, Flubaroo, Quizizz, Study Stuck. És ez már a jövő zenéje: megtalálni azt a kényes egyensúlyt, amelyben a 21. századi igényeknek megfelelően kihasználjuk az elektronika és a világháló nyújtotta lehetőségeket, de közben megőrizzük az oktatás emberi arcát.

Iskolán kívül is össze-összefutunk, zenét hallgatunk a Piazza della Signorián, fagyizunk, kávézunk, egy este egyik csoporttársunk ablakából gyönyörködünk az éjszakai Firenze látképében egy ital mellett, és persze beszélgetünk mindenről, ami a tanári léttel kapcsolatos. Pénteken délután a bizonyítványokkal a kezünkben fotózkodással és címcserével búcsúzunk egymástól és az iskolától.

Egy hétvégém maradt még, így a szombatot saját szervezésben pisai kirándulással töltöttem, igyekezvén maximálisan kihasználni az időt és a lehetőséget.

Sok csodában volt részem a két hét során, mégis, a legnagyobb élményt két dolog jelentette: az egyik a megerősítés, amit a kurzus során kaptam, hogy bármilyen régen is diplomáztam, a módszertani tárházam rendben van, nem vagyok „őskövület”, hanem nagyon is naprakész és „modern”,  sőt mi több, az elméleti ismereteim is kiállták a próbát. A másik a tapasztalatcsere lehetősége a külföldi kollégákkal, és annak felismerése, hogy bizony a világ különböző pontjain  hasonló problémákkal küzdünk, sok hasonló tanítási-nevelési szituációt élünk meg, és a diákok is sok tekintetben nagyon is egyformák.

Nem „csak” továbbképzés volt ez, hanem utazás, élmény, tapasztalat, megerősítés és feltöltődés, amelyet mindannyian megérdemlünk.

Kisgyermekeket tanítani pályám során mindig kihívást jelentett. Ezért is fogadtam óriási lelkesedéssel, amikor kiderült, hogy iskolánk (az egri Eszterházy Károly Gyakorlóiskola) Erasmus+ pályázata nyert és visszatérhetek Exeterbe (Egyesült Királyság), hogy egy módszertani továbbképzésen részt vegyek. De nem titkolom, azért is, mert 25 év elteltével nagyon szívesen látogattam el újra abba a „diákvárosba”, ahol főiskolásként rövid időt már eltöltöttem. Ezúttal sem okozott csalódást. Újra diák lehettem, minden tekintetben!

Egy percig sem volt kérdés számomra, hogy host family-nél szeretnék lakni. Egy igen kedves, korombeli házinénihez kerültem, és a megérkezésemet követő 1 óra múlva már egy igazi angol kerti partin szurkolhattam az angol nemzeti válogatottnak 2018. július 7-én a svédek ellen. Kinn tartózkodásom alatt többször csináltunk közös programot, ugyanakkor nem telepedett rám, tiszteletben tartotta, amikor csoporttársaimmal töltöttem a szabadidőmet.

A tanfolyamon a csoportomban 11-en voltunk, magyar társam nem volt. Nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot, az oktatás után, az ebédidőben szívesen csatangoltunk együtt. Minden napra volt tervünk, bejártuk a környék kisvárosait, többször vacsoráztunk együtt pub-ban, vagy épp a folyóparton. Bízom benne, hogy az ott szövődött barátságaim sokáig fognak tartani, mint ahogy a lengyel kollégáimmal heti szinten levelezek azóta is.

A tanfolyamon 3 oktatónk volt, igen neves professzorok, egyikük Diana Hicks, akinek tankönyvét sok évvel ezelőtt iskolánkban is használtuk. Olyan modern ismerettel, megközelítéssel, kész tananyagokkal láttak el minket, amiket remekül és akár átalakítás nélkül használhatunk óráinkon. Külön öröm volt számomra, amikor a kurzus végén egy Stühmer csokival köszöntem el Damian nevű tanáromtól, aki válaszul korrekt magyarsággal, ám némi akcentussal azt válaszolta: Ez bizonyára nagyon finom.

A Devoni táj meseszép, a dombok mellett ott a tengerpart, mindenütt a béke, a nyugalom. Imádom a vidéki Angliát és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy idén nyáron is eltölthettem ott azt a felejthetetlen 9 napot.

A Budapest 13. Kerületi Pannónia Német Nemzetiségi Kétnyelvű és Angol Nyelvet Oktató Általános Iskola több Erasmus+ pályázatban is részt vesz, a második tanéve működő Sharing is caring Erasmus+ KA2-es pályázat mellett ebben a tanévben megnyert egy Erasmus+ KA1-es pályázatot is, ennek keretén belül négy kolléga vehetett részt szakmai továbbképzésen az Egyesült Kirsályásgban a nyári szabadság alatt. 

Augusztus 13 és 25 között két felejthetetlen hetet tölthettem Oxfordban a Tempus Közalapítvány által meghirdetett  Erasmus+KA1 szakmai továbbképzésen a Lake School of English nevű nyelviskolában. Régi vágyam volt eljutni Oxfordba, felfedezni gyönyörű építészetét, megismerkedni egyedi hangulatával, és ez most beteljesült.

A kurzusom címe: Creative teaching in the primary English classroom. A pályázat írásakor az általános iskolát jelöltem meg, mivel több mint két évtizednyi gimnáziumi oktatás után általános iskolásokat tanítok. Úgy gondoltam, hogy ezen a kurzuson hozzám hasonlóan angoltanárok lesznek, akik tanítanak általános iskolásokat is, de a kurzus első napján kiderült, hogy tanítókkal vagyok együtt. Örültem a lehetőségnek, hogy most valami egészen újat tanulok. Ez a két hét azért volt nagyon hasznos, mert rengeteg játékos feladattal ismerkedtem meg, anyagokat gyűjtöttem, ötleteket, melyeket megoszthatok a csak első négy osztályban tanítókkal meg azokkal is, akik tanítanak alsóban is, felsőben is angolt. A tanárnőm, Helen Cenic, mindig külön kitért arra, hogy ezt vagy azt a feladatot hogyan lehetne használni a felsősöknél. Tematikus napjaink voltak, de egy-egy nagy témán kívül sok mindent érintettünk. Az első nap a meséké és a szerepjátékoké volt, a második a kommunikációé, a harmadik a készésgek fejlesztéséé és a filmahasználaté angolórákon. Ugyanezen a napon beszéltünk az Egyesült Királyságbeli tanügyi rendszerről. Negyedik napon a CLIL-lel (Content language integrated learning) foglalkoztunk, azzal, hogy hogyan tanítunk más tárgyakat angol nyelven, az előnyökkel és a hátrányokkal, itt mindenki elmondhatta, hogy a saját országában megvalósul-e és, ha igen, hogyan valósul meg a kéttannyelvűség. Ezen a napon külön kitértünk arra, hogy a digitális médiát és eszközöket hogyan lehet az oktatás szolgálatába állítani. Ez most világszinten nagy kérdés, vannak országok, ahol legszívesebben betiltanák az okos telefonok használtaát, vannak viszont olyanok, akik szorgalmazzák a tanórákon való okostelefon használatot. Az első hét utolsó napján énekek, versikék, mondókák következtek.

A második hét első óráiban átnéztük az előző hét tevékenységeit. Aztán a mindennapi nyelvezettel foglalkoztunk, a szlenggel.  Hasznos volt nagyon, hiszen a szleng nyelvezet áll legközelebb a tizenéveseinkhez. Ezt követően a kiejtés tanításával foglalkoztunk. Praktikus tanácsokat adott a tanárnőnk a különböző hangok, hangcsoportok és a folyékony beszédstílus tanításához. A harmadik napon a nyelvi készségek fejlesztése állt a középpontban, itt különösen tetszett a Speed reading questions, amikor egy-egy információt kellett megkeresni egy történelmi szövegből és kiszaladtunk hozzá a helyes információkkal, csapatokban játszottunk. Tanárnőnk nem győzött fényképezni, annyira belefeledkeztünk a játékba. Azt mondta, ez megerősítette őt abban, hogy ezt a tevékenységet bármikor, bárkivel lehet csinálni. Negyedik napon a kritikai gondolkodás és szövegértés került a középpontba, délután pedig minden csoporttag bemutatott egy mini óratervet. Sokat tanultunk egymástól is, sőt, Helen azt mondta, hogy lesznek dolgok, melyeket használni fog ezek közül. Utolsó napon zene, énekek, slágerek következtek, ragyogó tevékenységeket mutatott be, hogy hogyan lehet egy-egy órát még élvezetesebbé tenni. 

A két hét összes anyagát megkaptuk az iskolától, bármikor nyomtathatók, másolhatók ezek az anyagok.

Minden nap délután négyig tanultunk, kivételt képezett a kedd és a péntek. Ezek azért voltak rövidebbek, hogy kulturális-történelmi sétákat tehessünk Oxfordban és környékén. Idegenvezetőnk Rob Tanner volt. Nagy élvezettel és humorral vezetett végig Oxford látnivalóin, a Blenheim palotához, Churchill szülőhelyéhez és Londonba is vele mentünk fel. Ezen kívül meglátogattuk Stratford Upon Avont, Shakespeare szülővárosát meg a Warwick kastélyt is.

Két nagy örömhírrel is szolgált a 40 éve működő Lake school ottlétünk alatt, az egyik az, hogy harmadik helyezést ért el az Egyesült Királyságban a nyelviskolák Top 100 versenyén, a másik, hogy az iskola két tanárnője megjelentetett egy könyvet, a "Talking images: Idioms" címűt, ebből vásároltam is egy példányt a tanári karunknak, nagyon jól használható, fénymásolható oldalakkal. 

A "homestay" típusú szállást választottam erre a két hétre, az iskola is nagyon ajánlja ezt. Így lehetőség nyílik megsmerni az angol családi életet belülről, és nagyszerűen lehet gyakorolni az angol nyelv használatát. A háziasszonyom Clare Senior rádaásul az Oxford University Press könyvkiadónál szerkesztő, így az angol nyelvkönyvekről is sokat beszélgettünk a vacsora receptek mellett.

Köszönöm Förster Anita és Véghné Juhász Krisztina segítségét, akik a pályázat megírásakor és a megvalósulásakor is nagyon sok jó tanáccsal segítették mindannyiunk munkáját.

A projekt az iskola honlapján: https://www.pannoniaaltisk.hu/palyazataink/

 

 

A 2016/2017-es tanév augusztusában lehetőségem nyílt arra, hogy az Erasmus+ program keretén belül két hétre az Angliában lévő Broadstairsben, a Hilderstone College tanulója lehettem.

A kint tartózkodásom alatt megtapasztaltam hogyan élik mindennapjaikat a családok és a fiatalok egy tengerparti kis lélekszámú angol városban. Egy idős házaspárnál laktam, akik segítettek megismerni a brit étkezési szokásokat, szabadidős tevékenységeket, meséltek a környékről és a város történelméről. A nyüzsgő kisváros szerdánként tűzijátékkal és élőzenével ünnepelt, és emellett szerencsére ebben az időben kezdődött a híres Folk Festival is, ahol többek között a brit néptáncot is megnézhettem.

Az emberek jókedélyűsége az általam választott egyetemen is megmutatkozott. A kampusz egy színes multikulturális közeg, ahol a tanítási órákon kívül számos lehetőségem adódott a kikapcsolódásra. A nyugodt körülmények közötti ismeretszerzésre a tanulási központ biztosított megfelelő feltételeket. A vendéghallgatók a szabadidejükben számos programon vehettek részt, így történelmi előadásokon, zumba, karaoke és filmes esteken is voltam.

A csoporttársaim spanyol és német tanárnők voltak, így tőlük is sok jól használható tanítási módszert tanulhattam. A Kreatív tanítás és kultúra kurzus, amelyre jelentkeztem nagyon hasznos lesz a további munkám során. A nyelvi fejlődés mellett olyan gyakorlatokkal ismerkedhettem meg, amelyeknek központjában az érdekes és kreatív tanulás, tanítás áll. Mintákat kaptam arról, hogy a jövőben hogyan vonhatom be az óráimba a rajz, a kreatív írás, a zene és a művészet eszközeit. A módszertani készletem színesedett rengeteg új ötlettel. Emellett Nagy-Britannia oktatási rendszeréről is átfogó tudást szereztem.

Az egyetem szervezésének köszönhetően a hétvégéken is különböző programokon vehettem részt, – szervezett utazásokra jelentkezhettem – többek között Canterbury-be, Londonba, Leeds kastélyához és Whitstable-be. Alkalmam nyílt alaposan megismerni környéket is, hiszen a tengerparton tett rövid sétával a szomszédos városba juthattam el, illetve vonattal a középkori doveri kastélyba is átutaztunk a csoporttársaimmal.

Sajnos ez a rövid idő hamar eltelt, de számos új, hasznos ötlettel, élménnyel és tudással gazdagodtam.