Elemek megjelenítése címkék szerint: csapatépítés

„Kell egy csapat! – Játékban ismerszik meg az ember.” Ezeket a gondolatokat mi fogalmaztuk meg még az első napon. Úgy gondolom, mottója lehet a hetünknek is! Kurzusvezetőnk, Uhrin Csaba nagy gyakorlattal, odafigyeléssel, érzékenységgel vezette a kurzust. Az első este már ismerkedtünk egymással játékokon keresztül, majd közösen vacsoráztunk egy tengerparti étteremben, ahol a helyi gasztronómia ételeit is megízlelhettük. Az egy időben induló kurzusok tagjai is ismerkedhettek egymással, így igazán nemzetközi lett az esténk és az egész hetünk.

A képzés során átélhettük, milyen gyereknek lenni, segített jobban megismerni önmagunkat és a társainkat, a hét végére már egy kis csapatként gondolhattunk magunkra. A tanfolyam célként határozta meg, hogy megtapasztaljuk, miként, milyen mértékben működhetünk együtt, megfigyeljük, miként működik egy játék vagy mitől nem. És ha nem, mit kell tennünk, hogy működjön. A napok során megismertük-felismertük újra a csapatépítő tevékenységek pozitív erejét, ezáltal magabiztosabbnak éreztük magunkat. Egyre pontosabban és egyértelműbben kommunikáltunk egymással, élveztük az együttműködés pozitív légkörét, melyben hatékonyabban működik a tolerancia. Rengeteg játékot tanultunk, amit a tanítás, osztályfőnöki munka során tudunk majd hasznosítani. Olyan szemmel is értékeltük-elemeztük a játékokat, mi az, ami a felnőtteket, akár egy oktatói közösséget is közelebb hozhat egymáshoz.

Délutánonként az óváros utcáit járva fedeztük fel a nevezetességeket. Megmásztuk többször a Szent Eufémia 63 méter magas templomtornyát, ahonnan a kilátás festői. A környéket is bejártuk, én Pula, Porec, Umag városokkal ismerkedtem meg. A képzés az oklevelek átadásával és közös hajókirándulással zárult. Vrsar falucskába hajóztunk át, útközben pedig megcsodáltuk a Lim fjordot.

Köszönet a szervezőknek és trénerünknek, Véghné Juhász Krisztinának és Uhrin Csabának a munkájukért!

„Kell egy csapat! – Játékban ismerszik meg az ember.” Ezeket a gondolatokat mi fogalmaztuk meg még az első napon. Úgy gondolom, mottója lehet a hetünknek is! Kurzusvezetőnk, Uhrin Csaba nagy gyakorlattal, odafigyeléssel, érzékenységgel vezette a kurzust. Az első este már ismerkedtünk egymással játékokon keresztül, majd közösen vacsoráztunk egy tengerparti étteremben, ahol a helyi gasztronómia ételeit is megízlelhettük. Az egy időben induló kurzusok tagjai is ismerkedhettek egymással, így igazán nemzetközi lett az esténk és az egész hetünk.

A képzés során átélhettük, milyen gyereknek lenni, segített jobban megismerni önmagunkat és a társainkat, a hét végére már egy kis csapatként gondolhattunk magunkra. A tanfolyam célként határozta meg, hogy megtapasztaljuk, miként, milyen mértékben működhetünk együtt, megfigyeljük, miként működik egy játék vagy mitől nem. És ha nem, mit kell tennünk, hogy működjön. A napok során megismertük-felismertük újra a csapatépítő tevékenységek pozitív erejét, ezáltal magabiztosabbnak éreztük magunkat. Egyre pontosabban és egyértelműbben kommunikáltunk egymással, élveztük az együttműködés pozitív légkörét, melyben hatékonyabban működik a tolerancia. Rengeteg játékot tanultunk, amit a tanítás, osztályfőnöki munka során tudunk majd hasznosítani. Olyan szemmel is értékeltük-elemeztük a játékokat, mi az, ami a felnőtteket, akár egy oktatói közösséget is közelebb hozhat egymáshoz.

Délutánonként az óváros utcáit járva fedeztük fel a nevezetességeket. Megmásztuk többször a Szent Eufémia 63 méter magas templomtornyát, ahonnan a kilátás festői. A környéket is bejártuk, én Pula, Porec, Umag városokkal ismerkedtem meg. A képzés az oklevelek átadásával és közös hajókirándulással zárult. Vrsar falucskába hajóztunk át, útközben pedig megcsodáltuk a Lim fjordot.

Köszönet a szervezőknek és trénerünknek, Véghné Juhász Krisztinának és Uhrin Csabának a munkájukért!

Iskolánkban, az Áldás Utcai Általános Iskolában évek óta pályáztak kollégáim támogatott tanári továbbképzésekre külföldön, sikerrel. Számos Erasmus Nap keretében ültem nézőként,és hallgattam kollégáim beszámolóját, de valahogy soha nem éreztem, hogy a máik oldalon kellene állnom, azaz előadóként megosztani a tapasztalataimat.. Tavaly komoly nyomást helyeztek rám, hogy válasszak egy utat, de sikerült elodáznom a dolgot újra.

Amikor decemberben ismét megszólított a kollégám, aki koordinálja az iskolában az utakat, valahogy máshogy éreztem az egész iránt, és elkezdtem foglalkozni a gondolattal, hogy talán nem véletlenül kerülget a lehetőség és egyből két kurzusra jelentkeztem. Az egyik a Csapatépítés- együttműködést, toleranciát fejlesztő játékok, a másik a Kalandra fel!1.0 játék-élmény -tanulás volt. Két egymást követő héten jártam a foglalkozásokra, így 15 napot töltöttem egyfolytában a mesés Rovinjban.

Mindezt a bevezetőt azért tartottam fontosnak megosztani, mert szeretném a hezitálók figyelmét felhívni, hogy nagyot hibáznak, ha úgy viselkednek, mint én tettem. Átélve ezt a két hetet csakis megbánás van bennem, azzal kapcsolatban, hogy nem éltem a mobilitásokkal korábban!

Azzal, hogy "rászántam magam", fejlesztettem a vállalkozói és kezdeményező kompetenciámat.Gyakoroltam az angol nyelvet a mindennapi teendők során üzletekben bevásárláskor, éttermekben rendeléskor, és a strandon is. Mindezt aggodalom és szégyenkezés nélkül, hogy nem én vagyok a legkifinomultabban fogalmazó angol nyelven. Mindenki megértett, mert meg akart, sőt én is megértettem mindenkit.

A képzések során elsajátított új tudás pedig a következő hozadéka volt az útnak.                                                                                                                                                                                                      Az első a Csapatépítés-együttműködést toleranciát fejlesztő képzés volt, ahol 23 vadidegen ember élőben mutatta meg,milyen hatékonysággal bírnak a jól irányzott játékok a közösségformálásban. Alkalmazkodni, ha kell hátrébb lépni, ha kell beleállni, ezek mind- mind  jelen voltak a játékok során. Sok nevetés, néha sírás kísérte a napjainkat, melyeken keresztül egyre közelebb kerültünk egymáshoz. A hetedik nap végén, mindenki kapcsolatban akart maradni a másikkal, akkor sajnáltuk csak igazán, hogy a szélrózsa minden irányából érkeztünk. Nagy ölelkezések közeppette köszöntük meg egymásnak, hogy megismertük a másikat. S minden ölelés szívből jött. Ezt a hetet egy, a képző intézmény (Jutaki Bt.)  által szervezett hajókirándulás koronázta meg, mely a tanfolyam részét képezte, a legelső napra szervezett vacsorával együtt. 

A második héten nem váltunk közösséggé, igaz itt ez nem is volt cél. A Kalanadra fel! 1.0 játék-élmény-tanulás képzés, a digitális kompetenciánkat volt hivatott fejleszteni. Szeretném kiemelni Krizsán Pál tréneremet, aki a tanitási órákon nem öncélúan alkalmazott applikációk rendkívül széles tárházát mutatta meg, méghozzá  olyan szenvedéllyel, ami egy fiatal informatikusnak is dicséretére válna. Megérttette velünk/velem, hogy a legtöbb applikáció nem különbözik annyira egymástól, hogy rettegni kelljen a használatuktól. Ugyanakkor megmutatta azokat az apró különbségeket, amiktől egyik jobb gyakorlásra, míg a másik motiválásra, a harmadik pedig esetleg ismétlésre, új anyag feldolgozására. Azzal, hogy láttam magam egy teljesen új közegben, és megtapasztaltam mások hozzáértését vagy hozzá nem értését, többre tudom értékelni a saját tudásomat, amit én nagyon alacsonyra pozicionáltam idáig. A "digitális önbizalmam" a kompetenciámmal együtt megnőtt, miközben nem felejtem el azt a nagyon fontos mondatot sem, hogy sem minden órán, sem minden alkalmazást nem kell használni attól, hogy most megmutatták. 

A mindennapjainkról is szeretnék kedvcsinálóul pár szót ejteni.                                                                                                                                                                                                                          Lehetőség volt az iskolában befizetni reggelire és ebédre, és én éltem vele. A foglalkozások fél 9-kor kezdődtek,( előtte fél 8-tól volt reggeli) és háromnegyed 1-kor végződtek, amikor is átvehettem az ebédemet.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      Ilyenkor, meg a szünetekben is, lehetőség volt más képzéseken résztvevőkkel tapasztalatot cserélni, az iskolában dolgozókkal, idegen ajkú diákokkal nyelvet gyakorolni, .                                                        A délutánok többnyire a strandon teltek, vagy fakultatív kirándulásokon, amit a képző intézmény szervezett. Ilyenek voltak többek között: delfin néző hajókirándulás, autóbuszos túra Porecbe, vagy Pulába kajaktúrára indulhattak a sportosabbak, illetve Velencébe hajóval. 

Remélem sikerült átfogó képet adnom erről a 14 napról, és aki eddig ilyen, vagy olyan okból ellenállt, ahogy én, annak csak azt mondhatom: ne tegye!

 Marczin Zsoltné vagyok, a Gyöngyösi Egressy Béni Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola fejlesztő pedagógusa. 2023. július 16-tól 27-ig a horvátországi Rovinjban vettem részt az ERASMUS+ tanártovábbképzés egyik kurzusán. A képzés célja a Csapatépítés: együttműködést, empátiát, toleranciát fejlesztő technikák alapos megismerése volt.

A kurzus maximálisan beváltotta a hozzá fűzött reményeimet: pontosan azt kaptam, amit vártam. Az oktatónk, UHRIN CSABA egy végtelenül nyitott, empatikus, nagy tudású pedagógus volt, aki az első naptól kezdve nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy alaposan megismerje egymást a csoport minden tagja. Már ezen a napon is sok „ismerkedős” játékot játszottunk, így elérte, hogy a kurzust indító vacsorán név szerint szólítottuk egymást. Ilyen típusú feladat minden napra jutott, így egyre mélyeben beleláttunk társaink életébe, gondjaiba, örömeibe. A kurzus végén úgy éreztük, hogy évek óta ismerjük egymást. Barátságok, szakmai kapcsolatok alakultak ki, melyeket a jövőben bőven tudunk kamatoztatni. Ezeket a játékos gyakorlatokat remekül lehet majd alkalmazni egy új osztályközösség kialakításánál, akár a gyerekek, akár a szülői csapat körében. Úgy gondolom, hogy iskolánk tantestületének tagjai régóta együtt dolgoznak, de egy-egy vidám játéknak, technikának a felhasználásával még erősebb lesz köztünk az összetartozás érzése.

Ezeken kívül rengeteg együttműködésre ösztönző feladatunk is volt, ahol mindenki a saját erősségét tudta kamatoztatni a csapatán belül. Ezek a csapatok mindig spontán alakultak, hol 4, hol 5, hol 6 fővel. Voltak beszélős, rajzolós, pantomimes, mozgásos játékok, változatos sorrendben. Ennek a feladattípusnak a lényege, és ezt kell, hogy erősítse a gyerekekben is, hogy MINDENKI JÓ VALAMIBEN, mindenkire szükség van, mindenki hasznos tagja csapatának. Számomra ezek a játékok voltak a legtanulságosabbak, leghasznosabbak. Alsó tagozatos gyerekeket tanítok, ahol az együttműködés elengedhetetlen feltétele az eredményes munkának. Ezekkel a gyakorlatokkal elérhetjük, hogy könnyebben elfogadják egymást, toleránsak legyenek a másikkal. Ha ez kisgyermek korukban természetessé válik, egy megértő, nyitott társadalmat építünk.

Nagyszerű volt, hogy a sok hasznos délelőtt után mindig lehetőséget kaptunk valamilyen fakultatív programon is részt venni, ami által jobban megismerhettük Rovinjt, és környékét.

A kurzus zárására szervezett hajókirándulás volt az egy hét koronája. Remek időben, remek hangulatban, remek társaságban telt el ez a nap.

Köszönöm szépen a rengeteg tudást, barátságot, élményt, amit ettől a továbbképzéstől kaptam.  

                                                                                              Marczin Zsoltné

Csapatépítés Tenerifén

Júliusban „Team Building for School: Play and fun, Building Educator’s Communties „ című  1 hetes képzésen vettem részt Tenerifén. A kurzus csodálatos helyszínen valósult meg: San Cristobal La Laguna  a világörökség részét képező kis város a sziget északkelti felén. Szállásunk a parton fekvő Santa Cruz-ban volt , innen indultunk mindennap a képzésre illetve a sziget felfedezésére.

Az eredeti terv szerint a foglalkozások termen kívül lettek volna megtartva , de sajnos az időjárás közbeszólt : erdőtűz miatt  a sziget egy részét nem lehetett megközelíteni, így az „outdoor education „ tanteremben zajlott.

Az órákat –rendhagyó módon – két oktató tartotta: Carlo  szabadtéren a gyakorlati, Moon pedig az elméleti képzést vezette. Sok csapatépítő játékot ismertünk meg , majd ezeket ki is próbáltuk a gyakorlatban. Elméletben is összefoglaltuk a csapatszellem legfontosabb ismérveit , a jó csapat és a jó vezető kritériumait. Mindeközben mi is egy csapattá váltunk. Soknemzetiségű csapatunkban voltak olasz, horvát, német és magyar tagjai, de nagyszerűen összebarátkoztunk, remek hangulat alakult ki.

A fogadó intézmény, az  Europass Teacher Academy ismét színvonalas képzést hozott létre ,az oktatók felkészültek voltak, a körülmények ideálisak, a vendéglátás szívélyes.

Örülök ,hogy alkalmam nyílt részt venni a tanfolyamon, a tanultakat az iskolámban is kamatoztatni fogom a tantestületen belül és mint osztályfőnök is.