Elemek megjelenítése címkék szerint: középiskola

Az Erasmus mobilitási program keretében 2023. júlis 31-augusztus 4-ig vettem rész Írország fővárosában, Dublinban egy módszertani kurzuson. A kurzus célja egyrészt a résztvevő angoltanárok nyelvi fejlesztése volt, másrészt pedig az új módszerekkel is megismerkedtünk. Az órák az Emerald Cultural Institute-ban voltak megtartva, amely egy gyönyörű környezetben található épület. Az órák kis létszámban zajlottak, összesen heten voltunk a csoportban. Az órák ketté voltak osztva: reggel nyelvi alapozás volt, illetve az ír kultútáról tudtunk meg érdekességeket, délután pedig a módszertané volt a főszerep: a tanáraink mind egy-egy fejlesztendő területet helyeztek a központba, és megmutatták az új módszereket, amelyeket mi is könnyedén át tudunk emelni a tanításunkba. Tankönyvünk nem volt, de mindenki készült vagy nyomtatott anyagokkal, vagy kivetített prezentációkkal, így minden anyagot haza tudtunk hozni.

A délutánjaim egy kivételével szabadok voltak, szerdán egy előadást tartott nekünk egy tanárunk, aki a nyelvelsajátítás kérdéseit járta körbe. A többi délutánon én magam fedeztem fel Dublint, így jártam a Szent Patrik Katedrálisban, a Gaiety Színházban Michael Flatley írtánc show-ját néztem meg, vagy csak sétálgattam a dublini parkokban, amelyek gyakorlatilag egymást érik.

A szállásom az iskola által biztosított fogadócsaládnál volt. James és Loretto Wrynn egy nagyon kedves idős házaspár, akik egy impozáns három emeletes házban laknak. Ottlétem alatt nagyon sokat beszélgettem velük, mivel nagyon érdekelt Írország kultúrája, politikája és gazdasága is. Szerencsére nyelvi akadályokba nem ütköztünk, hiszen szépen és tisztán beszéltek. Külön szobám volt fürszőszobával felszerelve. Összességében kitűnő volt náluk lakni.

Nagyon örülök, hogy egy olyan régi vágyam teljesült az Erasmus által, ami nemcsak nyelvileg, hanem kulturálisan is nyitottabbá és fejlettebbé tett. Sosem fogom elfelejteni ezt a pár napot, amelyet Dublinban töltöttem.

Még a 2020/21-es tanév kezdetén, augusztusban állt elő gimnáziumom matematika-munkaközösségvezetője azzal az elképesztő hírrel, hogy létezik egy olyan pályázati lehetőség, aminek keretében külföldi környezetben, más, hasonlóan gondolkodó pedagógusokat megismerve szakmai programokon vehetünk részt. Ilyen hihetetlen lehetőségek hallatán az ember rögtön az apróbetűs részeket kezdi keresgélni, de fokozatosan kiderült, hogy itt ilyen tényleg nincsen. A pályázatok megírásával és leadásával, majd a határidők közeledtével egyre világosabbá vált, hogy ezek a programok valóban értünk, és a szakmai fejlődésünkért jöttek létre. Így kerültünk munkaközösségünkből öten is Rovinjba, Dobos Sándor "1-ről a 2-re..." elnevezésű továbbképzésére. 

Az már az érkezéskor egyértelművé vált, hogy egy gyönyörű helyre érkeztünk. A város szépsége, hangulata által rögtön egy kibillenthetetlen nyugalom szállt meg. Erre nagy szükségem volt a mögöttünk lévő tanév megannyi eseménye, izgalma, bosszúsága után. Az óváros szűk utcái, a házak között megbűvó mediterrán növényzet, az árnyas, ligetes parkok, a tenger végtelen látványa mind-mind apró simogatást, gyógyírt jelentettek a lelkemnek. A tanterembe felérve pedig egészen elképedtem milyen kilátás nyílik ezekre az ablakokból. Tehát tényleg minden adott volt ahhoz, hogy az ember le tudja rakni válláról a terheket és nyugodtabban tudjon gondolkozni, elmélyülni, megismerni új gondolatokat, új embereket.

Ezt az elmélyülést Dobos Sándor személye is nagyban segítette, akinek felkészültsége, tudása, stílusa, és lényeglátó mondatai a tanításról, matematikáról nagyon sok útravalóul szolgáltak nekem. Közel egy egész, A4-es füzetet írtam tele a foglalkozás alatt, amiben a feladatokon és megoldásokon túl rengeteg apró idézetet, praktikát is lejegyeztem, amiket szeretnék minél tudatosabban beépíteni a tanóráimba szeptembertől kezdve. Nagyon örülök neki, hogy újra és újra visszatértünk ahhoz a nagyon magától értetőtődő, de ugyanilyen könnyen elfelejthető gondolathoz, hogy igenis szükségesek az apró lépések a biztos előrehaladáshoz. És különös érzés volt újra visszahelyezkedni az iskolapad túlsó oldalára, de ez a kis szerepjáték megint csak segített abban, hogy minél jobban átérezzem a diák helyzetét és ezért minél inkább segíteni tudjam őt a tanulás folyamatában.

A kurzus többi résztvevőjével folytatott beszélgetések oktatásról, pedagógiáról szintén nagyon hasznosak és inspiratívak voltak. Újra csak megerősített abban, hogy nem csak a diákoknak hasznos ha több nézőpontot is látnak, hanem nekünk pedagógusoknak is nagyon gyümölcsöző tud lenni a közös munka. Éppen ezért fontos, hogy ne csak önálló projektek, hanem kooperációk is létrejöjjenek a kollégák között. Így körvonalazódik bennünk például egyre inkább egy, az iskolánk diákjainak szervezendő, tehetséggondozó matektábor ötlete és programja. A máshonnan érkező tanárokkal való új ismertségek mellett, elképesztően fontos tapasztalat volt a közelebbi kollégáimmal töltött idő is. Végre lehetőségünk volt mélyebben, hosszabban beszélgetni, mint azt a szünetek, lyukas órák engedik. Ezáltal jobban megismerni a tanár mögött rejlő ember. Biztos vagyok abban, hogy ez a megismerés csak még gyümölcsözőbb együttműködésekhez fog vezetni.

A Rovinjban töltött egy hét leírhatatlanul sokat segített abban, hogy a következő tanévet feltöltődve, ötletekkel és lendülettel telve kezdjem. Már a hazafelé úton rengeteg kisebb-nagyobb dolgon járt az agyam, és alig várom, hogy ezeket implementáljam, megvalósítsam. Ennyi mindent kapni egy továbbképzéstől: hihetetlen. Éppen ezért roppant hálás vagyok, hogy részt vehettem rajta.