Elemek megjelenítése címkék szerint: norwich

Norwich egy csodálatos város Anglia észak-keleti részén, Londontól 100 mérföldnyire, tele történelmi épületekkel, templomokkal, turisztikai látványosságokkal. Kevesen tudják, hogy Norwichban két katedrális is van, mindkettő lenyűgöző méretekkel rendelkezik: az egyik egy több, mint 100 éves római katolikus katedrális, a másik pedig egy 900 éves anglikán vallású építészeti remekmű. A legenda szerint Norwichnak 365 pubja van – az év minden napjára egy – és 52 temploma –, így minden vasárnap másikban lehet bűnbánatot tartani. Sajnos én csak 2 hetet tölthettem ott, de megpróbáltam ezek közül minél többet felfedezni.

Az általam választott kurzust a NILE (Norwich Institute for Language Education) intézet szervezte Jamie Keddie vezetésével, akit már Budapesten is többször láthattak azok a nyelvtanárok, akiket a történetmesélés nem csak alapszinten érdekel. A tanfolyam címe Video and Storytelling for Language Teachers, ami egy rendkívül élvezetes, humoros, informatív és aktív részvételt igénylő kurzus volt. Nem csak azt tanultuk meg, hogyan kell egyszerű történeteket élvezetesebb módon előadni aztán feldolgozni a tanórán, hanem azt is, hogy használjunk már meglévő videós anyagokat valamelyik videomegosztó platformról, valamint hogyan készíthetünk, vághatunk mi magunk az óráinkon felhasználható videókat, és nem utolsó sorban, hogyan készíttessünk a tanulóinkkal rövid kisfilmeket, amikről aztán beszélgethetünk. Az órákon rengeteget beszélgettünk, ötleteltünk, meséltünk, ezáltal nem csak a módszertani készletemet frissíthettem fel, hanem az angoltudásom is sokat fejlődött, hiszen egy számomra majdnem ismeretlen területtel ismerkedhettem meg. A csoportomban rajtam kívül 5 spanyol anyanyelvű nyelvtanár volt, így egy hangos, jókedélyű csapat tagja lehettem, élveztem minden pillanatát!

A NILE arról is gondoskodott, hogy a többi náluk tanuló diákkal is megismerhessük egymást, minden napra szerveztek egy-egy szociális programot, pub látogatástól cambridge-i kiránduláson át zenés népdal-estig mindenféle szuper elfoglaltságot beiktattak a napjainkba.

A szállásom a Kelet-Angliai Egyetem campusán volt: egy egyágyas, kényelmes kis szobát kaptam fürdőszobával, a konyha pedig a háromszintes épület földszintjén volt, a többi lakóval közösen használtuk. Itt is nemzetközi volt a csapat, többek között olaszok, spanyolok, lettek és kazahsztániak is voltak, így folyamatosan angolul beszéltünk és rengeteg új dolgot tudtunk meg egymás országairól és a különböző kultúrákról.

Azt is megtudtam, hogy néhány hallgatójuk már nem először vesz részt a NILE-nál szervezett kurzuson, mind annyira megszerették a várost és az iskolát, hogy volt, aki már harmadjára jött el hozzájuk tanulni. Nekem is hihetetlen élményben volt részem, hálás vagyok mindenkinek, aki ehhez bármilyen formában hozzájárult.

Akkor kezdtem a fenti témával foglalkozni, amikor közel egy évtizede megkezdtem munkámat a Neumann János Számítástechnikai Szakgimnáziumban. Szemlátomást évről évre sajnos egyre több diákomnál tapasztalom bizonyos tanulási kompetenciák, stratégiák hiányát vagy „sérültségét”, ezért döntöttem úgy, hogy megpróbálok némi tudásra, szakmai fogásra szert tenni. Kapóra jött nekem, hogy az Erasmus segítségével két hetet tölthettem Angliában, bízva abban, hogy a célnyelv használata nyelvtudásomat is kicsit fejleszti és nemzetközi kapcsolatokra is szert tehetek.

Amikor még itthon tervezgettem az utat, arra vágytam, hogy egy izgalmas, jól hasznosítható tudást és tapasztalatot, kellemes élményeket biztosító utazást hagyjak a hátam mögött. Az utazás oda-vissza irányba is elég izgalmasra sikerült, mivel csak alig 40 percet hagytam magamnak a reptéri transzferre az óriási méretű amsterdami Schiphol-on.

A tanfolyam helyszínéül egy nagyon jó könyvtárral és informatikai háttérrel megtámogatott, ragyogó „kiszolgáló személyzettel” ellátott intézmény szolgált, a NILE (Norwich Institute for Language Education). Pár csoporttársammal jókat viccelődtünk az intézet nevén, mondván, hogy nem kell a jó meleg Egyiptomba utaznunk nyáron, ha látni akarjuk a Nílust. :) Amikor mérlegelni kellett, hogy hol legyek elszállásolva, egyértelmű volt számomra, hogy a kollégiumi elhelyezést választom. A Universty of East Anglia hatalmas campus-án (vasárnapi) megérkezésemkor alig két emberrel találkoztam, akik közül az egyik egy olasz lány volt a leendő csoportomból és így már ketten bolyongtunk az óriási területen saját épületünket illetve szobánkat keresve. Alig másfél óra elteltével végülis megtaláltuk a számunkra előkészített szobáinkat. A tanfolyam első hetében majdnem minden nap meg tudtuk javítani a legközelebbi buszmegállótól az ágyunkig való eljutás szintidejét, pedig volt nálunk térkép. :)

Aki elég jó fekvésű szobát kapott, annak még a wifi is működött, de több, különböző nemzetiségű diákkal együtt kudarcot vallott szinte minden próbálkozásunk e téren. Egyszer az egyik lánnyal megpróbáltuk bejárni az egész campus-t, de csak a csodálatos tóig jutottunk a sok mókussal, akik elkísértek utunkon. A látvány és vándortársaink kárpótoltak sok mindenért. Nagy szerencsém volt, mert kis létszámú csoportomban egyedül képviseltem országunkat, így elég sokat beszélgethettem „nemzetköziangolul” a két olasz és egy-egy bolgár, cseh és spanyol kolléganővel. Ahányan voltunk, annyi féle részét fedtük le az oktatásnak: volt középiskolai és tanárképző főiskolai tanár, mozgássérült fiatalokkal foglalkozó fejlesztőpedagógus és magániskolában tanító nem-nyelvtanár közöttünk. Ez így elég nagy gondot is okozott „osztályfőnökünknek”, aki az óráink jelentős részén alsótagozatos gyerekeknek készített feladatokat és eszközöket mutatott be nekünk. Ezzel ellentétben a hangulat szinte minden órán remek volt, könnyen visszaváltoztunk 6-10 éves gyerekekké. :) Túl sok szabadidővel nem nagyon rendelkeztünk, mindenki szorgalmasan készítette a házi feladatait, úti beszámolóit, de azért a szervezők is kitettek magukért: „segítségükkel” megpróbáltuk legalább kívülről felfedezni Norwich kocsmáinak közel 1/70-edét, részt vehettünk egy külön a mi számunkra szervezett nemzetközi esten (én a Neut mutattam be) és próbáltam további kapcsolatokra szert tenni - és Cambridge-be is eljutottunk.

Az én aprócska csoportom (a tanfolyam második hetére ráadásul már csak négyen) igyekezett mindenhol együtt tölteni az időt, így közösen utaztunk el a tengerhez az egyetlen közös vasárnapunkon. Hatalmasakat nevettünk, bár a szél igyekezett keresztbe tenni nekünk.       

Mindent összevetve azt gondolom, köszönettel tartozom az Erasmus+nak és külön a HE Tanárképzésnek és a NeuErasmusnak, hogy lehetőséget biztosított erre az utazásra. Jó volt ismerkedni új kollégákkal és módszereikkel, gyakorlataikkal.

https://www.facebook.com/NeuErasmus1144

https://neuerasmus.weebly.com

Norwich

Középkori város, modern módszerek

2019 augusztusában két hetet tölthettem Norwich-ban, ahol részt vehettem a NILE képzőhely Advanced language, materials and methodology című kurzusán. A kurzust azért választottam, mert szerettem volna felfrissíteni nyelvi ismereteimet és a nyelvkönyvek felhasználásának, tananyagok elkészítésének, átdolgozásának és felhasználásának modern módszereivel akartam szélesíteni tanári eszköztáramat.

Minden nap 3 tanítási egységben ismerkedtünk a különböző témákkal két fő tanárunk irányításával.  A tanév közeledte miatt kis csoportba kerültem egy cseh, és három olasz kolléganővel. A délelőtti órák egy kis kávészünettel 9.15 től 12. 45-ig tartottak- ezeken az órákon módszertani ismeretekkel foglalkoztunk Johanna Stirling óráin, délután 14.00-tól 16.00-ig tartó blokkokban már Chris Rose ismertetett meg minket a változó nyelv és modern angol fordulataival. A délelőttök folyamán átgondoltuk a tananyagok készítésének technikáit, a tananyagok értékelésének módszereit, a tanulási nehézségekkel rendelkezők bevonásának eszközeit, foglalkoztunk a kiejtés tanításának lehetőségeivel. Nagyon tetszett, hogy kikölcsönöztük az iskola könyvtárából saját tankönyveinket és a megbeszéléseknél/értékeléseknél mindenki saját tankönyveivel foglalkozott. Külön kérésünkre egy délelőtt az idegen nyelvi oktatásba bevonható múzeumpedagógiai módszerekkel foglalkoztunk a várban. Nagyon örültem, amikor kiderült, hogy két vendégelőadó is foglalkozásokat tart nekünk: Jamie Keddie a történetmesélés és a videó órai felhasználásáról mutatott nekünk új módszereket és Claudia Ferradas a művészeti alkotások, képek, dalok órai integrációjáról osztott meg velünk sok tanulságos ötletet.

Minden szerda délután a szokásostól eltérő programunk volt. Az első délután Alan Maley vendégelőadóval ismerkedhettünk meg, a második szerdán az iskola által kínált workshopok közül választhattunk.

A hétvégén az iskola szervezésében egy buszos Cambridge-i kiránduláson vehettem részt, életemben először puntingoltam a Cam folyón! Emellett szabadidőmben nagyon sokat jártam a várost, megismerkedtem a múzeumokkal és látványosságokkal, sőt a tengerparti városokba is eljutottam. Sajnos nagyon hamar eljött a búcsúdélután, amikor minden tanulót meghívtak a Norwich Katedrális történelmi épületébe egy hagyományos angol scone-ra teával.

 Köszönöm a segítséget mindazoknak, akik lehetővé tették számomra ezt a két hetet. Sok élménnyel és ötlettel gazdagodva tértem haza, ezek átgondolása és feldolgozása most kezdődik és remélem sokaknak átadhatom majd az itt tanultakat!  

A Szegedi Szakképzési Centrum Vasvári Pál Szakgimnáziumának sikeres Erasmus + pályázata lehetővé tette számomra, hogy két hetes módszertani képzésen vegyek részt a kelet angliai Norwich városában. A NILE nyelviskola által szervezett 21. századi készségek című kurzuson sokféle témakört érintettünk, amik a mai világban elengedhetetlenek a hatékony tanulási és tanítási folyamatokhoz. Beszéltünk többek között a motiváció fejlesztéséről, a helyes visszajelzés és értékelés módjairól, fontosságáról, valamint segítséget kaptunk a megfelelő források kiválasztásában, amit később tananyagként felhasználhatunk. Számomra a kurzuson tanultak közül szintén élvezetes és hasznos volt az IKT eszközök és a hozzájuk tartozó applikációknak a bemutatója. Az oktatás naponta három blokkban volt megszervezve és szerdánként pedig vendégelőadók és workshoppok keretein belül szerezhettünk még hasznos információkat. A csoportomat két magyar kollégán kívül még spanyol, német, és bolgár pedagógus alkotta. Az oktatóink nagy szakértelemmel rendelkező tanárok voltak, akik mindig rendelkezésünkre álltak és a felmerülő kérdéseinket szívesen megválaszolták. A tanulás mellet szabadidős programokban és bővelkedett a város és környéke. Norwich 31 temploma közül a leghíresebb katedrális illetve a katolikus templom és a hozzá tartozó kert nyújtott lélegzetelállító látványt és repített vissza az időben. A hétvégi programok során ellátogattam Cambridge-be, ahol csónakázva mutatták be az egyetemi épületeket és a város történelmét. A tengerparti részen pedig sütkérező fókák mellett a tenger nyugodtsága ejtett ámulatba. Összefoglalva ez a két hét nagyon tartalmas és élményekkel teli volt. Örülök, hogy a tanítási módszereim tárháza bővült és alig várom, hogy a kurzuson tanultakat az óráimon is alkalmazhassam. Köszönöm az iskolai koordinátorok munkáját, hogy egy nagyszerű továbbképzésen vehettem részt.

 

Van az úgy, hogy pontosan azt kapjuk, amit vártunk. Amikor tanfolyamvezetőnk, a Video and Image in Language Teaching with Jamie Keddie kurzus első napján megkérdezte, miért pont ezt a tanfolyamot választottuk, egy résztvevő kivételével mind azt válaszoltuk, hogy miatta. Mindannyian ismertük már a munkásságát, követtük bloggerként (http://jamiekeddie.com/, teljes óraterveket tartalmazó weboldala itt található: https://lessonstream.org/lessons/), s láttuk előadóként ELT konferenciákon, rendezvényeken, tudtuk, mit várhatunk és nem csalódtunk. Nagyon intenzív két hetet töltöttünk együtt Norwichban, s azóta is kéthetente jelentkezik feliratkozóinak új ötletekkel és történetekkel.

A csoport tagjai sokfelől érkeztek (Spanyolország, Ausztria, Svájc, Lengyelország), az előfeltétel a B2-es szint volt, tehát voltak köztünk nem nyelvtanárok is.  A szervező, a NILE egy családias intézmény, ennek ellenére sokféle kurzust kínál, számos különböző portfólióban. Volt olyan, aki szinte az egész nyarát Norwichban töltötte, kifejezetten nyelvi kompetenciáit fejlesztve (egy svájci csoporttársam, aki új feladataira készült), voltak egy-egy országból érkező csoportok, akiknek külön felkészítő kurzust szerveztek a küldő állam megbízásából (ilyen volt a házigazdám francia vendége), s akadt olyan is, aki az egyetemen tanult és kiegészítésként végezte el a Nile egy módszertani tanfolyamát (egy argentin tanárnő, akivel a Trinity College London által felajánlott C2-es vizsgán találkoztam).  Az iskola odafigyelt az egyéni igényekre és rugalmasan kezelte azokat, így egyik tagunknak például megengedte, hogy másik tanfolyamot is kipróbáljon, a második héten pedig két új osztrák társunk is csatlakozhatott hozzánk egy másik kurzusról. A felkínált ingyenes vizsgázási lehetőséget is gondosan illesztették be a két hét programjába.

A kurzust a kiválóan felépített tematikának köszönhetően végig az elmélet és a gyakorlat összhangja jellemezte, minden témakört volt idő alaposan megvitatni. A tanfolyam vezetője épített a sokszínű csoport tapasztalataira, így egymástól is legalább annyit tanultunk, mint tőle. Minden nap aktualizálta a NILE honlapján a kurzus tematikáját, minden nap újabb és újabb közösen létrehozott tartalmakat töltöttünk fel. A pontos tervezés mellett azonban mindig ott volt egy kis bizonytalanság, ugyanis Jamie, a történetmesélés mestere, a „suspense” műfaját is remekül gyakorolta. Többször megtörtént, hogy egy-egy feladat vagy projekt célrendszere csak napokkal később állt össze, egy-egy történet végét csak egy héttel később tudtuk meg. Közben persze születtek a különböző személyes narratívák és elméletek, de végül nem maradt elvarratlan szál. Végig ösztönzött minket arra, hogy alkossuk meg saját történeteinket, szövegeinket, rajzainkat, képeinket és filmjeinket.

A két hét alatt több videót készítettünk egyénileg, csoportban és párokban is, gyakoroltuk a kép-és videómesélés technikáját, megtudtuk, mit takarnak a Dictogloss, Kuleshov-hatás és vox-pop kifejezések, megismertük Jamie személyes, családi történeteit és mi is előkerestük azokat az élményeinket, amelyekből érdemes tananyagot írnunk. Megtapasztalhattuk a meglepetés erejét. Egy kis bemutató után rögtön az arcunkba tolta a telefonját, ismerkedésként „mug-shot”-okat készített és ki kellett találnunk maguknak, mit követtünk el, amiért fogdába kerültünk. A kapott anyagból azonnal videót készített, s nem kis derültséget okozva maga állította elő a háttérzenét Jackson „Smooth Criminal”-jának sajátos változatát improvizálva. Hasonló technikával listáztuk a kurzus folyamán megismert kedvenc módszereket, technikákat, feladatokat, kifejezéseket és vállalásainkat. A kurzus végén ugyanis mindenki megtervezett egy órát, feladatot, projektet, amit vállalt, hogy visszatértekor megvalósít, s később a többieknek egy írott reflexió formájában beszámol róla. Én rögtön hazatértem után az angol nyelvi táborban valósítottam meg az ott megtervezett projektet, amiről a többieknek beszámolót írtam és videókat küldtem. A többiek közül is megtették ezt néhányan, ezzel is igyekszünk a szakmai kapcsolatot fenntartani.

A kurzus folyamán több videószerkesztő programot kipróbáltunk és értékeltünk, rengeteg módszertani ötletet osztottunk meg egymással kisfilmek, videók és képek felhasználásával kapcsolatban. Megvitattunk etikai kérdéseket és kidolgoztunk feladatokat tanítványink kritikai gondolkodásának fejlesztésére. Kipróbáltuk, milyen típusú feladatokat adhatunk tanítványainknak, amikor az ő kezükben van a kamera, s mire érdemes figyelni, mikor a tanár tartja kézben a kép - és hangrögzítő eszközt. Végül a filmek dekonstrukciójával megnéztük, mikor és hogyan érdemes csak a képpel, vagy csak a hanggal foglalkozni, majd visszajutottunk oda, ahonnan kiindultunk, a történet, a mesélés, az egyéni narratíva fontosságához. Nem véletlen, hogy Jamie végül úgy döntött, 2019-ben kurzusának központjában újra a történetmesélés lesz, hiszen minden kép vagy videó a mögötte rejlő történet miatt lesz igazán érdekes, legalábbis a nyelvtanulás szempontjából.

Szókincsem fejlődéséhez nagyban hozzájárult szállásadóm, aki, mint tapasztalt házigazda, pontosan tudta, hogy milyen sokat jelent az, ha aktuális témákról kötetlenül beszélgethetünk. Kétszer is elhívta barátnőit is, hogy nagyobb társaságban tudjunk eszmét cserélni. Helen nagy tudású, tapasztalt drámatanár, akivel rengeteg közös témánk volt. Társadalmi témákat boncolgatva hallottam tőle arról, hogy az Egyesült Királyságban is milyen nagy probléma a „gig economy”, a hakni gazdaság, az alkalmi munka munkáltatók általi előnyben részesítése. Elbeszéléseiből egyértelmű volt, hogy az Erasmus+ programból nem csak mi, a küldő és a fogadó intézmény, hanem a velük kapcsolatban álló fogadó családok is mennyit profitálhatnak.

A tanfolyamokon kívül az intézmény több közös programot szervezett, amelyen a különböző tanfolyamokra járók találkozhattak, tapasztalatokat cserélhettek. Ezeken az alkalmakon kihasználtuk azt, hogy 3-an 3 különböző tanfolyamra mentünk az iskolánkból, s bemutattuk egymásnak csoporttársainkat, így úgy érzem, még inkább sikerült a maximumot kihozni az ott tartózkodásból. Esténként nyakunkba vettük a várost, hiszen Norwich amellett, hogy egyetemi város, egy kellemes angol kisváros középkori épületekkel, telve történetekkel, nyelvi humorral és nyulakkal. Bár minden délutánra jutott volna egy templom és minden estére több pub, a NILE is sok programot szervezett. Részt vehettünk Jeremy Harmer „Megfogható álmok” verses-zenés előadásán, Jamie Keddie történetmesélő estjén és vitatkozhattunk Philip Kerr előadását hallva az anyanyelv angolórai használatáról. Ismerkedhettünk a többi résztvevővel karaoke-val tarkított nemzetközi esten, közös pub-látogatáson és a búcsú teadélutánon. Hétvégére nyitott vonatjegyet kaptunk, amivel elmentünk Ely-n keresztül Cambridge-be. Belehallgattunk a kórus próbájába a hatalmas Ely katedrálisban, megnéztük Oliver Cromwell házát és befizettünk a Cam folyón városnéző csónakázásra, ahol testközelből láthattuk az egyetemnek  azokat a részeit, ahova néhány kiváló volt tanítványunk jár vagy járt.

2017 augusztusában vettem részt a 21^st Century Skills c. tanfolyamon az angliai Norwich városában.

Először is, Norwich egy varázslatos kelet-angliai kisváros, elég kicsi ahhoz, hogy megismerhető, bejárható legyen, és elég nagy, gazdag múltú és gazdag kultúrájú ahhoz, hogy izgalmas legyen. Én egy nappal korábban mentem, így szombat déltől vasárnap estig már egész jól megismertem, bejártam sok utcáját, megnéztem három izgalmas múzeumát. Később már erre kevés módunk volt, csak a hétvégének azon a napján, amikor nem utaztunk. Az iskola által kínált utazási lehetőség Cambridge vagy a tengerpart volt, én ez utóbbit választottam, mivel Cambridge-ben egyszer már eltöltöttem két hetet a Bellnél. Fantasztikus élmény volt az is, a kisvárosok, a tenger, a fókanézés. És az emberek igenis barátságosak és nyitottak voltak, sokakkal sikerült útközben így-úgy szóba elegyedni. A nyelviskola (NILE) is jól szervezett, barátságos, nem túl nagy, és a nyári szezonban csupa tanárkurzust tartanak, így a társaság is kellemes.

Családnál kértem elhelyezést. A szállásom kb. 25 perc sétára volt, buszjárattal sem volt gyorsabban elérhető. Ez elsőre messzinek tűnt, de aztán rájöttem, hogy az egész napos üldögélés mellett kifejezetten kell ez a mozgás. Végül is nem volt túl messze ahhoz, hogy akár egy esti program előtt hazamenjek vacsorázni a családhoz. Egy nagyon átlagos angol család volt, apuka munkás, anyuka korábban bolti eladó, most leginkább a családi vállalkozással foglalkozik, egy felnőtt és egy még ott lakó gyerek, egy néha felbukkanó nagymama. Ketten voltunk diákok a háznál. A szoba teljesen rendben volt, a fürdőszobán osztozni kellett mindenkivel, de ez gond nélkül megoldódott. A vacsorák változatosak voltak, a reggelit magamnak csinálhattam az otthon lévő dolgokból. Jókat beszélgettünk, sokat megtudtam a gondolkodásukról.

A nyelviskolában 9h-től 4h-ig tartottak a napok, közben egy óra ebédszünettel, amikor sok olcsó közeli kisvendéglőben tudtunk ebédelni. A katolikus katedrális vendéglőjétől a Szamaritánusokon át a piacig és tovább – változatos lehetőségek voltak, magyar pénztárcának sem fájó árakkal.

A 21. századi készségek kurzust választottam, és valóban sokat tanultam. A tanfolyam teljesen lefedte azt, amit ígért, a címnek és a tanfolyamleírásnak megfelelő, változatos, előrevivő tartalmat kaptunk. A 21. századi készségek hatalmas témakör, és két hét talán nem is elég az alapos feltérképezésére, de mindenképpen nagyon jó alapokat kaptunk a továbbgondolkodásra amellett, hogy azonnal hasznosítható tananyagokat, szemléletet, fogásokat is gyűjthettünk. Talán a legfontosabb kulcsszavak a kritikai gondolkodás, az életviteli kompetencia, az együttműködés és a kreativitás fejlesztése, valamint a tantárgyköziség voltak számomra.

A csoport roppant színes, változatos volt minden szempontból, és ezt abszolút előnyére tudták fordítani a tanáraink. Külön csoda, hogy valóban lehetett benne nyelvileg is fejlődni mindenkinek, annak ellenére, hogy anyanyelvitől a kb. B2 szintig voltunk a csoportban. (Az anyanyelvi amerikai volt, és a brit kollokvializmusokat, Cockney Rhyming Slanget tanulta, a B2 szintű kolléga pedig egy lelkes spanyol kémiatanár.)

Két tanárunk volt, egy délelőtt, egy délután, illetve néhányszor vendégtanárokat hívtak (volt, akit kifejezetten a mi érdeklődésünk alapján). Szerda délutánonként a teljes iskola számára volt közös, illetve egyénileg választható foglalkozás, mindkettő nagyon hasznos volt.

Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni erről a két hétről, ajánlom mindenkinek Norwich-ot, a NILE-t és a 21. századi készségek kurzust is.