2023 augusztus 7-12-ig egy újabb Erasmus+ úton vehettem részt, immáron 6. alkalommal. A kurzus, amelyet választottam a finn oktatási modell csodáját mutatta be, angol nyelven. Már voltak előzetes ismereteim a témával kapcsolatban, hiszen rengeteg cikk, videó, szakirodalom taglalja az ország oktatási rendszerének sikerességét. Az utazásom célja az volt, hogy személyes tapasztalatokat gyűjtsek a finn kultúráról, miért is olyan boldogok az itt élő emberek, és a kurzus által olyan módszertani ötletekkel gazdagodjak, amelyet az iskolában én is tudok hasznosítani.

Az oktatás az első két napon délutánonként, majd a további napokon délelőtt zajlott. Az első nap meglepetten tapasztaltam a tekintélyes 21 fős létszámunkat, amely igazi nemzetiségi kavalkád volt. Többek között tanultam együtt ír, osztrák, spanyol, olasz, holland és svéd származású tanárokkal, és rajtam kívül két magyarral. A finn oktatási rendszer népszerűségét mutatja, hogy egy egyetemi tanár is részt vett a kurzuson, aki szintén hasznosítani szerette volna az itt tanultakat.

A tanfolyam azzal indult, hogy mindenki a saját iskolájáról egy bemutató prezentációt tartott, amellyel betekinthettünk más országok iskolarendszerébe, tanulhattunk egymásról-egymástól, és azt is megtapasztalhattuk, hogy máshol milyen problémák jelentkeznek az oktatás területén.

A bevezetést követően elkezdődött a tanulás: a tanfolyam többek között kitért a kulturális sajátosságokra, az iskolák működésére, a tanárok helyzetére és közben választ kaphattunk a feltett kérdéseinkre is. A tanárunk Mia, egy fiatal, nagy tudású hölgy volt, aki közvetlenül beszélt mindenről, és a szünetekben emberként is jobban megismerhettük.

Közösségi programokon is részt vettünk a hét folyamán: kedden egy walking tour alkalmával sok érdekes információt hallhattunk az idegenvezetőnktől a városról, szerdán pedig a Nemzeti Könyvtárat látogattuk meg, amely maga volt a csoda! A könyvtár nagyon modern, amely nem csak egy hatalmas könyvekkel teli szobát rejtett, hanem többek között játék-szobákat, digitális termeket, ahol az embereknek lehetőségük nyílik poadcast-eket fölvenni, hangszereket kipróbálni, zenét szerezni, és még karaokézni is. Emellett pedig különböző workshopok, előadások, koncertek színesítik a könyvtárat, és van egy külön étterme is! Elképesztő volt mindezt látni, mert egy álomnak tűnt az egész, főként azért, mert a könyvtár ingyenes mindenkinek. Úgy vélem, az a cél, hogy a gyerekek-felnőttek szeressenek könyvárba járni, olvassanak, és ez a gondolkodásmód hatásos: rengeteg ember jár ide, és élvezik az itt eltöltött időt.  A könyvtár mellett pedig a sok múzeum, amely a városban található, további kulturális lehetőségeket biztosít, amelyeket én is meglátogattam a hét során. Mindemellett hajóra szállni is érdemes, mert csodálatos félszigeteket-szigeteket láthatunk, járhatunk be.

A hét során megértettem, hogy miért is olyan boldogok a finnek. Azért, mert tesznek azért, hogy így legyen. Az emberek rendkívüli módon figyelnek a környezetükre: mindenhol tisztaság, tiszta levegő érezhető, és szelektíven gyűjtik a hulladékokat. Az emberek elfogadóak, tisztelettudóak egymással, és rendkívül barátságosak. Az autósok nyugodtan közlekednek, és ha azt látják, a zebra felé közelít egy járókelő, azonnal megállnak. Mindenki a pozitív gondolkodás híve, élvezik az életet, és ezt az időjárási viszontagságok sem tudják elrontani. A tanárunkat megkérdeztem az egyik nap, hogy miért van ez így. A válasz az oktatásban keresendő: kiskoruktól kezdve a gyereket a környezettudatos magatartásra, egymás tiszteletére tanítják, és az a legfontosabb nekik, hogy a gyerekek boldogok legyenek. Teszik mindezt a szülőkkel együtt, közösen.

Fantasztikus volt látni a hét során, hogy egy jó oktatási rendszer mennyi változást hozhat egy társadalom életébe. Rendkívüli élményekkel gazdagodtam, amit az Erasmus+ program nélkül nem élhettem volna át. Köszönöm a szervezők munkáját, különösen Fucskó Panniét!

Az idei Erasmus+ pályázatunk célja a sajátos nevelési igényű tanulók tanításához kapcsolódó módszertani eszköztárbővítés volt. Így ehhez a témakörhöz kapcsolódóan egy egyhetes, angol nyelvű képzésen vettem részt, amelynek címe: „Embracing Neurodiversity - Supporting Special Educational Needs (SEN) in the Classroom” volt.

A kurzus St. Julians-ban, Máltán egy igazán hangulatos, de rengeteg turistával körülvett tengerparti városban valósult meg az ETI-képzőközpont szervezésében. Mivel az ETI- épületének minden tanterme foglalt volt, így az én kurzusomat a vele szemben lévő George Hotel egyik konferenciatermében tartották meg. A tanfolyamon összesen 8-an voltunk, rajtam kívül egy magyarral. A csoport többi tagja igazán bővelkedett nemzetiségekben: volt közöttük osztrák, olasz, litván, szlovák és francia származású tanár is. A tanárunk Josianne Pisani, egy tapasztalt, felkészült oktató volt, aki elképesztő lelkesedéssel magyarázta a tananyagot, emberként is nagyon motiváló volt, és barátságos.  A tanórák reggel 9-től fél 3-ig tartottak egy 15 perces és egy 30 perccel szünettel. A tanfolyamon bővebb ismereteket szereztünk az SNI-s tanulók típusairól, és fejlesztési lehetőségeikről a tanteremben. Arra is kaptunk ötleteket, hogy az IKT-eszközök felhasználásával hogyan segíthetjük a diákok fejlődését. A tanfolyam hasznos volt, de olykor nehéz volt az angol szakszöveget megértenem. Hiányoltam játékokat, több gyakorlati feladatot az órákon, inkább elméletinek éreztem az oktatást. Ettől függetlenül mindenképpen több tudással térek haza, mint ahogyan elindultam.

Az ETI szervezésében több kirándulásra is volt lehetőségünk a hét alatt, és a nyári forrósághoz igazodva, estére szervezték őket. Én a Mdina-Rabbat kiránduláson vettem részt, ahol egy profi idegenvezető érdekesebbnél érdekesebb történeteket mesélt a városról, felidézve annak történelmét is. Ezen kívül egyénileg is kihasználtam a délutánjaimat, és ellátogattam Vallettába, Sliemába, Gozó szigetére és a Nemzeti Akváriumba is.

Egy fárasztó, de tartalmas és izgalmas hetet töltöttem Máltán, ahová nem juthattam volna el, ha nincs az Erasmus+program.

Köszönöm a szervezőcsapat kitartó munkáját, főként a koordinátoromét, Fucskó Annáét!

https://dunakeszi-szechenyi.hu/wordpress/

2022. február 12 és 18 között Bolognában vettem részt az ELA-képzőközpont szervezésében egyhetes angol nyelvű képzésen, amelynek címe: Coaching skills for teachers, school and adult education staff volt.

A tanfolyam reggel 8 órától 14 óráig tartott a bolognai Camplus Living Hotel egyik tantermében, ahol a szállásunk is volt. Ez jócskán megkönnyítette a felkészülést a tanórákra, és nem éreztük megterhelőnek a korai kezdést. A legelső napunkon vasárnap a jégtörő játékokon túl egy közös ebéddel, egy délutáni bolognai városnéző túrával és egy esti közös vacsorával kedveskedtek a szervezők. A nap végére több barátra is szert tettem, és másnap jó hangulattal vártam a kurzus óráit. A tanfolyamon összesen 13-an voltunk, amelyből egy igazán nemzetközi csapat kerekedett. Finnekkel, spanyolokkal, németekkel és belgákkal tanultam együtt, némi büszkeséget érezve, hogy egyedüli magyarként vehetek részt rajta. A kurzus előfeltétele a B2-es szintű nyelvtudás volt, azonban nem éreztem megterhelőnek az angol nyelvi kommunikációt. Ezzel szemben a témakört, a feladatokat, és az intenzív tanulási tempót kezdetben nehezen szoktam meg.  A hét közepétől viszont egyre inkább felvettem a ritmust, és a tananyag gyakorlati alkalmazásában, a játékokban, és a kreativitást igénylő csoportmunkákban is sikerült helytállnom. A tanárunk egy fiatal hölgy volt, aki az első perctől kezdve belopta magát mindannyiunk szívébe a barátságos és vidám természetével. A tudásán felül a személyiségével is átadta a kurzus lényegét: segíts másokon, változtasd meg a hozzáállásodat, értékeld, amid van, és mindezt add át a gyermekeknek is.

Igazán kiváltságosnak éreztem magam, hogy Erasmusplus résztvevő lehettem, ugyanis fantasztikus programokkal tarkították a délutánjainkat a szervezők: kedden egy közös túra és pizzázás keretében mélyíthettünk el barátságokat, szerdán pedig a toszkán paradicsomba, Firenzébe látogattunk el. Pénteken egy záróvacsorával köszönhettünk el egymástól, de bízom abban, hogy ez csak átmeneti, és még találkozunk.

Minden nap egy új tanulsággal, tapasztalattal, és önismereti leckével zárult, amely az iskolába visszatérve motivációt ad és egy új utat mutat a gyermekek felé.

Köszönöm a szervezők munkáját, hogy eljuthattam ide is!

Az Erasmus+ program keretében Amszterdamba utaztam egy angol nyelvű képzésre, amelynek címe: Digital Media Literacy: Essential Skills for the Digital Age. A tanfolyam során betekintést nyerhettünk a „fordított osztályterem” elméleti alapjaiba, motiváló és képességfejlesztő játékokat játszottunk, valamint digitális ismeretekkel is gazdagodtunk.

A kurzus 1 héten keresztül, augusztus 8-13-ig tartott az Europass Teachers Academy épületében.  Az iskola Amszterdam központjában helyezkedett el, így minden reggel megcsodálhattuk a város hangulatos épületeit, csatornáit, és kellő óvatossággal közlekedtünk a rengeteg bicikliző ember mellett. Az iskolába lépve egy kis konyha-nappali helyiség tárult elénk, ahol korlátlanul lehetett kávézni, teázni, közben beszélgetni a csoporttársakkal. A hangulatos szobán túljutva a tanterembe vezettek minket, és megkezdődött a tanulás. A tanórák reggel 9 órától 14 óráig tartottak. Az első napot a kötelező bemutatkozást követően a saját országunk, illetve iskolánk szóbeli bemutatásával folytattuk, amelyhez előzetesen egy angol nyelvű prezentációt kértek tőlünk. A csoportban összesen 9-en voltunk: 4 magyar, 2 bolgár és 3 spanyol nemzetiségű tanár. Mindenki nagyon nyitott, barátságos volt, így már az elejétől kezdve nagyon otthon éreztem magam a csoportban. Az oktatónk Maryam Farahmand, iráni származású tanárnő volt, akinek fiatalos, vidám jelleme és motiváló feladatai lelkessé tettek bennünket. A képzés nagyon tudatosan lett felépítve: a játék-tanulás-játék-beszélgetés követte egymást videókkal gazdagítva, megtalálva ezzel az egyensúlyt a nehezebb és könnyebb feladatok között. Sohasem éreztem azt, hogy unatkoznék, ezért nagyon gyorsan repült az idő. Az angol nyelv sem jelentett akadályt ebben, szerencsére egy közepes szintű nyelvtudás elengedő volt a tananyag megértéséhez. Maryam emellett külön odafigyelt mindenkire, bátran lehetett kérdezni, segítséget kérni, ha elakadtál, és a szünetekben mint magánembert is jobban megismerhettük. Az oklevélosztást követően közös pezsgőzéssel zártuk a tanfolyamot és inspiráló üzeneteket írtunk egymásnak, amelyeket mindig örömmel fogok visszaolvasni.

Közösségi programokban is volt részünk a hét alatt: kedd délutánra szerveztek nekünk egy közös túrát a városban, ahol a vezetőnk rengeteg érdekességet mesélt a városról, annak rejtelmeiről. Szombaton pedig egész napos kiránduláson vehettünk részt a Zaanse Schans-ban, ahol megcsodálhattuk a szélmalmokat. Megismerhettük annak működését, megkóstolhattuk a helyi sajtokat, és még egy gigantikus fapapucsba is belebújhattunk.

Egyénileg is jutott időm a várost fölfedezni: Anna Frank háza és szobra, a Rembrandt múzeum és a Rijksmúzeum páratlan kulturális élményt nyújtott.

A Hollandiában eltöltött egy hét feltöltött, megerősített, és új élményt adott. Köszönöm a szervezőknek, hogy lehetővé tették nekem, hogy ide eljuthattam!

Az Erasmus+ program keretében ismét lehetőségem nyílt külföldi továbbképzésre utazni. Idén Horvátország egyik legszebb partvidékére, Rovinjba látogattam és egy magyar nyelvű kurzuson vettem részt, amelynek címe: Varázsold elő a tanítványodból a talentumot, amely a komplex 3+T program bővebb megismerésére koncentrálódott.

A képzés július 17-23-ig tartott. Az első napunkon, vasárnap egy rövid megbeszélést követően a szervezőnk, Véghné Juhász Krisztina egy közös vacsorára invitált bennünket, ahová a kísérőink is velünk jöhettek. Ez a kezdeményezés lehetőséget adott, hogy a kurzus kezdete előtt jobban megismerjük egymást, és hétfőn már mosolyogva köszöntsük egymást a tanteremben. Hétfőtől péntekig, a délelőtti órákban sajátíthattuk el a kurzus tartalmát. Az oktatónk, Orbán Sándor tapasztalata, hivatástudata és humorral megáldott személyisége mindannyiunkat elvarázsolt, számomra egy igazi példaképpé vált. Bár a csoportban 20-an voltunk, mégis egy igazi csapattá kovácsolódtunk a hét végére. Az oktatónk jó hangulatú, kreatív feladatokban gazdag tanórái is elősegítették ezt, emellett otthonosság érzettel töltött el az a tudat is, hogy magyarok vesznek körül, köztük a határon túlról érkezett kollégák is, és használhatom az anyanyelvemet egy idegen országban. Délutánonként pedig bátran vettem bele magam a város fölfedezésébe: az Óváros macskaköves kisutcáit, a tenger varázsát, és a koncertekkel tarkított esti hangulatot, amely egy igazi kincsesdoboz Isztria szívében.

Hamar elrepült ez a pár nap, amelyet tanulással tölthettem. Felemelő érzés volt pénteken, az utolsó tanítási napunkon a kezemben tartani annak bizonyítékát, hogy sikeresen elvégeztem a kurzust, és egy oklevéllel térhetek haza. A hét megkoronázása pedig a zárónapunkon, a szombati hajókirándulás volt. Az ötórás program alatt elhajóztunk Vrsar kikötőjébe, ahol egy órás szabadprogram keretében kis csoportokban fedezhettük fel a várost, hegymenetben gyalogolhattunk a Szent Márton plébániatemplomhoz. Ráláthattunk az egész városra a mellette álló óratornyának tetejéről, majd lejövet találkozhattunk Casanova szobrával is. Visszaérkezvén, a csobbanni vágyók szabadon ugrálhattak a hajóról a tengerbe, és az Adria legszebb hullámaiban fürödhettek. A közös ebéd után élményekkel telve tértünk vissza Rovinj kikötőjébe.

Az itt eltöltött hét alatt rengeteget tanultam önmagamról, többek között azt, hogy saját magunkban is találjuk meg (a sokszor rejtett) tehetséget, és használjuk azokat. Az új tanítási módszerek gazdagították az ötlettáramat, és a csoporttársak emberi-szakmai attitűdje is megerősített. Köszönöm Véghné Juhász Krisztinának, Förster Anitának és Fucskó Annának a szervezést!

Első alkalommal vettem részt Erasmus+ programon. A jelentkezéssel az volt a célom, hogy  szakmailag fejlődjek, világot lássak és új embereket ismerjek meg. Félelemmel telve, mégis izgatottan vágtam bele az utazásba, mert már az indulás előtt sejtettem, hogy fontos része lesz ez az időszak az életemnek.

2 hetet töltöttem el Dublinban, ahol két angol nyelvű képzést végeztem el a CES-központban. Az első kurzus „Methodology and Language Development” néven módszertani ismereteket és angol nyelvfejlesztő gyakorlatokat tartalmazott. A második héten a CLIL kurzus pedig a tanári készségfejlesztésre összpontosult, kiegészülve az  IKT-eszközök használatával, weboldalak gyakorlati bemutatásával.

A tanórák reggel 9 órától 13 óráig tartottak, azonban a tanárunk fiatalsága és humoros személyisége által kevésbé éreztem hosszúnak és fárasztónak a tanulással töltött időt. A változatos, játékos-dramaturgiai feladatoknak köszönhetően minden nap élménnyel gazdagodtam.  A csoportban 9-en voltunk, vegyesen lengyel, cseh és magyar nemzetiségű tanárokkal, akiktől nagyon sokat tanultam. Motiváló volt látni más kultúrából érkező kollégák pozitív világlátását, szakmai-emberi hozzáállását a tanításhoz. A közös tanulás és a délutáni kirándulások során nem csupán jó csapattá kovácsolódtunk, hanem igazi jóbarátokká. Fantasztikus volt együtt fölfedezni a város szépségeit, és kulturális programokon is részt venni. Többek között ellátogattunk a Nemzeti Múzeumba, a Hugh Lane Galériába, és a város mellett található tengerparti településre, Howth-ba is. A legszebb élményeim közé tartozik, amikor egy egész napos kirándulás keretében elutaztunk a Moher-sziklákhoz. Sohasem gondoltam volna, hogy lehetőségem lesz Írország egyik legszebb részére eljutni.

Ez volt az első Erasmusom, de biztosan nem az utolsó. Sokkal többet kaptam ettől az úttól, mint amit vártam. Élményeket, barátokat, fejlődést az angol nyelvben és önmagamban is. Dublinban sok kihívással, váratlan helyzettel néztem szembe, amely türelmet, optimista gondolkodást és kitartást tanított.  Örömmel várom a szeptembert, hogy a tanulóknak átadhassam amit tanultam, és ezáltal ők is többé váljanak.