Elemek megjelenítése címkék szerint: Exeter

Iskolám, a Rákospalotai Meixner Általános Iskola először pályázott külföldi képzés támogatására. A gyakorlatlanok izgalmával igyekezett mindenki kivenni részét a munkából, melynek hajrája a tanév legnehezebb időszakára esett.

Hosszas gondolkodás és az iskolavezetéssel történt megbeszélések után egy nyelvi képzésre – „Better English for Teachers” - esett a választásom  Exeter városában. Meg kell mondjam, szívesen vettem volna részt szakmai képzésen, ezt azonban szegényes nyelvtudásom miatt nem mertem megtenni. De jó úton járok…

A képzés házigazdája, az Internetional Projekt Centre remek intézmény. A szervezés profi, a fogadtatás szívélyes, sőt, valóban szeretetteljes volt. Lehet a profizmus számlájára írni, hogy kirándulásokat szerveztek, hogy gyümölcsök, harapnivaló várt minket az önellátásos szálláshelyen. A levelekben tűnhetett tipikus udvarias szófordulatnak, hogy szeretettel várunk, fordulj hozzánk bármikor, segítünk. Nem szólam volt. Kedvesen, mosolyogva, türelmesen mindenki igyekezett megérteni, segíteni. Mentjegy, mozijegy, nyomtatás, internet, programajánlat, szállásprobléma, bárkinek volt gondja, megoldották. Valamennyi hallgató pozitívan nyilatkozott.

Anglia a sztereotípiákhoz híven szakadó esővel fogadott. Így is élmény volt látni London pici csücskét, mikor átutaztam rajta. Gondosan ügyeltem, hogy többféle járművet használjak, elterveztem, hogy oda-vissza más útvonalon megyek. Persze ez semmi volt a fővárosból, de a tanfolyam helyére, Exeterre is szívesen áldoztam volna sokkal több időt. Amikor az órarend engedte, elbűvölten bolyongtam ebben a kisebb, ezer arcú, élhető, szerethető városban. Szinte már gyakorlottan, mert a tanfolyam szervezői a lokálpatrióták büszkeségével közös programokon is megmutatták a városukat és környékét. Exeter, óváros. Budleigh Salterton, Jurassic Coast. Clovelly és Bude, két homlokegyenest különböző parti város.  A Dartmoor Nemzeti Park sziklái. Az IPC remek idegenvezetőjével, gyönyörű angol nyelven. Utána megbeszélni, ki mit értett. Vagy mit nem. Jó lett volna mindent rögzíteni, hogy ráérő időmben szótárral megint átgondoljam az egészet. Kóstolókat kaptunk, de ezek csak felkeltették a kíváncsiságomat. Újra látni, ami tetszett, vagy mást találni, a tengerhez menni, középkori nyomokon lépdelni, esetleg bóklászni a lakónegyedekben, találgatni, hogyan is élnek itt az emberek. Időnként eltévedni, némi küzdelem után lerogyni a szálláson  - de csak az első kopogásig, mert valakinek a csapatból mindig volt valami jó ötlete. Részt venni a város önkéntesei által vezetett sétákon. Megismerkedni a Harry Pottert inspiráló helyekkel - ezt nem ússzák meg a tanítványaim fényképek nélkül! A csoporttársakkal hajózni az Ex-en. Barátságos öreg pubokban találkozni, együtt útnak indulni, ügyelve arra, hogy a honfitársakkal is angolul beszéljünk. Mindent megvitatni, az órákat, a várost, a családjainkat, az iskolákat. Jót nevetni, amikor mindenki azt gondolja, hogy a másikat nehéz megérteni. Kérdezni az oktatóktól. A nyelvről, a városról, az iskolákról, az országról. Az emberekről.

Ez így leírva túlzásnak tűnik, de minden pillanatát élveztem. Azok a külföldi kollégák, akikkel együtt fedeztük fel Exetert, alighanem szintén így gondolják, mert azóta is minden chatünkben van egy-egy emlékező fordulat.

Kerek egészet alkotott a tanfolyam a kirándulásokkal, a beszélgetésekkel, a nehézségekkel, a szórakozásokkal.  A csoport összetételéből adódóan a nyelvleckéken sok volt az ismétlés, de az is hasznos volt. Oktatónk jól képzett, gyakorlott tanár, magával ragadó személyiség volt, mindig figyelt arra, miben kell fejlődnie a csapatnak, milyen segítségre van szükségünk az órákon vagy azokon kívül. A foglalkozások érdekesek voltak, rengeteg játékkal, tanulást könnyítő módszerekkel. A többi tanfolyam hallgatójával beszélgetve, hozzájuk látogatva még több érdekességet, kézműves ötleteket, gyűjtöttem.

Inspiráló út volt, tanulás és feltöltődés. Igyekeztem mindent rögzíteni, dokumentálni. Azóta már sok mindent megosztottam a kollégákkal, munka közben és kikapcsolódás közben  igyekszem használni az angol nyelvet. Remekül működnek az tanfolyamon megismert játékok is. Az utómunkálatok, az út átgondolása, a tanultak terjesztése mind remek alkalom arra, hogy felidézzem, újra éljem, a fejemhez kapjak, hogy mennyi mindent szeretnék még megmutatni, alkalmazni belőle.

2018 júliusában két élményteli hetet tölthettem Exeterben az IPC szervezésében. Kurzusom a nyelvtanításban használható drámatechnikákról szólt.

A kurzust megelőzően döbbenten tapasztaltam a feliratkozott diákok listáján a sok magyar nevet: a hét fős csoportból véletlenül öten magyarok voltunk. Ennek kezdetben nem örültem, mikor azonban a tanfolyam első reggelén megismertem a többieket, rájöttem, hogy ez nem fog minket a nyelvfejlesztésben akadályozni, hiszen a többiek is arra szánták el magukat, hogy végig angolul beszéljünk, annak ellenére, hogy magyarok vagyunk. A kurzuson volt még egy osztrák és egy olasz hölgy, s már az első napon látszott, hogy fogunk tudni együtt dolgozni, s valóban, nagyszerű összhang alakult ki köztünk és tehetséges, elhivatott, inspiráló tanárokat ismerhettem meg bennük.

Minden nap reggel negyed 10 és délután 3 között folyt az oktatás, mely a mi esetünkben inkább interaktív játékok és improvizációk sorozata volt. Egy percig sem unatkoztunk. Drámaoktatónk, Meg nem csupán könyvből ismerte a drámatechnikákat: valódi színtársulatot vezet és mindenféle korosztállyal dolgozik együtt, kisebb és nagyobb létszámokban, valamint énekel is. Az IPC-hez kimondottan a dráma kurzus miatt érkezett. A délutánokat egy másik tanárral töltöttük. Ekkor kaptunk teret annak megbeszélésére, hogyan lehet a délelőtt megtanult játékokat és módszereket tanórákon is alkalmazni. A kurzus utolsó napján pedig nekünk magunknak is végre kellett hajtani egy mikrotanítást, új módszerek felhasználásával.

A két hétből a kirándulások sem maradhattak ki. Meglátogattuk a közeli nemzeti parkot, az óceánt, körbejártuk a „vidéki Anglia” legszebb tájait, s a szerencsések még a tengerben is fürödhettek. Bár engem a félidőnél megszerzett bokaficamom a fürdéstől és a komolyabb túráktól visszatartott (s túra helyett olykor kénytelen voltam cream tea-vel beérni), úgy éreztem, kulturálisan, módszertanilag  és nyelvileg is a legtöbbet hoztam ki a két hétből.

A második hét csütörtökén volt a búcsúest: kertiparty keretében alkalmunk nyílt további beszélgetésre, s emellett még a tanáraink is megmutatták zenei tehetségüket. Nehéz volt elbúcsúzni az iskolától, az oktatóktól, de legfőképpen a csoporttól, akikkel a jövőben is szeretnénk tartani a kapcsolatot.

Az Exeterben tanult drámatechnikákat pedig iskolámba visszatérve rögtön használni kezdtem: egy kollégával összefogva minden héten drámás angolt tartunk az egyik csoportnak. Nagy öröm, hogy még így az első félév derekára is maradt bőven olyan ötlet, amit felhasználhatok a tanultakból. Mindenkinek ajánlom az IPC drámatechnikákról szóló kurzusát, melyen részt venni élmény, ugyanakkor hasznos gyakorlati tudást ad.

Kovács Petra

Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium

Projektünk honlapja: sztgerasmus18.blogspot.com

Az Orchidea 2018-as Erasmus+ mobilitási projektjének keretén belül egy angol nyelvtanárok számára kifejlesztett drámakurzuson vettem részt Exeterben, az International Project Center szervezésében.

A kiscsoportos kurzus hét résztvevője a dráma terén eltérő háttérrel rendelkezett, de mindenki nagyon elkötelezett volt. A sok technikai gyakorlatnak köszönhetően gyorsan összerázódtunk, feloldódtunk, és hamarosan félelem és feszengés nélkül tudtuk egymás előtt teljesíteni a feladatokat. A foglalkozásokon rengeteget nevettünk, és bátorítottuk egymást. Mentorunk MeghanSearle volt, egy sokoldalú, a dráma világában jártas, vicces és energikus tréner, aki óvodásoktól felnőttekig minden korosztállyal foglalkozott már színes karrierje során.

Meghan vezetésével a két hét során számtalan gyakorlatot, drámajátékot próbáltunk ki, melyek segítségével fokozatosan fejlesztettük a drámához szükséges készségeket, képességeket. A kurzus első napján a dráma jótékony hatásáról, fejlesztési lehetőségeiről beszélgettünk, illetve megvitattuk a nehézségeket, problémákat, amelyekkel bármelyik nyelvtanár találkozhat munkája során.

A tréning főként a fogások gyakorlati kipróbálására fókuszált. Mivel a dráma egy csoportos munka, foglalkoztunk a csapatépítéssel, a kollaborációt elősegítő és tanító játékokkal. Mi is átéltük a kreativitás és a képzelet lassú megnyílását a rengeteg spontaneitást elősegítő gyakorlat segítségével, majd kipróbáltuk a szerepjáték, az improvizáció és a színészi átélés néha rémisztő, kihívásokkal teli, határokat feszegető, de mindig élvezetes fogásait.

A gyakorlatok során átváltoztunk állatokká, úsztunk karamellben, menekültünk vadak elől, megjelenítettünk minden emberi korosztályt és érzelmet, és megéltük az átlényegülést is, ami már kifejezetten színészi képesség, de diákjainktól hasonló viselkedést várunk a drámajáték során.

Ezek után tapasztalatainkra építve továbbléptünk a történetek megalkotásának, a különböző drámai műfajoknak a világába. A tánctól az énekig, a történet és szituáció improvizatív megalkotásától annak letisztulásáig, egy adott forgatókönyv első felolvasásától az előadásáig megmérettettünk a dráma berkeiben. Az egyik kedvenc foglalkozásomon két eredeti Shakespeare-i jelenetet gyakoroltunk be és adtunk elő, először az eredeti szöveggel, majd egy leegyszerűsített, általunk alkotott dialógussal.

Végül azokkal a képességekkel foglalkoztunk, amelyekkel tanárként kell rendelkeznünk, hogy először támogassuk és elősegítsük diákjaink önálló szárnypróbálgatásait, majd hatásosan és sikeresen irányíthassuk az egész folyamatot. A tanári munkában elengedhetetlen a rendezés képessége, a pozitív kommunikáció, illetve a megfelelő attitűd. A kurzus zárásaként mindannyian előkészítettünk és levezettünk egy tízperces mini drámaórát, ahol az itt megtanult játékokat és a fejlesztett képességeket egymáson is kipróbálhattuk.

A kurzus alatt folyamatosan biztosították a szervezők a rekreációs és csapatépítő programokat. Részt vettünk három délutáni és egy egész napos kiránduláson, amelyeket Roger, egy helyi turisztikai vezető irányított nagy tapasztalattal, biztos fellépéssel és finom angol humorral. Meghívást kaptunk egy igazi cèilidh-re és pezsgőzésre, megismertük Exeter legjobb kocsmáit, megnéztük a katedrálist és rakparti negyedet, elzarándokoltunk az angol csatorna partján elhelyezkedő, festői Sidmouth városába, ahol megkóstoltam életem első, isteni bakewell tart-ját. Kirándultunk Dartmouth vidékén, ahol kedvenc londoni detektívünk egyik leghíresebb nyomozása játszódik (Sátán kutyája), és eljutottunk Cornwall északi csücskébe, ahol felfedeztük a Poldarkból megismert álomszép és vad atlanti partvidéket.

Határozottan állíthatom, hogy felejthetetlen két hétben volt részem. Úgy érzem, megújultam szakmailag, felélénkültem szociálisan, és alig várom, hogy a jövőben még visszatérhessek ezekbe a gyönyörű városokba.

További információ a honlapunkon: https://oisbpxiii.wixsite.com/2018 

vagy a Facebookon: https://www.facebook.com/oisbp/