Elemek megjelenítése címkék szerint: Peter Dyer

2015.07.05. és 2015.07.18. között részt vehettem egy csodálatos képzésen Angliában, Canterburyben.

„Drama Techniques for Creative English Teaching”, azaz Drámatechnikák a kreatív angoltanításban volt a kurzus címe. A Pilgrims Teacher Training oktási centrum által szervezett kurzusnak a Kenti Egyetem adott otthont, és Peter Dyer ausztráliai színész és tanár tartotta a több mint 80 órás tanfolyamot.

Szívem szerint kötelezővé tenném az ilyen tréningeket minden tanár számára, abban az esetben, ha megoldható, hogy családjukkal együtt lehessenek, ha akarnak. Ha ez nem lenne megoldható, akkor a KLIK által szervezett továbbképzések közé tenném be, mert akkor szinte mindenkinek lehetősége lenne, hogy valami újat tanulhasson, megismerjen más élethelyzeteket, kultúrákat és embereket, motiváltabb lenne a nyelvtanulásra. Egészen alapszintű nyelvismerettel is indultak kurzusok és meg is értették.

Az órák reggel 9-kor kezdődtek és egy teaszünet után 12.30-ig tartottak. Ezt követte 14.00-15.30-ig egy délutáni szekció. Délutánonként és esténként is mód nyílott arra, hogy más csoportok előadói által szervezett aktivitásokon vegyünk részt. Az akivitások között volt gyalogtúra és gitáros, zenés est is.

Az én óráim csodálatosak voltak. Az előadó remek érzékkel válogatta össze a játékokat. A kurzus során több, mint 150 különböző improvizációs helyzetet éltünk meg. Peter angolja nagyon gyönyörű, és ha megint jelentkezhetnék, örömmel választanám kurzusát. A csoport kis létszámú volt 7-en, majd az első hét után 6-an voltunk. A kis csoportlétszám oka valószínűleg a B2 szintű angol nyelvtudás kérése volt. Családias légkör alakult ki közöttünk. Voltunk Magyarországról, Szlovákiából és Spanyolországból. Tiszteltem mindegyikünkben azt, hogy ha valaki nem értett valamit, nem ismert egy szót, azt igyekeztünk angolul körülírni és csak legvégső esetben az anyanyelvünkön segíteni. Az is szép volt a csapattól, hogy egész idő alatt csak angolul beszélgettünk, s igyekeztünk elkerülni más nyelv(ek) használatát a tanórákon kívül is.

Én matematika és informatika tanár vagyok, de nem éreztem, hogy kilógnék az angolosok csapatából. Magam számára volt meglepő élmény, hogy a nyelvtudásom valóban passzolt hozzájuk.

A szervezők igyekeztek minden teaszünetre biztosítani kis sütikéket és teát, kávét és gyümölcsleveket. Ha délután is voltak előadások, akkor oda is készítettek nasit. Sajnos az ebéd az egyetem éttermeiben számomra drága volt.

A Centrum könyvtárában igénybe vehettük az ajánlott szakirodalmat angolul.

A szervezők igyekeztek segíteni. Az én tapasztalatom szerint csak a maguk által szervezett, Canterbury-i programokat tudták menedzselni. Kértük őket, hogy segítsenek egy hétvégi kirándulás megszervezésében Londonba vagy a környékbe Whitstable-be, Doverbe, mert ha együtt megyünk, nagyobb csoporttal 20-30 ember, akkor kedvezmények sora áll rendelkezésünkre, de ebben teljesen rugalmatlanok voltak.

Magának a kurzus megszervezésének viszont jó volt a kommunikációja.

Magam részéről annyit változtatnék a hozzáálláson, hogy én támogatnám azt, ha valaki családdal érkezik, mert akkor együtt lehetnének részesei az élményeknek és a 2 hét elteltével nem elfáradnak és honvággyal keveredő érzésekkel bírnak a résztvevők, hanem mint saját példám mutatja éppen ellenkezőleg feltöltődnek és jókedvvel és emlékekkel telve indulnak haza és viszik jó hírét a kurzusnak.

Köszönetnyilvánítás:

Én egy két hetes kurzuson voltam, amire kolleganőm Márkó Szidónia hívta fel a figyelmemet és ő és másik kolleganőm Nagy Katalin voltak azok, akik lelkesedésükkel és áldozatos munkájukkal segítették a pályázat létrejöttét. Szintén nagy köszönet illeti Véghné Juhász Krisztinát és Förster Anitát a tanártovábbképzés részéről, akik bábáskodtak felettünk. Mózes Gábornénak, iskolánk igazgatójának azért jár köszönet, mert bármikor mentünk hozzá, azonnal fogadott minket és minden iratot a rendelkezésünkre bocsájtott. Szintén köszönet illeti Rédli Klárát, aki a KLIK Komárom-Esztergom megyi igazgatóságánál segített minket mindenben. A Tempus és az Erasmus+ pályázatnak köszönet a lehetőségért és Monica Noronha-nak is köszönet, amiért szállást és jó társaságot biztosított számunkra a két hét alatt.

Végül, de nem utolsó sorban köszönet 4 éves kislányomnak, Kincsőkének és páromnak Szilágyi Györgynek, akik velem voltak ezen a csodálatos utazáson és kurzuson és végigdolgozták, utazták, főzték és nevették a 2 hetet:).

Köszönöm szépen :)