Elemek megjelenítése címkék szerint: videókészítés

Bár a filmkészítés legkorábbi technikái nem Cannes-ból indultak el hódító útjukra, mégis a mai filmes események kiemelkedő helyszíne Cannes, ahol alkotók, színészek és rajongók is minden évben részt vesznek a világhírű Cannes-i Filmfesztiválon. Ezért egy Cannes-ba meghirdetett filmes kurzus lehetősége nagyon vonzónak tűnt számomra.

Amikor hallunk egy drámai hírt a TV híradóban, érzelmileg nem sok reakciót szoktunk megtapasztalni, ellenben egy jól megszerkesztett filmes jelenben a dráma sokkal erősebb hatást fejt ki érzelmeinkre, érzéseinkre. Együttérzők vagyunk, félünk, szomorúak vagyunk stb. Mégis hogyan lehet azt elérni, hogy a néző olyan érzelmi állapotba kerüljön és olyan megtapasztalásban legyen része, amit az alkotó szeretne?

A tanfolyamon 5 napon keresztül úgy tanultunk filmkészítési technikákat, hogy a legnagyobb alkotók mesterfogásait elemeztük. Jeleneteket néztünk klasszikus rendezőktől, mint Alfred Hitchcock Vertigo című alkotása, melynek egyes jelenetei szédítő kameraállásokat mutatnak, mivel a film központi témája a magasságtól való megszédülés, ami egy öngyilkossághoz vezet. Így kapcsolódik a kamera mozgása a szereplők lelki állapotához.

Hasonlóan sokkoló jeleneteket néztünk a Ryan közlegény megmentése című filmből, melynek legdrámaibb jeleneteiben a kamera végig szemmagasságban mutatja az eseményeket sikeresen azt az érzést keltve, mintha a néző is jelen lenne az eseményen, sőt annak középpontjában helyezkedik el.

Az Adèle étete című filmben pedig a szereplők arcát látjuk szinten kizárólagosan, ahol az érzelmek jelennek meg, mivel a rendező az egész filmben csak a belső lelki-érzelmi megélt pillanatokat akarta kifejezni.

A sok izgalmas jelenetelemzéseken túl nekünk is kellet gyakorlati munkákat készíteni a kurzuson. Első körben egy fényképet kellett készíteni és elemezni, én egy kolléganőmet fényképeztem le, amint közelít az iskola bejárata felé. A személyt a kép jobb harmadába helyeztem, amint éppen lépdel balra, a bal harmadban pedig az intézmény bejárata volt. Így hívtam föl a figyelmet az intézmény fontosságára a jelentben, kurzusvezetőm szerint helyesen alkalmazva a képharmadoló szabályt.

Egy másik gyakorlati feladat egy pillanatnyi életérzés bemutatása volt 3 filmes jelenten keresztül, és legalább egyben kellett alkalmazni a Travelling technikát, vagyis, hogy a kamera valósan mozog (nem csak „zoomol”). Az első jelentben egy közeledő vonatot mutattam be, egy másodikban közeledő autókat, a harmadikban pedig a célállomást vagyis a tengert, amint az ide vágyakozók megérkeznek. Igyekeztem több szempontot figyelembe venni az egyes jelentek között, de oktatóm szerint ezek közül egyes kapcsolatok, beállítások „túl voltak gondolva”, a néző pár másodpercben nem jut el ezekig az elemzésekig. Ebből az volt a tanulság, hogy jobban figyelembe kell venni a néző szempontjait, és kézzelfoghatóbbá kell tenni, hogy mit értelmezzen a látottakból.

Összefoglalva egy nagyon tartalmas kurzus volt és azon túl, hogy nagyon sok technikát tanultunk meg értelmezni és használni, a diákjaimnak az informatika órákon nemcsak egyszerű képösszefűzési technikákat tudok most már tanítani, hanem igényesebb, minőségibb filmkészítést fogok megmutatni és elvárni.

Jagicza Tamás

Filmkészítési technikák kurzus Cannes-ban

Bár a filmkészítés legkorábbi technikái nem Cannes-ból indultak el hódító útjukra, mégis a mai filmes események kiemelkedő helyszíne Cannes, ahol alkotók, színészek és rajongók is minden évben részt vesznek a világhírű Cannes-i Filmfesztiválon. Ezért egy Cannes-ba meghirdetett filmes kurzus lehetősége nagyon vonzónak tűnt számomra.

Amikor hallunk egy drámai hírt a TV híradóban, érzelmileg nem sok reakciót szoktunk megtapasztalni, ellenben egy jól megszerkesztett filmes jelenben a dráma sokkal erősebb hatást fejt ki érzelmeinkre, érzéseinkre. Együttérzők vagyunk, félünk, szomorúak vagyunk stb. Mégis hogyan lehet azt elérni, hogy a néző olyan érzelmi állapotba kerüljön és olyan megtapasztalásban legyen része, amit az alkotó szeretne?

A tanfolyamon 5 napon keresztül úgy tanultunk filmkészítési technikákat, hogy a legnagyobb alkotók mesterfogásait elemeztük. Jeleneteket néztünk klasszikus rendezőktől, mint Alfred Hitchcock Vertigo című alkotása, melynek egyes jelenetei szédítő kameraállásokat mutatnak, mivel a film központi témája a magasságtól való megszédülés, ami egy öngyilkossághoz vezet. Így kapcsolódik a kamera mozgása a szereplők lelki állapotához.

Hasonlóan sokkoló jeleneteket néztünk a Ryan közlegény megmentése című filmből, melynek legdrámaibb jeleneteiben a kamera végig szemmagasságban mutatja az eseményeket sikeresen azt az érzést keltve, mintha a néző is jelen lenne az eseményen, sőt annak középpontjában helyezkedik el.

Az Adèle étete című filmben pedig a szereplők arcát látjuk szinten kizárólagosan, ahol az érzelmek jelennek meg, mivel a rendező az egész filmben csak a belső lelki-érzelmi megélt pillanatokat akarta kifejezni.

A sok izgalmas jelenetelemzéseken túl nekünk is kellet gyakorlati munkákat készíteni a kurzuson. Első körben egy fényképet kellett készíteni és elemezni, én egy kolléganőmet fényképeztem le, amint közelít az iskola bejárata felé. A személyt a kép jobb harmadába helyeztem, amint éppen lépdel balra, a bal harmadban pedig az intézmény bejárata volt. Így hívtam föl a figyelmet az intézmény fontosságára a jelentben, kurzusvezetőm szerint helyesen alkalmazva a képharmadoló szabályt.

Egy másik gyakorlati feladat egy pillanatnyi életérzés bemutatása volt 3 filmes jelenten keresztül, és legalább egyben kellett alkalmazni a Travelling technikát, vagyis, hogy a kamera valósan mozog (nem csak „zoomol”). Az első jelentben egy közeledő vonatot mutattam be, egy másodikban közeledő autókat, a harmadikban pedig a célállomást vagyis a tengert, amint az ide vágyakozók megérkeznek. Igyekeztem több szempontot figyelembe venni az egyes jelentek között, de oktatóm szerint ezek közül egyes kapcsolatok, beállítások „túl voltak gondolva”, a néző pár másodpercben nem jut el ezekig az elemzésekig. Ebből az volt a tanulság, hogy jobban figyelembe kell venni a néző szempontjait, és kézzelfoghatóbbá kell tenni, hogy mit értelmezzen a látottakból.

Összefoglalva egy nagyon tartalmas kurzus volt és azon túl, hogy nagyon sok technikát tanultunk meg értelmezni és használni, a diákjaimnak az informatika órákon nemcsak egyszerű képösszefűzési technikákat tudok most már tanítani, hanem igényesebb, minőségibb filmkészítést fogok megmutatni és elvárni.

Jagicza Tamás

2023. júliusában az Erasmus és a Debreceni Szakképzési Centrum Bethlen Gábor Közgazdasági Technikum jóvoltából a feleségemmel részt vehettünk egy módszertani kurzuson, mely a Digital Storytelling Tools & Educational Video Production -Web 3.0 címet viselte. A kurzus tematikája nem csak módszertani megújulással és oktatástechnológiai innovációkkal kecsegtetett, hanem párhuzamba volt állítható a PhD témámmal is mely szintén felhasználja a digitális történetmesélés elemeit, méghozzá a videojátékokkal karöltve. Arról nem beszélve, hogy történelemtanárként a demokrácia bölcsőjébe, Athénba lehetett utazni, ahol még korábban sosem jártam – nem csak Athénban, hanem a görög szigetvilágban sem. Bár párom már volt Görögországban több ízben is, de a fővárosban még nem, viszont a görög szigetvilág őt is elvarázsolta, így ő is nagy örömmel várta a kurzus kezdetét.

A repülő 2023. július hatodika reggelén indult, viszont az utazás már előtte való nap elkezdődött, hiszen Athénba nem ment csak Budapestről gép, így még előtte egy kalandos utazáson kellett részt vennünk a magyar vasúthálózat jóvoltából. Bár a kurzus csak tizedikén kezdődött, de a repülőjegyárakkal jobban jártunk, ha már csütörtökön megyünk, mintha szombaton, így legalább előtte volt lehetőség megismerni a várost és megtalálni, hogy hova kell mennünk majd a kurzusra Ilion városrészen.

Másnap reggel már korán kint kellett lenni a reptéren, hiszen 6 óra 50-kor indult a gép, viszont amennyire reggel volt, annyira gördülékenyen sikerült a becsekkolás, valamint a bőrönd feladása. Kávéval a kezünkben, némileg álmosan indult el utunk, amely egy kis késéssel kezdődött, de mire leszálltunk a görög fővárosban már verőfényes napsütés – és a hazaihoz képest -, nagy meleg várt ránk. európai uniós állampolgárként szerencsére a Google Mapsel ügyesen navigálni tudtunk, s mivel korábban előtte megnéztük milyen helyi járatos lehetőségek várnak ránk, így könnyen megvettük a metróra a reptéri jegyet, valamint az öt napos bérletünket is, így a leszállást követően hamar elindulhattunk a szállásunkra, amely Athén belvárosában volt. A metróról nem írtak túl jókat, így viszonylag feszült várakozással telt, mire a metróból eljutottunk a szállásunkhoz, amely nagyjából egy órás út volt. Mire beértünk a szállásra már csaknem 36 fok volt, amely a párával kombinálva meglehetősen hőségnek tűnt nekünk, így örömmel tapasztaltuk, hogy a klíma kiválóan működött a szálláson.

A kurzus előtti három napban „tipikus turistaként” bejártuk Athén legnagyobb nevezetességeit, kezdve Athén Nemzeti Régészeti Múzeumát, mely történelemtanárként egy óriási élményt adott. Bár a nagyrészéről tanultam, olvastam és láttam is képeken, de élőben látni és átélni teljesen más élményt adott, mondhatni megelevenedett a történelem a szemünk előtt. A nagy hőség miatt a délutánjaink inkább sziesztával teltek, így amíg nem akklimatizálódtunk a hőséghez, addig leginkább a környéket fedeztük fel a helyi MyMarket árucikkeivel, valamint képregénygyűjtőként a közelben lévő képregényboltok feltérképezésével – melyek sokkal nagyobb választékkal bírtak, mint a hazaiak.

Amikor már a hőség a tetőfokára hágott és a klíma helyett valami természetes hűsre vágytunk, meglátogattuk Athén központjában található Royal Gardent, ahol természetes fák sűrűjében kicsit fel tudtunk frissülni, valamint megkerestük az összes teknőst és állatot, amely a kertben található. Bejártuk az athéni bazárt, amely azonban kevésbé volt izgalmas és nagy, mint egy török bazár.

Szombaton nagy útra indultunk, hiszen meglátogattuk kombinált jeggyel az Akropoliszt, amely sokkal nagyobb élmény lett volna, ha nem turisták tömegével találjuk szembe magunkat. Szinte talpalatnyi hely nem volt a környéken, hiába volt csaknem 38 fokos hőség. A tömeget leszámítva történelemtanárként szintén nagy élmény volt, ahogyan vasárnap a Syntagma téren az őrségváltás is. Vagyis, az őrségváltás önmagában nem, sokkal inkább a mögöttes háttérinformáció, valamint a történelmi háttere ennek az eseménynek.

Hétfőn aztán elkezdődött a kurzus, melynek helyszíne Athén egy teljesen más szegletét mutatta meg. Athén belvárosa meglehetősen zsúfolt és koszos, sokszor nem túl bizalomgerjesztő atmoszférával, Ilion viszont szép volt és tiszta, mondhatni a „klasszikus” görög életérzéssel. A kurzus első napján megismerkedünk a kurzuson részt vevőkkel, megismertük egymás iskoláját, képzési struktúráját, valamint a kurzust vezető oktató, Vasilis megismertette velünk, hogy merre érdemes elmenni Athénon belül, milyen éttermeket és helyszíneket érdemes kipróbálni.

A bemutatkozást követően elkezdtünk megismerkedni az alapokkal, a digitális történetmesélés elméleti hátterével, hogyan épül fel egy történet, valamint hogyan lehet a diákok motivációját felkelteni egy-egy jól elhelyezett történettel. Beszélgettünk a történetek fontosságáról, miben más egy digitális történetmesélés mint az „analóg”, valamint az első történetkezdeményeket is bemutattuk egymásnak gifek és ingyenes programok segítségével. A kurzus mindennapján megtanultunk használni egy-egy izgalmas programot, vágtunk videót, készítettünk képregényt, írtunk közösen történeteket, egyszóval számtalan olyan izgalmas módszertani újdonságot tanultunk, amivel fel tudjuk a tanórákat dobni, s így a kommunikációra is nagyobb hangsúlyt fektethetünk, mintha csak szimplán feladatokat oldanánk meg.

A kurzus utolsó napján aztán átvettük a tanúsítványokat és egymás elérhetőségét kicserélve búcsút intettünk egymásnak, s aztán a csapat néhány tagja egy közös ebédet költött el a közeli Ilion’s Flavor nevű étteremben kipróbálva az igazi görög gyros-élményt.  

2023. augusztus 20-ától és 26-áig az Erasmus+ Mobilitási program keretein belül lehetőségem nyílt az Azori-szigetek egyikén, Terceirán, Angra do Heroísmo városába látogatni. A Pricalica által szervezett „Technology and Media in Education” kurzus fókuszában a tanórákon, illetve otthoni projektek megvalósításakor használható applikációk álltak.

A kurzus első napján a részvevők bemutatták az oktatási intézményt, ahol tanítanak. Rendkívül érdekes és tanulságos volt látni, mennyire különböző egy Mezőgazdasági Szakközépiskolában, egy százegynéhány fős, „learning by doing” szemléletű általános iskolában, egy München melletti összevont iskolaközpontban, vagy egy litván elitiskolában dolgozni. Hasznosnak találtam, hogy alkalmunk volt tapasztalatot cserélni, illetve a saját iskolai mindennapjainkban felmerülő problémákról eszmecserét folytatni.

A többi képzési nap már a digitális oktatás tematikája köré épült. A keddi napon volt szerencsénk Diogo Rola, egy profi operatőr előadásán részt venni. Nemcsak arról tanultunk, hogy egy kép vagy ábra készítésekor hogyan érdemes elrendezést választani, hanem arra is kitérünk, hogy különböző célokra és felületekre ugyanabból a tematikából mennyire különböző hosszúságú tartalmakat érdemes gyártani. A gyakorlati feladat keretében mi magunk is kipróbáltuk, hogyan tudunk okostelefon segítségével a helyi botanikus kertről egy bemutató videót szerkeszteni. Számomra ez a képzési nap volt a legérdekesebb, mert egyrészt megismerhettem a későbbi munkámat színesítő kép-, és videó szerkesztő applikációkat (CapCut, Square Pic), másrészt a tananyagaimhoz szükséges képek, videók válogatásához is új szempontokat ismerhettem meg.

Szerdától péntekig a helyi középiskola kiváló oktatója, Joanna Ferreira irányításával tanultuk meg a Canva és a Book Creator alkalmazások használatát. Ezek számítógépen használható programok, melyek segítségével képes könyveket, posztereket, szórólapokat, képekkel illusztrált projektmunkákat is készíthetünk. A képzés zárófeladata egy, a Mobilitásunkat bemutató projektmunka elkészítése volt. 

A szakmai képzés mellett számomra életre szóló élményt jelentettek a képzés facilitátora által szervezett kirándulások. Delfin- és bálnanézés, Algar do Carvão, egy ősi lávacső meglátogatása, fürdés Biscoitos természetes lávaköves tengeri medencéiben mind-mind feledhetetlen emlékekként maradnak meg. A kirándulás során a helyi idegenvezető rengeteget mesélt a szigetek történelméről, kultúrájáról, flórájáról és faunájáról, valamint a helyiek életéről is.

Rendkívül hálás vagyok, hogy részt vehettem az Erasmus+ mobilitáson, úgy gondolom, kiváló kollégákat ismertem meg, sokat tanultam, és emellett egy teljesen új kultúrába, világba is bepillantást nyerhettem.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy IT tanácsadó és továbbképző cég Illion városában. 2023-ban pedig általános iskolai és gimnáziumi tanárok számára meghirdetett egy, a  digitális történetmesélésről szóló képzést. Európa több pontján ráleltek a hirdetésre, és egy kis csapat jelentkezett is a 2023. július 10. és 14. között megszervezett műhelymunkára. Nekem is ott volt a helyem, mert a narratíva világa és a kreatív írás mindig is érdekelt, és szerettem volna megtanulni ezeknek a multimediális ötvözetét. Ezen felül érdekelt a görög mitológia, és látni akartam Athén kulcsfontosságú nevezetességeit.

Illon egy csodaszép külváros Athéntól északnyugatra. Nagyon barátságos, maximum 3-4 emeletes, sok erkélyes házak között vitt az első utam a légkondicionált irodához. Az első találkozás a tanárunkkal és a résztvevőkkel rövid bemutatkozásról szólt, és a Google Earth segítségével mindannyian elutazhattunk a küldő iskolák, országok világába. Kigöngyölődött mindannyiunk Erasmus+ akkreditációs története. Tanárunk a kiadós mesélések közben kávéval, Freddo Espresso-val kínált bennünket. Az irodán kívül tombolt a hőség, és nagyon örültünk a frissítőnek. Meglepetésünkre minden nap részünk volt ebben a figyelmességben. Hamarosan megismertük tanárunk pedagógiai pályáját, az iskoláit, részletes ismertetőt kaptunk különböző görögországi iskolákról. Ízelítőt kaptunk egy kis szigeten működő iskola életéről is. Végül az athéni nevezetességekről kaptunk részletes beszámolót szintén a Google Earth applikációval. A város hangulatáról, a tájékozódásról praktikus tanácsokat hallhattunk. Minden angol nyelven zajlott. Az időbeosztás bevált, rugalmasan megegyeztünk. Hétfői napon felvérteződtünk sok hasznos információval, történettel, és tudtuk, hogy mire számíthatunk. Kaptunk sok szabadidőt és egyben házi feladatot a hét közepén, így volt időnk képeket, videót készíteni a jobbnál jobb múzeumokban, a tengerparton  és az ókori szabadtéri helyszíneken. Íme egy kis házi feladat a kedves Olvasónak is: miért szeretnek az emberek történeteket mesélni? Ezzel a nyitott kérdéssel folytattuk a webes applikációk megismerését.

Először a videókészítés nagy kihívásnak tűnt, ezért sok történetet, videót megnéztünk, és beszélgettünk a narratíva legfontosabb eszközeiről. Készítettem egy rövid képregényt a Storyboardthat applikációval, melyhez párbeszédet írtam. Az ezgif.com alkalmazással GIF-et készítettem, melyhez rajzoltam a Paint-ben. Megtanultam egy videóból kivágni fényképet. Az edpuzzle.com segítségével készítettem egy quiz-t egy angol nyelvű recepthez. A Screencast-o-matic.com segítségével elmagyaráztam egy rövid nyelvtani szabályt. A Knightlab.com segítségével elmeséltem, hogy az elmúlt két hétben mi történt velem. Rövid szöveges összefoglalót készítettem, és az eseményekhez fényképet, és cikket illesztettem be, így elkészült egy rövid blog az elmúlt nyaralásomról. A ChatGPT segítségével kiderítettem érdekes tényeket Athénról. A képzés résztvevőivel írtunk hét történetet úgy, hogy mindenki elkezdett egyet az itcs.com.blogspot.com oldalán, majd két percenként egy másikat kellett folytatni. Összesen 7x2 percig dolgoztunk. Fantasztikus történeteket írtunk. A Story dice-szal közösen meséltünk egy történetet. A Kahoot és a Plickers applikációkkal egy görög szigetről tanultunk meg sok érdekességet. 

A legfrissebb, athéni városnézés élményeimet kezdtem másképpen figyelni. Gyűjtögettem a kalandos fordulatokat, rögzítettem hangot, videót, fényképeztem érdekes dolgokat. A hét legfontosabb projektjét a Wevideo segítségével készítette el minden résztvevő. Az athéni városnézések során készített videókból és fényképekből készítettem egy másfél perces videót. A sok történetmesélés inspirált mindannyiunkat, így könnyedén, egyszerűen írtunk történetet. Zenét, fényképet, szöveget is szerkesztettünk a videónkhoz. Alkotásomban Hadrianus császár könyvtárának felfedezését emlegettem fel, miközben górcső végre vettem, hogyan éli életét egy teknős az ókori helyszín árnyékos szegletében. 

A tanfolyam emelkedett hangulatban fejeződött be. Pénteken ebédidőben búcsúztunk el. Több társunk már aznap hazautazott. Minden esetre nem éheztünk, a görög tanárunk ellátott minket útravalóval. A cég vendégszeretét élveztük egész héten. Képzésünk után, a legnagyobb hőség idején a szervezők is szabadságra mentek. Mielőtt lecsapott a tűz a görög erdőkre, mi már otthon voltunk biztonságban, és azóta is azon dolgozunk, hogy kis felhőcskéket küldjünk Attica egére.  Itt a vége, fuss el véle. 

http://www.kodaly-bp.edu.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=281&Itemid=540