Elemek megjelenítése címkék szerint: tanulás

A pécsi Cserepka Iskolából érkeztem Rovinjba 2023. július 21-én egy angol nyelvi képzésre. A kurzus a város gimnáziumában volt tartva, amely egy hatalmas, jól felszerelt, légkondicionált, igényes épület az óváros felett. Egyes termekből még a tengerre is rá lehetett látni.

Nagyon hálás vagyok hogy részt vehettem, fantasztikus lehetőség a pedagógusok számára. Jó érzés volt más közegben tanulni, új emberekkel találkozni, új kapcsolatokat létrehozni. 

Nagyon jó volt a szervezés, lehetőség volt ebédet befizetni - mellyel én éltem is - különböző kirándulásokra is lehetett jelentkezni. Minden információ érthető és átlátható volt. Úgy indultam erre az útra, hogy az összes fontos dolgot, teendőt tudok. Le a kalappal a profi szervezőknek. Ráadás volt az utolsó nap, amikor hajó kirándulásra vittek minket: felfedeztük Vrsar városát és a Lim fjordot, illetve egy közeli szigeten lehetőség volt fürdeni is.

A tanulás mellett sok idő volt felfedezni a várost, bejárni a mediterrán szűk, hangulatos utcákat, strandokat kipróbálni, kagylók után búvárkodni. Megnéztünk minden nevezetességet, kipróbáltunk egy különleges éttermet.

A tavalyi évtől kezdve angol órákat is kaptam az iskolámba. Azért választottam ezt a nyelvi képzést, hogy magabiztosabb legyek a gyerekek előtt, főleg a beszéd terén. Ez a célom teljes mértékben megvalósult, mivel horvát tanárom volt, rá voltam kényszerítve, hogy mindent angolul mondjak. Ezáltal a hét végére sokkal magabiztosabb lettem. Igaz egy hét alatt nem lehet a nyelvtanulás terén csodákat tenni, mégis úgy érzem, hogy nagyon motivált lettem: elkezdtem angolul olvasni, a tankönyvet otthon is  folytattam. Az órák nagyon változatosak voltak, sokat játszottunk, főleg a beszédre épített játékok voltak. A tankönyvben nem sorba vettük a fejezeteket, hanem az érdekesebb témákat helyeztük előtérbe, sokat dolgoztunk párban, csoportban.

Az egyhetes továbbképzésemet fantasztikusnak találtam, a tanulással töltött fél nap pillanatok alatt elrepült. Úgy érzem motiváltan tudok nekiállni az új tanévnek, amiért nagyon hálás vagyok. Remélem jövőre is jelentkezhetek, szívesen visszamennék Rovinjba.

Köszönöm a szervezőknek a lebonyolítást. Szívből ajánlom mindenkinek az Erasmus+ képzéseket.

Iskolánkban, az Áldás Utcai Általános Iskolában évek óta pályáztak kollégáim támogatott tanári továbbképzésekre külföldön, sikerrel. Számos Erasmus Nap keretében ültem nézőként,és hallgattam kollégáim beszámolóját, de valahogy soha nem éreztem, hogy a máik oldalon kellene állnom, azaz előadóként megosztani a tapasztalataimat.. Tavaly komoly nyomást helyeztek rám, hogy válasszak egy utat, de sikerült elodáznom a dolgot újra.

Amikor decemberben ismét megszólított a kollégám, aki koordinálja az iskolában az utakat, valahogy máshogy éreztem az egész iránt, és elkezdtem foglalkozni a gondolattal, hogy talán nem véletlenül kerülget a lehetőség és egyből két kurzusra jelentkeztem. Az egyik a Csapatépítés- együttműködést, toleranciát fejlesztő játékok, a másik a Kalandra fel!1.0 játék-élmény -tanulás volt. Két egymást követő héten jártam a foglalkozásokra, így 15 napot töltöttem egyfolytában a mesés Rovinjban.

Mindezt a bevezetőt azért tartottam fontosnak megosztani, mert szeretném a hezitálók figyelmét felhívni, hogy nagyot hibáznak, ha úgy viselkednek, mint én tettem. Átélve ezt a két hetet csakis megbánás van bennem, azzal kapcsolatban, hogy nem éltem a mobilitásokkal korábban!

Azzal, hogy "rászántam magam", fejlesztettem a vállalkozói és kezdeményező kompetenciámat.Gyakoroltam az angol nyelvet a mindennapi teendők során üzletekben bevásárláskor, éttermekben rendeléskor, és a strandon is. Mindezt aggodalom és szégyenkezés nélkül, hogy nem én vagyok a legkifinomultabban fogalmazó angol nyelven. Mindenki megértett, mert meg akart, sőt én is megértettem mindenkit.

A képzések során elsajátított új tudás pedig a következő hozadéka volt az útnak.                                                                                                                                                                                                      Az első a Csapatépítés-együttműködést toleranciát fejlesztő képzés volt, ahol 23 vadidegen ember élőben mutatta meg,milyen hatékonysággal bírnak a jól irányzott játékok a közösségformálásban. Alkalmazkodni, ha kell hátrébb lépni, ha kell beleállni, ezek mind- mind  jelen voltak a játékok során. Sok nevetés, néha sírás kísérte a napjainkat, melyeken keresztül egyre közelebb kerültünk egymáshoz. A hetedik nap végén, mindenki kapcsolatban akart maradni a másikkal, akkor sajnáltuk csak igazán, hogy a szélrózsa minden irányából érkeztünk. Nagy ölelkezések közeppette köszöntük meg egymásnak, hogy megismertük a másikat. S minden ölelés szívből jött. Ezt a hetet egy, a képző intézmény (Jutaki Bt.)  által szervezett hajókirándulás koronázta meg, mely a tanfolyam részét képezte, a legelső napra szervezett vacsorával együtt. 

A második héten nem váltunk közösséggé, igaz itt ez nem is volt cél. A Kalanadra fel! 1.0 játék-élmény-tanulás képzés, a digitális kompetenciánkat volt hivatott fejleszteni. Szeretném kiemelni Krizsán Pál tréneremet, aki a tanitási órákon nem öncélúan alkalmazott applikációk rendkívül széles tárházát mutatta meg, méghozzá  olyan szenvedéllyel, ami egy fiatal informatikusnak is dicséretére válna. Megérttette velünk/velem, hogy a legtöbb applikáció nem különbözik annyira egymástól, hogy rettegni kelljen a használatuktól. Ugyanakkor megmutatta azokat az apró különbségeket, amiktől egyik jobb gyakorlásra, míg a másik motiválásra, a harmadik pedig esetleg ismétlésre, új anyag feldolgozására. Azzal, hogy láttam magam egy teljesen új közegben, és megtapasztaltam mások hozzáértését vagy hozzá nem értését, többre tudom értékelni a saját tudásomat, amit én nagyon alacsonyra pozicionáltam idáig. A "digitális önbizalmam" a kompetenciámmal együtt megnőtt, miközben nem felejtem el azt a nagyon fontos mondatot sem, hogy sem minden órán, sem minden alkalmazást nem kell használni attól, hogy most megmutatták. 

A mindennapjainkról is szeretnék kedvcsinálóul pár szót ejteni.                                                                                                                                                                                                                          Lehetőség volt az iskolában befizetni reggelire és ebédre, és én éltem vele. A foglalkozások fél 9-kor kezdődtek,( előtte fél 8-tól volt reggeli) és háromnegyed 1-kor végződtek, amikor is átvehettem az ebédemet.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      Ilyenkor, meg a szünetekben is, lehetőség volt más képzéseken résztvevőkkel tapasztalatot cserélni, az iskolában dolgozókkal, idegen ajkú diákokkal nyelvet gyakorolni, .                                                        A délutánok többnyire a strandon teltek, vagy fakultatív kirándulásokon, amit a képző intézmény szervezett. Ilyenek voltak többek között: delfin néző hajókirándulás, autóbuszos túra Porecbe, vagy Pulába kajaktúrára indulhattak a sportosabbak, illetve Velencébe hajóval. 

Remélem sikerült átfogó képet adnom erről a 14 napról, és aki eddig ilyen, vagy olyan okból ellenállt, ahogy én, annak csak azt mondhatom: ne tegye!

Kedves Kolléganőm, Szabó Ágnes iskolai koordinátorunk segítségével és a sikeres Erasmus+ pályázatunknak köszönhetően július elején összecsomagoltam a családot, és Rovinjba utaztam. A cél az volt, hogy a nyár közepén még mélyebbre ássam magam a matematika rejtelmeiben.

Izgatottan vártam az előttem álló egy hetet. Már szombaton útnak indultunk, ami a turnusváltás szempontjából nem volt túl bölcs dolog, de szerettem volna időben érkezni. A 10 órás autóút után elfoglaltuk szállásunkat, majd nyakunkba vettük a várost. 

Rovinj, az Isztriai félsziget nyugati partjának a gyöngyszeme. Óvárosa egy félszigeten található, ahol sikátoros utcák, velencei házak, hangulatos kapualjak váltják egymást. Az olasz hatás itt még mindig nagyon erős, és ez nemcsak az épületeken érződik. A horvát mellett az olasz is hivatalos nyelv. A város lakosainak 30 %-a olasz.      

Vasárnap késő délután volt az első találka az iskola kertjében, ahol rövid tájékoztatást tartottak az előttünk álló egy hétről, majd bemutatták az oktatókat. Az est egy közös vacsorával zárult, ahol volt szerencsénk jobban megismerni egymást.    

Hétfőn aztán elkezdődött az oktatás két fantasztikus oktatóval.

A továbbképzés címe: Matekos játék, játékos matek - képességfejlesztő tevékenységek, játékok, feladatok alsós pedagógusok számára

A táblán egy József Attila idézet jelent meg, ami iskolám aulájában is olvasható.

      „…jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat! „

És elkezdődött egy 5 napos varázslatosan felépített oktatás, ahol az ember fejében sok minden helyrekerült, ahol mindenből játékot faragtunk, ahol játékosan közelítettünk meg komoly matematikai feladatokat, ahol rájön az ember, hogy megy ez játékosan is.

Két oktatónk, Márti és Ági, megmutatták azt is, hogy bátran gyűjtsünk mindent a környezetünkből, hisz fantasztikus szemléltetőeszköz készíthető majd belőle, ami által kézzelfoghatóbbá válnak matematikai összefüggések.

Szabadidőmben, amikor nem az iskola padjait koptattam, családommal felfedeztük a város strandjait, nevezetességeit, vagy beültünk egy helyi specialitásra egy hangulatos étterembe, vagy hallgattuk éjjel az utcai zenészek lélegzetelállító koncertjét, vagy próbáltuk visszaszerezni a sirály által ellopott uzsonnánkat. És ha már az Isztriáig utaztunk, átautóztunk Pulába és Porecba is.

Óriási köszönet és hála Mindenkinek, aki segített abban, hogy egy ilyen fantasztikus képzésben vehettem részt, és ilyen élményekkel gazdagodhattam! Rengeteget tanultam a hét folyamán, amit igyekszem átadni kollégáimnak, illetve tanítványaimnak.