Elemek megjelenítése címkék szerint: videó

Bár a filmkészítés legkorábbi technikái nem Cannes-ból indultak el hódító útjukra, mégis a mai filmes események kiemelkedő helyszíne Cannes, ahol alkotók, színészek és rajongók is minden évben részt vesznek a világhírű Cannes-i Filmfesztiválon. Ezért egy Cannes-ba meghirdetett filmes kurzus lehetősége nagyon vonzónak tűnt számomra.

Amikor hallunk egy drámai hírt a TV híradóban, érzelmileg nem sok reakciót szoktunk megtapasztalni, ellenben egy jól megszerkesztett filmes jelenben a dráma sokkal erősebb hatást fejt ki érzelmeinkre, érzéseinkre. Együttérzők vagyunk, félünk, szomorúak vagyunk stb. Mégis hogyan lehet azt elérni, hogy a néző olyan érzelmi állapotba kerüljön és olyan megtapasztalásban legyen része, amit az alkotó szeretne?

A tanfolyamon 5 napon keresztül úgy tanultunk filmkészítési technikákat, hogy a legnagyobb alkotók mesterfogásait elemeztük. Jeleneteket néztünk klasszikus rendezőktől, mint Alfred Hitchcock Vertigo című alkotása, melynek egyes jelenetei szédítő kameraállásokat mutatnak, mivel a film központi témája a magasságtól való megszédülés, ami egy öngyilkossághoz vezet. Így kapcsolódik a kamera mozgása a szereplők lelki állapotához.

Hasonlóan sokkoló jeleneteket néztünk a Ryan közlegény megmentése című filmből, melynek legdrámaibb jeleneteiben a kamera végig szemmagasságban mutatja az eseményeket sikeresen azt az érzést keltve, mintha a néző is jelen lenne az eseményen, sőt annak középpontjában helyezkedik el.

Az Adèle étete című filmben pedig a szereplők arcát látjuk szinten kizárólagosan, ahol az érzelmek jelennek meg, mivel a rendező az egész filmben csak a belső lelki-érzelmi megélt pillanatokat akarta kifejezni.

A sok izgalmas jelenetelemzéseken túl nekünk is kellet gyakorlati munkákat készíteni a kurzuson. Első körben egy fényképet kellett készíteni és elemezni, én egy kolléganőmet fényképeztem le, amint közelít az iskola bejárata felé. A személyt a kép jobb harmadába helyeztem, amint éppen lépdel balra, a bal harmadban pedig az intézmény bejárata volt. Így hívtam föl a figyelmet az intézmény fontosságára a jelentben, kurzusvezetőm szerint helyesen alkalmazva a képharmadoló szabályt.

Egy másik gyakorlati feladat egy pillanatnyi életérzés bemutatása volt 3 filmes jelenten keresztül, és legalább egyben kellett alkalmazni a Travelling technikát, vagyis, hogy a kamera valósan mozog (nem csak „zoomol”). Az első jelentben egy közeledő vonatot mutattam be, egy másodikban közeledő autókat, a harmadikban pedig a célállomást vagyis a tengert, amint az ide vágyakozók megérkeznek. Igyekeztem több szempontot figyelembe venni az egyes jelentek között, de oktatóm szerint ezek közül egyes kapcsolatok, beállítások „túl voltak gondolva”, a néző pár másodpercben nem jut el ezekig az elemzésekig. Ebből az volt a tanulság, hogy jobban figyelembe kell venni a néző szempontjait, és kézzelfoghatóbbá kell tenni, hogy mit értelmezzen a látottakból.

Összefoglalva egy nagyon tartalmas kurzus volt és azon túl, hogy nagyon sok technikát tanultunk meg értelmezni és használni, a diákjaimnak az informatika órákon nemcsak egyszerű képösszefűzési technikákat tudok most már tanítani, hanem igényesebb, minőségibb filmkészítést fogok megmutatni és elvárni.

Jagicza Tamás

Filmkészítési technikák kurzus Cannes-ban

Bár a filmkészítés legkorábbi technikái nem Cannes-ból indultak el hódító útjukra, mégis a mai filmes események kiemelkedő helyszíne Cannes, ahol alkotók, színészek és rajongók is minden évben részt vesznek a világhírű Cannes-i Filmfesztiválon. Ezért egy Cannes-ba meghirdetett filmes kurzus lehetősége nagyon vonzónak tűnt számomra.

Amikor hallunk egy drámai hírt a TV híradóban, érzelmileg nem sok reakciót szoktunk megtapasztalni, ellenben egy jól megszerkesztett filmes jelenben a dráma sokkal erősebb hatást fejt ki érzelmeinkre, érzéseinkre. Együttérzők vagyunk, félünk, szomorúak vagyunk stb. Mégis hogyan lehet azt elérni, hogy a néző olyan érzelmi állapotba kerüljön és olyan megtapasztalásban legyen része, amit az alkotó szeretne?

A tanfolyamon 5 napon keresztül úgy tanultunk filmkészítési technikákat, hogy a legnagyobb alkotók mesterfogásait elemeztük. Jeleneteket néztünk klasszikus rendezőktől, mint Alfred Hitchcock Vertigo című alkotása, melynek egyes jelenetei szédítő kameraállásokat mutatnak, mivel a film központi témája a magasságtól való megszédülés, ami egy öngyilkossághoz vezet. Így kapcsolódik a kamera mozgása a szereplők lelki állapotához.

Hasonlóan sokkoló jeleneteket néztünk a Ryan közlegény megmentése című filmből, melynek legdrámaibb jeleneteiben a kamera végig szemmagasságban mutatja az eseményeket sikeresen azt az érzést keltve, mintha a néző is jelen lenne az eseményen, sőt annak középpontjában helyezkedik el.

Az Adèle étete című filmben pedig a szereplők arcát látjuk szinten kizárólagosan, ahol az érzelmek jelennek meg, mivel a rendező az egész filmben csak a belső lelki-érzelmi megélt pillanatokat akarta kifejezni.

A sok izgalmas jelenetelemzéseken túl nekünk is kellet gyakorlati munkákat készíteni a kurzuson. Első körben egy fényképet kellett készíteni és elemezni, én egy kolléganőmet fényképeztem le, amint közelít az iskola bejárata felé. A személyt a kép jobb harmadába helyeztem, amint éppen lépdel balra, a bal harmadban pedig az intézmény bejárata volt. Így hívtam föl a figyelmet az intézmény fontosságára a jelentben, kurzusvezetőm szerint helyesen alkalmazva a képharmadoló szabályt.

Egy másik gyakorlati feladat egy pillanatnyi életérzés bemutatása volt 3 filmes jelenten keresztül, és legalább egyben kellett alkalmazni a Travelling technikát, vagyis, hogy a kamera valósan mozog (nem csak „zoomol”). Az első jelentben egy közeledő vonatot mutattam be, egy másodikban közeledő autókat, a harmadikban pedig a célállomást vagyis a tengert, amint az ide vágyakozók megérkeznek. Igyekeztem több szempontot figyelembe venni az egyes jelentek között, de oktatóm szerint ezek közül egyes kapcsolatok, beállítások „túl voltak gondolva”, a néző pár másodpercben nem jut el ezekig az elemzésekig. Ebből az volt a tanulság, hogy jobban figyelembe kell venni a néző szempontjait, és kézzelfoghatóbbá kell tenni, hogy mit értelmezzen a látottakból.

Összefoglalva egy nagyon tartalmas kurzus volt és azon túl, hogy nagyon sok technikát tanultunk meg értelmezni és használni, a diákjaimnak az informatika órákon nemcsak egyszerű képösszefűzési technikákat tudok most már tanítani, hanem igényesebb, minőségibb filmkészítést fogok megmutatni és elvárni.

Jagicza Tamás

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy IT tanácsadó és továbbképző cég Illion városában. 2023-ban pedig általános iskolai és gimnáziumi tanárok számára meghirdetett egy, a  digitális történetmesélésről szóló képzést. Európa több pontján ráleltek a hirdetésre, és egy kis csapat jelentkezett is a 2023. július 10. és 14. között megszervezett műhelymunkára. Nekem is ott volt a helyem, mert a narratíva világa és a kreatív írás mindig is érdekelt, és szerettem volna megtanulni ezeknek a multimediális ötvözetét. Ezen felül érdekelt a görög mitológia, és látni akartam Athén kulcsfontosságú nevezetességeit.

Illon egy csodaszép külváros Athéntól északnyugatra. Nagyon barátságos, maximum 3-4 emeletes, sok erkélyes házak között vitt az első utam a légkondicionált irodához. Az első találkozás a tanárunkkal és a résztvevőkkel rövid bemutatkozásról szólt, és a Google Earth segítségével mindannyian elutazhattunk a küldő iskolák, országok világába. Kigöngyölődött mindannyiunk Erasmus+ akkreditációs története. Tanárunk a kiadós mesélések közben kávéval, Freddo Espresso-val kínált bennünket. Az irodán kívül tombolt a hőség, és nagyon örültünk a frissítőnek. Meglepetésünkre minden nap részünk volt ebben a figyelmességben. Hamarosan megismertük tanárunk pedagógiai pályáját, az iskoláit, részletes ismertetőt kaptunk különböző görögországi iskolákról. Ízelítőt kaptunk egy kis szigeten működő iskola életéről is. Végül az athéni nevezetességekről kaptunk részletes beszámolót szintén a Google Earth applikációval. A város hangulatáról, a tájékozódásról praktikus tanácsokat hallhattunk. Minden angol nyelven zajlott. Az időbeosztás bevált, rugalmasan megegyeztünk. Hétfői napon felvérteződtünk sok hasznos információval, történettel, és tudtuk, hogy mire számíthatunk. Kaptunk sok szabadidőt és egyben házi feladatot a hét közepén, így volt időnk képeket, videót készíteni a jobbnál jobb múzeumokban, a tengerparton  és az ókori szabadtéri helyszíneken. Íme egy kis házi feladat a kedves Olvasónak is: miért szeretnek az emberek történeteket mesélni? Ezzel a nyitott kérdéssel folytattuk a webes applikációk megismerését.

Először a videókészítés nagy kihívásnak tűnt, ezért sok történetet, videót megnéztünk, és beszélgettünk a narratíva legfontosabb eszközeiről. Készítettem egy rövid képregényt a Storyboardthat applikációval, melyhez párbeszédet írtam. Az ezgif.com alkalmazással GIF-et készítettem, melyhez rajzoltam a Paint-ben. Megtanultam egy videóból kivágni fényképet. Az edpuzzle.com segítségével készítettem egy quiz-t egy angol nyelvű recepthez. A Screencast-o-matic.com segítségével elmagyaráztam egy rövid nyelvtani szabályt. A Knightlab.com segítségével elmeséltem, hogy az elmúlt két hétben mi történt velem. Rövid szöveges összefoglalót készítettem, és az eseményekhez fényképet, és cikket illesztettem be, így elkészült egy rövid blog az elmúlt nyaralásomról. A ChatGPT segítségével kiderítettem érdekes tényeket Athénról. A képzés résztvevőivel írtunk hét történetet úgy, hogy mindenki elkezdett egyet az itcs.com.blogspot.com oldalán, majd két percenként egy másikat kellett folytatni. Összesen 7x2 percig dolgoztunk. Fantasztikus történeteket írtunk. A Story dice-szal közösen meséltünk egy történetet. A Kahoot és a Plickers applikációkkal egy görög szigetről tanultunk meg sok érdekességet. 

A legfrissebb, athéni városnézés élményeimet kezdtem másképpen figyelni. Gyűjtögettem a kalandos fordulatokat, rögzítettem hangot, videót, fényképeztem érdekes dolgokat. A hét legfontosabb projektjét a Wevideo segítségével készítette el minden résztvevő. Az athéni városnézések során készített videókból és fényképekből készítettem egy másfél perces videót. A sok történetmesélés inspirált mindannyiunkat, így könnyedén, egyszerűen írtunk történetet. Zenét, fényképet, szöveget is szerkesztettünk a videónkhoz. Alkotásomban Hadrianus császár könyvtárának felfedezését emlegettem fel, miközben górcső végre vettem, hogyan éli életét egy teknős az ókori helyszín árnyékos szegletében. 

A tanfolyam emelkedett hangulatban fejeződött be. Pénteken ebédidőben búcsúztunk el. Több társunk már aznap hazautazott. Minden esetre nem éheztünk, a görög tanárunk ellátott minket útravalóval. A cég vendégszeretét élveztük egész héten. Képzésünk után, a legnagyobb hőség idején a szervezők is szabadságra mentek. Mielőtt lecsapott a tűz a görög erdőkre, mi már otthon voltunk biztonságban, és azóta is azon dolgozunk, hogy kis felhőcskéket küldjünk Attica egére.  Itt a vége, fuss el véle. 

http://www.kodaly-bp.edu.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=281&Itemid=540

Július végén az európai kultúra egyik origójában, Athénban vehettem részt az Educational Video Production & Publishing című továbbképzésen. 

A nem kis túlzással is családiasnak nevezhető kurzuson összesen hárman vettünk részt - a tanárunkkal együtt. A képzést egy szakmailag abszolút kifogástalan görög tanár vezette, aki tanított már pár száz fős görög szigeten lévő általános iskolától kezdve az athéni egyetemig mindenhol, így igen széles rálátása volt a digitális eszközökkel való tanítás lehetőségeire. Csoporttársam pedig egy lelkes milánói tanárnő volt - ugyan egészen más videós tapasztalatokkal indultunk a képzésnek, az alacsony létszám lehetővé tette, hogy mindkettőnkkel differenciáltan is foglalkozhasson az oktató.

A képzés a nevéhez híven alapvetően gyakorlati jellegű volt: videoszerkesztéssel, a videó összeállítását támogató egyéb digitális applikációkkal, valamint a YouTube-bal mint tudásmegosztó platformmal foglalkoztunk. Ugyan az online oktatás alatt a videóval való tanításban már volt szerencsém gyakorlatot szerezni, ezúttal igyekeztem inkább a videokészítést mint a diákok saját tanulási folyamatának eszközét megfigyelni: hogyan lehet egy-egy tananyag elsajátításának módja és egyben célja a videó, hogyan lehet egy projektben mélyebben elmerülni a vágásban és a közzétételben, valamint hogyan lehet azt objektíven, de mégis sokszínűen értékelni a magyar- és orosztanítás során.

A képzések a nagy mediterrán hőségben délután kezdődtek és estig tartottak, így volt idő kiélvezni a reggeli és esti “hűvös” 33-34 fokokat, hogy a homéroszi eposzok szereplőiről elnevezett utcákon barangoljak, vegyek pár apróságot az athéni bolhapiacon, felkapaszkodjak az Akropoliszhoz vagy épp a Kükládok művészetének múzeumában merüljek el olyan műkincsek között, amelyek még a feketealakos görög vázáknál vagy a szatírokat megpapucsozó Aphrodité-szobroknál is izgalmasabbak lehetnek. Az utolsó napomon tanárunk tanácsát megfogadva áthajózhattam Aegina szigetére, hogy a görög szigetvilágba és persze a legfinomabb helyi pisztáciás görög joghurtba is belekóstolhassak.

https://www.hunfalvy-szki.hu/hu/eu/erasmus-ka121-vet-2021-22/kurzusok

Van az úgy, hogy pontosan azt kapjuk, amit vártunk. Amikor tanfolyamvezetőnk, a Video and Image in Language Teaching with Jamie Keddie kurzus első napján megkérdezte, miért pont ezt a tanfolyamot választottuk, egy résztvevő kivételével mind azt válaszoltuk, hogy miatta. Mindannyian ismertük már a munkásságát, követtük bloggerként (http://jamiekeddie.com/, teljes óraterveket tartalmazó weboldala itt található: https://lessonstream.org/lessons/), s láttuk előadóként ELT konferenciákon, rendezvényeken, tudtuk, mit várhatunk és nem csalódtunk. Nagyon intenzív két hetet töltöttünk együtt Norwichban, s azóta is kéthetente jelentkezik feliratkozóinak új ötletekkel és történetekkel.

A csoport tagjai sokfelől érkeztek (Spanyolország, Ausztria, Svájc, Lengyelország), az előfeltétel a B2-es szint volt, tehát voltak köztünk nem nyelvtanárok is.  A szervező, a NILE egy családias intézmény, ennek ellenére sokféle kurzust kínál, számos különböző portfólióban. Volt olyan, aki szinte az egész nyarát Norwichban töltötte, kifejezetten nyelvi kompetenciáit fejlesztve (egy svájci csoporttársam, aki új feladataira készült), voltak egy-egy országból érkező csoportok, akiknek külön felkészítő kurzust szerveztek a küldő állam megbízásából (ilyen volt a házigazdám francia vendége), s akadt olyan is, aki az egyetemen tanult és kiegészítésként végezte el a Nile egy módszertani tanfolyamát (egy argentin tanárnő, akivel a Trinity College London által felajánlott C2-es vizsgán találkoztam).  Az iskola odafigyelt az egyéni igényekre és rugalmasan kezelte azokat, így egyik tagunknak például megengedte, hogy másik tanfolyamot is kipróbáljon, a második héten pedig két új osztrák társunk is csatlakozhatott hozzánk egy másik kurzusról. A felkínált ingyenes vizsgázási lehetőséget is gondosan illesztették be a két hét programjába.

A kurzust a kiválóan felépített tematikának köszönhetően végig az elmélet és a gyakorlat összhangja jellemezte, minden témakört volt idő alaposan megvitatni. A tanfolyam vezetője épített a sokszínű csoport tapasztalataira, így egymástól is legalább annyit tanultunk, mint tőle. Minden nap aktualizálta a NILE honlapján a kurzus tematikáját, minden nap újabb és újabb közösen létrehozott tartalmakat töltöttünk fel. A pontos tervezés mellett azonban mindig ott volt egy kis bizonytalanság, ugyanis Jamie, a történetmesélés mestere, a „suspense” műfaját is remekül gyakorolta. Többször megtörtént, hogy egy-egy feladat vagy projekt célrendszere csak napokkal később állt össze, egy-egy történet végét csak egy héttel később tudtuk meg. Közben persze születtek a különböző személyes narratívák és elméletek, de végül nem maradt elvarratlan szál. Végig ösztönzött minket arra, hogy alkossuk meg saját történeteinket, szövegeinket, rajzainkat, képeinket és filmjeinket.

A két hét alatt több videót készítettünk egyénileg, csoportban és párokban is, gyakoroltuk a kép-és videómesélés technikáját, megtudtuk, mit takarnak a Dictogloss, Kuleshov-hatás és vox-pop kifejezések, megismertük Jamie személyes, családi történeteit és mi is előkerestük azokat az élményeinket, amelyekből érdemes tananyagot írnunk. Megtapasztalhattuk a meglepetés erejét. Egy kis bemutató után rögtön az arcunkba tolta a telefonját, ismerkedésként „mug-shot”-okat készített és ki kellett találnunk maguknak, mit követtünk el, amiért fogdába kerültünk. A kapott anyagból azonnal videót készített, s nem kis derültséget okozva maga állította elő a háttérzenét Jackson „Smooth Criminal”-jának sajátos változatát improvizálva. Hasonló technikával listáztuk a kurzus folyamán megismert kedvenc módszereket, technikákat, feladatokat, kifejezéseket és vállalásainkat. A kurzus végén ugyanis mindenki megtervezett egy órát, feladatot, projektet, amit vállalt, hogy visszatértekor megvalósít, s később a többieknek egy írott reflexió formájában beszámol róla. Én rögtön hazatértem után az angol nyelvi táborban valósítottam meg az ott megtervezett projektet, amiről a többieknek beszámolót írtam és videókat küldtem. A többiek közül is megtették ezt néhányan, ezzel is igyekszünk a szakmai kapcsolatot fenntartani.

A kurzus folyamán több videószerkesztő programot kipróbáltunk és értékeltünk, rengeteg módszertani ötletet osztottunk meg egymással kisfilmek, videók és képek felhasználásával kapcsolatban. Megvitattunk etikai kérdéseket és kidolgoztunk feladatokat tanítványink kritikai gondolkodásának fejlesztésére. Kipróbáltuk, milyen típusú feladatokat adhatunk tanítványainknak, amikor az ő kezükben van a kamera, s mire érdemes figyelni, mikor a tanár tartja kézben a kép - és hangrögzítő eszközt. Végül a filmek dekonstrukciójával megnéztük, mikor és hogyan érdemes csak a képpel, vagy csak a hanggal foglalkozni, majd visszajutottunk oda, ahonnan kiindultunk, a történet, a mesélés, az egyéni narratíva fontosságához. Nem véletlen, hogy Jamie végül úgy döntött, 2019-ben kurzusának központjában újra a történetmesélés lesz, hiszen minden kép vagy videó a mögötte rejlő történet miatt lesz igazán érdekes, legalábbis a nyelvtanulás szempontjából.

Szókincsem fejlődéséhez nagyban hozzájárult szállásadóm, aki, mint tapasztalt házigazda, pontosan tudta, hogy milyen sokat jelent az, ha aktuális témákról kötetlenül beszélgethetünk. Kétszer is elhívta barátnőit is, hogy nagyobb társaságban tudjunk eszmét cserélni. Helen nagy tudású, tapasztalt drámatanár, akivel rengeteg közös témánk volt. Társadalmi témákat boncolgatva hallottam tőle arról, hogy az Egyesült Királyságban is milyen nagy probléma a „gig economy”, a hakni gazdaság, az alkalmi munka munkáltatók általi előnyben részesítése. Elbeszéléseiből egyértelmű volt, hogy az Erasmus+ programból nem csak mi, a küldő és a fogadó intézmény, hanem a velük kapcsolatban álló fogadó családok is mennyit profitálhatnak.

A tanfolyamokon kívül az intézmény több közös programot szervezett, amelyen a különböző tanfolyamokra járók találkozhattak, tapasztalatokat cserélhettek. Ezeken az alkalmakon kihasználtuk azt, hogy 3-an 3 különböző tanfolyamra mentünk az iskolánkból, s bemutattuk egymásnak csoporttársainkat, így úgy érzem, még inkább sikerült a maximumot kihozni az ott tartózkodásból. Esténként nyakunkba vettük a várost, hiszen Norwich amellett, hogy egyetemi város, egy kellemes angol kisváros középkori épületekkel, telve történetekkel, nyelvi humorral és nyulakkal. Bár minden délutánra jutott volna egy templom és minden estére több pub, a NILE is sok programot szervezett. Részt vehettünk Jeremy Harmer „Megfogható álmok” verses-zenés előadásán, Jamie Keddie történetmesélő estjén és vitatkozhattunk Philip Kerr előadását hallva az anyanyelv angolórai használatáról. Ismerkedhettünk a többi résztvevővel karaoke-val tarkított nemzetközi esten, közös pub-látogatáson és a búcsú teadélutánon. Hétvégére nyitott vonatjegyet kaptunk, amivel elmentünk Ely-n keresztül Cambridge-be. Belehallgattunk a kórus próbájába a hatalmas Ely katedrálisban, megnéztük Oliver Cromwell házát és befizettünk a Cam folyón városnéző csónakázásra, ahol testközelből láthattuk az egyetemnek  azokat a részeit, ahova néhány kiváló volt tanítványunk jár vagy járt.